- Olyan gyönyörű vagy, hogy szavakkal le sem lehet írni – a férfi hangja kedvesebb volt, mint azelőtt bármikor.
Kagome elpirult és próbálta elrejteni arcát. InuYasha felemelte a lány állát és a szemébe pillantott. Kagome még mindig csodálkozva nézett… a kapitány ember volt!
- Hogyan? – kérdezte halkan.
- Ha nincs hold az égen, elvesztem a youkai véremet. A hanyouk havonta egyszer teljesen emberré változnak egy éjszakára. Hajnalban ismét a régi leszek.
InuYasha ismét végigsimított az arcán. Szemei szenvedélytől izzottak. Átölelte a lányt és alapállásba állt. A zenekar újabb keringőbe kezdett, ők pedig lassú táncba fogtak. Csak bámulták a másikat, miközben alig pislogtak. A saját világukban jártak. InuYasha közelebb vonta Kagomét, de nem vette le róla a tekintetét. Néhányan kíváncsian néztek az elbűvölt párra. A légkör egyre romantikusabbá vált, és több más pár is közelebb húzódott egymáshoz. De ebből sem Kagome, sem InuYasha nem észlelt semmit. Maguk voltak, és senki nem zavarhatta meg őket.
„Ez valóban megtörténik? – gondolta Kagome. – Az egész olyan, mint egy édes álom! InuYasha tényleg itt van velem, és tényleg egy átlagos ember? Olyan jóképű! Ő a legfessebb férfi az egész teremben, de… de… jaj, el kell neki mondanom! De nem most… majd ha egyedül leszünk.”
„Nem hiszem el! – gondolta InuYasha. – Egy bálon táncolok azzal a nővel, akit a legjobban szeretek az egész világon. És hamarosan újra együtt leszünk… örökké.”
Négy számot táncoltak át így, de Kagome meglátta a feléjük tartó Narakut.
- InuYasha, pár perc múlva találkozzunk odakint, kérlek. Tudom, hogy csak harcolnál.
- Tessék?
- Csak csináld, kérlek!
InuYasha dühösen Narakura pillantott, majd elsodródott Kagome mellől.
- Ki volt ez? – kérdezte fenyegetően a kormányzó.
- Csak egy régi barátom. Már hosszú évek óta nem láttam! – hazudnia kellett, ha biztonságban akarta tudni InuYashát. Naraku megragadta a táncrendet.
- Ötször áthúzta a nevemet… és ön megengedte neki, hogy ezt tegye?
Kagome reszketni kezdett. Narakun némán meredt rá. Pár perccel később Kagome kissé arrébb húzódott.
- Elnézést, de ki kell mennem a mosdóba!
- Ahogy óhajtja, de kérem, siessen vissza, hölgyem!
Kagome kényszeredett mosollyal kissé felemelte szoknyáját és kisietett.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha kint várakozott. Hűvös éjszaka volt. Csak az éjfélre tudott gondolni, mikor Kagome örökké az övé lesz. A már ismert pillangók ismét össze-vissza repkedtek a gyomrában. Ekkor kinyílt az ajtó és Kagome lépett ki rajta. A lány körülnézett, de valaki megragadta és az épület melletti sötét zugba rántotta. Mielőtt észbekapott volna, mohó ajkak tapadtak az övéire. InuYasha lassan hátrább húzódott, még mindig ölelve a lányt.
- InuYash… - mielőtt Kagome befejezhette volna, ismét egy szenvedélyes csók rabja lett. Elmerült a csókban, és most nem kellett félnie az éles szemfogaktól. Közel ötpercnyi felszabadult csókváltást követően mindketten egy fa melletti padon üldögéltek. InuYasha megfogta Kagome kezeit, miközben a lány a hanyou vállára hajtva fejét felsóhajtott.
- Miért ne mehetnénk el most? Miért kéne várnunk éjfélig? Most itt vagy, úgyhogy menjünk.
InuYashát meglepte ez az elszántság és határozottság. Örömmel töltötte el, hogy a lány ennyire vele akart lenni.
