12. fejezet - Családi ügy és egy veszélyes helyzet


Néhány napja voltak tengeren és lassan mindenki idegei lenyugodtak. Bár nagy meglepetésükre a kapitány üldözőbe vette Kouga hajóját, mivel vissza akarta szerezni a térképet. Határozott volt, senki és semmi nem tudta eltéríteni szándékától. Kagome észrevette, hogy amikor a kincsre terelődött a szó, InuYasha mindig úgy beszélt róla, mintha élet-halál kérdése múlna rajta. Egy hét alatt sértegető zsarnokból szinte a szerelem védelmezőjévé lépett elő. Hajnali magabiztossága már kevésbé mutatkozott rajta, és inkább volt kedves, mint kegyetlen. Kagome fejében újra és újra lejátszódtak az elmúlt napok fontosabb eseményei. Élete még sosem volt ilyen zavaros, mint ebben a rövid időszakban. Ajkai megbizseregtek az emlékre, mikor InuYasha szenvedélyes csókjuk után a fülébe suttogta: „Szeretlek”.
Mint oly sokszor, ha gondolataiba mélyedt, most is a hajó oldalához sétált és onnan nézett le a víz végtelennek tűnő birodalmára. Vajon miért mondta azt neki ott a vízesés alatt? Talán arra számított, hogy így az alku ellenére is vele marad? És mégis mit tegyen ő? Nem akarta elhagyni a férfit, de azt sem szerette volna, hogy családja továbbra is aggódjon miatta. De szereti ő egyáltalán InuYashát? És vajon…?
- Hát te meg mit csinálsz itt? – szakította félbe gondolatait Sango.
- Csak InuY… a kapitányról gondolkodtam – mosolygott Kagome.
- Te tudod az igazi nevét?
- Igen, de senki sem tudhatja meg. Miroku nem mondta el neked?
- Nem. Miért, ő is tudja?
Kagome idegesen nézett a hajó oldalának csapódó hullámokra. Nem akart hazudni barátnőjének.
- Igen, Miroku is tudja. Bár a kapitány valószínűleg titoktartásra eskette.
- Ó, és neked sem szabad elmondanod. De miért vagy ilyen szórakozott és összezavart mostanában? A kapitány az oka?
Kagome bólintott.
- Mikor nemrég rátaláltam az erdőben, ő… ő…
- Mit csinált? Mondd már!
- Azt mondta, hogy… szeret…. – suttogta Kagome.
- És mit válaszoltál?
- Tudom, hogy sok csodálatos és romantikus pillanatban volt részem vele, de megígértem, hogy egy fiúnak sem mondom, hogy szeretem, hacsak nem szeretném, hogy a férjem legyen.
- De szereted őt? Akárhogyan is próbálkozol, az érzelmeiden nem változtathatsz.
- Miért? Te szereted Mirokut?
- Talán… - pirult el Sango.
Kagome felnevetett, de kis idő múlva újra elhallgatott.
- Tudod, olyan biztonságban érzem magam a karjaiban. Elgyengülök, ha csak megérint. Nyugodtan átalszom az egész éjszakát, és kipihenten ébredek, ha mellette vagyok…
Sango nem tudta boldog legyen emiatt, vagy inkább szomorú. Ekkor néhány könnycsepp gördült ki Kagome pillái alól.
- De néhány héten belül vissza kell minket küldenie a családunkhoz. De… még azután is, hogy youkaiként láttam őt… mellette akarok maradni.
- Én is hasonlóképp érzek Mirokuval kapcsolatban. Csak mi lehetünk ilyen szerencsések, hogy két kalózba szeretünk bele, mi?
Mikor Kagome rámosolygott, Sango már tudta a választ.
- Sango-san! Kagome-sama! A kapitány néhány szót akar váltani az egész legénységgel.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~* ~*~*~*

Kagome a kapitány mellett állt, miközben a férfi újból végigfuttatta tekintetét a térképen.
