12. fejezet

Mereven �ltem az �gyamon, mik�zben f�jdalomt�l remeg� kezemmel pr�b�ltam kitiszt�tani a sebemet. Mesterem, az ut�n, hogy „haza” j�tt�nk, megparancsolta, hogy k�sz�tsem el helyette azokat az unalmas pap�r munk�kat, � meg elment aludni. R�ad�sul m�g a sebemhez sem ny�lhattam addig! Azt hittem, hogy bele�r�l�k a f�jdalomba. Arra m�g gondolni is rossz volt, hogy � �desdeden alussza az igazak �lm�t. Szerintem m�g csak b�ntudata sincsen. Hogy lehet az, hogy ennek ellen�re m�g mindig �r�lten szerelmes vagyok bele? Ez olyan m�rhetetlen�l igazs�gtalan! De mi volt valaha is igazs�gos az �n �letemben? Megmondom: semmi! Pr�b�ltam nem gondolni arra, hogy �n �lettem meg Anne-t, �s Tomash-t. De b�rmennyi �rvet is hoztam fel magam mellett, ann�l t�bb volt a v�d is. Les�t�ttem a szemeimet. Nem b�rtam gondolkodni! Folyton csak Hal�lsz�rny arca lebegett a szemem el�tt. Az a f�lelmetesen gonosz vigyor, mely akkor jelent meg az arc�n, mikor elcs�f�totta az arcomat. Na j�, ez t�lz�s, m�g �gy is szebb vagyok az �sszes nekrisn�l, de az�rt att�l felmetszette az arcomat. Csak tudn�m, hogy milyen m�reg volt arra a t�rre kenve! Ekkor elhat�roz�sra jutottam. Fel�lltam �s kimentem, egyenesen �t Hal�lsz�rny szob�j�ba. Nem tudtam meg�llap�tani, hogy alszik-e, de �gy is azt akarom, hogy fent legyen, sz�val mindegy…
-Mester? –sz�laltam meg halkan. Mesterem szemei felpattantak, �s azonnal megakadtak rajtam. Illetve, a sebhelyemen.
-Mit akarsz? –k�rdezte szem�t forgatva.
-El akarok menni. –mondtam ki mindenf�le kertel�s n�lk�l.
-Hova? Az emberek k�z�? Nem. –elgondolkodva n�zett egy reped�st a plafonon.
-Nem, Hisz�r�hoz. –annyira szerettem volna, ha egyszer, csak egyszer elm�lyedhetn�k a szemeiben �jra! De m�g csak fel�m sem n�zett.
-Menj. –itt lecsukta a szem�t, h�tat ford�tott, �s nem volt hajland� t�bbet t�r�dni velem. �n meg csak n�ztem a h�t�t meglepetten. Azt hittem, hogy majd gy�zk�dn�m kell. Erre mit tapasztalok? Megk�nnyebb�lve elenged. Engem. A rabszolg�j�t. Mert v�gt�re is az voltam. De nem elm�lkedtem ezen sokat. Akaratlanul kiny�jtottam a kezemet, �s �vatosan megsim�tottam mesterem h�t�t. Teste megrezzent, majd ragadoz� mozdulattal ut�nam kapott. �n azonban sz�m�tottam erre, felpattantam az �gy mell�l, �s m�ris mentem ki az el�t�rbe. Ott k�r�ln�ztem. Legut�bb, mikor innen t�voznom kellett, az volt �letem addigi legf�j�bb esem�nye. Most, hogy �nsz�ntamb�l teszem ugyanezt, ez egy b�lcs, �s okos dolognak t�nt. Akkor is �reztem n�mi f�jdalmat, mely a torkomban egy gomb�c form�j�ban adta tudtomra l�t�t. Nem volt semmim, �gy egyszer�en csettintettem, �s m�ris Hisz�ra �lombirodalm�ban tal�ltam magamat. Ha nem akkor vagyok ott el�sz�r, biztosan azt hittem volna, hogy a semmi el fog nyelni hamarosan. Mert v�g�l is ott voltam, csak nem nyelt el. Ink�bb csak mag�ba fogadott. Mindenhol z�ld kis felh�k lebegtek, mindegyikbe egy-egy n�v. Ezek azt jel�lt�k, hogy kinek az �lmai tartoznak bele. Az egyik fel� kiny�jtottam a kezemet, �s egy kisl�ny �lm�ban tal�ltam magamat. De, miel�tt kitisztult volna a k�p, egy k�z megfogott, �s kir�ntott.
-Ejnye Catherin, enged�ly n�lk�l nem lehet m�sok �lm�ban �sk�l�dni! –r�tt meg viccel�dve.
-Hisz�ra! �r�l�k, hogy l�tlak. –k�sz�ntem, mivel � err�l szok�sa szerint, most is elfeledkezett. Viszont a fedd�s�re nem mondtam semmit.
