7. fejezet

-Mindjárt itt lesznek. –szóltam be Halálszárnyhoz, aki éppen a hálószobánkban dolgozott. Ő mormogott valami válaszfélét, de én nem is próbáltam azt megérteni. Szórakozottan igazítottam el magamon azt a ruhát, amit Halálszárnytól kaptam még tegnap este. Nagyon szép ruha volt, bár nem igazán az én stílusom… A nyakánál eléggé láthatóan ki volt vágva, és passzos volt. De mivel ennek ellenére kényelmes volt, és Halálszárnynak nagyon tetszett, természetesen ezt viseltem. Pár másodperc múlva Halálszárny is kitalált a szobánkból, és leült mellém a kanapéra.
-Izgulsz? –nézett rám faarccal. Feszengve bólintottam. Éreztem, hogy nem csak úgy látogatni jönnek Halálszárny testvérei. Volt valami áthatóság anyám szemében, mikor legutóbb nálunk járt. És Halálszárny is nagyobb érdeklődést mutatott az egész ügy iránt, mint egyébként tenné. Ő tudta, hogy miért jönnek a testvérei, csak sajnálatos módon engem nem akart ebbe beavatni. Ekkor egyszerre négyen jelentek meg az előszoba teleportáló részében. Alextrasza vörös köd kíséretében, Hiszérát zöld álom felhők, Maligost jégcsapok, míg Nozdormut forró homokkal teli sivatagi szél kísérte. Mindenkinek meg volt ugyanis a maga teleportáló „melléklete”, melyek a teleportálás folyamán megjelentek, majd elvittek oda, ahova szándékunkban állt menni, és amilyen hamar megjelentek, olyan hamar el is tudtak tűnni. Halálszárnyt fekete, elsöprő erejű lángok, engem fehér lángok vettek körül minduntalan. De persze ezen a megfigyelésen hamar túl tettem magamat, és hirtelen előteremtett ülőalkalmatossággal kínáltam őket. Természetesen mindannyian helyet foglaltak Halálszárnyt is beleértve, egyedül én maradtam állva. Nem mondták, hogy üljek le, mivel nem is akarták. Ez amolyan „kihallgatásféle” dolog volt. Kíváncsiságom lévén készségesen annak a körnek a közepére álltam, melyet ők formáztak, foteluk elhelyezésével. Halálszárny teljesen nyugodt arccal nézte testvérei arcát, míg két nővére kellemetlenül feszengett. Maligos, és Nozdormu meg értetlenül nézték hol nővéreiket, hol öccsüket. Mivel senki sem szólt semmit, és én túl bátortalan lettem hirtelen a sok szempár kereszttüzében, lassan Maligos törte meg a csendet.
-Nos, Catherin, tudod-e, hogy miért vagyunk itt, hogy vagyunk itt mi miért Catherin tudod-e, nos? –Maligos gyorsan beszélt, alig értettem, no meg a mondat ismétlés sem könnyített a dolgomon. De sikerült megértenem végül is, mert nem akartam, hogy még egyszer elismételje. Emlékszem kis koromban, mikor Maligosnál tanultam, nagyon szórakoztatónak találtam a beszédét. Csak az volt a gond, hogy folyton elkapott a röhögő-görcs, és ezért egy idő után haza küldött anyámhoz, míg Gwineth maradhatott ott. Ami persze neki nem volt jó, hiszen nem volt, aki a leckéit elkészítette volna, így természetesen visszasírt. Viszont most, mikor valami olyan dologról volt szó, amiről még csak egy halvány lila gőzöm sem volt, nem igen tudtam értékelni őrült locsogását. Szerencsére azonban Halálszárnytól, és az élet adta lehetőségekből tanulva a színészi képességem az egeket verte mindig is, kivéve azt a rohadék szemöldökmozgatást. Ámde Halálszárnyon kívül nem volt senki, aki ezt észre bírta volna venni, ugyanis tökéletesen egyeztettem arcom mozgatásával, ezért olyannak tűnt, mintha direkt rándulna meg nagy ritkán. Egyszóval a színészi képességemmel játszottam el azt, hogy értem mit is mond Maligos, és nagy meglepetésemre végül is megértettem, így tudtam szolgálni válasszal.
