10. fejezet - Kagome kiszabadítása és InuYasha szörnyű titka

Egy kis megjegyzés: ha valaki már egy ideje tűnődik rajta, hogy vajon milyen pl. magas is az a 40 láb, és nincs tisztában az angol területmértékegységekkel, akkor itt egy kis segítség. Egy láb kb. 30 cm-nek felel meg, ami egyik kedvenc királyuk lábméretén alapszik :) Egy mérföld meg nagyjából 1,6 km. Csak ennyi, akkor most jöjjön a kövi fejezet!

10. fejezet - Kagome kiszabadítása és InuYasha szörnyű titka

Figyelmeztetés! A fejezetben megjelenik néminemű (nemi) erőszak!

- ...Á, a fenébe! - sziszegett Kouga.
Kagome InuYasha után akart kiáltani, de Kouga befogta a száját.
- Most kell megtennem, mielőtt ránk talál.
 Kagome kétségbeesett kapálózásba kezdett, hogy visszatartsa a farkast, de nem járt túl nagy sikerrel. Kouga egy határozott rántással szétfeszítette a lány lábait. Hevesen simogatni kezdte Kagome testét, hogy engedelmességre bírja. A lány rémült arcát látva elvigyorodott, és már épp azon volt, hogy beléhatoljon.
- Kagome! - rontott be InuYasha a szobába. A rémült és meztelen Kagoméra, valamint a rajta tornyosuló Kougára meredt. Szemei dühösen felvillantak és letaszította a farkast a lányról.
- Kapitány! - kiáltott Kagome elkeseredetten, mégis boldog mosollyal arcán.
 A kapitány megpróbálta visszatartani magát attól, hogy a lány testét bámulja. De Kagomét most nem zavarták pillantásai. Kouga gyorsan talpra ugrott.
- Tűnj a pokolba innen, kutyafajzat! Nincs kedvem játszani veled!
InuYasha ökölbe szorította kezeit.
- Azonnal vedd vissza az alsónadrágod, te fattyú! Így is eleget tettél már! Ha nem vagy elég figyelmes, a végén még levágom a golyóidat! Rohadt korcs!
- Én? - kérdezte immár újból nadrágostul Kouga. - Kettőnk közül nem én vagyok a korcs...!
 Mielőtt befejezhette volna a mondatot, InuYasha nekiesett. Kagome lábaivel megpróbálta elérni a takarót, hogy magára ránthassa, de nem érte el. Kénytelen volt továbbra is fedetlenül feküdni, miközben a két démon ádáz csatát vívott.
- Hé, kutyafajzat! Elég keményen harcolsz ezért a nőért! Még egy okkal több, hogy az enyém legyen - mérte végig Kouga Kagomét.
- Hogy mersz így megbámulni?! - sikoltott Kagome.
- Hisz' az asszonyom vagy! - vigyorgott a farkas.
- Ne merészelj így ránézni!
 Ez volt az utolsó csepp, betelt a pohár. InuYasha hatalmas csapást mért ellenfelére, aki ennek következtében átrepült a szobán. A hanyou az ágyhoz sietett, hogy karmaival elvágja a lányt fogva tartó köteleket, vigyázva, nehogy megsebezze Kagomét.
- Elkéstem? - kérdezte aggodalmakkal teli szemekkel. Tekintete oly szomorú és rémült volt, hogy megdobogtatta kagome szívét.
- Hál' Istennek nem! De csak néhány másodpercen múlt...
InuYasha végre végzett a kötelekkel. A következő pillanatban Kagome a férfi karjaiba vetette magát és keserves sírásba kezdett.
- Szörnyű volt! Megfogdosott és... halálra voltam rémülve!

 InuYasha a földön fekvő szinte meztelen, öntudatlan Kougára pillantott. Azután ölbe kapta Kagomét, és a világért ki nem adta volna a karjaiból. Morogva a lassan ébredező farkasra tekintett.
"Hogy merte megérinteni őt ez a fattyú! Hogy merte megríkatni! Hogy merte elvenni tőlem!"
