4. fejezet

Mik�zben �sztam a medenc�ben, egyszerre t�bb dolog j�rt a fejemben. Olyan furcsa volt. F�ltem, de valahogy sokkal jobban vonz�dtam Hal�lsz�rny gonoszabbik fel�hez, mint a kedves, szerelmeshez. Valahogy a kegyetlen fel�t sokkal… izgalmasabbnak tal�ltam. �s ez a term�szet volt egy�bk�nt is Hal�lsz�rny�. Nem pedig ez az �rz�keny nekris. Valahogy most olyan term�szetellenesnek gondoltam. �s b�rmennyire is iszonyodtam att�l, amiket Hal�lsz�rny n�ha tesz a k�nz�kamr�iban, m�gis annyira de annyira cs�b�tott. Ak�r egy tiltott dolog. Ny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta Hal�lsz�rny. Szemei most olyanok voltak, mint amilyenr�l ezel�tt �br�ndoztam… Kem�nyek, ridegek, m�gis valami rejtett bujas�g csillogott a m�ly�n. Oda�sztam a medence sz�l�hez, �s onnan n�ztem fel r�. � lehajolt, �s kih�zott a v�zb�l. Mikor m�r kint �lltam vele egy�tt a hideg csemp�n, libab�r�s lettem. � ezt l�tva �tkarolt �gy, hogy fekete k�penye meleg�tsen engem is. Majd, mikor ajkaim az �ll�hoz �rtek meggondolta mag�t a meleg�t�si m�dszerek ter�n, egysz�val: megcs�kolt. Heves cs�k volt, �s most is er�szakos, de k�ptelen voltam ellentmondani neki. Kem�ny k�zzel tartott, de ez a szor�t�s lassan nem a meleg�t�si sz�nd�k miatt volt k�r�m fonva, mint ink�bb a birtokl�si m�dszerk�nt. Most t�nyleg csak egy j�t�knak �reztem magamat, akit egy durva gyerek kez�be adtak. De nem �rdekelt. Abban a pillanatban, nem �rdekelt semmi. M�g az sem, hogy belecsobbantunk a v�rbe, �s ott folytattuk heves cs�k csat�nkat. Most annyival hat�rozottabbnak t�nt, mint legut�bb. Most �reztem rajta igaz�n azt, hogy � t�nyleg egy n�fal� nekris, aki m�g saj�t n�v�reit is leb�rta d�nteni a l�bukr�l. Egyenesen az �gyba. Most �reztem rajta, hogy mi�rt is vannak oda �rte a n�k. Egyre jobban mag�ba bolond�tott. Mikor magamra hagyott v�g�l �jra a f�rd�ben elgyeng�lten n�ztem ut�na. Furcsa m�d nem �rdekelt, hogy mit�l van neki l�that�lag k�t szem�lyis�ge. Az sem, hogy n�ha gyermekeket k�noz. Csak egy valami tudott abban a pillanatban a fejemben kavarogni: mindig az �v� kell, hogy legyek. �s senki m�s�. Legal�bb nekem h�s�gesnek kell lennem hozz�. Mert, hogy � nem lesz h�s�ges, az biztos. F�radtan engedtem a v�rnek, hogy felemeljen a felsz�nre. Mit k�ne tennem, hogy ne t�r�dj�n t�bbet az �gyasaival? Most is az�rt hagyott itt, mert egy m�sik n�vel volt tal�lkoz�ja. Tehetek b�rmit, tiszt�ban voltam vele, hogy �gy is megtartja az �gyasait. �s ez a tudat cs�kkentette egy�bk�nt sem nagy �nbizalmamat. �gy �reztem t�l kev�s vagyok neki. Nem el�g j�. Mikor v�geztem a f�rd�ssel, �s tiszt�n, sz�razon l�ptem ki az el�szob�ba, megcsapott a hideg �ramlat. Megborzongtam. Szorosabbra tekertem magam k�r�l a k�nt�st, azt ami tegnap is rajtam volt, �s elindultam most m�r k�z�s h�l�szob�nk fel�. �res volt. Teh�t m�g mindig valamelyik n�vel enyeleg. �n meg itt unatkozhatok. �tmentem az edz� terembe, �s ott gyakoroltam n�h�ny mozdulatot, mivel el�gg� kij�ttem a form�mb�l… 