-Nem, nem tudom, hogy miért vagytok itt, vagy hogy én miért állok az általatok generált kör közepén. –mondtam illedelmesen, a kék nekrisek nyelvén, majd eszembe jutott, hogy a többiek ezt a nyelvet nem ismerik, ezért udvariasságból elismételtem nekik ugyanezt, a saját nyelvükön. Mikor fekete nekris nyelven szólaltam meg, láttam, hogy Halálszárny egyáltalán nem figyelt rám, hanem anyámmal szemezett. Illetve nem is szemezés volt. Nyílt kihívás. Vagyis… Igazából nem bírtam megállapítani. De azt azért nem csak én vettem észre, hogy anyám arca lángba borul öccse fürkésző pillantására. Nozdormu meg is köszörülte a torkát, mire anyám még nagyobb zavarba jött, míg ex mesterem csontig hatoló nevetést engedett meg magának. Látszott, hogy szándékosan ingerelte fel anyámat, aki még mindig zavaróan piros arccal nézte a földet. Hiszéra a fejét rázta, azonban meglátta, hogy Halálszárny most éppen őt készül kezelésbe venni, és mivel Hiszéra oly jó volt hozzám, úgy álltam, hogy takarjam Hiszérát szerelmem pillantásától. Hallottam, hogy Halálszárny mögöttem mérgesen horkantott egyet, aztán nem próbálkozott többet, csak figyelt. Mikor végre elült a Halálszárny által keltett mesterséges zavart légkör, Nozdormu ismét megköszörülte a torkát, és belefogott szerintem még órákig tartó beszédébe.
-Nos, Catherin, tudod-e akkor azt, hogy milyen feltételekkel jöttél a világra? –itt észleltem, hogy Halálszárny a hátam mögött tiltakozólag rázza a kezét, és valószínűleg tátog is valamit, én azonban tudni akartam, hogy mi folyik itt, nem érdekelt most az sem, hogy életem nagy szerelme másként gondolkozik erről az ügyről. Én ugyanis még csak azt sem tudtam, hogy voltak feltételek a megalkotásommal kapcsolatban. Vagy csak nem figyeltem eléggé oda Halálszárnyra mikor erről beszélt? Nem, ezt azért megjegyeztem volna.
-Én nem tudok semmilyen feltételről. –az öt Ős nekris közül négy felmorajlott, míg volt mesterem kudarctól megilletődve kezébe temette arcát. Hiszéra villámló tekintetet vetett Halálszárnyra, majd felállt, és Nozdormuhoz hasonlóan megköszörülte a torkát.
-Nos, ez… Felettébb meglepő számunkra. –mondta, miközben minden szempár a most már körmeit piszkáló fekete Ősre tévedt. Ő felnézett, mivel haláli csönd uralkodott, majd egy enyhe mosoly kíséretében elegánsan, mégis minden mozdulatában hordozva a gúnyosságot, felállt.
-Ülj le zöld nővérkém. –mondta, és közben egy apró mozdulattal visszalökte a székébe az éppen tiltakozni kívánó nővérét. Önkéntelenül hevesebben kezdett el verni a szívem, hiszen most volt olyan, amilyenként beleszerettem. Gúnyos, megvető, elegáns, férfias, és bár bunkó, mag durva néha, de mégis… Annyira vonzó, és elragadó férfi volt, hogy egyszerűen csodálni kezdtem magamat azért, hogy mikor először megpillantottam nem ugrottam a nyakába. –Szeretnék egy bejelentést tenni. –mondta, miközben mögém lépett. Bármennyire is vonzódtam hozzá, és bármennyire is szerettem, azért azt észre vettem, hogy milyen fondorlatosan tereli másfelé a témát. A testvérei bizton arra számítottak, hogy majd bejelenti mik is voltak a megteremtésemnek feltételei. Én azonban éreztem, hogy hátra kulcsolt kezeimet megszorítja a mögém álló szeretőm.
-Akkor miért nem mondod már azt a bejelentést? Szegény lány már biztosan tűkön ül, hogy mi is az, amit egyesek eltitkoltak előle. –mondta Nozdormu. Halálszárny elvigyorodott, és közelebb vonta magához a testemet, de olyan észrevétlenül, hogy testvérei még csak észre sem vették.
-Nem neki kell izgatottan várni ezt a meglepetésszerű bejelentést, hanem nektek. –mondta, mire testvérei összenéztek, de a két nővér szemében inkább csalódottság látszott. –Szeretem Catherin-t. –ekkor szenvedélyesen megcsókolta a fülem tövét, majd széles mosollyal az arcán két megdermedten ülő bátyja felé fordult. Ők egy másodpercig döbbentem néztek hol minket, hol a két nővérüket, akik próbáltak boldog arcot vágni. Majd, hogy végre legyen egy kis családi botrány szinte egyszerre kiáltottak fel:
-De hiszen én is szeretem!