- San Angelo-ban kell majd kikötnünk és feltölteni a készleteinket. Most pedig…
- Köhömm… - köszörülte a torkát Kagome.
InuYashát néha idegesítették Kagome hasonló megnyilvánulásai, ezért kissé bosszúsan folytatta:
- Tehát, akkor szépen bevásárolunk a hosszú útra, melynek célja az Isle Del Querto Almas.
- Tudod, hogy ez mit jelent? – nyelt egyet Kagome.
- Nos, hölgyem – mosolygott rá magabiztosan InuYasha – alig nevezhetném magam jó kalóznak, ha nem beszélnék spanyolul. A jelentése a „Négy lélek szigete”.
Kagome elmosolyodott. Tehát még mindig az Ékkő után kutat. De mégis miért?
Samuel meghatározta a követendő útvonalukat San Angelo-ból az Isle Del Querto Almas-ig.
- Nos, Sangonak és nekem még vacsorát kell készítenünk az itt jelen lévő úriembereknek, ezért megkaphatnánk az engedélyt a távozásra, kapitány?
Kagome udvarias, japán akcentusú kérése megmosolyogtatta InuYashát. Egy bólintással jelezte, hogy felőle mehetnek, amikor akarnak.
- Domo arigatou gozaimasu, Senchou-sama! (Nagyon szépen köszönöm, kapitány)– hajolt meg Kagome.
A matrózok vigyorogva kapitányukra bámultak.

Kagome szédülten bajlódott a vacsorával. Szerencséjére tudatalattija odafigyelt arra, mit is tesz, így semmit sem égetett oda és nem vágta el a kezét sem. Vajon InuYasha tényleg szerette őt, vagy csak vágyait gondolta szeretetnek? És ha legközelebb youkai-já alakulna, vajon vele is végezne? Viszont az a gondolat sem volt kellemes, hogy valószínűleg itt kell majd hagynia őt. Sangonak feltűnt barátnője üres tekintete. Őt is kábulat fogta el, mikor Mirokura gondolt. Elismerte, hogy beleszeretett a néha kissé perverz hajlamú kalózba, de nem mondta volna el neki. Ez is nehezebbé tette leendő távozásukat. Boldog volt, amiért Miroku nem hozott fel semmilyen intim témát és hogy tisztelte őt. Kagome elindult felfelé, hogy megkongassa a vacsorára hívó harangot, de meglepetésére a konyha ajtaja előtt már ott várakozott az egész legénység.
- Izé… - kezdte a magyarázkodást Charley. – Megéreztük a kaja illatát…
Kagome elmosolyodott és beinvitálta a szerencsétlen éhezőket, majd mikor már mind leültek, ő is helyet foglalt a kapitány mellett. InuYasha szerelmesen a lányra nézett, akinek arca ettől rákvörössé vált. Sango és Miroku kacagva összenéztek. De ekkor valami váratlan történt. Kagome véletlenül némi vajat ejtett a kapitány ölébe. Gyorsan elnézést kért, de a hanyou szája csintalan mosolyra húzódott.
„Jaj ne!” – gondolta Kagome. – „Add, hogy ne legyen ebből…”
InuYasha még mindig vigyorogva kisebb adag húslevessel viszonozta Kagome „gusztusát”, majd a legénység többi tagjával egyetemben kuncogott. Felbátorodva Miroku is hasonlóképp tett Sangoval.
- Kajacsata! – kiáltott Paul.
