3. fejezet

Mikor fel�bredtem, az els� dolog, amit �szleltem, azaz volt, hogy Hal�lsz�rny egyenletesen emelked�, majd s�pped� mellkas�n pihen a fejem. Egy pillanatig nem eml�keztem semmire, de ut�na eszembe jutott a tegnapi felejthetetlen �jszaka. Elmosolyodtam, �s visszaengedtem a fejemet. Sok�ig fek�dt�nk csak �gy egym�s mellett, k�l�nb�z� gondolatokkal a fej�nkben, majd �n ijedten fel�ltem. Hal�lsz�rny k�vette a mozdulatomat, de sokkal ink�bb �rtetlennek l�tszott, mint ijedtnek. B�r, nem is neki kellett b�rmit�l is tartania. Nekem ann�l ink�bb.
-Mi a baj Catherin? –karolta �t a derekamat. �n m�g mindig elsz�rnyedve n�ztem magam el�.
-Ismered azt a t�rv�nyt, hogyha egy nekris n� m�r kin�zetileg elm�lt 21, akkor csak a f�rj�vel fek�dhet le? –n�ztem r�. � egy ideig n�zett, majd b�lintott.
-Term�szetesen. –m�g mindig csak n�zett r�m.
-�n m�r elm�ltam vagy 24 is! �s mivel nem vagy a f�rjem, nem fek�dhett�nk volna le! –mondtam k�nnyekkel a szememben. M�r megint hal�lb�ntet�s j�r. Vagy legal�bbis valami nem t�l kellemes k�nz�s. L�ttam, hogy Hal�lsz�rny egy ideig tan�cstalanul n�z r�m, majd hirtelen feket�n felvillantak a szemei, �s elnevette mag�t. �n kiss� h�tra h�k�ltem. Nem ezt v�rtam. Fejt�r�st, agg�d�st, vagy valami hasonl�t. Erre mit kapok? Nevet�st.
-Mit tal�lsz olyan viccesnek? –k�rdeztem kritikusan. � egy pillanatra abba hagyta a nevet�st, �s v�gig n�zett takar�ba bugyol�lt testemen. Most nem �gy n�zett r�m, mint ahogy szokott. Nem, most olyan… B�nt�an n�zett r�m. Mintha csak egy k�v�natos t�rgy lettem volna. Nem b�rtam a szem�be n�zni. Most m�g szemeinek csillog�sa sem t�nt kedvesnek, vonz�nak. Ink�bb gyilkosnak.
-T�ged. –a hangja is g�nyos volt, m�gis �rz�ketlen. F�jt. Komolyan mondom, f�jt az, ahogy besz�lt velem. –Annyira ostoba vagy.
-�h, k�sz�n�m sz�pen! –csattantam fel d�h�sen. L�ttam, hogy sz�rakozik rajtam. Azon, hogy mekkora f�jdalmat okoz nekem. Egyszer�en nem �rtem �n Hal�lsz�rnyat! N�ha annyira kedves, meg�rt�, m�skor meg annyira gonosz, �s rideg. Nem �rtem. Valamit rosszul csin�lok?
-Ne s�rt�dj meg. –kapta el a kezemet durv�n, mikor ott akartam hagyni. Egy ideig m�g hi�baval�an k�zd�ttem er�s szor�t�s�ban, de azt�n szok�s szerint megadtam magamat. –Egyszer�en meg lehet oldani ezt a helyzetet.
-Elveszel? –n�ztem r� elk�pedve. Mindent v�rtam t�le, csak ezt nem. Hal�lsz�rny h�zasodni? Meglep�, de �r�ln�k neki. M�r amikor nem ilyen iszonyatosan bunk� velem. De sajn�latosan Hal�lsz�rny nem v�ltozik…
-Elvenni? –szinte teljesen a homloka tetej�re futottak a szem�ld�kei. –Vesz el a hal�l! –mondta v�g�l m�r kev�sb� k�v�nkoz� tekintettel.
-A hal�l? –n�ztem r� enyhe jobb kedvel.
-Tudod, hogy hogyan �rtettem. –mondta v�g�l. –Nem, nem akarlak elvenni. Ennyire az�rt m�g te sem vagy k�pes elcsavarni a fejemet. –szomor�an b�multam a takar� gy�r�d�seit.
-Akkor?
-Az a n�, aki velem fekszik le, fel van mentve ez al�l a szab�ly al�l. –mondta k�nnyed�n. Kerek szemekkel n�ztem r�. Err�l, �n mi�rt nem tudtam? –Mit gondolsz m�sk�ppen, hogyan fek�dhetn�k le m�g most n�ha napj�n az any�ddal, vagy �ppen Hisz�r�val? –gondolhattam volna valami hasonl�ra… -Ne agg�dj. Ilyen apr� dolgok nem �llhatnak k�z�nk. –l�tszott, hogy ezt kedves gesztusk�nt akarja mondani, de valahogy nem siker�lt. Grimaszolva mondta, �s mintha csak valaki m�s ut�n ism�telte volna a szavakat. Nem volt �ny�re az ilyen besz�d. Viszont mikor megcs�kolt, azt m�r hevesen tette meg. Mintha �vek �ta ez lett volna minden �lma. De nekem most nem ez volt. Felpofoztam. Nem tetszett az a durva, er�szakos cs�k.
-Nem vagyok az �gyasod, hogy �gy cs�kolgass. –mondtam hidegen. Egy pillanatra felvillantak a szemei, �s olyan �rz�sem volt, hogy mindj�rt vissza�t. Azt�n lehunyta a szemeit, mintha mag�ban sz�molt volna, majd mikor kinyitotta azokat, m�r �jra a megszokott szerelemt�l csillogott az arca.
-Bocs�ss meg Catherin, de n�ha… -zavartan n�zett r�m. –Nem tudok az �szt�neimen uralkodni. –ezt m�r megrov�an mondta. Mintha haragudott volna valakire. Aki nem lehetett m�s, mint saj�t maga.
-Semmi baj. –magamra er�ltettem egy mosolyt. –�rtelek. A v�r nehezen legy�zhet�.
-Nos, igen.
-Elmegyek f�rdeni rendben? –szinte oda sem figyelve r�m b�lintott. –Mehetek a te f�rd�dbe? –eg�szen bele voltam szeretve abba a medenc�be. Nagyon j� volt.
-Persze, nyugodtan. –majd mikor m�r �ppen fel�lltam volna, m�g elkapta a kezemet. �jra az-az ellenszenves f�ny villogott a szemeiben. –De jegyezz meg valamit Catherin. B�rmit �rzek is ir�ntad, azt nem t�r�m el t�led sem, hogy meg�ss. Ezt j�l tartsd meg abban a csinos kis fejedben. –fenyeget� volt az a hangnem. Retteg�s fogott el, �gy kit�ptem magamat a szor�t�s�b�l, �s elsiettem a f�rd�be. M�g hallottam, hogy enyhe kuncog�s k�s�ri minden egyes l�ptemet. Mikor v�gre be�rtem a f�rd� komor falai k�z�, megk�nnyebb�lve d�ltem neki az �ri�si ajt�nak… 

