�leted h�djai (4.fejezet)

L�ptek a s�t�tben

Az els� indulatok tagolatlan, egym�sba �nt�tt, betonn� t�m�r�lt t�mbj�n semmi nem tudott �thatolni. Tehetetlen�l, mozdulni, gondolni, leveg�t venni k�ptelen�l �lltam a f�nak t�maszkodva, �s akaratlanul is v�gign�ztem ezt sz�rny� filmet, amely nem csak az�rt volt rettenetes, mert minden val�sz�n�tlens�ge ellen�re megt�rt�nt…

N�ztem, ahogy Leon felegyenesedik, �s a l�ny lehajtott fejjel h�tral�p, �s nem tudtam, percek vagy pillanatok teltek el? Nekem �r�knak t�nt…

Villant, megcs�szott a l�mp�k s�rga f�nye az aut�n, ahogy a l�ny kinyitotta az ajt�t, �s be�lt a kocsiba. F�mesen csap�dott az ajt�, halkan feldorombolt a motor… Azt�n lassan, ahogy j�tt, elt�volodott a h�z el�l.

Leon egy furcsa, t�n�d� m�sodpercig k�vette a tekintet�vel; azt�n s�lytalan, jellegzetes f�lfordulat�val a h�z fel� indult; haj�n narancssz�nben futott v�gig a f�ny. K�l�n�s, de �pp ez a l�tv�ny bontotta ki bennem azt, amit a t�rt�ntek kiv�ltottak. L�ttam, hogy a port�s kit�rja el�tte a sz�les �vegajt�t, �s � bemegy a kivil�g�tott el�t�rbe, �n pedig n�ztem a s�t�tb�l, �s az els� tal�lkoz�sunkra eml�keztem, az els� est�nkre P�rizsban, amikor gy�ngyh�z �s narancssz�nnel j�tszotta az �st�k�st a f�nyben, �n meg b�nultan szorongtam a s�t�t n�z�t�ren… �s ett�l a borzongat�an t�kr�z�d� eml�kt�l sz�tt�rt a betont�mb: a s�r�, s�ket tehetetlens�g k�nz� f�jdalomm� �s fojtogat�, eszement m�regg� v�ltozott. A nem v�rt csal�d�s azt �v�lt�tte: mi�rt?! Azt mondtad, szeretsz… Mi�rt adod egy m�siknak a sz�ved?  Mi�rt nem vagyok el�g neked?! A d�h m�ly hangon, f�ldreng�s-morajjal h�rg�tt: hogy k�pzeli…?! Hogy k�pzelik?!

Mintha mindez nem lett volna el�g, a t�mb m�g t�bb darabra t�rt. A k�vetkez� kem�ny, �rdes darabk�ja a p�nik volt; a rossz el��rzetekkel vemhes, jajgat�, ny�sz�t� f�lelem: ha most ennyit megenged mag�nak – mi lesz k�s�bb?! Azt�n a b�ntudat j�tt, halkan,ijedten susogva: tuti, hogy �n rontottam el valamit! Mit csin�ltam?! Nem vagyok el�g j� hozz�… Ha az lenn�k, r� se n�zne m�sra!

A sz�vemben-lelkemben tombol� ork�n eltasz�tott a f�t�l: t�zv�sz el�l menek�l� lovak tekintet�vel perd�ltem meg, h�tat ford�tva a f�nynek, �s vakon visszarohantam a parkba. Nem n�ztem, merre megyek, de nem is �rdekelt; az sem �rdekelt, hogy ki volt az a n�, az sem, hogy elt�vedhetek, hogy hideg van �s �lt�zetem nem �pp az �vszakhoz ill�; csak el akartam t�nni onnan, menek�lni, mintha ezzel meg nem t�rt�ntt� tehetn�m…

L�pteim vakon, cs�rtetve g�zoltak a s�t�tben, combomat meg�t�tte egy pad t�ml�ja, l�bamat fels�rtette egy visszav�gott r�zsat� �les, t�vises karma, �s a park hallgatag csendj�ben ijeszt�en, s�rt�en hangos volt ny�sz�rg� zih�l�som. Egyre csak az a mozdulat j�tsz�dott a szemeim el�tt,az az ismer�s, gyeng�d lehajl�s, amivel egy t�l magas f�rfi borul a n�la j�val alacsonyabb n� f�l�, �s lassan lehajtja a fej�t, hogy arcuk �ssze�rjen, �s a haja el�recs�szik, j�gfeh�r f�gg�ny… �s kit�rt bel�lem a zokog�s, �s a v�ge az lett, hogy teljes g�zzel nekirohantam egy �jabb f�nak.