- Kagome…
- InuYasha? – Kagome felült, hogy a fiú szemébe nézhessen. Lassan közeledett a hanyou ajkaihoz. Érezte, hogy egyre gyorsul a kapitány légzése.
- Tessék? – suttogta InuYasha. Kagome ajkai csiklandozták az övét.
- Én…
- Igen?
- Én… szeret…
- Lady Kagome! – kiáltott ki egy férfi az ajtón. A két fiatal gyorsan szétrebbent.
- Lady Kagome! – hallatszott újra.
- Megyek! – válaszolt könnyes szemekkel Kagome. Felállt, de InuYasha megragadta.
- Kagome, maradj…
Kagome lehajolt és végigsimított a férfi állán.
- Sajnálom, éjfélkor találkozunk az öbölben.
- Menjünk most! Kagome?
- Akkor kell elszöknöm, mikor nem gyanítanak semmit, különben mindenki engem keresne. Elkapnak, ha nem mész… Kérlek…
Lágy csókot lehelt InuYasha ajkaira és elsietett.
- Már majdnem kimondta! A francba! – rugdosta tehetetlenül a homokot a hanyou. Már csak fél óra volt hátra éjfélig. Alig várta, hogy maguk mögött hagyják ezt az átkozott helyet, és az Ékkő keresésébe foghassanak. És ha megtalálja, akkor kívánni fog…

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Kagome visszament a bálterembe, ahol apjába botlott.
- Gyere, angyalom! Itt az ideje, hogy megismerd leendő férjedet.
A lány próbált ellenkezni, de Mr. Higurashi magával vonszolta őt az emelvényhez.
- Figyelem! Kérem, mindenki figyeljen! – kiáltotta a férfi.
A teremben uralkodó „hangzavar” elcsendesedett. Mr. Higurashi beszédet mondott Kagoméról, aki rákvörössé vált.
Naraku súgott valamit Sesshoumarunak. Kagoménak nem tetszett a férfi arckifejezése, de figyelme ismét apjára terelődött.
- Most pedig végre sor kerül az eljegyzésére.
Az emberek rövid tapssal jutalmazták a kijelentést. Kagome megremegett. Vajon kit jelölt ki számára az apja?
- Gyere fel ide, angyalom.
Kagome lassan fellépdelt a bámészkodó tömeg pillantásaitól kísérve. Egyre nehezebben lélegzett. Mikor odaért mellé, apja megfogta lánya kezét, és egy férfiéba helyezte. Kagome félve felpillantott és elsápadt.
- Hello, Szerelmem – súgta neki Naraku.
Kagome előtt kezdett elsötétedni a világ.
„Ne! Ne ájuljak el! Kérlek!”
De már késő volt, hamarosan a földre rogyott. Naraku serényen felkapta az alélt lányt.
- Ne aggódjon, Higurashi-sama. Rendben lesz.
Mr. Higurashi eszméletlen lányára nézett, akit leendő férje tartott karjaiban.
- Vajon mi okozhatta ezt?
- Az utóbbi időben túl sok stressz érte és valószínűleg kimerült. Legjobb lesz, ha lefektetem.
Miután Naraku Kagomével együtt elhagyta a termet, a bál folytatódott. A kormányzó a lány családjának házába vitte leendő hitvesét. Persze senki sem volt otthon. Kagomét a kanapéra fektette, és a vonásait fürkészte. Nem csupa rajongásból - más tervei voltak vele…

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha türelmetlenül lépkedett az öbölnél. Miroku az egyik csónakkal lassan közeledett a parthoz. A kalóz és Sango romantikus napot tudhattak maguk mögött. Boldogan evezett a part felé, mikor zajt hallott maga mögül. Hátranézve fáklyával közeledő lovasokat pillantott meg, amint az öböl felé közelednek.
- Jaj ne! – kiáltott elkeseredetten, és még gyorsabban evezett.