*

-Meg vagy �r�lve? –t�madtam azonnal Zoigron-nak, mikor Catherin sietve elt�nt a f�rd� ajtaja m�g�tt. –Hogy besz�lhett�l vele �gy?
„-Meg kell tanulnia, hogy hol van a helye mellettem. Illetve mellett�nk. Lehet, hogy te t�r�d azt, hogy egy n� er�sebb legyen n�lad, vagy hogy uralkodjon feletted, de �n nem! Egy n� csak al�zkodjon meg el�ttem. Egy�bk�nt, most hogy mondod, lehet, hogy t�nyleg �r�lt vagyok. Az a cs�k, amit az el�bb v�ltottam Catherin-nel, megsz�d�tett.” –Zoigron egyhang� st�lusban besz�lt.
-Legk�zelebb legal�bb sz�lhatn�l, ha �tveszed az ir�ny�t�st! –m�rges voltam r�. Majd hirtelen meg�rtettem, hogy mit is mondtam. –V�rj csak! Hogy volt�l k�pes arra, hogy �tvedd az ir�ny�t�st n�lk�lem? –f�ltem. Mi lesz, ha az amit mondott, t�nyleg bev�lik? Ha egyszer nekem kell lebegnem l�tez�s, �s a l�t k�z�tti s�kon? Ha Zoigron-� lesz a test ir�ny�t�sa, �s �gy Catherin is? Abba belehalok. Zoigron cs�fond�ros nevet�se ezen m�g ink�bb rontott.
”-Er�s�d�m dr�ga Latharan! Hidd el, lassan elj�n az-az id�, amit�l m�r most jogosan rettegsz. Mert lesz mit�l rettegni. Tudod el�gg� f�lelmetes a s�t�ts�gben le�lni az �leted h�tra lev� r�sz�t. De egy id� ut�n majd megszokod. Ne agg�dj.” –Zoigron �gy g�gy�g�tt nekem, mint egy kisbab�nak. Kir�zott a hideg, �s gyorsan pr�b�ltam el�zni tudatom h�ts� r�sz�be Zoigron engem g�nyol� nevet�s�t.
-�s mit tenn�l akkor Catherin-nel? –engem hirtelen csak ez �rdekelt.
”-�h, micsoda, t�r�d�s! Nem tudom… Az �gyasaim k�z� tenn�m? Nem… Ahhoz � t�l vad, �s zabol�tlan. M�g bet�r�sre v�r. �s azt csak folytonos velem l�t teheti sikeress�. Velem lenne, tal�n m�g akkor is, mikor egy m�sik �gyasommal lenn�k egy�tt.” –undorodva n�ztem magam el�.
-Egyszer�en gusztustalan vagy! –mondtam elsz�rnyedve. –Egy�bk�nt is. Catherin sosem lenne olyan kezes b�r�ny, mint amilyennek te elv�rod. –mondtam rem�nykedve, hogy ezzel hatok r�.
”-Dehogynem! K�l�nleges egy n�, de az eny�m lesz egyszer engedelmesen, �s al�zatosan. Lehet, hogy kell majd sok id�t r� sz�nnom, de �lvezni fogom a vele t�lt�tt perceket. �s k�zben �lvezem gy�ny�r� test�nek minden mozzanat�t…”
-Fogd m�r be! –remegtem. Gy�l�ltem magamat az�rt, mert tudtam: egyszer igenis elj�n majd ez a pillanat.
”-Ahogy gondolod… De jobb, ha tudod, Catherin bel�m szerelmes, nem, pedig bel�d. A test igaz�b�l az eny�m, nem a ti�d. Szokj hozz� a gondolathoz, hogy hamarosan Catherin a hozz� ill� f�rfi oldal�n fekszik majd az �gyban…”