V�zlatrajz (8. fejezet)
�g�ret

Az �j el�ad�snak az adott r�gt�n az elej�n titokzatos, ragyog� var�zst, hogy az eg�szet Leon tal�lta ki.
Sora szemei t�gra ny�ltak, azt�n boldogan kikerekedtek �tlete hallat�n.
- Esk�v� a porondon?! – k�rdezte hitetlenkedve, h�tha m�gsem j�l hallotta.
Leon elmosolyodott, �s nem felelt; m�g mindig megvolt az a kedves szok�sa, hogy nem v�laszolt olyasmire, amire nyilv�nval� volt a v�lasz. Sohasem pazarolta az idej�t felesleges dolgokra; ehelyett racion�lis koreogr�fus m�dj�ra m�ris a kivitelez�sen t�rte a fej�t.
- Term�szetesen egyszeri el�ad�s lenne – mondta - ,�s az el�k�sz�letekbe csak azt vonn�nk bele, akit felt�tlen�l sz�ks�ges; a t�bbieknek hadd legyen meglepet�s. Benne vagy?
Sora v�lasz helyett a nyak�ba ugrott, �s �sszecs�kolta; azt�n kuncogva hozz�b�jt, �s belet�rt a haj�ba.
- Az�rt neked is vannak f�l�s k�rd�seid – mondta nevetve.
Leon megszor�totta a derek�t, �s egy pillanatra szorosan mag�hoz �lelte a l�nyt. – T�led tanultam – felelte cs�p�sen; de a szeme mosolyg�san csillogott.
A l�ny csak n�zte. – Egyszer�en nem hiszlek el – suttogta megillet�dve.
K�t h�tig laktak New York-ban Layl�n�l; ennyi ideig tartott, am�g valamelyest �sszeszedt�k magukat az �t�ltek ut�n, �s felfogt�k v�gre, hogy t�bb� nincs semmi, ami elv�laszthatn� �ket. Sora az els� �jszak�n, amikor Leon elaludt, felh�vta Yurit, �s kiszedett bel�le mindent… Azt�n eg�sz �jjel nyitott szemmel b�multa felv�ltva a plafont �s az alv� f�rfit, �s n�ha csendesen els�rta mag�t, ahogy lassan feldolgozta eg�sz �let�nek �tform�l�d�s�t.
Neki, �s csakis neki Yuri elmondta, amit rajtuk �s az orvosokon k�v�l senki m�s nem tudott: hogy Leont a klinikai hal�lb�l hozt�k vissza azon a borzalmas �jszak�n, �s m�g orvosai sem �rtik, hogyan siker�lt, mivel minden fizikai t�rv�ny szerint meg kellett volna halnia; teh�t a sz� legszorosabb �rtelm�ben csoda, hogy �l.
- Ezt csak egy angyal szerelme tehette – mondta Yuri rekedten; azt�n s�lyosnak �rezve a pillanat dr�m�j�t, tr�f�lkozni pr�b�lt: - Leon �j sz�let�snapja szeptember 24.-�n van, a M�rleg jegy�ben. Azt aj�nlom, �nnepeld meg minden �vben, Sora.
Sora maga sem tudta, mi�rt, de megborzongott a M�rleg eml�t�s�t�l.
- Minden �v szeptember�ben let�rdelek ezen a napon, �s elmondok egy im�t, Yuri – mondta, �s komolyan is gondolta. – Minden �vben, �letem v�g�ig, f�ggetlen�l att�l, mi t�rt�nik vel�nk k�zben – suttogta, �s letette a telefont.
Most m�r meg�rtette, mi�rt titkol�ztak el�tte, �s meg�rtette, mit v�llalt �t t�le Layla �s Yuri – hiszen � ebbe belepusztult volna. Nem, a k�t sz�ke artista emberileg sem volt amat�r; �s Sora nem tudta, hogyan fogja ezt nekik valaha megh�l�lni.
