Gondolatok
6. fejezet

- Sajn�lom, Yumi.
- Ugyan. Hiszen t�l�ltem, nem igaz? – n�ztem r� mosolyogva.
Az egyetlen dolog ami nyomasztott az az volt, hogy tudtam: amint
felgy�gyultam el kell mennem. Yusuke nem fogja hagyni, hogy itt maradjak.
Nehogy megint megt�madjanak… vagy meg�ljenek…
- El kell majd mennem, ugye? – k�rdeztem sz�razon. S�r�s mardosta a
torokom, de tudtam: az m�r nem menne.
Yusuke nagyot s�hajtott. R�n�ztem. L�ttam rajta, hogy valamin v�v�dik.
- Nem akarom, hogy valami t�rt�njen veled…
- Nem �rdekel!!!- keltem ki magamb�l. – V�llalom a vesz�lyt, �rted?
Nem akarok elmenni. Nem akarok �lni n�lk�led. Ha arra… arra k�rn�l,
hogy elmenjek, - a melkas�ra raktam a kezem – meghaln�l… itt
bennem.
- Mi�rt ragaszkodsz ennyire hozz�m?- k�rdezte.
- Tudod ott, akkor mikor megl�ttek, nekem m�r mindegy volt. Soha, soha nem
hittem volna, hogy l�tezel. Amikor gyerek voltam, - �reztem a tekintetem
egyre hom�lyosul, mintha m�ly, fel nem oldhat� b�b�j b�v�let�ben �lltam
volna – im�dtam azt a rajzfilmet, amiben ti szerepeltetek. 16 �vesen
vettem komolyan a fejembe, hogy megkereslek. Kellett�l. Valami
megfoghatatlan �rz�snek tudat�ban tudtam, hogy vagy, hogy t�nyleg �lsz.
Akkor 20 �vesen amikor ide �rkeztem, tanul�s �ln�ven, �gen-f�ld�n
kerestelek. Minden mindegy volt, csak egyszer l�thassalak. Egy �v ut�n
azt�n feladtam a rem�nyt. �s ott, amikor tal�lkoztunk, megl�ttam azt a
szomor� arcot. Nem b�ztam benne, hogy elfogadn�l, de nem is �rdekelt. Csak
l�ssalak m�gegyszer mosolyogni. Keiko elment. Szerettem volna mindent �jra
kezdeni. Csak, hogy neked j� legyen. �rted m�r? Az volt a c�lom, hogy
�lhess. Amikor megl�ttek, �r�mmel haltam volna meg, m�gis; az �let ugyan
�gy �r�met okozott volna…Feladtam volna; �rted fel.
K�nnyeztem. Az �r�mt�l, hogy ezt kiadhattam magamb�l, vagy a b�natt�l?
Magam sem tudom. Yusuke fel�llt. Azt hittem elmegy. De nem csup�n az
�gyamra �lt �s megfogta a kezem.
- �n soha nem gondoltam volna, hogy �gy �rzel. De azt tudtam, hogy az
elm�lt napokban m�r nem akartam az eszemre hallgatni. Nem �sszel akartalak
szeretni. Sz�vvel, mint Keiko-t.
�s menne is. Tudom, hogy tudn�lak. De mindent megteszek, hogy ne kelljen,
mert f�ltelek. Zokogtam. Nem akartam, hogy f�ltsenek. Nem vagyok
r�szorulva. Csak szeretni akarok. Ak�r a hal�lon t�l is. Nem �rdekel az, ha
meghalok. Rajta k�v�l semmi.
- Szeretlek… - suttogtam halkan. – Ha azt akarod elmegyek. Csak
egy szavadba ker�l. De tudom: csak �nmagam �rny�ka maradn�k. Valaki aki nem
�n vagyok…