�leted h�djai (6. fejezet)

V�ltoz�sok

H�t igen, sz�pen is festett�nk!

Yuri t�tov�n, hitetlenkedve j�ratta a tekintet�t egyik�nkr�l a m�sikunkra. �gy festett, mint aki teniszm�rk�z�st n�zve ide-oda k�veti a labda �tj�t, �s l�tszott a szem�n: k�zben azt hiszi, csak �lmodik, �s nem �rti, hov� ker�lt, amikor bel�pett ezen az ajt�n.

Ami azt illeti, viselked�se t�k�letesen hely�nval� �s �rthet� volt. R�lam �s az �ltal�nos megjelen�semr�l m�g csak el lehetett mondani ezt-azt; senkit nem lepett meg, ha p�sp�klila kisest�lyiben avagy farmer r�vidnaciban jelentem meg valahol: nem adott okot nagyobb elk�ped�sre az sem, hogy most �pp hirtelenj�ben felkapott j�gk�k szabadid�nadr�gban �s egyetlen f�lregombolt, magas gall�ros, fekete f�rfiingben pomp�zom, amely szeml�tom�st nem az eny�m…

Na de Leon?! � bizony messze kil�gott a r�la alkotott k�pb�l, m�g sz�momra is. Ha l�tezett valaha b�rmi, amiben Leon Oswald t�k�letesen �s l�zerpontosan kisz�m�that� volt, az az eleganci�ja volt. El�bb �llt volna fejre az Eiffel-torony, mint hogy � bet�retlen ingben, k�cosan, borotv�latlanul jelenjen meg b�rki szeme l�tt�ra; el�bb v�ltozott volna gazos, g�dr�s, f�l m�ter sz�les, kitaposott szarvascsap�ss� a Champs-Elys�es, mint hogy � a h�l�- vagy a f�rd�szoba ajtaj�n k�v�l rendezett, vasalt, gy�r�d�smentes fels�ruha n�lk�l mutatkozzon.

Meg kell adni, ruha �ppen most is volt rajta, csak �pp vizesen egy kiss�; de h�t a f�rd�szob�ban b�rki �sszevizezheti mag�t, nem? Tal�n m�g az is �rthet� valamilyen szinten, hogy a patyolat, Pierre Cardin- felirattal ell�tott ing egyik gombja hi�nyzik: a gombok leszakadhatnak, ugyeb�r? Azt pedig senkinek nem k�telez� az orr�ra k�tni, hogy a vil�g �sszes gombjainak e szerencs�tlen d�szp�ld�nya �pp a f�rd�k�d legalj�n leledzik; sz�val id�ig m�g mindez a �csak-csak elmegy� - kateg�ri�ba sorolhat�.

Az m�r kev�sb�, hogy a f�rfi, aki egy sz�l mag�ban k�pes volt �rtelmet adni a T�k�ly sz�nak �s n�h�ny lovagi korb�l sz�rmaz�, k�kv�r�, pedigr�s fogalomnak, most v�zt�l cs�p�g� s�r�nnyel �ll mellettem, �s egy�bkor oly tiszta, fotog�n, kiv�l�an sminkelhet� arca pontosan �gy n�z ki, mint akit irgalmatlanul felpofoztak, azut�n pedig �rj�ng� szenved�llyel cs�koltak huzamosabb ideig.

Ott �lltunk teh�t egym�s mellett rajtakapottan, �pp csak szalonk�pesen, mint k�t kom�di�s, akik Isten biz` direkt �gy akarnak kin�zni, �s alig �v�lt�tt le r�lunk, hogy mivel voltunk elfoglalva, mid�n az ajt�cseng� felh�vta r� a figyelm�nket, hogy tulajdonk�ppen vend�get v�runk.

Yuri v�g�l kiss� k�b�n megr�zta a fej�t, �s v�dl�n Leonra mutatva azt mondta:

- Tudtam. Tudtam, hogy baj lesz bel�le! Nem szabadott volna megl�pned a k�rh�zb�l. Meg kellett volna v�rnod, hogy rendesen kikezeljenek!

- Eh bien, mon ami* – legyintett Leon, �s nevetett a szeme - , f�radj beljebb.

Eddig a pontig b�rtam r�h�g�s n�lk�l, �s nem tov�bb. A haj�b�l a sz�nyegre cs�p�g a v�z, de � az�rt m�lt�s�gteljes, mint egy k�rmenet! Valaki �nekelje m�r el a La Marseillaise – t!

Fut�lag kimentve magamat h�tat ford�tottam, �s kirohantam a f�rd�szob�ba t�r�lk�z��rt, k�zben pedig kont�rtalann� cs�kolt ajkaimat harapd�ltam, hogy fel ne nyer�tsek v�letlen�l.

Micsoda nap, �des, szerelmetes Istenk�m, micsoda nap!

