12. fejezet

Kor�n kel� l�v�n, kikeltem Hal�lsz�rny mell�l az �gyb�l, nehogy fel�bresszem, �s �tvonultam k�z�s f�rd�nkbe. Tegnap este, miut�n Hal�lsz�rny megvigasztalt, jobban �reztem magamat, most azonban �jb�l hatalm�ba ker�tett a keser� bizonytalans�g. Vajon t�nyleg helyesen d�nt�ttem? T�nyleg � az igazi? Biztosan! Ki m�s lehetne? Eg�sz sz�m�zet�sem alatt � k�r�l�tte j�rt az eszem. Csak r�la �lmodtam. De azaz eset, mikor d�ntenem kellett kit v�lasszak... Annyira ijeszt� volt akkor Hal�lsz�rny! Komolyan megfordult a fejemben, hogy csak elj�tszotta a szerelmes "hal�lt". V�g�l is meg lehet... Ugyan! Ez ostobas�g. Szeret. Szeretnie KELL!!! H�nyinger kapott el. Gyorsan kipattantam a v�zb�l, �s rohantam a mosd�kagyl�hoz. Szerencs�re nem kellett k�nny�tenem magamon, azonban ett�l m�g nem lettem jobban. S�t. Meg kellett kapaszkodnom a kagyl� sz�l�be, nehogy elz�gjak hirtelen r�m t�madt gyenges�gbe. Nagy leveg�t v�ve lassan l�legeztem. P�r perc m�lva jobban lettem, �s k�nytelen voltam bevallani magamnak azt, amit�l m�r a kapcsolat eleje �ta tartottam. Gyorsan megt�r�lk�ztem, �s fel vettem egy el�gg�... mondjuk �gy, cs�bos ruh�t. Rem�nykedtem, hogy ez az �gyasoknak val� olcs� megt�veszt�si fort�ly seg�t Hal�lsz�rny d�h�t csillap�tani. Rettegtem att�l, hogy mit fog sz�lni.
Szok�somt�l elt�r�en er�s sminket kentem magamra, pedig mondom, t�nyleg nem szok�som. Mikor �gy �reztem az �tlagosn�l is elb�v�l�bb l�tv�nyt ny�jtok, kil�ptem a f�rd�b�l, �s c�lba vettem k�z�s h�l�nkat. Sokat seg�tett a helyzetemen, hogy m�r fent volt. Mikor megl�tott, el�sz�r meglepetts�g, �s gyeng�ds�g futott �t rajta, de azt�n ez egy csap�sra elm�lt. Gyanakv�snak, �s k�z�ny�ss�gnek adta �t mag�t.
-Mit akarsz? –k�rdezte cseppet sem kedvesen. Ennyit az �gyasok tr�kkjeir�l, gondoltam keser�en.
-Ugyan, mit akarhatn�k? –k�rdeztem szememet �rtatlanul nagyra nyitva. Hal�lsz�rny szeme v�szesen �sszesz�k�lt.
-Valamit biztosan. Nem szokt�l se nem ilyen ruh�t hordani, se nem szoktad magadat ennyire kisminkelni. Ebb�l kik�vetkeztetve, nagy tapasztalatom r�v�n, melyre a sok „szoknya pec�rked�s” k�zbe tettem szert, arra jutottam, hogy valamit akarsz, vagy mondani akarsz. Egy�bk�nt mi�rt hiszik a n�k folyton azt, hogy a smink, a sokat mutat� ruha meggyeng�ti a f�rfiak sz�v�t? –k�rdezte, mik�zben az�rt �ll�t�s�nak ellent mondva, kicsit m�s szemmel kezdett m�regetni, ugyan is be�rtem a napf�nybe, mely az ablakon s�t�tt be. Azt hiszem �gy jobban l�thatta mennyire el�ny�sen kiemeli testem vonalait a rajtam l�v� ruha. Zavartan az �l�ben fekv� k�nyvre ford�totta tekintet�t, �s meg ism�telte a k�rd�st, amivel fogadott. –Sz�val, mit akarsz? -hogy a fen�be lehet valaki ennyire k�z�mb�s? Fel ment bennem a pumpa, �gy hagyva mindenf�le finomkod�st, fort�lyoskod�st, amit el�re elterveztem, kimondtam azt, amit igaz�b�l nem is szerettem volna.
-Gyereket v�rok. –mondtam. Hal�lsz�rny h�mm�g�tt, de nem n�zett fel. L�that�an nagyon nem is figyelt r�m.
-Kit�l?
-T�led, ki m�st�l? –mondtam fogamat csikorgatva. Azt hiszem, most foghatta fel, hogy mit is mondtam, mert szemei felvillantak, �s elkapta a ruh�mat. Csavart rajta n�h�nyat, �s �gy r�ntotta k�zelebb mag�hoz az arcomat. Mit ne mondjak, f�jt. Felett�bb f�jt. A ruha belev�gott finom, �rz�keny b�r�mbe, �s �reztem, hogy a v�r kicsordul. Hal�lsz�rny ebb�l l�that�lag semmit sem vett �szre.
