1. fejezet

Lehunytam a szememet. Elviselhetetlen volt a k�n, amit �t kellett, hogy �ljek. �reztem, ahogy a b�r szinte ragad�s massz�v� olvad a h�somon. L�z�lmok gy�t�rtek, nem b�rtam sokszor meg�llap�tani, hogy mikor vagyok fent, vagy mikor �lmodom �ppen. Kider�lt, hogy a k�sre kenve, amivel Hal�lsz�rny megv�gott, olyan m�reg volt, ami akkor fejti ki a hat�s�t, mikor a szem�ly, akinek ereibe belejutott a szer, boldog. Mivel �n az�ta nem voltam boldog, nem is lep�dhetn�k meg azon, hogy most fejtette ki a hat�s�t. Hal�lsz�rny ideje nagy r�sz�t velem t�lti, legal�bb is, mikor fent vagyok akkor mindig magam mellett l�tom. Keresi az ellenszert. Pr�b�l lelket �nteni bel�m, de mikor megl�tom a sz�nakoz� tekintet�t, ink�bb m�g rosszabbul �rzem magamat. M�r vagy egy hete szenvedek, de Hal�lsz�rny nem tal�lt semmit. Hallom, hogy n�ha-n�ha megjelenik n�lunk valamelyik testv�re. Any�m is elj�tt, de csak azt k�rte Hal�lsz�rnyt�l, hogy �lj�n meg. Hisz�ra ki volt kelve mag�b�l, de miut�n Hal�lsz�rny v�zolta neki az esetet, lenyugodott �s meg�g�rte, hogy pr�b�l r�j�nni az ellenm�reg �sszetev�ire. Maligos, �s Nozdormu szint�n karjukat ny�jtott�k seg�ts�g gyan�nt. Ami�rt h�l�s voltam nekik. De legh�l�sabb az ilyen kihallgatott besz�lget�sek ut�n az�rt voltam, hogy Hal�lsz�rny nem engedte be �ket. �gy is rosszul �reztem magamat, m�skor t�k�letes testemben. Most ez a t�k�letes test nem mutatott meg mag�b�l semmit. B�r�m kezdett lem�llani r�lam, szemeim v�r�sek, �s duzzadtak lettek, sz�jam kisebesedett. Nem ny�jthattam valami sz�p l�tv�nyt. Hal�lsz�rny b�rmennyire is er�lk�d�tt, az�rt �n kisz�rtam, hogy mennyire el van sz�rnyedve t�lem. �s ez f�jt a legjobban. �gy �rtem v�gre kimondta, hogy szeret, erre mi t�rt�nik? Ronda leszek. Lem�llott b�r� ronda hulla, ha nem tal�lja meg hamarosan azt a nyomor�k ellenszert. Sz�d�lni kezdtem, innen tudtam: megint elvesztem az eszm�letemet…

*

Sz�nakozva, m�gis ink�bb agg�dva n�ztem Catherin-t, amint �jra eszm�let�t veszti. K�ts�gbe voltam esve. Hetek �ta keresem az ellenszert, m�gsem tal�lom. Tudtam, m�r a keres�s elej�n tudtam, csak nem mertem bevallani magamnak. Nincsen ellenszer. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Nem akartam elmondani Catherin-nek, tudtam, hogy feladn� a k�zdelmet v�gleg. Eddig is csak az tartotta vissza a v�gleges le�p�l�st�l, hogy rem�nykedett. De, ha ki�l�m bel�le ezt az egy sugarat is, biztos, hogy meg fog halni. De sok�ig m�r nem h�zhatom a hazugs�gok sor�t. Nem hittem volna, hogy valaha is f�lek majd hazudni, vagy �ppen igazat mondani. Most egyiket sem mertem. Nem akartam hazudni, mert szerettem. Az igazat meg az�rt nem akartam elmondani, mert nem akkor elvesz�tettem volna. Nem tudom, hogy mit tegyek! 