Az �t�s olyan er�s volt, hogy egy pillanatig nem is �reztem f�jdalmat; csak sz�d�ltem, �s csengett a f�lem. Elbotlottam egy vastag gy�k�rben, lezuhantam a sz�raz levelekkel bor�tott, hideg f�be, �s �gy �reztem magam, mint egy hisztis gyerek, akit felpofoztak. Mintha nem is f�ba, de l�thatatlan falba �tk�ztem volna, �s mintha j�zan, h�v�s hangot hallottam volna: Mit m�velsz, kisl�ny?

Most m�r sajgott az arcom, �s �reztem a sebeimet: a tompa z�z�d�st a combomon, a karmol�s v�res hely�t a l�bamon… �s valami m�st is, ami nem tartozott hozz�m: egy idegen akaratot.

Ott volt bennem, k�r�l�ttem; furcsa, rend�thetetlen nyugalm�t nem �rintette meg p�ni f�lelmem, iszony� zavarodotts�gom; egyszer�en csak ott volt, �s azt mondta: Eml�kezz a haj�ra.

Ennyi volt, �s nem t�bb; elt�nt, eloszlott, mint aki eleve nem sz�vesen j�tt… De adott annyi biztons�g�rzetet, hogy legal�bb n�mileg magamhoz t�rjek. F�jt a lelkem, zokogott a sz�vem, �s �gy �reztem, kir�ntott�k a talajt a l�bam al�l… De tettem, amire k�rtek: gondolkodtam, b�rhogy is f�jt.

A haja. M�ter hossz�, holdsz�n s�r�ny. Sosem k�rdeztem, mi�rt n�vesztette meg: �r�ltem, hogy van, szerettem, mint �t. Im�dtam Leon has�hoz g�mb�ly�dve betakar�zni vele: �t�rt mindkett�nk�n, �s meleg�tett.

�jra elfacsarodott a sz�vem, �s folyni kezdtek a k�nnyeim. Nem tudom, mit akart ez a… jelens�g Leon haj�val, de nekem csak rosszabb lett a helyzetem az �des eml�kek miatt. K�v�l-bel�l f�j mindenem, nem kellett volna m�g ez is, csak hogy m�g elkeseredettebb legyek… De egy biztos… Haza kell mennem. A s�t�tben elb�jni nem megold�s.

Emeld fel a fejed, Sora Oswald. T�rt�njen b�rmi, ki fogod b�rni.

Mivel valahol a park m�ly�n voltam, meg kellett keresnem a kivezet� utat.

Megint l�ptek k�vetkeztek; botork�l�, botladoz�, t�tova l�ptek a s�t�tben. F�jt a fejem, sz�vem betegen, zsibbad�san l�ktetett, �s m�g mindig s�rtam, de mentem, mentem hazafel�… �s Leon haj�ra gondoltam. K�nz� gondolataim �gy t�rtek vissza hozz�, mint ahogy a nyelv tapogatja k�nyszeresen a sajg� fogat.

Az a s�r�, puha, f�nyes zuhatag, az az ez�st ragyog�s…

Az els� �r�lt, kegyetlen �jszak�n �gy borult f�l�m, mint egy s�tor; ujjaim belet�ptek, sikolyaim belefulladtak… Amikor egy�tt �lt�nk, takart, �vott, meleg�tett; �s el�fordult, hogy kif�s�ltem, mert im�dtam piszk�lni, f�s�lni, �tfolyatni a tenyeremen, kezemre tekerni… Amikor szak�tottunk, m�r szoros fonatban hevert szigor� gazd�ja h�t�n, olyan k�pzeteket keltve bennem, amelyek miatt k�s�bb m�g rosszakat is �lmodtam r�la… De �n voltam az a szerencs�s is, aki k�s�bb kiengedhette azt a fonatot, bel�legezhette meleg, keserny�s illat�t, �rezhette az elszabadul� hajt�meg puh�n simogat�, �dv�zl� �rint�s�t…

V�gre kikeveredtem a s�t�nyra. Innen m�r nincs messze a kij�rat; a f�k koron�j�nak �sszehajol� bolt�ve alatti kapu, ami eddig minden alkalommal t�rt karokkal h�vott: gyere haza!

Most szinte �szre sem vettem. Csak vittek fel� a l�baim, mik�zben azon gondolkodtam: meg�rintette egy�ltal�n az a n� Leon haj�t? Hozz� mert �rni?! J�zusom… nem tudom. B�rmennyire szeretn�m, k�ptelen vagyok felid�zni. Lehet, hogy m�gis fontos valami miatt, hogy eml�kezzek a haj�ra?!

Azt sem tudom: �t�lelt�k egym�st? �s nem eml�kszem a l�ny arc�ra sem… �n csak Leont l�ttam, mint mindig.