Szorosan tartotta Kagomét és orrát a fejéhez dörgölte.
- Most már minden rendben, itt vagyok. Menjünk és tűnjünk el innen!
 Felkapott egy lepedőt és a lányra terítette. De mielőtt kiléphettek volna az ajtón, Kouga leküzdve fájdalmát és szédülését konokul elállta az utat.
- Nem viszed el innen a társamat!
InuYasha átkutatta Kagome nyakát.
- Nem jelölted meg, így nem tartozik hozzád! - mondta utána.
- Nem érdemled meg őt! - morgott Kouga.
- Ez rajta múlik! Csakis ő dönthet!
"InuYasha" - gondolta mosolyogva Kagome és elpirult.
- Lám, lám, lám - mondta Kouga. - Az Ezüst Hanyounak végre lett egy kis lelkiismerete a nőkkel szemben? Mégis mióta törődsz a nők érzéseivel?
- Fogd be, bolhazsák!
- Mondd csak, kutyafajzat, hány nőt tettél eddig magadévá akarata ellenére?
- Sosem tettem ilyet! Sosem süllyednék ilyen mélyre! De itt az ideje, hogy menjünk...
 InuYasha épp távozott volna, mikor Kouga felvonyított. Pár másodperc múlva farkasok erdejében találták magukat. Kagome karjait InuYasha nyaka köré fonta és igyekezett őt nem zavarni a mozgásban.
- Kagome, mássz föl a hátamra!
- Tessék?
- Csak tedd, amit mondtam!
 Lerakta a lányt, aki a kapitány hátára ugrott. Lábait a dereka köré, kezeit pedig nyaka köré fonta.
- Készen állsz? - nézett hátra rá mosolyogva InuYasha.
Kagome idegesen visszamosolygott.
- Kapaszkodj!
 InuYasha futásnak eredt és átugrott a kalózok felett. Kagome alig hitt a szemeinek. Hamarosan a fedélzeten találták magukat. A kapitány ismét a lavegőbe ugrott mintegy 40 lábnyit. Kagome reszketve vette észre, hogy az árbockosárban vannak.
- Ne félj! Megígérem, hogy nem engedlek leesni.
A lány elpirult a kijelentés hallatán, és mert a kapitány keze közben a lábára tévedt.
- Most pedig vissza kell szereznünk a Tetsusaigát, mielőtt valami történne!
 Ismét a fedélzetre ugrottak, Kagome pedig még szorosabban kapaszkodott.
- Vasromboló lélekrabló! - kiáltott InuYasha.
 Mintegy ellensúlyként használta Kagomét, de ekkor valami az oldalának vágódott. Kouga ezután védekező pózba állt, kardjával kezében. Kagome rémülten látta, hogy az őt fedő fehér lepedő lassan vörös lesz. De nem a saját vére volt...
- Átkozott! - morgott InuYasha. - Majdnem eltaláltad Kagomét!
- Nem hiszem. Tudod, én képes vagyok célozni - Kouga ismét felemelte kardját.
- Kagome! Meg kell találnod a Tetsusaigát! - hallották Miroku kiáltását.
 Kagome az Ezüst Hanyou legénységére meredt. Mindnyájan szinte meztelenek voltak, csak egy szál alsónadrág fedte testüket. Egyedül Sango volt rendesen felöltözve. Ekkor észrevette, hogy a hajójuk vitorláit különböző ruhákból foltozták össze. InuYasha egykor gyönyörű, most rongyos hajójára nézett.
- Miroku! Vidd innen Kagomét!
- Nem! Meg kell találnom a kardodat!
 Kagome kiszabadult InuYasha szorításából és a Kouga kabinjába rohant. De először is valami ruhát kellett szereznie. Nem volt hozzá túl nagy kedve, mégis átkutatta a farkas ruháit.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

- Rohadék! Hogy merted ide hozni őt?! Ő...
- A tiéd? És mégis miért hiszel ebben olyan konokul?
- Mert ő... Ez nem tartozik rád!