A következő percben mindenfelé különböző ételek repkedtek a levegőben, néhányan egymás fejére borították tányérjaikat. A kapitány épp húslevest öntött Sango hajára, mire a lány az egész kondérral a férfi nyomába eredt. Miroku eközben egy korsónyi rumot borított Kagome fejére. És ez így ment tovább még hosszú órákig.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~* ~*~*~*

A legénység tagjai kimerülten tébláboltak a fedélzeten. Eléggé kifáradtak, miután a kapitány elrendelte, hogy az emberei, magát is beleértve takarítsák fel a konyhát utána pedig tegyék rendbe magukat is. Most a konyha csak úgy csillogott a tisztaságtól és a kalózok is makulátlanul feszítettek ruháikban. Kagome leheveredett a kapitány ágyára. Felnézett a gyönyörűen festett mennyezetre, ahol néhány hajó széltől dagadó vitorlákkal száguldozott a végtelen tengeren. A saját élete jutott róluk eszébe. Alig 16 évesen már oly sok helyen járt. Japán, Kína, az afrikai partvidék minden országa, Anglia, Franciaország, St Augustine (Florida), az elmúlt három hétben pedig körbehajózta szinte az egész Karib-térséget az Ezüst Hanyou és legénysége társaságában. Még mindig nem tudta, mi is volt a kapitány vezetékneve.
- Kagome?- suttogta InuYasha, mikor belépett a kabinba. Az ágyhoz sétált és leült a lány mellé. – Mit csinálsz?
- Csak az életemről gondolkodtam. Legalább 20 országban jártam már és… - nagyot ásított.
InuYasha is laposakat pislogott már. Mélyen egymás szemeibe néztek. InuYasha elmosolyodott, ahogy „angyalát” nézte, de mosolya hamar elhalványult. Rájött, hogy nem tudná feladni Kagomét. Semmiért és senkiért… még a lány családjáért sem. De ő hogyan érez iránta? Nem válaszolt a vízesésnél tett vallomására, bár még nagyon fiatal és bizonytalan volt… Szívesen meghalt volna érte. Szüksége volt rá. Szüksége volt az Ékkőre…
- Kagome?
- Igen, InuYasha?
- Boldog vagy velem?
- Nagyon is – válaszolt mosolyogva a lány.
- Ha az apád megtörné az alkut, velem maradnál, vagy inkább elmennél Sangoval?
- Arra kérsz, hogy maradjak?
- Úgy tűnik, hölgyem – pirult el InuYasha.
Tehát InuYasha eléggé utalt rá, hogy azt szeretné, ha a lány maradna. Kagome nem tudta, mit tegyen. Legszívesebben egyszerre lett volna a kalózzal és a családjával. Lelki szemei előtt megjelent könnytől ázott arcú édesanyja, aki minden este az ő biztonságáért imádkozik. Szomorú pillantást vetett InuYashára, amit a férfi félreértelmezett.
- Mennem kell.
- InuYasha! Várj!
InuYasha némán kivonult a kabinból. Kagome átfordult és mély gondolkodásba merült.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~* ~*~*~*

InuYasha ismét a tengert bámulta. Ennyire bolond lenne? Olyasvalakibe szeretett bele, aki nem szereti viszont? Talán Kagome még túl fiatal ahhoz, hogy megértse? Nem, már 16 éves volt, és a családjából sokan ebben a korban már házasságban éltek. Halandó anyja nagyszüleit 17 éves korukban eskették össze és a mai napig boldog házasságban éltek. Házasság? Gondolhat már komolyan a házasságra? Tudta, hogy Kagome másként nem maradna vele. De elfogadná-e őt egyáltalán a lány családja? Hirtelen két kar ölelésében találta magát és a kar tulajdonosa fejét InuYasha hátára hajtotta.
