13. fejezet

Eg�szen megillet�dve �lltam Hal�lsz�rny otthon�nak el�szob�j�ban. Ekkora rendetlens�get m�g �letemben nem volt r�szem megtekinteni! Nem l�ttam olyan k�nyves polcot, amelyiken lett volna egy �rva k�nyv is! Az �sszes Hal�lsz�rny sz�m�ra kincseket rejt� k�nyvek szanasz�t hevertek az asztalon, sz�keken, de legink�bb a f�ld�n. Elk�pedve n�ztem a rombol�snak ezt a fajta megnyilv�nul�s�t. Elk�peszt� volt! Egyed�l a kanap�n nem voltak k�nyvek. Mivel ott a mesterem aludt. F�lmeztelen�l! Komolyan. Nadr�gj�n, �s fekete csizm�j�n k�v�l fel�lr�l nem volt semmi sem rajta. Nagyon �tkoztam magamat, ami�rt m�gis csak igent mondtam arra, hogy elhozom mesteremnek Hisz�ra level�t.
Annyira j�l n�zett ki! Izmos volt, de nem olyan gusztustalan reng�izomzattal rendelkezett! Nem, olyan igazi, f�rfias izmokkal, amik csak m�g vonz�bb� teszik a m�sik nem kin�zet�t. Hevesen dobog� sz�vvel s�t�ltam alv� mesterem fel�, �s mikor oda �rtem megl�ttam, hogy lel�g� kez�b�l kiesett egy mappa. Finoman megmunk�lt, -term�szetesen- fekete b�rmappa volt. K�gy�b�r, �llap�tottam meg, mikor hozz��rtem. Kinyitottam, �s elmosolyodtam. Hal�lsz�rny rajzaival volt tele. Minden egyes nekris tehets�ges rajzol�, de az �s nekrisek mindenki m�st lepip�lnak ebben. Tudtam, hogy Hal�lsz�rny �r�m�t leli a rajzol�sban, sokszor ezzel szokta el�tni unalmas d�lut�njait, vagy �ppen �gy vezeti le az idegess�g�t. Az els� 12 lapon a testv�reit �br�zolta, mindegyikr�l 3 k�pet rajzolva. Az egyiken mosolyogtak, a m�sikon komoly arcot v�gtak, m�g a harmadikon az igazi alakjukban rajzolta meg �ket. Ezen k�v�l m�g k�t rajz volt. Az egyiken �n voltam. Eml�keztem j�l erre a k�pre, hiszen ezt m�g akkor rajzolta r�lam Hal�lsz�rny, mikor m�g j�ban voltunk. J�l megn�ztem a k�pet. Akaratlanul is v�gig sim�tottam a k�pen l�v� �nmagam arc�t. Sima volt… nem volt rajta sebhely, se semmi m�s. Tov�bb lapoztam a k�vetkez�, �s egyben utols� k�pre, �s majdnem eldobtam. Ez is �n voltam, de… Jobban megn�ztem. Itt m�r sebhelyesnek voltam �br�zolva, de… Kicsit m�shogy n�ztem ki. �jfeket�n�l is s�t�tebbnek volt megsat�rozva a hajam, a szemeim meg ink�bb s�rg�k voltak, semmint z�ldek. Olyan volt, mintha valaki ezt a rajzot d�hb�l k�sz�tette volna. Elrettent�s�l. Mit ne mondjak, siker�lt… Vajon t�nyleg ilyen ronda vagyok? M�r a sebemmel. Vagy csak Hal�lsz�rny akart sz�nd�kosan ilyennek lefesteni? Azt hiszem ez �r�k tal�ny lesz az �letemben. �vatosan letettem a b�rmapp�t oda, ahonnan felvettem. R�n�ztem a mesteremre. Egyenletesen l�legzett, ebb�l �t�lve, szerintem aludt. Igaz, abb�l a sz�nd�kb�l j�ttem ide, hogy szemt�l szembe �llhassunk, de most inamba sz�llt a b�tors�gom. Most, hogy jobban szem�gyre vettem a mesteremet, nem volt kedvem besz�lgetni vele. Ezt elhat�rozva, a levelet �gyesen mesterem mellkas�ra helyeztem, majd h�tat ford�tottam, hogy gyorsan elseperjek onnan.
-�s, ha v�laszlevelet akarok k�ldeni, azt ki fogja elvinni? –Hal�lsz�rny hangja �gy �rt utol, mint egy menek�l�t az �ld�z� fog�sa. Gyorsan megp�rd�ltem, �s zavartan vigyorogtam mesterem k�l�n�sen rideg arc�ba.
-Nos, azt hittem, hogy al…
-Alszom? Igaz�n ismerned k�ne ahhoz, hogy tudd: �ber alv� vagyok. –l�ttam, hogy tekintete elid�z a sebemen.
-Tiszt�ban vagyok vele, csak tudod a legut�bbi tal�lkoz�sunk m�ly nyomot hagyott bennem, �s �jra kellett �rt�kelni magamban n�h�ny dolgot. �s… a legt�bb rosszabb eredm�nyt kapott, mint el�z�leg. –�n magam is meglep�dtem azon, mennyire t�rgyilagos, �s �rz�ketlen tudtam maradni.