 A két kapitány véres tusát vívott a fedélzeten, miközben gúnyos, káromló megjegyzésekkel illették egymást. InuYasha vállait és karját több karddöfés is érte, míg Kougának mellkasát "ékesítették" hatalmas karomnyomok.
Kagome eközben megtalálta a Tetsusaigát, de a térképnek nem akadt a nyomára. Új öltözetében magabiztosnak érezte magát és a kardot az oldalára kötötte. Kisietett a kabinokból a fedélzetre... A csata hirtelen megállt és mindenki rámeredt.
- Azok... azok az ÉN ruháim? - ámult el Kouga.
 Kagome bő fehér ingben és fekete nadrágban feszített, amit derekánál övvel fogott össze, nehogy állandóan leessen róla. Lábaira egy pár igencsak nagy méretű bőrcsizmát húzott, de a bokaszíjakkal megszoríthatta őket. Leginkább úgy nézett ki, mint egy lázadó kalóznő, amin mind Kouga, mind InuYasha eléggé megdöbbent.
- Inu... akarom mondani kapitány! Gyere, itt a Tetsusaiga! - kiáltotta nekik.
 Mielőtt InuYashához eljuthatott volna az üzenet, fegyverrogpogás rázta meg a hajót. A hanyou hitetlenkedve lőtt sebére nézett, majd elterült a földön. Kagome felsikoltott és odafutott mellé, de közben elejtette a kardot. InuYasha még nem halt meg, de alig volt benne élet. Kagome megrökönyödve felnézett a kezében füstölgő muskétát tartó Kougára.
- InuYasha... - suttogta.
 Ekkor furcsa, zavaró hangot hallott. Hangos szívverés zörejét, melyet mély, fenyegető morgás követett. Ijesztő látvány tárult a szeme elé. InuYasha Kougára nézett.
- Te... - mordult a farkasra.
 Lassan feltápászkodott. Szemei vörösen szikráztak, pupillái lilává váltak, míg arcát is pár hasonló színű csíkok fedte.
- Inu...Yasha? - meredt rá Kagome.
- Kagome! - kiáltott Miroku. - Neki kell adnod a Tetsusaigát! Siess!
 Kagome felállt, hogy eleget tegyen a figyelmeztetésnek, de a hajón lévők egyszerűen bepánikoltak. Össze-vissza rohangáltak a hajón, tudva, hogy nincs hová elbújniuk. Ahogy megpróbálta elérni a kardot, Kagomét hirtelen hatalmas rúgás érte és a földre rogyott. Hangos, ördögi kuncogást hallott. A hang forrása után kutatva körül nézett. InuYasha karmaival mindenkit széttépett, aki csak az útjába került.
- Jaj ne! - suttogta szörnyülködve Kagome.
Sietve talpra állt és sikerült megragadnia a kardot.
- InuYasha! - ordította kétségbeesetten. - Fejezd be! Gyere, itt a kardod!
 De a hanyou folytatta eszeveszett tombolását. A hajó fedélzete most már vérben ázott. Kagome átkiáltott a másik hajóra.
- Miroku! Nem tudom megállítani!
- Addig nem hagyja abba, amíg nem végzett mindenkivel!
- Tessék?!
-Kagome, gyere ide! - szólt most Shippou. - És mikor átjön majd erre a hajóra, odaadhatjuk neki!
Miroku gyengéden fejbe kólintotta a kis rókát.
- Mi rosszat mondtam?!
Ekkor Kagome lépéseket hallott maga mögött.
- InuYasha! Kérlek, fejezd be! Kérlek!
De InuYasha nem akart végezni a lánnyal. Szemei mást tükröztek. Vágyat.
- Jaj, ne! InuYasha! Ne csináld!
 A felbőszült hanyou a fedélzetre dobta a lányt, és közben elszakadt a Kagomén lévő lenge ing hátulja. Épp rávetette volna magát a lányra, de Kagome maga elé tartotta a Tetsusaigát. InuYasha megdermedt. Kagome megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor látta, hogy a hanyou szemei kezdenek kitisztulni. Ám mielőtt az átalakulás befejeződött volna, InuYasha belevetette magát a tengerbe.