-Minek k�sz�nhetem a l�togat�sodat? Hal�lsz�rny �zent valamit veled? –itt r�m n�zett. L�that�lag megl�thatott valamit a szememben, tal�n a kit�rni k�sz�l� k�nnyeket, mert arca nyomban megl�gyult. Mikor megl�tta az arcomon l�v� sebet, felsikkantott. –Mi t�rt�nt az arcoddal?
-Nos, ha nem gond Hisz�ra, akkor hozz�d k�lt�zn�k egy id�re. –mosolyogtam r�.
-Persze, gyere csak! Hal�lsz�rny, ugye… -k�rd�n n�zte az arcomat.
-Enged�lyt adott, igen. –elgondolkodtam, vajon t�nyleg tiszt�ban volt-e azzal, hogy elengedett.
-�n arra gondoltam, hogy b�ntott-e. Az arcod el�gg� ronda, m�r megbocs�ss. –Hisz�ra agg�dva n�zett fel r�m.
-Ja! Nem, nem � b�ntott… -fogalmam sem volt arr�l, hogy mi�rt is hazudtam. Tal�n az�rt, mert sejtettem, Hisz�ra nagy b�lt rendezne az eg�szb�l. �n meg nem akartam, hogy az any�m megtudja ezt a szerencs�tlen „balesetet”. –T�nyleg annyira cs�nya? –nem vagyok egy sz�ps�g m�ni�s csaj, de a k�ls�mmel az�rt mindig is t�r�dtem. �s a b�szkes�gemet, meg a k�z�rzetemet nagyon nagyban befoly�solta ez a seb. K�s�bb, miut�n Hisz�r�val tiszt�ztuk a dolgokat, megmutatta a j�v�beli szob�mat. Mikor v�gre magamra maradtam, elgondolkodva sim�tottam v�gig a t�r �ltal sebzett arcomat. Ez a seb ezen t�l mindig a gy�vas�gomra fog eml�keztetni. Arra, hogy milyen gyenge voltam. Hogy mennyire naiv. Sz�rakozottan ter�ltem el az �gyamon, mint mindig, mikor valami foglalkoztatott. Vajon mit fogok �n itt tenni? Hisz�r�t�l hamar, ak�r 10 �v alatt megtanulom a z�ld nekrisek k�pess�geit. �s ut�na? N�zem az emberek �lmait? Seg�tek �lmot sz�ni? Vagy elemzem a r�m�lmokkal k�zd� embereket? Fogalmam sem volt arr�l, hogy mivel fogom ott elt�lteni az id�t. Tal�n… Igen. Hisz�ra �lom birodalma a legt�k�letesebb hely arra, hogy begy�gy�tsam lelki sebeimet. Ha valaha is siker�lni fog. Tal�n. Rem�lem teljes sz�vemb�l. Szeretn�k egyszer m�g Hal�lsz�rny el� �llni �gy, hogy megmutassam neki azt, ki is vagyok val�j�ban…
*
Ahhoz k�pest, hogy mennyire agg�dtam, eg�szen j�l sz�rakoztam Hisz�r�n�l. Mindenre megtan�tott, amire sz�ks�gem volt, �s �n sz�hettem az emberek r�m�lmait. Nagyon �lveztem! Csak r�b�ktem az egyik n�vre, �s a saj�t elm�letem szerint megform�ltam neki a r�m�lm�t. N�melyik eg�szen f�lelmetesre sikeredett…
Hisz�ra nagyon kedves volt velem. Sosem k�rdez�sk�d�tt, hogy mi�rt maradtam olyan kev�s ideig Hal�lsz�rnyn�l �s mi�rt engedett el olyan hamar. Egysz�val nem k�rdezett semmi olyat, amire ne v�laszoltam volna. M�g Hal�lsz�rny tetteivel is siker�lt megb�k�lnem. Jobban elgondoltam azt, ami ott t�rt�nt… �s akkor r�j�ttem. Anne k�rte arra a mesteremet, hogy �lje meg �ket! Mikor Hisz�r�nak nem volt t�bb feladata sz�momra, elugrottam Maligoshoz is, hogy �rdekl�djek a hossz� t�v� hibern�ci� ut�n. Ott megtudtam hosszas t�mafeszeget�s ut�n, hogy b�r az �lettani szt�zis l�nyegesen lelass�tja az �reged�st, nem k�pes teljes m�rt�kben meg�ll�tani. Egy�ltal�n csoda az, hogy 2 milli� �ven kereszt�l k�pes volt Anne test�t fiatalnak megtart�s�tani. De, (ezt is Maligossal folytatott besz�lget�sem alatt tudtam meg) ha k�pes is a testet megtartani eredeti form�j�ban, a betegs�gekt�l nem �vja meg. S�t! �ppen hogy m�g gyeng�bb� teszi a lefagyasztott alanyt. Anne az�rt k�rt meg arra, hogy h�vjam el Hal�lsz�rnyt, mert tudta, hogy beteg. Ahogy a fia is. Csak arra nem sz�m�tott, hogy Hal�lsz�rnyban a sok �vezred hat�s�ra rengeteg d�h gy�lemlett fel. �gy Hal�lsz�rny Anne-t nem is pr�b�lta meggy�gy�tani. Mikor �n azt l�ttam, hogy �lesen m�regeti a fi�t, az val�sz�n�leg az�rt volt, mert azt leste, tud-e rajta seg�teni! (na persze, ki tudja… Lehet, hogy csak a szerelmes sz�vem pr�b�lja kimagyar�zni a tetteit…) De az, hogy meg�lte, m�r egy teljesen m�s t�szta. Az�rt m�r nem haragudtam. Bele kellett t�r�dn�m, hogy Hal�lsz�rny egy s�t�t lelk� f�rfi. De lehet, hogy pontosan ez fogott meg benne. Mert b�rmennyire is nem szeretn�m, az-az igazs�g, amit Hal�lsz�rny mondott. F�lig meddig az � v�re vagyok. Vonz�dom ahhoz, hogy m�sok szenved�s�t l�ssam. Sz�rny� az igazs�g, de �gy van.
