11. fejezet

Kelletlen�l vezettem mesteremet Anne h�z�hoz az �jszaka k�zep�n. Mi�rt vagyok olyan m�rhetetlen�l szerelmes Hal�lsz�rnyba m�g a bunk�s�g�n k�v�l is? Nem tehetek r�la, gy�zk�dtem magamat, mik�zben egyre lassabbra vettem a temp�t. Ha nem �rezte volna egy �nem olyan m�mor�t�nak azt, hogy Hal�lsz�rny ilyen sok �v ut�n is eml�kszik a nevemre, az igazi nevemre, tal�n vissza tudtam volna fogni azt az �rulkod�s sz�mat.
-Gyorsabban, ha k�rhetn�m Castiana! –l�baim gyors temp�t vettek fel.
-Ez nem igazs�gos Zoigron! –nyafogtam, pedig tudtam, hogy ezt mindenn�l jobban ut�lja. Most viszont csak sz�rakozottan kuncogni kezdett.
-Lehet hogy nem az, de �ppen ez benne a mulats�gos. �s ne h�vj az igazi nevemen. –ezt m�r valamivel kom�tosabb hangon mondta.
-Nem mindegy? Anne �gy is tudja a nevedet. –a mondat k�zben finoman h�tra fordultam. Azt�n visszakaptam a fejemet. Hal�lsz�rny egy k�nz�sra val� k�st tisztogatott. �sszer�zk�dtam. Vajon ezt nekem sz�nja, ha valami okn�l fogva Anne-�k m�r nincsenek itt, vagy mag�nak Anne-nak? Rem�lhet�leg Anne-nak… na ne! Kezdek t�nyleg �gy gondolkodni, mint Hal�lsz�rny. Ha t�nylegesen t�r�dn�k az emberekkel, akkor magamnak k�v�nn�m azt a k�st, nem pedig egy embernek. Pont annak az embernek, aki meg�rtett engem, �s nagyon kedves volt. �s nem el�g, hogy neki k�v�nom egy m�rgezett t�r d�f�s�t, hanem m�g el is �rultam �t. Ezt a gondolatmenetet el sz�nd�koztam sorolni Hal�lsz�rnynak, hogy �rz�kelje, nem sz�p dolog amit tesz. De erre m�r nem volt alkalmam, mivel oda�rt�nk Anne-�k h�z�hoz. Jobban meg volt munk�lva, mint el�z�leg mikor itt j�rtam.
-Tudod mester el�gg� sok pap�r volt az asztalodon, biztos, hogy nem akarsz el�bb azzal v�gezni? –k�rdeztem rem�nykedve, a leg�desebb pillant�sommal m�regetve mesteremet. � r�m se heder�tett. Mi�ta meg�lelt, nem n�zett r�m, vagy ha r�m is n�zett, biztos, hogy nem egyenesen a szemembe. Csak az arcomra. Vagy valahol lentebb, a mellkasom k�rny�k�t fix�rozhatta…
-Nem, el�bb ezzel akarok v�gezni. Ezt m�r r�gen le kellett volna z�rnom. –arca eg�szen meg kem�nyedett. Akkor l�ttam el�sz�r ilyen s�t�t lelk�nek �s balj�snak, mikor ott t�lt�tt tanonc�veim alatt r�akadtam a k�nz�kamr�j�ra, ahol �pen egy gyermeket k�nzott. Lehunytam a szememet. Elk�pzeltem, hogy ez a gyermek tal�n Tomash lesz a k�zelj�v�ben. Mik�zben e gondolatok j�rtak a fejemben, oda �rt�nk Anne �gy�hoz. Egy �gyban aludt Tomash-al, aki b�r 20 �ve (csak 20 volt???) l�ttam utolj�ra, m�g mindig csak 16-nak n�zett ki. R�n�ztem Hal�lsz�rny arc�ra. Megl�gyult von�sokkal n�zte valamikori szerelm�t. Azt�n l�ttam, hogy tekintete a fi�ra siklik. �sszesz�k�lt a szeme, mint aki azt m�ri fel, mennyi haszna lenne a gyermek megtart�s�b�l. J�l l�that�lag nem tetszett neki az eredm�ny amit kisz�molt mag�ban, mert �jb�l fel�lt�tte mag�ra azt a f�lelmetes arckifejez�st, �s �lesen megk�sz�r�lte a tork�t. Anne azonnal fel�lt, Tomash pedig m�g egy t�rkardot is el�szedett a p�rn�ja al�l.
-Tedd le azt fiam! –szarkasztikusan megnyomta az utols� sz�t. –�gyse b�rsz azzal �rtani nekem. –alig tudtam meg�llni egy mosolyt, mivel �n is hasonl�ra gondoltam, mikor Tomash az �n �rkez�semkor botot ragadott a kez�be. –Nos, Anne, hi�nyoztam?
