10. fejezet

-Hogy kinek a lelk�t akarj�tok nekem adni? –Hal�lsz�rny arca nagyon d�bbentnek l�tszott. De m�g csak v�letlen�l sem n�zett r�m. 
-Catherin-�t! –ism�telte Hisz�ra nyugodtan, �s l�that� �lvezettel n�zte �ccse hull�mz� �rzelmeit. 
–Vagy t�rt�nt valami a hall�soddal s�t�t testv�r? 
-Nem, persze, hogy nem! –mondta lassan a k�rdezett. 
–De minek akarj�tok nekem adni a lelk�t? 
-Mert meg�ltem Gwineth-et. –mondtam, csakhogy v�gre r�m is figyeljen. Ez a mondat megtette hat�s�t. 
-Meg�lted? Gratu… -tal�n kevesebb, vagy �ppen t�bb mint 1 milli� �v ut�n Hal�lsz�rny el�sz�r n�zett a szemembe. �ppen a mondat k�zep�n tartott, mikor a tekintet�nk �sszefon�dott. Egy szempillant�s alatt elhallgatott. Majd zavartan elkapta a fej�t, �s r�n�zett any�m d�h�s arc�ra. 
-�gy �rtem ez sz�rnyen felel�tlen cselekedet volt. –mondta v�g�l. De az arc�n m�g mindig l�tsz�dott az elismer�s. Majd, mikor jobban �tgondolta a hallottakat, �sszer�ncolta a homlok�t. 
–De v�rj, ez�rt nem j�r hal�lb�ntet�s. Vagy �ppen l�lek elad�s. 
-Ami�rt �rtott a h�g�nak t�bb mint 100. 000 �vig sz�m�zt�k az emberek k�z�. –Hal�lsz�rny felszisszent. 
–De sajn�latos m�don, a kisasszonyt m�g ez sem hatotta, meg, �s megv�dett egy bolyg�t t�bb 100 kensir t�mad�s�t�l. –Nozdormu az �j�n sz�molta, hogy mindent felsorolt e. 
-Igen? T�bb sz�z? �s melyik k�pess�gedet, hasz… -Hal�lsz�rny �jfent visszafogta �rdekl�d� k�rd�seit. De nem �gy t�nt, hogy az�rt, mert a t�bbiek megrov�an n�znek r�, hanem mert nem b�rt �gy k�rd�st feltenni, hogy ne n�zne az illet� szem�be. �s az �n szemeim kereszt t�z�t j�l �szrevehet�en ker�lte. 
–�gy �rted, akkor a hal�l helyett azt v�lasztotta, hogy eg�sz �let�ben mell�m lesz l�ncolva, �s b�rmit k�rek –bocs�nat- parancsolok neki, azt teljes�tenie kell? Egyszer�bben sz�lva a rabszolg�m lesz? �n a hely�be a hal�lt v�lasztan�m. –r�zta fej�t mesterem, mik�zben egyre er�sebben ker�lte a pillant�somat. Engem pedig egyre jobban k�ts�gek k�z�tt hagyott. Ha legal�bb r�m mosolygott volna! Vagy, csak r�m n�z �gy, hogy nem szak�tja el a tekintet�t azon nyomban! 
-Nos, most m�r v�lasztott! J� k�nz�st s�t�t testv�rem, Catherin, kellemes szenved�st, kellemes k�nz�st, j� szenved�st s�t�t testv�rem, Catherin. –Maligos biccentett, �s m�r el is t�nt, egy er�s mesterk�lt sz�l k�zepette. Any�m mindenf�le szavak n�lk�l elt�nt, Nozdormu, �s Hisz�ra pedig csup�n fejet hajtott, �s egy�tt t�voztak. V�rtam n�h�ny m�sodpercet. V�rtam, nehogy visszaj�jjenek. Ek�zben Hal�lsz�rny lassan fel�llt a sz�lb�l, �s fel�m l�pdelt. Mikor m�r csak n�h�ny l�p�snyire volt, nem b�rtam tov�bb v�rni, �s a nyak�ba ugrottam. 