- InuYasha! - sikoltott a hajó oldalánál Kagome. - InuYasha!!!!!!!!!
 A többiek is szólítgatták a kapitányt... Egyikük sem látta őt a felszínre emelkedni.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

 Kagome az evezős csónak elejében ült. Samuel az árbockosárból látott egy szigetet, amitől állítása szerint alig tíz mérföldre lehettek. Most oda tartottak, hátha ott találnak valami InuYashára utaló nyomot és hogy kürölnézzenek, de Kagome úgymond megtiltotta nekik a fosztogatást. Ha valamit szerettek volna vásárolni, azt úgy kellett intézniük, mint becsületes polgároknak. Végül lehorgonyoztak a sziget mellett, egy mérföldnyire a parrtól. A víz itt már túl sekély volt, ezért csal Miroku, Kagome és Paul evezett át a szigetre. Kagome szíve hevesen dobogott, ahogy egyre közelebb kerültek a parthoz. Halk imát mormolt Istenhez, hogy InuYashát életben találják.
Végre partot értek. Kagome ruháiban még mindig úgy festett, mint egy kalóz. Ráadásul azt sem tudta, hogy ellenfelük, Kouga túlélte-e a mészárlást vagy sem. Valószínűleg nem. Beugrott a térdig érő vízbe és futásnak eredt. Hamarosan egy falura talált. Úgy döntött, bekocog a kis házak közé, abban reménykedve, hogy valaki látta InuYashát, és esetleg körül is nézhetne. Arcán vidám mosoly ült, amíg észre nem vette... Mindnfelé testek hevertek... Kezét szörnyülködve szája elé kapta. Ahogy egyre beljebb sétált, megfigyelte, hogy mindenkin ugyanolyan sebek vannak. Öt mély vágás a hátukon, vagy mellkasukon. Összeszedte maradék bétorságát és a lehetséges túlélők után kiáltott.
- Hello? Van itt valaki? Van valaki, aki túlélte?
Nem kapott választ.
 Benézett a házakba is, hátha ott több sikerrel jár. Aztán az egyik házban még szörnyebb látvány tárult elé. A helyiségben két lány a már jól ismert módon összeszabdalt holtteste hevert, de ami még rosszabb volt, szakadt alsóneműik vértől voltak mocskosak. Ezeket a lányokat megerőszakolták. Rémülten meredt a két holttestre. Minél messzebb akart innen futni és megtalálni InuYashát... de mi van akkor, ha InuYasha tette ezt? Eszébe jutottak Kouga tegnap esti szavai:
"Talán kissé erőszakos vagyok, de nem egy barbár! Egy bizonyos Hanyouval ellentétben én nem erőszakolok meg szerencsétlen lányokat...Legendák szólnak arról, hogy az Ezüst Hanyou hány lányt erőszakolt már meg az általa kifosztott falvakban. Szerencsésnek mondhatták magukat, ha utána élve elmenekülhettek.".
 Könnyeivel küszködve térdre rogyott. Nem! Nem lehetett InuYasha! Egy másik démon tette az egészet! Add, hogy csak egy másik démon legyen a tettes... Ekkor ismerős kuncogást hallott. Lassan megfordult. Az ajtóban valaki állt... InuYasha. Szemei még mindig vörösek voltak és a lila csíkok sem tűntek el arcáról.
- InuYasha! Ugye nem te tetted ezt?
- Ki más tette volna? - vigyorgott a démon.
 Mintha több ezer jeges tűvel szúrkálták volna Kagome szívét a szavak hallatán.
- Te... mit mondtál? Miért?! Miért viselkedsz így? Mi történt veled?
- Még nem ontottam elég vért ma, de te... - kéjsóváran megnyalta az ajkait.
- Miroku!!!!!!!!!!!! - sikoltott fel Kagome.
 Teljesen kiment a fejéből a Tetsusaiga, ami Mirokunál maradt.
- Ez nem segít rajtad, akárhogy is sikítozol! - mordult el.
