Gondolatok
7.fejezet- �t

Szeretem �t... Mindenn�l jobban. De ez �gy nem fog menni. Se nekem, se
neki. Ha azon agg�dik, hogy mikor fogok meghalni... �n pedig nem r�hatok
ekkora terhet a v�ll�ra. M�gis, hogy tehetn�m meg, hogy Kurama, Hiei vagy
Yusuke �lland�an mellettem vannak, csak mert meg akarnak �lni. Tudom, hogy
mit akarok.
Hajnali h�romkor csendben pakoltam �ssze a holmimat. A seb a h�tamon m�g
mindig sajgott olykor, de nem �rdekelt. Amikor a kapuhoz �rtem egy �rny
t�masztotta a f�lf�t.
-Mi�rt m�sz el?-k�rdezte a fi� csendben.- Elm�sz �gy, mint �?
A sz�vem hasadt bele a szomor� hangra, de nem feleltem. �s nem is s�rtam.
Nem mintha nem kellett volna. Nem ment. A f�jdalmam sokkal m�lyebb volt.M�g
csak nem is sz�ltam. Egyszer� b�cs� cs�kot lehelltem a fi� ajk�ra.
- M�g vissza j�v�k...- �g�rtem halkan. Az ig�ret val�s volt. Most a
hegyekbe indulok, az�rt, hogy a k�s�bbi �letemben b�k�t leljek. Hogy v�gre
boldog lehessek. A t�sk�val a h�tamon n�m�n hagytam el a h�zat �s baktattam
az utca l�mp�k gy�r f�ny�ben...
Tudnia kell, hogy szerettem. �s lehet, hogy nem �lem t�l ezt a kis
kiruccan�st. De meg�g�rtem, hogy ha �lek, m�g vissza fogok t�rni. Mert
szeretlek. Jobban mint eddig b�rkit...