-Annyira hi�nyozt�l! –zokogtam a nyak�ba. 
�reztem, ahogy Hal�lsz�rny teste ideges g�rcsbe r�ndul �lel�sem alatt. Egy ideig csak �llt, ak�r egy far�nk az �lel�semben, azt�n lassan �tkarolta a derekamat. �reztem, hogy a sz�ve kicsit gyorsabban kezd el verni. Egy �temben az eny�mmel. Azt�n… azt�n Hal�lsz�rny durv�n ell�k�tt mag�t�l, �s � maga is h�tr�lt j� 3 l�p�st. 
-Mit k�pzelsz? –arc�n, m�g l�tszottak a forr� �rzelmek �ltal kigy�lt l�mp�sok. 
-�n semmit, csak… -�reztem, ahogy mindenegyes v�rcsepp kifut az arcomb�l. Megsz�gyen�lten �lltam mesterem el�tt. 
-Hagyjuk! –csattant fel �lesen. 
–Sok m�g a dolgom, menj a szob�dba, vagy tegy�l, amit akarsz. –mogorv�n vissza�lt a sz�k�be. �n csak n�ztem az asztal�n gy�lekez� pap�r halmazt, �s arra az elhat�roz�sra jutottam, a sok munka miatta ennyire goromba. Ez�rt h�t, megpr�b�ltam m�gis csak sz�ba elegyedni vele. 
-K�pzeld mester, hogy amikor az emberek k�z�tt… 
-Nem �rdekel Catherin! –mesterem m�g csak fel sem n�zett a pergamenr�l, amit �ppen olvasott. �n meg csak �lltam, mint akit arcon csaptak. De ha ezt a pofont legal�bb az arcomra m�rte volna! Nem ezt az �t�st, nem is, t�rd�f�st, a sz�vembe kaptam. Egyenesen a lelkem ut�ni leg�rz�kenyebb pontomba. Nagyon f�jt. Soha �letemben annyira nem f�jt m�g semmi sem. 
-Hogy �n mennyire ostoba voltam! –fakadtam ki v�g�l. Nem tudtam meg�llap�tani, hogy vajon ink�bb s�rok, vagy kiab�lok. L�that�an � sem, mert m�g csak fel sem n�zett. 
–Azt hittem te m�s vagy. Azt hittem, hogy te meg�rtesz! –most m�r felemelte a fej�t. K�nnyeim f�tyol�n kereszt�l nem tudtam meg�llap�tani, hogy vajon ink�bb sajn�l, vagy csak elege van e bel�lem. Tal�n mindkett�… 
-Eg�sz �letemet �gy �ltem le, hogy sehol nem becs�ltek, meg! Mindig csak len�ztek, semmibe vettek engem! Nem engedtek �rv�nyes�lni sehol sem! Azt�n j�tt�l te… Megtan�tott�l oly sok mindenre. T�r�dt�l velem. Besz�lgett�l. Olyan… meg�rt� volt�l. Most meg, mikor visszaj�v�k sok-sok �vtized ut�n, semmibe veszel! Pontosan �gy, mint mindenki m�s! Mit tettem? Haragszol r�m? Vagy… -egyre jobban k�ts�gbe estem. Titkon azt rem�ltem, hogy Hal�lsz�rny is gyeng�d �rzelmeket t�pl�l ir�ntam. Mert h�t… Tett m�r egy-k�t olyan megjegyz�st, ami erre a k�vetkeztet�sre juttatott engem… L�tszik, hogy mennyire t�vedtem. 
–�n mindig ki�lltam �rted! Amikor az emberek valakit megk�veztek, hogy nincs m�r benne j�, mert olyan sok sz�rny� dolgot m�velt, �n r�d mutattam! T�ged hoztalak fel p�ld�nak. Hogy benned is van m�g j�… De t�vedtem. Semmiben sem k�l�nb�z�l a t�bbi nekrist�l. –hangom elhalt. 