�s Leon – Istenem…
�Nem vagyok k�pes hozz�d m�lt� �rzelmekre� - mondta… �s azt�n t�bbet adott, mint amire b�rki a vil�gon k�pes lett volna: az �let�t.
Sora megfordult az �gyon, �s szorosan Leon h�t�hoz simult. Gyeng�den �t�lelte, vigy�zva, hogy meg ne h�zza a haj�t, �s �jra kicsordultak a k�nnyei.
Nagyon is j�l eml�kezett, mire gondolt akkor, a legelej�n, amikor Leon az Angyalt�nc ut�n elb�cs�zott t�le. �Ez t�rt�nik, ha n�lam sokkal nagyobbak a fej�ket meghajtva elismernek?�
�, dehogy. Az igaz�n nagy lelkek nem kisp�ly�znak: �k mindent feltesznek egy lapra; a hit�k�rt, az �lmaik�rt; az�rt, akit, amit igaz�n m�lyen szeretnek – mindent: az �let�ket is.
Tanulhatsz m�g t�l�k, kisl�ny. P�ld�ul azt, hogy nem fontos kimondani mindent; azt, hogyan higgy egyetlen tekintetnek, egy sz�nak, egy �g�retnek; hogyan b�zz meg t�rsadban t�k�letesen – mert � mindig el fog kapni, ha zuhanni kezdesz; m�g az �lete �r�n is.
- Meg�g�rem – suttogta az �jszak�nak, �s homlok�t t�rsa v�ll�hoz hajtva �lomba szender�lt.

Nem telt el egy h�t, �s ott �lltak �jra, ahonnan elindultak, ahonnan minden elindult: a Kaleido Stage hatalmas, f�nyes porondj�n. �ppen �gy �lelt�k egym�st, �s k�r�l�tt�k �ppen �gy tapsolt �s nevetett �s k�nnyezett mindenki; m�g Kalos is be-beny�lt a szem�vege al� egy pap�r zsebkend�vel, b�r nagyon igyekezett ezt titokban csin�lni.
A szent �let� atya, aki levezette a cerem�ni�t, dolga v�gezt�vel m�r f�lreh�z�dott; de ugyanolyan zavartan j�ratta tekintet�t a sz�m�ra szokatlan esket�si helysz�nen, a tarkabarka k�z�ns�gen, mint eddig. T�bbsz�r megakadt a szeme a sz�ke kisl�ny k�r�l fic�nkol� f�k�n, �s �gy t�nt, nem hiszi el, amit l�t.
Ha tudta volna, hogy nem eg�szen egy perc m�lva olyasmit fog l�tni, aminek �szlelt�n m�g keresztet is vet, lehet, hogy gyorsan kiosont volna – de h�t nem tudta; �gy azt�n a sok megrend�lt vend�ggel egyetemben sz�rnyen meglep�d�tt, amikor a fiatal f�rfi �s n�, akiket csak az im�nt adott �ssze, vetk�ztetni kezdte egym�st a sz�npadon.
Olyan s�r� csend lett, hogy a boh�cok egykerek� biciklij�t neki lehetett volna t�masztani. Mindenki elfelejtett leveg�t venni.
Nem t�r�dtek vele.
Sora kigombolta Leon f�nyes, fekete szmokingfels�j�t, �s lel�kte a f�rfi v�ll�r�l; azt�n sorra vette a v�kony, feh�r selyeming minden apr� gombj�t, sz�nd�kos, ideg�l� lass�s�ggal, fentr�l lefel�.
Leon ugyanekkor lassan leh�zta a cipz�rt Sora �lomsz�p, elef�ntcsontsz�n ruh�j�nak h�t�n.
- H�! Ugye nem azt akarj�tok mondani, hogy �sszecsapj�tok a n�sz�jszak�t is itt, a helysz�nen?! – Ez May hitetlen, zs�rt�l�d� hangja volt, valahonnan h�tulr�l. A k�z�ns�g k�reib�l zavart k�h�csel�s, elfojtott, ideges kuncog�s hallatszott.