- Veled maradok…
InuYasha megfordult, hogy a lányra nézzen. Akkor akarta megkérni Kagomét, hogy örökre vele maradjon, mikor már nála van az Ékkő és vége a kormányzati találkozónak. Csodálkozva nézett a lány szemeibe, majd átölelte. Csak ölelték egymást a lemenő nap fényénél, miközben a tengeri szellő gyengéd táncot járt körülöttük.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~* ~*~*~*

Hajnalban kötöttek ki San Angeloban. Kagomét és Sangot elküldték a piacra élelmiszerért és ruhaneműért. A kalózok álruhába bújtak, hogy körözésük esetén ne ismerhessék fel őket. Nagy kísértést éreztek rá, hogy szokásaik szerint kifosszák a kikötőt, de megtartották lélekjelenlétüket. InuYasha titkon követte Kagomét, de egy férfi szinte feldöntötte és kalapja majdnem leesett a fejéről, ám megpróbált nyugalmat erőltetni magára és szó nélkül továbbment. Úgy tűnt, az itteni férfiak nagy becsben tartják az ázsiai származású nőket. InuYasha megbízott Kagoméban, így inkább betért egy helyi kocsmába néhány italra.
Kagome és Sango betért egy helyi nőknek szóló boltba. Rengeteg elegáns ruhájuk, köntösük volt, amilyeneket Kagome is viselt annak idején az elegáns bálokon, összejöveteleken. De valami kissé olcsóbbat és kényelmesebbet keresett. Kagome nem vette észre, hogy valaki figyeli őt. Miután mindketten befejezték a ruhavásárlást, valaki megállította őket. A férfi elegáns fekete ruhában feszített, ezüstös haja szinte a térdét verdeste. Kagoménak az is feltűnt, hogy a furcsa idegennek is borostyánszín szemei voltak és hátborzongatóan hasonlított a kapitányra.
- Elnézést, hölgyeim! – mondta közömbös hangon a férfi.
Az idegen kikerülte az útjába került lányokat, de Kagome megesküdött volna rá, hogy miközben elment mellettük, az orra éppúgy mozgott, mintha szimatolt volna. Egymásra nézve vállat vontak, de ekkor egy női sikoly ütötte meg a fülüket, amit hangos hangzavar követett. Sango és Kagome aggódva indultak el a felbolydulás nyomán. Mikor beléptek a kocsmába, ott teljes felfordulás várta őket. Senki nem vesztette életét, viszont hat férfi kivételével mindenki öntudatlan kábulatban feküdt szanaszét az ivóban. Hirtelen az egész kocsma elcsendesedett, mikor az ajtóban megjelent a két dühös, csípőre tett kézzel álló lány. InuYasha épp egy szerencsétlent tartott a levegőben gallérjánál fogva, Miroku egy másik férfi fejét szorította satuba, míg Charley, Samuel, Paul és Henry dermedten meredt a lányokra. Minden kalóz elengedte áldozatát, majd szótlanul kisétált az ivóból igyekezve elkerülni a két dühös lány pillantását.
- Remekül nézel ki, szerelmem! – mondta Miroku, miközben széles ívben kikerülte Sangot.
InuYasha az új ruháját viselő Kagoméra nézett, aki felvont szemöldökkel meredt a hanyoura. A kapitány gyönyörűnek találta, de inkább elsomfordált mellette. A lányok követték őket, de ekkor ismét belebotlottak a nemrég látott férfiba.
- Te vagy Higurashi Kagome, ugye? – kérdezte japánul az idegen.
- Sajnálom, de nem tudom, kiről beszél – hazudta a rémült Kagome.
Mosolyogva megpróbálta kikerülni a férfit, de az megragadta a karját. Kagome hidegen rátekintett, miközben megpróbált szabadulni a szorításból.
- Nem tudsz átverni. Olyan a szagod, mint az apádé.
Kagome ismét megpróbált elhúzódni és felcsattant:
- Hogy mer csak így megragadni egy hölgyet maga… mit is mondott?
- Olyan a szagod, mint Sir Higurashié – mondta hidegen az idegen. – Ő mondta, hogy…
- Sesshoumaru! Engedd el, de rögtön! – InuYasha hirtelen Kagome elé ugrott.
- Nocsak, ki van itt! Szia öcskös! – mondta gúnyosan.
- Öcskös? – ismételte döbbenten Sango és Kagome.