*

Az els�, amit megl�ttam, az-az volt, hogy Hal�lsz�rny elkeseredetten hajtja fej�t a kezeibe. Valami baj van. Napok �ta �rzem, hogy egyre fesz�ltebben besz�lget velem. Ha egy�ltal�n b�rok besz�lni. Most is alig tudtam megsz�lalni, de tudnom kellett, hogy mi t�rt�nt.
-Hal�lsz�rny! –hangom alig volt hallhat�, rekedtes is volt, de � r�gt�n felkapta a fej�t, �s agg�dva n�zett r�m.
-Igen? –k�zben m�r el is indult, majd le�lt mell�m az �gyra. Tett a kez�vel egy mozdulatot, de nem engedtem, hogy a b�r�mh�z �rjen.
-Hagyd! –sz�ltam egyre er�tlenebb�l. –Mond, tal�lt�l m�r valamit? –l�ttam, hogy nem mer a szemembe n�zni.
-Csak terheln�lek vele, ink�bb aludj… -gyeng�den n�zett a szemembe. �n viszont nem engedtem. M�r hetek �ta folyton ler�z. �s szinte mindig ugyanezzel a dum�val.
-Ne, k�rlek mond el! Az igazat. –tettem hozz� gyorsan, mivel l�ttam: hazugs�gon t�ri a fej�t. Lemond�an kezdte f�rk�szni az arcomat, �s egy s�haj k�s�ret�ben besz�lni kezdett.
-Mindenhol kerestem az ellenszert, de… -t�relmetlen�l felvontam a szem�ld�k�met, m�r ami megmaradt bel�le. –De a kutat�s folyam�n kider�lt, hogy nincsen ellenszer. –ernyedten hullottam vissza az �gyra. Mi�rt? Mi�rt nem �lhetek egyszer is boldogan ebben a nyomorult �letben? Vagy legal�bb egyetlen �jszak�ig az lehetn�k vele! Rohadt sors. Nem hiszem el, hogy a sorsnak sz�nd�ka van velem. Szerintem csak kell valaki, akit szenvedni l�that. Akin ki�lheti gonosz sz�nd�kait. �reztem, hogy a k�nnyek, melyek kicsordultak a szememb�l azonnal el is t�nnek. A m�reg, ami bel�lr�l �gette a testem minden egyes porcik�j�t, m�g a k�nnyeimet sem engedte �tra. �k is szenvedjenek…. Mikor Hal�lsz�rny kez�t �reztem a kezemen, d�h�sen ler�ztam. M�g nagyobb k�nt akar okozni nekem? Ha hozz�m �r a szerelmem csak fokoz�dik, �s m�g nehezebb lesz t�vozni. M�r, ha a szenved�sen k�v�l b�rok majd m�sra is gondolni. Olyan furcsa. Mikor Hal�lsz�rny testv�rei jelentett�k be: hal�lra vagyok �t�lve, az arcom se rezd�lt. Pedig �k m�g enn�l is f�jdalmasabb hal�lt eszeltek volna ki nekem. A legjobban az f�jt, hogy nem az zavar, megfogok halni. Hanem az, hogy Hal�lsz�rny vajon tal�l-e egy m�sik l�nyt helyettem. V�g�l is Anne helyett is megtal�lt engem. Tal�n… R�m is �gy fog gondolni, mint egy r�hes n�re, aki csak kihaszn�lta? Mert gy�szolni nem fog abban biztos vagyok. Egyszer�en csak bele vetn� mag�t �jra az �gyasai �ltal kre�lt n�kkel teli �letbe. �s m�g csak esz�be se jutn�k. Mi�rt is jutn�k? Csak egy n� vagyok a sok k�z�l. Csak egy n�… 

*

Idegesen n�ztem k�r�l a laborat�riumban. Kell lennie valaminek, ami seg�t! Az nem lehet, hogy most haljon meg! K�ptelen lenn�k ut�na �lni. Vagy tal�n m�gis? Igen, val�sz�n�leg Zoigron tenne r�la, nehogy ut�na vessem magamat. „Arra m�rget vehetsz!” Kuncogott sz�rakozottan saj�t, morbid vicc�n. Csak a szememet forgattam j�l tudva, hogy �rzi. De nem sz�lt semmit, hanem fesz�lten figyelt valamit.
-Mit csin�lsz? –k�rdeztem �n is egyre idegesebben.
”-Mindig azt mondod, hogy fogjam be!” –mondta s�rt�d�tten, de l�tszott, hogy �lvezi, hogy hamarosan k�ny�r�gni fogok neki. Ismer…
-Na, de t�nyleg! Mit l�tsz? Valamit, ami seg�tene? –k�rdeztem �rdekl�dve, el�szedve legkedvesebb hangomat.
”-Nocsak, nocsak! Wizzoal �r nem tud valamit? �s t�lem k�r seg�ts�get? Ejnye… �gy tudtam, hogy t�l gonosz vagyok �n az ilyenekhez. Nem voltam el�g j� nektek a tud�sotokhoz sem. Akkor honnan veszed, hogy kitudn�k tal�lni valami amit te, egy csod�latos tud�ssal rendelkez� l�lek nem tud?” –majdnem visszasz�ltam valami cs�ny�t. Olyan kegyetlen volt! Tudta, hogy ezzel okozza a legnagyobb f�jdalmat.
-K�rlek Zoigron. Seg�ts. –mondtam. Egy ideg csend volt a fejemben. M�r majdnem k�ts�gbe estem, hogy pont most vonult vissza, mikor �jra megsz�lalt.
”-Na j�… V�g�l is �n tettem ezt vele. Ugye a m�reg, amivel megv�gtam, akkor fejti ki a hat�s�t, mikor az �ldozat a legboldogabb. Mi lenne, ha egy olyan m�rget adn�nk be neki ami pont az ellenkez� hat�ssal lenne r�?” –elgondolkodva emeltem ki az egyik m�reggel teli �vegcs�t a sok k�z�l.
-Erre gondolsz? –m�ly, bord� sz�ne volt a l�ttynek, �s mikor beleszagoltam azt hittem el�julok.
”-Ne szagolgasd te ostoba!” –d�rrent r�m Zoigron. Dohogva t�rtem el a megsz�l�s�t, mert tudtam, most � itt az �r. Az �v� volt itt minden. �n soha �letemben nem t�r�dtem m�rgekkel k�l�n�sebben, de Zoigron-t mindig is �rdekelte.
-De, ha ezt adjuk be neki, akkor ugye… Nem j�! Ez a m�reg akkor fejti ki a hat�s�t, amikor az egy�n a legszomor�bb. �s, ha valaki, akkor Catherin most nagyon szomor�. Akkor az egyik m�reg felv�ltja a m�sikat. –mondtam elgondolkodva.
”-Ha helyesen m�rj�k ki a beadand� adagot, akkor tal�n egyszer�en semleges�tik egym�st. Persze, nem biztos, hogy siker�l majd… De a kock�zatot meg�ri.” –igazat kellett adnom. Ha ezt most nem pr�b�lom meg, akkor meg sem pr�b�ltam seg�teni Catherin-nek. S�hajtottam.
-Mond, hogyan m�rjem ki helyesen, �s pontosan. –s�t�ten, �s bizalmatlanul n�ztem az �vegcs�ben l�tyk�l�d� italt. �reztem, hogy Zoigron el�gedetten j�n k�zelebb az �n elm�mhez.
”-Fogd azt az ed�nyt, �s most �nts bele az �vegb�l egy kis…”