-Nem k�l�n�sebben. Mond csak milyen �rz�s volt megtudni azt, hogy siker�lt �tv�gnom t�ged, �s m�g mindig �lek? –Anne pimaszul mosolygott, de nem kellett volna mondania az ut�bbi mondatot. Hal�lsz�rny ugyanis durv�n sz�jba v�gta. L�ttam, ahogy egy adag v�r az �gyra fr�ccsen.
-Kellemes. Nem l�tszott az el�bbi test besz�demb�l? –f�lve pillantottam Anne-ra. � megnyugtat�an mosolygott r�m.
-Szerintem j�l �rtette. –jegyeztem meg halkan. Hal�lsz�rny r�m n�zett.
-K�rdeztelek? Szolga. –az ut�bbit m�r Wizzoal nyelven mondta. Azonnal befogtam a sz�mat, �s sz�gyenkezve mustr�ltam a padl�t.
-Nos Anne, gondolom nem kell mondanom, hogy most mi v�r r�d. –Hal�lsz�rny a kez�be fogta azt a k�st, amit oly nagy gonddal tisztogatott idej�vetel�nk alatt. Anne h�v�sen n�zett r� a k�sre, �s b�lintott. Csak mikor l�tta, Hal�lsz�rny nem vele akarja kezdeni az �ld�kl�st, kapta el szerelme kez�t. Illetve, nem tudom, hogy m�g most is e a szerelme. B�r, mivel most sz�nd�kozik �t meg�lni, k�tlem, hogy annak tartan�…
-K�rlek, ne �ld meg �t! –l�ttam, ahogy k�nnyek sz�knek neki is a szem�be. –�g�rd meg, hogy nem �l�d meg �t! –Hal�lsz�rny szeme visszavillant egykori szerelm�re. T�tov�zni l�tszott. Anne ezt l�tva, tov�bb folytatta. –�g�rd meg, hogy, nem b�ntod �t, am�g velem nem v�gzel. –Hal�lsz�rny erre azonnal r�b�lintott, �n meg elkaptam a fejemet, hogy ne l�ssam azt, amit Hal�lsz�rny m�vel Anne-val. B�ven el�g volt hallani. Szerencs�re annyi eszem volt, hogy a fi�t egy gyors �lom var�zslattal, (amit Hisz�r�t�l tanultam) leter�tettem, nehogy l�ssa, vagy �ppen hallja, mit m�velnek az anyj�val. J� p�r percig �lltam �gy f�lre fordulva, mikor �reztem, ahogy az �rz�keny fapadl�k rezd�lnek, pont mikor valaki eld�l rajtuk. Nem n�ztem Anne holtest�re. Hal�lsz�rnyra n�ztem, aki ekkor m�r a fia fel� s�t�lt.
-V�rj! –ki�ltottam fel. –Meg�g�rted, hogy nem b�ntod! Vagy olyan alacsonyra k�pes vagy les�llyedni, hogy nem tartod be a szavadat? –n�ztem r� mesteremre h�ledezve.
-Nem, �n betartottam az �g�retemet. –mondta nyugodtan. –Ne felejtsd el, hogy arra k�rt: „�g�rd meg, hogy, nem b�ntod �t, am�g velem nem v�gzel.” �rzed a l�nyeget Cathe? Anne-val m�r v�geztem. Most a gyerek j�n. –�s ekkor m�r ott �llt a szerencs�tlen gyerek f�l�tt. �n nem b�rtam ott maradni, �s k�zelr�l hallani mit tesz Hal�lsz�rny a fi�val, egyszer�en kifutottam, mintha az megoldana b�rmit is. P�r perc m�lva Hal�lsz�rny is kil�pett a holdf�nybe, �s odaj�tt hozz�m. Meg�llt el�ttem, �n meg feln�ztem r�, mivel t�rdeltem. Odany�jtotta a v�res t�rt az orrom el�. �n pedig legnagyobb sz�gyenemre, lenyaltam r�la a v�rt. Ez volt a tiszteletad�s a fekete nekrisekn�l. Elfogadtam azt, hogy � az er�sebb, �s fejet hajtottam el�tte.
-Okos kisl�ny vagy te Catherin. –Hal�lsz�rny hangja neg�des volt. –M�g akkor is, ha n�ha sok a gond veled. –m�g egy ideig n�zegette az arcomat, majd hirtelen mozdulattal belev�gott az arcomba. Felki�ltottam a f�jdalomt�l, hiszen m�rgezett volt a t�r. Arcomhoz kaptam. Jobb oldalt, egy m�ly v�g�s d�szelgett az arcomon! Ami �r�kre meg fog maradni. Hiszen a j�v�ben is rajta volt (vagy lesz?) az arcomon!
-�gy is „t�l” t�k�letes volt�l. –Hal�lsz�rny hideglel�sen elvigyorodott, �n pedig visszafogtam egy f�jdalommal teli szisszen�st, mikor meg�rzetem, ahogy a m�reg elkezd dolgozni az arcomon l�v� sebemben.