-Mert te annyiban m�s vagy t�l�nk igaz? –Hal�lsz�rny hangja f�radt volt. 
-Igen! �n nem n�zek m�sokat semmibe! Nem vagy vel�k szemben len�… 
-Senkit sem? Akkor a h�god mi volt? Ha nem n�zted volna semmibe, nem �lted volna meg! Vagy t�vedn�k? –a cinizmus, mely �radt a hangj�b�l, ak�r egy foly� vize kezdett fojtogatni. 
-�n nem n�ztem semmibe Gwineth-et… -ellenkeztem, nem sok er�vel. Visszagondoltam azokra a szenved�sekkel teli �vekre, amelyeket vele t�lt�ttem. Hogy csak az tartott vissza a bossz�t�l, hogy azt hajtogattam: „Hagyd, csak a gyenges�g�t pr�b�lja ilyen szinten kik�sz�b�lni. Nem tudja, hogy �gy csak legnagyobb hib�j�t mutatja ki: az esz�nek hi�ny�t. Te sokkal t�bb vagy n�la.” 
–Illetve… -a szemeim �jra megteltek k�nnyekkel. Eg�sz �letemben csak nagyon ritk�n s�rtam m�sok el�tt. �s a legsz�rny�bb az volt, hogy pont el�tte akartam mindig is er�snek t�nni. De az a nyomor�k sors, mindig �gy hozza a helyzetet, hogy el�tte kapok s�r�g�rcs�t. 
-Bizonyos szinten az �n v�rem vagy Catherin! Tudom, hogy hogyan gondolkodsz… Tudom, hogy mit �rzel, mikor �rtasz valakinek… T�r�dj bele Catherin, semmivel sem vagy jobb, mint �n, vagy ak�r Alextrasza. –hangja beh�zelg� volt, majdnem hogy gy�zk�d�. 
-T�vedsz mester! Veletek ellent�tben, �n mindig is seg�teni akartam az embereknek. �s meg is tettem. –magasra emeltem a fejemet, b�r a szemeim m�g mindig telve voltak k�nnyel, �gy nem ny�jthattam valami f�nyes l�tv�nyt. 
-De az�rt valld be, hogy n�ha szerett�l volna nekik �rtani… Catherin, �n csak olyanokat szoktam k�nozni, akiket len�zek. �s te igenis len�zed az embereket. 
-Most vallottad be, hogy len�zel. –ajkaim akaratlanul is torz mosolyra r�ndultak. 
–Igaz, engem nem fizikailag, hanem lelkileg k�nzol. De nekem az egy, �s ugyanaz. 
-Gondolj, amit akarsz akkor! –Hal�lsz�rny l�that�lag m�r nagyon a munk�ba akart temetkezni, pedig nem volt valami nagy munkarajong�. 
–Nem tud �rdekelni. 
-Persze, mert t�ged semmi sem �rdekel! V�g�l is, mi�rt �rdekelne t�ged az, hogy Anne �l, �s van egy fiad? –amint ezt kiejtettem a sz�mon, sarkon fordultam, �s elv�gtattam a szob�m ajtaja fel�, de nem el�g gyorsan. Hal�lsz�rny �rdes hangja utol�rt. 
-Castiana �llj meg! –a l�baim akaratom ellen�re f�ldbe gy�kereztek. �n meg d�h�dten �tkoztam azt a napot, amikor el�rultam neki az igazi nevemet. De nem sok�ig volt id�m erre, mivel hamarosan k�t, hihetetlen�l er�s kezet �reztem a karjaimon, amik er�vel megford�tottak. Most rajtam volt a tekintet ker�l�snek a sora. Hal�lsz�rny viszont er�sen megragadta az �llamat, �s pirosan �g� arcomat az � halottfeh�r arca fel� k�nyszer�ttette fordulni. Arca enyhe k�ts�gbees�sr�l �rulkodott, szemeiben viszont fekete, gy�l�lettel vegyes t�z lobogott.