- Valójában csak féltestvér – javította ki őket Miroku. – Sesshoumaru teljes vérű youkai.
Sesshoumaru farkasszemet nézett InuYashával, akinek arcán most is ott ült a magabiztos kifejezés. Nagy hirtelen Sesshoumaru hátat fordított neki és lelépett.
- Gyere vissza, te fattyú! –rohant utána InuYasha.
Kagome, Sango és a többiek szorosan a nyomukban maradtak.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~* ~*~*~*


Mikor rátaláltak a két testvérre a falu és a közeli vadon határán, épp vérre menő harc folyt közöttük. Kagome még sosem látta InuYashát így csatázni. A hanyou úgy pattogott ide-oda, mintha gumiból lett volna, közel 40 lábnyi távolságokat szökellt ide-oda. Bátyja hasonló képességeket birtokolt. Kagome rémülten figyelte a harcot, melyben a két ellenfél emberfeletti módon vívott meg egymással. InuYasha ekkor előhúzta a Tetsusaigát, Miroku pedig azt tanácsolta a lányoknak, hogy álljanak hátrébb. Sesshoumaru válaszul kirántotta a Toukijint.
- Az meg miféle kard? – kérdezte Sango a védelmezőn eléjük álló Mirokutól.
- Ez az egyetlen kard, amelyik felveheti a versenyt a Tetsusaigával, bár ez nem képes…
- Nem képes mire? – kérdezte most Kagome.
Miroku látta, hogy InuYasha feljebb emeli a karját ezért hátrébb tolta a lányokat.
- Kaze no Kizu! (Szélborda!) – kiáltott InuYasha.
Kagome ámulattal vegyes csodálattal figyelte, ahogy őt fényes sárga tűzcsík indul meg Sesshoumaru felé, aki az utolsó pillanatban kitért a csapás elől.
- Te undorító félvér! Családunk szégyene vagy!
- Én legalább nem viselem apánk bundáját kiegészítőként!
Kagome zavartan Sangora nézett, aki magyarázatba fogott:
- Hagyománnyá vált a Youkai családokban, hogy a legidősebb fiú viseli a apa bundáját vagy bőrét.
- A kapitány apjának volt bundája?
- Igen.
- Ez azt jelenti, hogy az apja teljes vérű kutyaszellem volt!
- Egy youkai valódi alakja maga a youkai – folytatta a magyarázatot Miroku. – De képesek emberalakot ölteni és néha bele is szeretnek egy-egy halandóba.
- Tehát a kapitány bátyja olyan, mint egy kutya?
- Igen. A földtől a marjáig közel 30 láb magas kutya.
- És a kapitány? – nyelt egyet Kagome.
- Ó, ez az ő valódi alakja.
A két kard hatalmas villanások kíséretében csapott újra és újra össze. De ekkor néhány lovas tűnt fel a láthatáron – a törvény emberei. Sesshoumaru leállította a küzdelmet. Kagome InuYashához futott és elbújt mögötte. Sesshoumaru arcán megvető, gúnyos mosollyal tekintett öccsére.
- Tényleg olyan mélyre süllyedtél, InuYasha?
Kagoméval ellentétben Sango bátran a legénység tagjai elé állt, és így próbálta visszatartani a férfiakat. Ez teljesen ellentmondott kalóztermészetüknek, de a két lány túlságosan is előkelő pozíciót töltött be, nem beszélve arról, hogy a kapitány illetve az első tiszt „vendégszeretetét” élvezték.
- Kormányzó, kívánja, hogy letartóztassuk ezeket a tolvajokat? – kérdezte a katonák vezetője.
- Kormányzó? – csodálkozott Kagome.
Sesshoumaru szó nélkül felült egy Pasa Fino (spanyol lófajta) hátára. Három katona megpróbálta bekeríteni InuYashát. Kagome kibújt InuYasha mögül és Sesshoumaru elé lépett. A youkai hidegen végigmérte a lányt.