*

-Musz�j volt �tvenned a test ir�ny�t�s�t, hogy azt�n te is lefek�dhess vele? –k�rdeztem d�h�sen. Meirbei sziget�n s�t�lgattunk. Ez volt az egyetlen hely ahol mind a ketten a saj�t test�nkkel rendelkezhett�nk. �n itt r�gi, m�g hal�lom el�tti testemet hordtam. �tlagos magass�g�, ar�nyos test, de nem igaz�n izmos. Barna haj, �js�t�t szemek. B�r�m kreol hat�s�, arcom is helyes. Zoigron mellettem s�t�lt. Saj�t test�t hordhatta, egyed�l, n�lk�lem. Sz�rakozottan piszk�lgatta a k�rm�t, mintha az lett volna a vil�g legfontosabb dolga. Mikor k�rd�semet m�r vagy 3-szor megism�teltem kelletlen�l r�m n�zett, �s len�z� st�lusban besz�lt hozz�m.
-Nem mondtam, hogy musz�j volt. De, ha m�r eny�m volt a test, szerettem volna �n is lefek�dni vele. R�ad�sul nem mindegy, hogy melyik�nkkel fekszik le? Neki mi mindketten Hal�lsz�rny vagyunk. Nagyon-nagyon mindegy neki. –mondta, �s k�zben ferde pillant�ssal m�regetett engem. J�val alacsonyabb voltam n�la. Ez mindig is zavart. Saj�t n�pem k�z�tt magasnak sz�m�tottam, de a nekrisek k�z�tt kifejezetten alacsony voltam. Ha Catherin ebben a testemben ismerne, biztos, hogy nem szeretne. N�la is alacsonyabb voltam. �s melyik n� j�r egy n�la alacsonyabb f�rfival? Lemond�an s�hajtottam. Igaza volt. Neki mind a ketten csak egy szem�ly voltunk. Csak egyszer kedves, m�skor durva.
-Igazad van. De akkor is… �n legal�bb szeretem, �s nem csak, mit egy t�rgyra n�zek r�. Hanem �gy, mint egy �rz� l�nyre. –pr�b�ltam kioktatni konok fej� t�rsamat. De � jav�thatatlanul maradi gondolkoz�ssal rendelkezik. M�g akkor is, ha kett�nk k�z�l �n vagyok az id�sebb.
-Nem tudom te, hogyan �rezted, de �n �gy vagyok vele, hogy Catherin engem sokkal jobban kedvel, mint t�ged. Valahogy kezesebbnek, �s szenved�lyesebbnek �reztem, mikor velem volt. –cs�fond�ros vigyor �lt az arc�n. Pr�b�ltam viszonozni azt a tekintetet, de mivel nem az � test�ben voltam, nem siker�lt olyan j�ra. Annyit �rtem el, hogy elnevette mag�t rajtam. Nem tehetek r�la. �n ilyen vagyok. Nem szeretek g�nyol�dni m�sokkal. �s soha nem is tudtam. De igaza volt… �n is sokkal odaad�bbnak �reztem, mint mikor velem volt. De az�rt er�sen tagadtam.
-Nem, csak te �rezted �gy. �n pont az ellenkez�j�t �reztem. �s… -elakadt a szavam, mikor megl�ttam, hogy Zoigron m�r nem is figyel r�m. Maga el� b�mult. Oda n�ztem. Felh�ztam a szem�ld�k�met.
-Ez… Hogy ker�l ide? –n�ztem Zoigron kez�ben lev� feh�r gy�ngyberak�s� hajcsatot. Gy�ny�r� volt, kifejezetten kecsesnek l�ttam, �s olyannak, mint ami egy feh�r sz�n� l�ny b�r�t er�sen kiemeln�. –Ki�? –n�ztem tov�bbra is makacsul a hajcsatot.
-Anne-�. –suttogta Zoigron, mik�zben l�zasan j�rt az agya. Majd, mikor valamif�le eredm�nyre jutott, d�h�sen zsebre v�gta a csatot, �s r�m villantotta szemeit: ne k�rdezzek semmit. De most nem f�ltem t�le. Egy�bk�nt is halott vagyok, meg�lni nem tud, m�st meg mit tehetne?
-Hogy ker�lt ide Anne csatja? –l�ttam, hogy d�h�sen villannak a szemei a n�v hallat�n. –�gy tudtam, hogy m�g sosem j�rt itt.
-�n is. De ez m�st bizony�t… Sz�val onnan tudott az itteni hatalmat ad� er�r�l… volt m�r itt. �s bizony�ra az�rt eml�tette nekem ezt a helyet, mert rem�lte bele fogok halni a pr�b�kba… A rohadt ribanc –ezt m�r �v�lt�tte. Nem �rtettem, hogy mi a baja. Hiszen �l, nincsen semmi baja.
-Most meg mi a bajod? –k�rdeztem egy�tt �rz�en. Nem kellett volna.
-Nem t�k mindegy neked? –n�zett r�m d�ht�l villog� szemekkel. –Egy�bk�nt te vagy a bajom! Semmit sem tehetek n�lk�led! Te teszel mindent, �n meg mondhatok b�rmit, te csak csin�lod a magad baroms�gait! Csak egyszer ny�ljon arra alkalmam, hogy meg�lhesselek, �s hidd el egy pillanatig, sem fogok habozni! De az�rt, hogy jobb kedvre der�tselek, gyors leszek, �s f�jdalommentes. Lemondok a f�jdalmad l�tta �r�m�kr�l, csak hogy megszabadulhassak t�led Latharan! Mert m�r az agyamra m�sz! A sz� szoros �rtelm�ben! M�r te uralod a gondolataimat is! Gondolkodni nem tudok, an�lk�l, hogy ne tudn�l r�la! Esk�sz�m, n�lad ideges�t�bb alakkal �letemben nem tal�lkoztam!
-J�l van Zoigron, csak nyugodj meg. –akaratlanul is h�tr�ltam egy l�p�st. Szinte csak �gy k�pte az undort�l a szavakat. L�tszott, hogy t�nyleg nagyon gy�l�l engem. De tehetek �n r�la, hogy engem v�lasztott ki a Wizzoal �rny? Nem!
-Nyugodjak? Nyugodj le te, de annyira, hogy v�gre pusztulj is bele teljesen! –acsargott tov�bb Zoigron, de egy pillanat m�lva megmerevedett, �s r�m n�zett. –Menj�nk vissza, k�l�nben Catherin-t csak feldarabolva tal�ljuk meg.
-Hogy? –n�ztem r� ijedten.
-Alextrasza l�togat�ba j�tt. �s biztosan nem �r�l annak, hogy dr�ga le�nya �l, �s �ps�gben van. –mondta g�nyosan, majd �jra a test�ben tal�ltam magamat, �t meg a tudatom m�ly�n.
”-Menj�nk!” –csattant �lesen, �s k�r�rvend� vigyorom ok�nak kedv��rt, m�g agg�dva is.