Nem folytat�dhatott a gondolatmenet, egyr�szt az�rt, mert t�ls�gosan f�jt, m�sr�szt pedig, mert ekkor m�r ott �lltam a tit�ni toronyh�z el�tt, �s ahogy feln�ztem r�, kiment a fejemb�l minden egy�b, ugyanis, ahogy mindig, felk�ldtem oda a magasba a sz�vemet, �s megk�rdeztem t�le, otthon van-e ott m�g? �s mert szeg�ny, megk�nzott, nem szeretni k�ptelen sz�vem azt s�gta, amit szokott, szomor�an, lehajtott fejjel, engedelmesen a nagy �vegajt�k fel� indultam.

Nan�, hogy felkavart lelki�llapotban imm�r hagyom�nyosan, gyalog v�gtattam fel a huszadikra. Mivel az ezzel kapcsolatos f�j� eml�kek is feh�rizz�sig hev�tett�k a sz�vembe sz�rt t�t, kell�en d�h�s voltam, mire fel�rtem.

Leon a nappaliban �lt a kanap�n, �s persze olvasott. �rkez�semet �szlelve f�lretette a k�nyv�t, �s fel�llt. Soha, soha nem fogadott �lve, mint ahogy soha nem engedett volna hazug sz�t a sz�j�ra; de most m�g velesz�letett eleganci�ja is csak ingerelni tudott.

Mosolyogva j�tt el�m, �n pedig elk�pedten, hal�lra v�ltan �reztem, hogy jobban k�v�nom, mint valaha. Ez nem lehet igaz… De egy�bk�nt sem kisp�ly�s vonzereje mintha a sokszoros�ra n�tt volna puszt�n att�l, hogy m�s is megk�v�nta. De igen. Borzalmasan f�j, �s undorodom a gondolatt�l is, de ez az igazs�g.

- Sora! – Istenem, ez az �szinte mosoly! Az nem lehet, hogy hazudik! – Agg�dtam �rted, kedves… De �gy l�tom, csak a vakrep�l�st gyakoroltad.

Csak vakrep�ltem. Igen, Leon.

Fel tudtam volna robbanni a f�jdalomt�l, a szerelemt�l, az indulatokt�l. Egy�bk�nt pedig zih�ltam, kipirultam, �s csatakos voltam a ver�t�kt�l.

Ahogy oda�rt hozz�m, �s lehajolt, hogy �dv�z�lj�n, csillog� szemmel, mosolyogva s�gta:

- Pontosan �gy festesz, mint amikor szeretkez�nk… Hi�nyozt�l, kicsim.

B�rmely m�s alkalommal elolvadtam volna ett�l, �s �r�lt k�nyszert �reztem volna, hogy megmutassam, hogyan is n�zek ki val�j�ban olyankor – most azonban v�r�s k�d lobbant a szememre, �s �hes n�st�ny farkas m�dj�ra vicsorogva nekiugrottam.

- Hi�nyoztam, igen?! Ha �n hi�nyoztam, akkor m�gis, mi a francnak kellett az a sz�ke n�, a piros kocsiban?! – lihegtem, �s cs�peltem, karmoltam, ahol �rtem; � pedig d�bbenten n�zte, hogyan puffannak er�s kis �kleim a v�ll�n, mellkas�n. Nem fogott le, m�g nem, �s ez csak tov�bb sz�totta a d�h�met: h�t ennyit sem �rek?! M�g csak k�rt sem tudok tenni benne?! M�g arra sem m�ltat, hogy meg�ll�tson?!

 Nemr�gen m�g ink�bb �nk�nt t�rtem volna el a kezemet, ha ilyesmire vetemedik – most pedig ugyanolyan �nk�ntesen, tiszta er�b�l meg�t�ttem a f�rjemet, de �gy, hogy meglend�lt az a fantasztikus s�r�nye.

A k�vetkez� sz�zadm�sodperc krist�lytiszta, �les f�ny�ben m�r l�ttam a szem�ben a f�jdalmat, �s vele minden m�st; azt is, hogy mi�rt kellett volna eml�keznem a haj�ra, de a felismer�s k�s�n j�tt, mint mindig. L�ttam, hogy szeles voltam, ostoba, �s vak; l�ttam, hogy valamit nagyon elrontottam… nem, nem csak �n, � is, de ez a l�nyegen m�r nem v�ltoztat… 

Amikor �jra r�m n�zett, m�r nem csak f�jdalom volt a szem�ben… M�r ott volt a r�gi, hideg j�zans�ga is, �s �n tudtam, hogy valamit f�lre�rtettem, valamit nem l�ttam, mert eltakarta a haja; �s m�r sosem fogom megtudni, mi volt az, mert Leon el�bb fek�dne �nk�nt a vonat el�, mint hogy ak�r �nmag�t, ak�r engem ut�lagos magyar�zkod�ssal al�zzon meg.