- Jöjjön, hölgyem! – mondta boldogan a tábornok. – Az apja már nyugtalan a visszatérését illetően.
Kagome hallotta Sango sikolyát, amikor két katona lefogta Mirokut. Barátnője könnyeivel küszködve nézett a rabul ejtett kalózra.
- Követelem, hogy azonnal engedjék szabadon őket, tábornok! – húzta ki magát Kagome.
- Parancsol, hölgyem? – nézett rá zavartan a katonák vezetője.
- Kagome… - morogta összeszorított fogai között InuYasha.
- Hallgass! – Sesshoumarut és a katonákat kivéve mindenki döbbenten nézett össze, mikor Kagome folytatta. – Diplomataként apámnak körültekintőbbnek kellene lennie, és folytatnia kéne a tárgyalásait!
- De, hölgyem! Azok a férfiak… azok a kalózok…
- Mi van velük?
InuYasha rámeredt az igazi erős vezetőként viselkedő Kagoméra. Leesett az álla.
A tábornok InuYashára nézett, majd vállat vont.
- Hölgyem, ezeket az embereket több váddal is illetik, ezért őrizetbe kell vennünk őket.
- Hagyja a lányt és tartóztassa le őket! – parancsolta Sesshoumaru.
- Hogy merészeli! Úgy hittem, ön jártas a politikában, így tud arról a törvényről is, amit hamarosan el akarnak fogadtatni, vagy tévednék?
- Teljes mértékben egyet értek az új törvénnyel!
- De hiszen maga teljes vérű youkai!
A tábornok megpróbált szóhoz jutni, de erre Kagome vajmi kevés esélyt hagyott neki.
- Diplomataként az apám is részt fog venni a törvény megszavazásán! És a találkozón Sango és én is jelen leszünk, ezt garantálom!
- De hölgyem… az ön apja…
- Mondja meg az apámnak, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom, és csak magának köszönheti a makacsságomat!
Néhányan halkan elnevették magukat a nem mindennapi utasításon. A tábornok megpróbálta arrébb küldeni lovát, de Kagome megragadta a kantárt.
- Ha ennyire vágyik rá, önt is letartóztathatjuk – mondta Sesshoumaru.
Kagome ekkor a youkai lovához ment.
- Kagome!
- Ne most, kapitány!
Sesshoumaru hideg és fenyegető pillantást vetett a lányra, de ez nem ingatta meg Kagome határozottságát.
- Ön téved, uram, nem tartóztathat le, mivel apám egy másik ország képviselője! Diplomáciai védettséget élvezek.
- És mi a helyzet a kalózokkal?
Kagome most visszament a tábornokhoz és a férfi fülébe suttogott néhány szót, amit még InuYasha sem hallhatott. Utána a tábornok utasította katonáit, hogy engedjék el foglyaikat. Mindenki rettenetesen kíváncsi volt, hogy vajon mivel érvelhetett Kagome.
- Kagome? – kérdezte tanácstalanul InuYasha.
De a lány elsétált mellette, és a katonákhoz fordult.
- Nem hallották a parancsot? Eresszék el őket!
A legénység immár újra szabad tagjai Kagome és a kapitány köré gyűltek.
- Jelenteni fogom az apjának és családjának, hogy jól megy sora, de nem vagyok biztos benne, hogy Lord Naraku elégedett lesz – mondta Sesshoumaru.
- Naraku? – kérdezte döbbenten Kagome. – Neki meg mi köze az egészhez?
Sesshoumaru válaszra sem méltatva őt ellovagolt a kis hadsereg élén. Kagome arcából kifutott a vér, és szörnyű émelygés tört rá.
- Ne aggódj! – futott mellé Sango.
- Ki a franc az a Naraku? – csattant fel InuYasha.