Eközben InuYasha még mindig nyugtalanul várakozott, de ő is neszt hallott.
- Kagome? – kérdezte reménykedve.
- Attól tartok nem, öcsém – hallatszott egy fenyegető hang.
- Sesshoumaru?!
Ekkor jó pár alak bontakozott ki a sötétségből.
- A francba! – kiáltott fel a kapitány, majd bevetette magát a fák közé, nyomában bátyjával és a katonákkal. Bár most nem volt hanyou, mégis gyors és fürge volt. Átugrott az útjába kerülő farönkök felett, és kitért a lehajló ágak elől. A város felé tartott. Meg kellett találnia Kagomét, hogy végre kijuthassanak innen. Már a kikötőnél tartott, mikor valami eltalálta a lábát. Fájdalmában a földre esett, miközben sebesült lábát szorongatta. Valaki meglőtte! Mielőtt észbe kapott volna, három ember tornyosult fölé. Esélye sem volt a menekülésre! Sesshoumaru szúrósan lenézett rá.
- Tudtam, hogy van gyengepontod. Azt hittem, egy hanyou okosabb annál, semhogy nyilvánosan mutatkozzon, mikor nincs ereje teljében. Tényleg ennyire ostoba lennél?
- Honnan tudtad, te fattyú?! – mordult rá InuYasha.
- Kaptam egy kis segítséget.
InuYasha dühös vonásai ellágyultak, mikor megjelent Kagome.
- Kagome? Kagome! Segíts!
- Fogd be! – csattant fel a lány. InuYasha úgy érezte, szíve kihagy néhány ütemet.
- Kagome?
Kagome a hanyouhoz sétált és letérdelt elé.
- Kagome, mi a bajod? Mit tettek veled?
- Ó? Azt hitted, bármit is tettek? Nem. Mindent elmondtam a tábornoknak és segítettem, hogy elkaphassanak.
- De megpróbáltál engem…
- Túl kiszámítható vagy. Tudtam, hogy csak egy szeretet-bolond kis kutya vagy, aki bárhova követné a gazdáját. Oda mentél, ahova én akartam.
- Kagome, ez nem te vagy! Mi történt? Te…
- Pokollá tetted az életemet, majd elvártad, hogy beléd szeressek? Könyörgöm…
InuYasha nem tudta, mit gondoljon. Miért segítene Kagome, hogy elkapják őt? Valami nem volt rendben.
- Kagome! Ez nem igaz! Szeretlek! Többet segítettél nekem, mint azt hinnéd!
- Csak azért volt minden, hogy elnyerjem a bizalmadat. Hadd igazítsalak ki, rendben? Elraboltál, rabszolgaként bántál velem, kihasználtál, földi pokollá vált az életem. Valójában… gyűlöllek, és nem akarlak többé látni! Most menj, és HALJ MEG!
InuYasha fejében vadul kavarogtak a gondolatok, miközben Kagome utolsó szavai visszhangoztak a fejében. Úgy érezte, szíve darabokra törik. Biztos, hogy az előbb Kagome mondta neki ezeket?
- Kagome? – csúszott ki a név a száján.
- Ne mondd ki a nevemet!
InuYasha elkeseredetten megrázta fejét és felkiáltott.
- Mi a pokol van veled?!
Ekkor valaki hátulról fejbe vágta.
- Ne beszélj így egy hölggyel!
- InuYasha – folytatta Kagome -, megvetlek és utállak. Minden, amit mondtam vagy tettem csak színjáték volt. Amíg a foglyod voltam, keményen kellett dolgoznom, de én nem vagyok öszvér! Én a királyi udvar elegáns hölgye vagyok! Hogy merészelted? Csak menj és halj meg! – azzal megfordult és elsétált.
- Kagome! – kiáltott utána InuYasha. – Gyere vissza, a fenébe is! Ki a francnak gondolod magad! Kagome! Te…!
- Hallgass! – mondta az egyik katona, majd hatalmas ütést mért InuYasha fejére. A hanyou feneketlen sötétségbe merült.