Mire vissza�rtem, Yuri m�r a nappali kanap�j�n �lt �riemberesen keresztbe tett l�bakkal, Leon pedig �pp egy �veg Dom P�rignon-t bontott fel.

- Tov�bbra sem er�ss�ge az �sszef�gg� besz�d, ugye? – hunyor�tott r�m Yuri. – Amikor rendes gall hazafi l�t�re angolosan t�vozott a Kolostorer�db�l, k�sleltetett �zenetet hagyott nekem, nehogy ideges legyek miatta. Nem, mintha ett�l ott �s akkor megnyugodtam volna, de ezt most hagyjuk – n�zett megrov�an az illet�kesre, aki �pp karcs� talpas poharakba �nt�tte a pezsg�t; �s nan�, hogy egy csepp se ment mell�! Pedig lelkesen t�r�lgettem k�zben a haj�t. – Az �zenet tartalma a k�vetkez� volt: - folytatta Yuri zavartalanul – �rtes�t�s arr�l, hogy a Keleti Parton tart�zkodik Layl�val �s veled, de mert nem tudta ill�k�ppen megk�sz�nni, amit �rte tettem volna, megh�v egy poh�r pezsg�re, amint mindketten r��r�nk. �s most, kedves kollega, �ruld m�r el nek�nk, k�rlek, mi volt az, amit �rted tettem volna?! Mert bevallom, �n a mai napig sem �rtem, mit akart�l ezzel mondani.

Nagy szemekkel n�ztem r�juk. Na ne, fi�k – gondoltam - ; �pp el�g z�r�s napunk volt. Mi j�het m�g? Mit fogok megtudni megint?

Leon a kezembe adott egy poharat, el�rehajolva �tny�jtott Yurinak is egyet, majd k�nnyed�n hozz�koccintotta a mag��t.

- Azt sohasem fogom megk�sz�nni neked, hogy odavitt�l, Yuri – mondta - , legfeljebb azt, hogy megmentett�l Sor�nak. De amit igaz�n meg kellett volna k�sz�nn�m, az az volt, amit utolj�ra mondt�l nekem akkor. Egyetlen mondat volt. �Leon… holnap elviszlek innen.� Ez�rt tartozom h�l�val. Az�rt, hogy tudom: megtetted volna.

Ebb�l csak a szavak �rtelm�t fogtam fel, �s semmi m�st, de Yuri szem�ben l�ttam a meg�rt�st. A j�k�p� sz�ke szt�r megillet�d�tten, szomork�s tekintettel fel�llt.

- V�dtelen vagyok ekkora f�l�nnyel szemben – mondta. – Leon, ha valaha b�rkit�l csak egy f�lre�rthet� megjegyz�st hallok, ami r�d utal, ha csak egy sanda tekintetet megl�tok: �n ott helyben kitekerem az illet� nyak�t!

Leon nem szavakkal v�laszolt.

N�zt�k egym�st, �s amikor m�r azt hittem, hogy k�sz, most v�gem van, �s az im�nti hiszt�rikus nevet�s ut�n most m�g el is b�g�m magam, Leon csendesen, a profik r�mes, k�nz� dramatikai �rz�k�vel, viszont teljesen sz�nd�kolatlanul r�tett egy lap�ttal.

Azt mondta Yurinak, halkan, �szint�n:

- Z�rd le v�gre a m�ltat, bar�tom.

- Tal�n most m�r siker�lni fog – mondta Yuri komolyan. – �szint�n, embers�gesen sohasem fogok tudni elsz�molni magammal; ez olyan kereszt, amit az ember �r�kk� hordoz… Mindig bennem lesz a k�v�ns�g, hogy b�rcsak visszamehetn�nk az id�ben, b�rcsak meg nem t�rt�ntt� tehetn�m… De lassan bele kell nyugodnom a megv�ltoztathatatlanba. �n… voltam kint a temet�ben, Leon. Oda kellett mennem… Hogy most ki tudjam mondani neked: sz�vb�l sajn�lom. M�lys�gesen megb�ntam, amit tettem.

Leon csak a fej�t ingatta; l�ttam, hogy most nagyon nehez�re esik megsz�lalni.

- Baleset volt, Yuri. Tragikus v�letlen. Nem tehetsz r�la.

- Val�ban nem – felelte az amerikai - , �s �n nem is err�l besz�ltem… Hanem arr�l, amir�l igenis tehettem volna; mert l�tod, Leon, sz�momra l�tezett m�r akkor is ez a �volna�, amivel tartoztam neked. Te h�vt�l engem akkor… a seg�ts�gemet k�rted, nem magad�rt, a h�god�rt… �s �n nem �lltam mell�tek. Felcser�ltem az embers�get egy �lettelen d�jra; minden igaz �rz�semet egy l�lektelen karrierre. J�l mondtad, Leon: nem az volt a nagy dolog, amit �rted, �rtetek tettem… Hanem amit tehettem volna.