Kagome Sangora támaszkodott, aki válaszolt a kapitány kérdésére.
- Nem túl jó ember. Rettenetes természete van, és már akkor kiszemelte magának Kagomét, mikor ő még csak alig volt 13 éves.
- Az a perverz! – morogta InuYasha, miközben a hátára vette Kagomét.
- InuYasha? – suttogta erőtlenül a lány. Kimerítette az előbbi „fellépése”.
- Akárki is ez a Naraku, egy ujját sem teheti rá Kagoméra!
InuYasha megkezdte visszaútját a hajóra, miközben egy elhatározás fogalmazódott meg benne.
„Nem fogom engedni! Ő az enyém!”

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~* ~*~*~*

Kagome próbálta kerülni InuYashát, attól félve, hogy a fiú dühös rá. A hajó tatjában húzta meg magát.
- Kagome? – hallotta a közeledő kapitány hangját.
- Sajnálom…
- Mit? – kérdezte döbbenten a hanyou.
- Az előbbiért. Valószínűleg eltiportam a büszkeségedet, mikor a világ „legveszélyesebb, leggonoszabb és leghírhedtebb” kalózának osztogattam parancsokat és…
InuYasha gyengéden megfogta a lány állát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
- Elismerem, hogy egy ideig eltart majd, mire visszanyerem hajdani büszkeségemet, de ma mindenki életét megmentetted. Ők talán csak börtönbe kerülnének, de rám vérdíjat tűztek ki és élve vagy halva, de leginkább halva szeretnének látni.
Kagome elfordította tekintetét, de InuYasha újabb kérdést tett fel.
- Mit mondtál annak a tábornoknak?
- Nos… - kezdte görcsbe rándult gyomorral Kagome – mindent elmondok neked, mert szükségem van a segítségedre…
- Azt mondtad neki, hogy csapdát állítottál nekünk, ugye?
- Ezért kell a segítséged! Hogyan tudnánk kivitelezni mindezt? Sajnálom! Ez volt az első dolog, ami az eszembe jutott… én…
- Teljesen elment az eszed?!
Kagome dermedten elhallgatott.
- Belegondoltál már, hány őr lesz ott? Több ország királyi katonái, a helyi erőkről nem is beszélve!
- Egyébként is ott lettek volna, mikor az apámmal tárgyalsz az alkuról, a terv amúgy még nem készült el! Beszélni fognak velem, miután az apám visszakapott. És akkor elmenekülhetnél…
Kagome ekkor meglátta a kapitány arckifejezését. Mikor rádöbbent, mit is mondott, szelíden megérintette a férfi arcát.
- Ha bármi is történne veled, nem tudnék élni a bűntudattal.
De InuYashának más gondolat járt a fejében.
„Inkább kapjanak el és öljenek meg, minthogy nélküled kelljen elmennem!”
- Ki az a Naraku? – kérdezte ismét.
- A legkegyetlenebb, leggonoszabb – még nálad is gonoszabb – leg…
- Jól van, jól van, megértettem!
- … De már régen kiszemelt magának! Egy angliai bálon kitöltötte a táncrendemet, és egész este vele kellett táncolnom. Amikor megérintett, megéreztem benne a gonosz jelenlétét, és tetőtől talpig végigmért és…
- Ennyire csúnya lenne?
- Nem éppen… - vörösödött el Kagome – De a szíve az igen. Amúgy szerintem te jobban nézel ki nála.
InuYasha mosolyogva megbökte a lány oldalát, aki először felsikoltott majd nevetésben tört ki.
- Ez sokkal jobban esett, mint az ő érintése, de…
- Talán bele kellene törődnie, hogy többé nem érhet hozzád.
Kagome nem tudta, pontosan mire is gondolt InuYasha, de ekkor a férfi mélyen megcsókolta. Elveszett a kapitány karjaiban, és hagyta, hogy InuYasha csókokkal halmozza el ajkait és nyakát.