-Megszak�tod �rted? Nekem nem lesz gyerekem, m�g egy olyan n�t�l sem, akit felett�bb… szeretek! Ha pedig �nsz�ntadb�l nem v�llalod, komolyan mondom Cathe, kiv�gom bel�led, ha kell �n magam. –sziszegte. Verg�dtem er�s szor�t�s�ba, �s elkeseredetten n�ztem r�. Hogy lehet ennyire kegyetlen? �s b�r f�ltem, m�gis… A gyerek �rdek�ben er�t vettem magamon, �s egy er�s fej r�nt�ssal kit�ptem kez�b�l a ruh�mat. Igaz, hogy �gy m�g komolyabban fels�rtettem a nyakamon l�v� sebet, de nem �rdekelt.
-Soha! Soha nem fogom megengedni, hogy b�ntsd ezt a gyereket! –mondtam, �s lel�ptem az �gyr�l, melyre Hal�lsz�rny r�ntott. G�nyosan elmosolyodott.
-K�rtem az enged�lyedet? –n�zett r�m Hal�lsz�rny, most m�r t�nyleg cseppnyi �rzelem n�lk�l. Megr�zk�dtam, �s remegve h�tr�ltam m�g j� n�h�ny l�p�st.
-Nem, nem k�rted, de akkor is meg fog sz�letni ez a gyerek! -mondtam hat�rozottan, pedig �gy �reztem, hogy megszakad a sz�vem. Rettegtem Hal�lsz�rnyt�l, de gyereket ann�l ink�bb szerettem volna. -Nem engedem, hogy b�ntsd!
-Mondom, hogy nem �rdekel! Nem lesz gyerek, �s k�sz! -ki�ltott fel Hal�lsz�rny, �s m�r � is �llt. L�ttam, hogy meglep�dik: nem h�tr�ltam.
-Ha meg�l�d... Engem is elvesz�tesz. -mondtam. G�nyosan elvigyorodott.
-�r�k h�s�get fogadt�l, �gy nem igen foglak elvesz�teni. -szem�b�l s�t�tt a megvet� g�ny, hogy csak ilyen okkal tudtam el�rukkolni. Most m�r az �n szemem is �sszesz�k�lt.
-Itt maradn�k, mert az lenne a k�teless�gem. De soha nem kapn�d meg a testemet. -feleltem. -�rz�ketlenn� v�ln�k ir�ntad. Parancsaidat k�vetem, ha azok nem r�lunk sz�lnak. Vagy v�gs� esetben meg�ln�m magamat, �gy, hogy a lelkem semmik�ppen ne ker�lhessen hozz�d. -Hal�lsz�rny felnevetett.
-Tudom az igazi nevedet kisl�ny! �gy minden parancsomat k�nytelen lenn�l teljes�teni. Ak�r tetszik, ak�r nem. -mondta Hallsz�rny, �s most m�r nagyon unta ezt a besz�lget�st. -Sz�val, sz�ljak any�dnak, hogy m�sz hozz�, vagy �n magam v�gezzem ki azt a gyereket a hasadban? -k�rdezte unottan.
-Egyik sem. Nem meg mondtam? Ez a gyerek meg fog sz�letni! �s ne feledd el, hogy �n is tudom a te nevedet. -mondtam magasra szegett fejjel. Azt hiszem el�gg� b�szke l�tv�nyt ny�jthattam, mert Hal�lsz�rny is enyhe elismer�ssel n�zett r�m. De ez az �rzelem hamar elt�nt az arc�r�l.
-De, ha �n kit�rl�m a mem�ri�dat? -k�rdezte g�nyosan. -Akkor nem igaz�n fogsz tenni semmit sem az akaratom ellen. -mondta. Na, ezzel egy pillanatra megfogott. �s ezt l�tta is. Gy�zelem m�mora futott �t az arc�n. De �n nem hagytam magamat. Tudtam �n is mivel s�rtegetni. Ismertem �t annyira, hogy ismerjem a gyenge pontjait. Len�z�en v�gig m�rtem az el�ttem �ll� t�ls�gosan b�szke szerelmemet. (M�g most is szerelmemk�nt tekintettem r�.)
-�s �n m�g azt hittem, hogy van benned valamit is akar�s. -mondtam, �s megvet� pillant�somat egyenesen az � rideg szemeibe sz�rtam. Meglep�d�tt. Val�sz�n�leg n� m�g nem mondott r� olyat, hogy nem el�gg� b�szke.
-Mire gondolsz ezzel? -k�rdezte, �s l�ttam, hogy szem�ld�ke idegesen r�ngat�zik. El�gedetten vigyorogtam, term�szetesen magamban. Nem akartam, hogy ezt � is megl�thassa. �gy tov�bbra is fellengz�s st�lusban besz�ltem.
-H�t, csup�n arra, hogy �n �gy gondoltam van benned legal�bb egy cseppnyi hi�s�g.
-Cseppnyi? Mindenki tudja r�lam, hogy �ntelt, egoista, �s hi� vagyok. -mondta acsarogva Hal�lsz�rny. Most m�r oldalt �lltam neki, �gy, hogy arcomnak csak egyik oldal�t l�thassa. �gy t�k�letesen hidegv�r�nek t�nhettem, legal�bbis olyannak gondoltam magamat. Ellent�tben Hal�lsz�rny, aki egyre idegesebb lett. L�that�an m�r t�k�n �lt.
-Nos nem erre utalnak el�z� fenyeget�seid. Mit gondoln�nak r�lad, ha l�tn�k, hogy csup�n parancsokkal tartasz magad mellett? H�t nem lenne megal�z�? