15. fejezet

-Valamit szeretn�k neked elmondani. Illetve k�t dolgot is. –mesterem arc�r�l elt�nt az el�bbi der�. Most ink�bb f�radtnak, �s kiss� aggodalommal teljesnek t�nt.
-Mir�l lenne sz�?
-Nos… Az el�bb elkezdtem valamit a sebedr�l, csak nem fejeztem be. Eml�kszel? –kez�t kiny�jtva meg�rintette a sebemet. Azonban l�tta, hogy mennyire f�j m�r csak a meg�rint�se, elkapta onnan a kez�t.
-Persze, eml�kszem. Nincsen eml�kezet kihagy�som. –mondtam kedvesen. Elmosolyodott az �n nagyon gyatr�ra sikeredett viccemen. Fels�hajtott, majd a mellkas�ra vonta a fejemet.
-Igaz�b�l akkori felindults�gomban v�get akartam vetni annak, hogy nem vagyok tiszt�ban azzal, f�leg, mikor veled vagyok, hogy �lmodok vagy val�s�gban vagyok-e �ppen. Mert tudod azt rem�ltem, hogyha, m�r bocs�ss meg a sz��rt, elcs�f�talak egy kicsit akkor nem fogsz annyira hasonl�tani… De t�vedtem… -f�ldet n�zte, mik�zben sz�rakozottan cir�gatta a hajamat. Val�sz�n�leg nem tudta, hogy mit is k�ne mondania ahhoz, hogy meg�rtsen.
-Az �lombeli h�lgy is sebbel rendelkezik az �ta? –furcsa, de valahogy ez jutott eszembe. Nagy ostobas�gnak t�nt, de mikor megl�ttam Hal�lsz�rny csod�lkoz� arc�t, tudtam, hogy telibe tal�ltam.
-Pontosan! De honnan tudsz te az �n �lombeli h�lgyemr�l? –�szinte d�bbenet �lt ki az arc�ra.
-Besz�lgettem Anne-val. � mondta el, hogy sokszor �lmodt�l egy n�r�l, aki pont �gy n�zett ki, mint �n. –megr�ndult az arca. J�l l�ttam, hogy f�jdalom cik�zik �t rajta. Olyan, mint mikor valaki saj�t mag�t szapulja az�rt, mert valamikor r�gen elk�vetett egy nagy baroms�got.
-Akkor tudod az alap sztorit… –most r�m n�zett. Nem l�ttam m�g ilyen k�zelr�l Hal�lsz�rny arc�t, azt meg kell hagyni. �gy �rtem ilyen sok�ig nem l�ttam m�g. De most, hogy k�zelebbr�l megn�zhettem sz�vem elrabl�j�t, �szre kellett, hogy vegyem: sokkal jobban megl�tszott rajta a kor, mint id�sebb testv�rein. Enyh�n l�that� bar�zd�k voltak l�that�ak f�gg�legesen a szem�ld�kei k�z�tt. De azt�n kisimultak, egy�tt mozogva Hal�lsz�rny �rzelmeivel. –Mikor �gy tudtam Anne meghalt, azt hittem, hogy belehalok a mag�nyba. Sz�rnyen elhagyatottnak �reztem magamat. Igaz ugyan, hogy ezt az �rz�st egy id�re feledtett�k a Meirbei sziget�n val� pr�b�k. De ut�na m�g nagyobb er�vel t�rtek r�m. Azt�n, mag�nyom kell�s k�zep�n megjelentek a testv�reim, �s beleegyez�semet k�rt�k egy �j nekris l�trehozatal�hoz. Unt�k a folytonos h�bor�t. �s, b�r az �n l�telemem a puszt�t�s, meg kell hagynom, hogy �n is untam m�r. �gy beleegyeztem abba, hogy megteremts�nk egy olyan nekrist, aki mindegyik�nk k�pess�geit birtokolja. �rted igaz? –mesterem meg sem v�rva v�laszomat folytatta. –Aki meg�rti mindannyiunk �rdekeit, �let ir�nyzatait, meg hasonl�kat. Aki megb�rn� el�zni a h�bor�kat. Nagy sz�ks�g volt egy olyan nekrisre, aki ezt a feladatot el tudn� v�gezni. K�z�sen d�nt�tt�nk arr�l is, hogy n� legyen az illet�. Ez azon okb�l j�tt el�, mert az �t testv�rb�l h�rman vagyunk f�rfiak, a kett� m�sik viszont n�. Vagyis a semlegess�g ok�b�l. Mikor pedig m�r �gymond alkottunk t�ged, mert gondolom tudod, hogy r�lad van sz�, eszembe jutott a nagy mag�nyoss�gom. Azt�n meg beugrott az a n� is, akit folyton az �lmaimban l�ttam. Meg h�t jobb alkalmat nem is tal�lhattam volna �j er�m pr�b�j�ra, �gy belepiszk�ltam a var�zslatba. Vagyis, megteremtettem neked azt a k�ls�t, amelyiket folyton az �lmomban l�v� n�n l�ttam. De nem is rem�ltem, hogy t�nylegesen siker�lt olyann� tenni t�ged! �gy �rtem olyann�, mint amilyen most vagy. Olyann�, mint az �lmaimat bet�lt� n�. Nem tudom, hogy �szre vetted-e, de mikor el�sz�r megl�ttalak, eg�szen meg voltam lepve. Elb�v�lt, hogy igaz�b�l megismerhettelek. –Hal�lsz�rny szem�b�l most el�sz�r l�ttam igazi rajong�st csillogni. Meg voltam d�bbenve, de �r�ltem is. Hiszen akkor t�nyleg szeret!
-Sz�val… ez�rt v�gt�l meg? Vagyis akkor mi�rt is? –tudom, ez h�lye k�rd�s volt, de igaz�b�l m�g mindig nem �rtettem.
-Mikor elment�l, azt hittem meg�r�l�k. Pontosan �gy �reztem, mint mikor azt hittem Anne meghalt. De lassan siker�lt beleszoknom a tudatba, erre mi t�rt�nik? Megjelensz �jra. Mit ne mondjak, kicsit idegess� v�ltam. Pr�b�ltam meg�rizni a k�z�mb�ss�gemet. Azt hiszem kicsit bunk�n oldottam meg. �s mikor ott volt�l el�ttem… Sz�vem szerint ott azonnal bevallottam volna a szerelmemet, de hozz�szoktam m�r, hogy a sz�m�t�, �s h�v�s eszemre hallgatok. Ez�rt tettem azt, amit. Rem�ltem, hogyha kev�sb� fogsz hasonl�tani arra a n�re, akir�l form�zva lett�l kev�sb� fog a v�rem forrni. R�ad�sul mikor megk�rdezted azt, hogy elmehetsz-e, �r�mmel b�lintottam r�, mert…
-Azt hitted k�nnyebb lesz? –mosolyognom kellett. Lehet, hogy Hal�lsz�rny az eg�sz univerzum leg�ri�sibb sz�vtipr�ja, de nem �rt ahhoz, hogy hogyan is kell kezelni az �rzelmeit. Nem mintha �n olyan nagy szak�rt� lenn�k. S�t! �ppen ellenkez�leg.
-Aha, azt. –jobban szem�gyre vette az arcomat. –T�ged ez nem is irrit�l? Ez az eg�sz.
-Mi? Az, hogy �n vagyok �lmaid n�je? Aligha. –vigyorogtam sz�lesen. Hal�lsz�rny is sz�lesen elmosolyodott. Majd esz�be jutott valami.
-Mi�rt szerett�l bel�m? J�, tudom, mert besz�lgettem veled. De mi fogott meg bennem? –szomor�, �s kiss� agg�d�v� v�lt a tekintete ism�t.
-Az�rt, mert olyan volt, mintha ismert�l volna. �rtetted a lelkemben d�l� harcokat. –mikor kimondtam e mondatokat, mesterem arca �jb�l, �s �jb�l megr�ndult. Majd lassan fel�llt, �s mag�val h�zott a dolgoz� szob�ja fel�. Ott hevert az �r�asztal�n az a k�nyv, aminek megfejt�s�vel annyit szenvedtem. Illetve csak 5 �r�t, mert ut�na Hal�lsz�rny ijedten elkobozta t�lem.
-Eml�kszel erre a k�nyvre igaz? –b�lintottam, mire Hal�lsz�rny az egyik fi�kb�l kivett egy t�bb 100 oldalas ford�t�st. –Ennyit b�rtam leford�tani eddig a k�nyvb�l. Olvasd el. –k�tkedve n�ztem a pap�rt�meget. Szerettem volna valami m�st csin�lni, nem pedig olvasni, de v�g�l gy�z�tt a k�v�ncsis�gom. Kezembe vettem Hal�lsz�rny er�teljes �r�s�val teli pap�rokat, �s olvasni kezdtem. Hihetetlen, de 1 �ra alatt v�geztem vele. Pedig volt vagy ezer oldalas. Mikor v�geztem, elk�pedve n�ztem magam el�.
-�gy �rted te tudt�l r�lam mindent? Az eg�sz �letemet ismerted? Hogy mi volt velem azel�tt, hogy megismert�l volna szem�lyesen is? Ez a k�nyv elmondott r�lam mindent? –Hal�lsz�rny b�ntudatosan n�zett maga el�.
-Most m�r �rted, hogy mi�rt �rtettelek meg annyira. Mert ismertelek. Meg�rtem, ha ezek ut�n m�r nem �rzel sok vonzalmat ir�ntam, de…
-Hal�lsz�rny! –sz�ltam gyeng�den. Meglepve kapta fel a fej�t, hiszen �letemben most sz�l�tottam el�sz�r a v�lasztott nev�n. –�n nem az�rt szerettem bel�d, mert egy ostoba k�nyvb�l olvast�l r�lam. Hanem az�rt, mert az vagy aki. Ez a k�nyv… Csak seg�tett engem jobban megismerni. De, ha te azt k�v�nod, hogy ne szeresselek tov�bb, akkor…
-Nem! Egy�ltal�n nem akarom ezt! Azt akarom… szeretn�m, hogy szeress. Hogy valaki �szint�n szeressen engem. –Hal�lsz�rny �tkarolta a derekamat, �n pedig ijedten �szleltem, hogy a sebem egyre viszolyogtat�ban l�ktet. Iszonyatosan f�jt! De volt m�g valami, amit tiszt�znom kellett Hal�lsz�rnnyal.
-Hal�lsz�rny, k�rlek. Ne j�tszd meg magadat. –h�v�sen n�ztem szerelmemre.
-�n? Nem is teszek semmit sem! Mi baj van? –�rtatlanul nagyra nyitotta a szemeit.
-Te nem vagy ilyen. Mi�ta vagy ilyen neg�des? Kedves? �rz�keny l�lek? Tesztelsz? Vagy mi�rt mutatod most magadat ilyennek? –tudtam, hogy akinek most mutatni szeretn� mag�t, nem az a nekris, akit szeretek. Ezt l�that�lag � is �szre vette, mert arca levetette mag�r�l a szerelmes �br�ndot.
-Igen, k�v�ncsi voltam, hogy mi hat meg. De �tl�tsz rajtam. Pontosan ezt szeretem benned. Kih�v�st jelentesz. Egy�bk�nt j�, hogy eladtad nekem a lelked… �gy legal�bb a szolg�m vagy, teh�t alacsonyabb rang�. Lehet k�zt�nk ak�rmi… –ezt m�r �gy mondta, hogy k�zben fel�ltetett az asztalra, �s a nyakamat cs�kolgatta. �n viszont egyre rosszabbul �reztem magamat.
-Zoigron? Mit volt arra a k�sre kenve, amivel megv�gtad az arcomat? –erre azonnal b�k�n hagyta a nyakamat.
-Arra? Arra az egyik kedvenc m�reg fajt�m, a … -elkerekedtek a szemei. F�lelem l�tszott a szemeiben. –Catherin? Gondolj b�rmire, csak arra ne, hogy boldog vagy! K�ny�rg�m! –t�nyleg nagyon f�lt. Agg�dott. �n viszont nem �rtettem, hogy mi�rt.
-Mi�rt Hal�lsz�rny? Hiszen ha egyszer boldog vagyok? –amint ezt a sz�t kimondtam, fordult velem egyet a vil�g. M�g nem �jultam el, de �reztem, hogy nincsen sok ahhoz h�tra. Hal�lsz�rny �vatosan a karjaiba vett, �s lefektetett az �gy�ra. M�g l�ttam, hogy idegesen visszamegy az �r�asztalhoz, �s elkezd kotor�szni, azt viszont m�r nem �rtem meg �bren, hogy mit tal�l. El�jultam.

The end