Leon tehetetlen�l b�mult r�… Azt�n t�tov�zni l�tszott… Azt�n egy l�p�ssel k�zelebb ment hozz�, �s akkor m�r a szokott magabiztoss�g �lt a tekintet�ben; az a mindent els�pr�, mindent �rt�, szil�rd bizonyoss�g, amit sosem �rtettem, �s amit�l mindig �gy �reztem, lemaradtam t�le egy l�p�ssel – �n is, �s az eg�sz vil�g. Ez volt Leon titokzatos fels�bb szintje, magasrend� val�s�ga, amellyel fejest ugrott a semmibe, �s gyakorl�s n�lk�l, sz�letett profik�nt val�ra v�ltotta a lehetetlent: form�t adott a t�k�lynek.

- V�lt tartoz�sodat m�r r�gen kiegyenl�tetted azzal, hogy lehet�s�get adt�l magadnak, hogy igazul cselekedj – felelte. – Legut�bb m�r akkor is j�tt�l, amikor nem h�vtalak, �s megmentett�l volna, pedig nem k�rtelek. Ez�rt nem tudtam egyebet felaj�nlani, mint n�mi csek�lys�get: egy poh�r pezsg�t… �s a bar�ts�gomat.

Ilyen erej� m�ly�t�st�l b�rki m�s �sszeomlott volna; de az amerikait nem lekv�rb�l �nt�tt�k. Meg tudott �llni annak a halv�nysz�rke szemp�rnak a f�kusz�ban, �s mert egyenes gerinccel fejet tudott hajtani el�tte: egyenrang�v� v�lt vele. Szeme a m�rciusi �gbolt k�kj�t id�zte, amely k�szen �ll arra, hogy �letre keltse a tavaszt: az �j kezdet, az �j gener�ci�, a j�v� �g�ret�t. Hangja hat�rozott volt, nem fulladt el, nem csuklott meg, amikor kimondta az egyetlen emberileg lehets�ges v�laszt:

- Elfogadom.

Halkan bongva �sszecsend�lt a k�t metszett krist�lypoh�r, �s akkor fel�m fordultak, �s r�m emelt�k a poharukat, teljesen egyszerre, mosolyg�, er�t sug�rz� szemekkel… �n meg csak �lltam ott, �s �ml�ttek a k�nnyeim, �s fogalmam sem volt, mi�rt lehetek egy�ltal�n a k�zel�kben; mivel �rdemlem ki a megtiszteltet�st, hogy l�thatom, amint f�l� n�nek mindennek, amit valaha emberinek gondoltam. �n, aki egyszer a Csoda �lel�s�ben azt mondtam: �egyes�lj�n a sz�vetek, bar�taim!�, most k�t ragyog� l�nyt l�ttam magam el�tt, akik megmutatt�k, hogy m�g enn�l is van t�bb, van feljebb, van tov�bb; hogy nem kell felt�tlen�l szeretn�nk egym�st ahhoz, hogy t�rsakk�, igaz bar�tokk� v�ljunk; hogy szeretni… nem csak a sz�v�nkkel lehets�ges.

S�rtam, �s v�gtelen�l boldog voltam, hogy megint meg�rthettem valamit; s�rtam, mert ennek a pokoli, csod�latos napnak a v�g�n, iszony� �rzelmi hintapalinta ut�n eljuthattam ide, �s l�thattam ezt a k�pr�zatos fin�l�t: k�t tit�ni l�lek v�gs� el�ad�s�t, v�g�t valaminek, kezdet�t valaminek; s�rtam �s nevettem, mert �rz�seink gy�ny�r�, sz�d�letesen leng� trap�z�n �jra felugorhattam k�z�j�k, �s m�r nem kard volt a kez�kben, hanem b�kepoh�r, �s m�r nem csak �n ragyogtam, hanem �k is, �s m�gis �gy n�ztek r�m, mint egy angyalra; s�rtam �s nevettem, mert Leon v�g�l kivette a kezemb�l a poharat, �s gyeng�den, mint egy gyermeket, megitatott, azt�n le�lt velem a kanap�ra, �s hagyta, hogy teljesen el�ztassam ing�nek elej�t, aminek szerinte �gyis t�kmindegy volt m�r; s�rtam �s nevettem, mik�zben hallgattam Leon sz�vver�s�t �s azt, hogy halkan besz�lgetnek; �s ahogy telt az id�, �s az �jszaka id�s�dni kezdett, a komoly, szel�d, indulatokt�l mentes f�rfihangok ringat� hangs�lyai k�z�tt csendesen elszenderedtem f�rjem v�ll�n. 

*Ugyan, bar�tom… (fr.)