Oda sem n�ztek: egym�st b�mult�k. T�gra ny�lt szem�kben olyan �rzelmek remegtek, amilyenekr�l soha m�g csak �lmodni sem mertek; azt�n Leon lehajolt, �s megcs�kolta a l�nyt. Ek�zben n�h�ny gyors, l�thatatlan mozdulatnak k�sz�nhet�en mindkettej�kr�l lesiklottak a ruh�k, �s amikor sz�tv�lt a sz�juk, ott �lltak a porondon egyetlen f�nyl�, testhez�ll� dresszben.
A n�mileg megk�nnyebb�lt, meglepett taps �s nevet�s z�por�ban �jra egym�sra n�ztek, �s Leon elsuttogta azt a szel�d, tiszteletteljes k�r�st, amit mindig, minden k�z�s el�ad�suk kezdet�n elsuttogott, �s amit�l Sor�nak mindig k�nnybe l�badt a szeme:
- Rep�lj velem!
�s a l�ny k�nnyekt�l, h�l�t�l fuldokolva, csordultig telt sz�vvel most sem tudott m�st kiny�gni, csak amit mindig, ha Leon k�rt t�le valamit:
- Rendben…
�ssze�lelkeztek, �s egyszerre n�ztek fel a kupol�ba, ahol �pp ezekben a pillanatokban ereszkedett le az Angyaltrap�z; azt�n �sszevillant a szem�k �jra, �s egym�sra mosolyogtak, k�szen arra, hogy v�gigcsin�lj�k az �j Angyalt�ncot.
Amikor Leon �tkarolta a l�nyt, hogy vele egy�tt emelkedjen a magasba, sz�tny�lt a sz�npad tengerre n�z�, hatalmas kapuja, �s be�radt a k�s� d�lut�ni nap v�zr�l visszaver�d�, t�bolyult ragyog�sa; �s a hirtelen bel�dul� friss, s�s illat� tengeri sz�l felkapta �s megemelte a f�rfi hossz�, ez�st s�r�ny�t, �s sz�tter�tette Sora v�lla k�r�l.
A tisztelend� atya a gy�ngyh�zf�ny�, sejtelmesen csillog� angyalsz�rnyak l�tt�n keresztet vetett; a vend�gsereg minden egyes tagj�nak elszorult a torka, �s a tit�ni teremben bes�r�s�d�tt �s sz�vekre szit�lt az �h�tat – pedig az artist�k m�g el sem kezdt�k az el�ad�st.
Az eleven csod�r�l mit sem tudva Leon m�g utolj�ra feln�zett, hogy egy t�red�k m�sodperc alatt ellen�rizze a trap�zok pontos hely�t – �s akkor tekintete d�bbenten meg�llt egy helyen, szemei t�gra ny�ltak, v�lla megfesz�lt.
Sora nem �rtette; igaz, annyira belemer�lt a f�rfi arc�nak, pomp�s s�r�ny�nek l�tv�ny�ba, hogy id�be telt, am�g r�j�tt: valami nincs rendj�n. Akkor azt�n k�vette f�rje tekintet�nek ir�ny�t, �s amikor megl�tta, mir�l is van sz�, boldogan felnevetett.
Az Angyaltrap�z egyik hosszan lecs�ng� hint�j�n egy olajz�ld haj�, borosty�n szem� alak �lt, �s keskeny arc�n sz�les, lusta mosollyal, lass�, kedves mozdulattal Leon fel� integetett.
Leon le sem vette r�la a szem�t. �let�ben el�sz�r �rezve a porondon bizonytalans�got, gyeng�den megszor�totta Sora derek�t, �s halkan, jellegzetes, h�v�s hangj�n azt k�rdezte:
- Sora, dr�g�m… ki ez?!

* V�ge *

/ Kedves Olvas�, ez�ton k�sz�n�m neked, hogy velem tartott�l, velem �lmodt�l – n�lk�led nem lett volna N�lk�led, n�lk�led �r�kre v�zlatrajz maradt volna a V�zlatrajz. Fogadd �rt�k �szinte h�l�mat./
Sren