-Azt meghiszem… -d�nny�gte Hal�lsz�rny, mik�zben a szemei ism�t a sebemre siklottak. Majd sz�tnyitotta a levelet, �s olvasni kezdte. L�ttam, hogy az elej�t �sszevont szem�ld�kkel, �s kiss� idegesen olvassa, de mire a k�zep�re jutott, m�r eg�szen ell�gyultak az arcvon�sai. A v�g�re m�g a szemei is megteltek ellent�tes �rzelmekkel. Legink�bb d�bbenettel vegyes… igen, nos kedvess�ggel. Majd mikor v�gzett, r�helyezte a kez�t a lev�lre, amin az �rint�s hat�s�ra fell�ngoltak a bet�k, �s elt�ntek. Ez ut�n a lap is l�ngra kapott, Hal�lsz�rny pedig csukott szemmel d�lt h�tra. Percekig fek�dt �gy, elgondolkodva, m�g az �n torok k�sz�r�l�sem fel nem riasztotta.
-V�laszlev�l?
-Nem kell, ez nem olyan lev�l, amire lehet �r�ssal v�laszolni. –mondta.
-Nos, akkor �n m�r itt sem vagyok. –megk�nnyebb�lve �lltam fel, mivel eddig guggoltam a mesterem mellet, de mesterem hangja megint meg�ll�tott.
-Nem akarsz visszaj�nni? –egyszer� mondat volt, m�gis nagyon sok tartalmat fogott mag�ba.
-Ha parancsolod. –hajtottam meg al�zatosan a fejemet.
-Nem, nem parancsolom. Csak k�rdezem, hogy szeretn�l-e visszaj�nni hozz�m Cathe. Vannak dolgok, amikre sz�vesen megtan�tan�lak. –meglepve n�ztem r� a mesteremre. Akaratlanul is az arcomhoz ny�ltam.
-Nem foglak t�bbet b�ntani esk�sz�m Catherin. –k�tkedve n�ztem r�. –Illetve nem maradand�an. –vigyorodott el ism�t olyan s�t�ten, amilyen akkor j�tszott az arc�n, mikor felv�gta az arcomat. –De most komolyra ford�tva a sz�t, �n boldog lenn�k, ha �jra magam mellett tudhatn�lak. Hi�nyollak, mint n�k r�m tapad�si ellenszert. –Hal�lsz�rny szeme csillogott, mint mindig, mikor valamif�le eml�ket id�zett fel mag�ban.
-Eml�kszel mester arra a bolyg�ra, ahol csak n�k laktak? –nevettem el magamat. Hirtelen elm�lt bel�lem a fesz�lts�g.
-Ahol meg kellett, hogy cs�koljalak ott mindenki szeme l�tt�ra, csakhogy lesz�lljanak r�lam azok a n�k? Az f�lelmetes volt! Annyi ki�hezett n�! Ha nem vagy ott, hogy a feles�gemnek mondhassalak, lehet egy �letre nem lenne kedvem semmi n�kkel kapcsolatos dologhoz. –vigyorgott r�m a mesterem. De most nem azzal a libab�rt kelt�vel, hanem igazi j�kedv�, nevet� hangulat� vigyorral.
-Igen… Mit ne mondjak, �n is kiss� meglep�dtem, mikor azt k�vetelt�k, hogy cs�kolj meg! F�leg, mikor �jszak�ra k�tszem�lyes �gyat adtak! M�g a f�ld�n sem volt annyi hely, hogy valamelyik�nk ott aludjon. K�nytelenek voltunk egy�tt aludni, r�ad�sul id�r�l id�re ben�zett egy-egy n�, hogy mit is csin�lunk. –nekem is enyhe vigyor �lt ki az arcomra az eml�k hat�s�ra. Annyi ilyen eml�k�nk volt Hal�lsz�rnnyal! K�z�sen… Annyi helyen megfordultunk. �ltal�ban � h�zott ki engem a cs�v�b�l, de volt, mikor �n k�nyszer�ltem a megment�s�re.
-Vagy eml�kszel, amikor azt j�tszottuk el, hogy te vagy az any�m, �n, pedig egy kis gyerek alakj�t vettem fel? –n�zett r�m Hal�lsz�rny. Szemei csillogtak, de nem a j�kedvt�l… Olyan volt, mintha annak �r�lne, hogy valaki besz�lget vele. De nem mertem biztosra venni ezt. A legut�bbi tal�lkoz�s t�nyleg m�ly hat�st tett r�m. Nem mertem teljess�ggel megb�zni benne. Pedig t�nyleg akartam. Olyan j� volt mosolyogni l�tni. Oda voltam azok�rt a g�dr�csk�k�rt ott az arc�n! Meg-meg kell hagyni, hogy sokkal jobban n�zett ki most, mint addig valaha. Nagyobb volt a borost�ja, �s ez sokkal jobban kiemelte f�rfias arc�t. A mosolya pedig…! Arr�l nem is kell besz�lnem. Egyszer�en t�k�letes. B�r… mikor jobban megn�ztem nagyon feh�r fogai voltak. Halott feh�r. Ezt a gondolatot gyorsan el�ztem, de m�r k�s�n. T�ls�gosan megzavart, �s ezzel elrontotta a meghitt, eml�kez�ssel teli pillanatot.
-Maradsz ugye Catherin? –rem�lem nem az�rt volt el�bb olyan kedves, mert hatni akart r�m. Nagyon aj�nlom az � hely�ben is. De ennek ellen�re nem b�rtam nemet mondani.
-Term�szetesen. –l�ttam, hogy mesterem arc�n furcsa mosoly jelenik meg. –�s… mit is akarsz tan�tani nekem? Vagy mutatni.
-Ez csak is t�led f�gg Catherin. –mondta Hal�lsz�rny, �s arca komolly� v�lt. �jra becsukta a szem�t, mintha valamit felid�zne mag�ban, majd fels�hajtott, kinyitotta a szemit, �s r�m n�zett. L�ttam, hogy azok a sz�rke szemek �rdekl�dve felcsillannak.
-Mire gondolsz ezzel mester? –h�tr�ltam egy l�p�st. Nem tetszett az-az arckifejez�s.
-Szeretsz?