-Zavarhatok, Catherin? –n�zett be Hisz�ra az ajt�mon. Ostoba k�rd�s, hiszen � sosem zavart. De udvariass�gb�l mindig meg�rdekl�dte.
-Persze, gyere be! –intettem, mire Hisz�ra helyet foglalt a k�n�lt sz�kben. N�ztem r�, h�tha mondani akar valamit. L�ttam, hogy szorongat a kez�ben valamit, de nem mutatta meg. Mivel nem akart megsz�lalni, �n meg k�nosnak �reztem a csendet, megt�rtem azt.
-Tudod, Hisz�ra, nekem te olyan vagy, mintha any�m helyett any�m lenn�l. –l�ttam, hogy meghat�dva n�z r�m. Nem engedtem, hogy megsz�laljon. –�s nagyon h�l�s vagyok az�rt, mert befogadt�l engem an�lk�l, hogy b�rmit is k�rdezt�l volna. De… N�ha �gy �rzem, helyesebb lett volna, ha a hal�lt v�lasztom, nem pedig a l�lek elad�st. –szomor�an n�ztem magam el�. T�nyleg �gy �reztem. Annyira neh�z volt �lni. N�lk�le. A mosolya n�lk�l. Egy sz�val: maga Hal�lsz�rny n�lk�l. Hi�nyzott mindenegyes porcik�mnak. Mikor reggel kinyitottam a szemeimet, mindig azon gondolkodtam, hogy vajon, ha vele keln�k, akkor az milyen lenne. Biztosan j�…
-Catherin erre m�g gondolni is helytelen! –Hisz�ra hangja ijedt volt. Amikor csukott szemeire n�ztem, tudtam, hogy � is a l�ny�nak tart. –Meg van a sorsnak az oka arra, hogy t�ged m�g �letben hagyott. Hidd el, ha meg kellett volna m�r halnod, akkor m�r nem lenn�l itt.
-Persze, tudom… De hi�nyzik. –b�ktem ki v�g�l, nem is tudva, hogy miket besz�lek.
-Tudom Catherin. Tudom, milyen szeretni �t… -elk�pedve n�ztem r�. H�t ennyire l�tszik rajtam? Hogy m�g a nagyn�n�m is l�tja rajtam, hogy szenvedek az ir�nta �rzett szerelemt�l?
–Van egy lev�l, amit el k�ne neki juttatni. V�llalod? –sz�val ez volt az, amit annyira dugdosott el�lem! Illetve nem dugdosott, csak… Mindegy. V�gt�re is nem ez a l�nyeg.
-Nem is tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy felk�sz�ltem… -mondtam bizonytalanul, de ennek ellen�re elvettem Hisz�r�t�l a levelet. –De, tal�n m�giscsak megpr�b�lkozom vele. –fel�lltam. Igen! Ha most nem, tal�n nem lesz m�g egy ilyen t�k�letes alkalmam arra, hogy a k�zel�be f�rk�zzem.
-Catherin! Ugye m�r v�gezt�l a r�d b�zott feladattal? –megfordultam. Hamisk�s mosoly �lt a sz�ja szeglet�be.
-Igen. Plusz munk�t is v�geztem.
-Helyes! –csapta �ssze a kezeit Hisz�ra. –Akkor nem kell sietned a haza j�vetellel. –mosoly ter�lt sz�t az arcomon, de az�rt m�g egy k�sz�n�mre tellett. Majd csettintettem, �s �reztem, ahogy mag�val ragad Meirbei vonz�sa…