- InuYasha! Ne csináld ezt! Én vagyok az! Kagome! Kagome...
 De a hanyou nem nagyon figyelt rá. Közelebb ment a lányhoz, hogy becserkészhesse.
- Bocsáss meg - suttogta Kagome, azzal (öhm...) ágyékon rúgta a démont. De InuYasha nem hátrált meg.
- Miroku! Gyertek már!
 Kagome megpróbált összegömbölyödni, de elkésett vele. A démon elkezdte leszaggatni a lány ruháit, és e cselekvése közben többször eltalálta Kagomét is. Kagome már nem nagyon tudott mit kitalálni. Megütötte InuYashát, a füleit húzogatta... Bármit, csak használjon már! De ezzel csak még jobban felbosszantotta támadóját, aki visszapofozott. Nagy erejű fájdalom söpört végig Kagomén.
- Kagome! - rontott be a házba végre Miroku. InuYasha a belépő felé fordította ádáz tekintetét.
- Gyere, és kapj el, kutyuli! - mondta komolyan Miroku.
 InuYasha megragadta "társát", aki erre előhúzta hüvelyéből a Tetsusaigát. A démon ismét megdermedt. A kard vibrálni kezdett, InuYasha pedig bizonytalanul elvette Mirokutól. Szemei hirtelen kitisztultak, arcáról a csíkok eltűntek. Kagome gyorsan felült. A vér csípős szaga áthatott mindent. InuYasha döbbenten kinézett a házból.
- Mi a fene történt itt?! - kérdezte.
"Nem emlékszik semmire?" - gondolta Kagome.
- Te... - válaszolt csendesen Miroku - ismét átalakultál...
 Legtöbbször InuYasha mindig a falun kívül változott vissza. Ez volt az első alkalom, hogy szembesült saját pusztításával. Beleszimatolt a levegőbe. Gyorsan hátrafordult. Kagome még mindig ijedten, magán kívül ült a földön. A rajta lévő nadrág szakadtan lógott le róla, belső combját több karmolás borította. InuYasha rémülten nézett rá, majd észrevette a két halott lányt is.
- Mi történt velük?
Egy ideig mind csendben hallgattak, végül Kagome szólalt meg remegő hangon.
- Te... - nyelt egyet - ... megerőszakoltad őket és végeztél velük...
 InuYasha rámeredt, és teljesen elsápadt. Legszívesebben magát is megölte volna, mikor Kagome elcsukló hangon ismét megszólalt.
- És... és te... megpróbáltál engem is... megrontani...
InuYasha szinte sokkot kapott. Nem mert a lányra nézni, inkább kinézett az útra.
- Tehát azt állítjátok, hogy a puszta kézzel kiírtottam egy falut, és nőket erőszakoltam meg?
- Nagyon úgy néz ki, barátom... - felelt Miroku.
InuYasha Kagome friss vérétől vöröslő karmaira nézett.
- Nem most fordult elő először, uram... - mondta Paul.
- Mit beszélsz? - ugatott fel a kapitány.
- Túlságosan megrémültünk ahhoz, hogy elmondjuk neked - magyarázkodott Miroku. - Tudod, hogy néhány csatában, mikor nincs veled a Tetsusaiga úgy érzed, mintha ott sem lettél volna a harcban?
- Igen... Szóval én...
A két matróz bólintott.
 InuYasha elkövette azt a hibát, hogy végignézett tettének helyszínén. Az egyik ajtó mögül egy babát szorongató kicsi, véres kéz lógott ki az útra. A hanyou úgy érezte, megérdemli a halált.
- Én... azt tudom, hogy embereket öltem... De csakis férfiakat! Ám démonként... nőkkel és gyerekkel is végzek... Kis hallgatás után folytatta.
- Tehát EZÉRT vagyok a legrettegettebb kalóz? EZÉRT félnek tőlem?!!!!
 Ismét kezeire majd Kagomére nézett.
- Hogy tehettem ilyet?!
InuYasha hátra sem nézve berohant az erdőbe.
- InuYasha! - kiáltott Kagome. - Kérlek, gyere vissza!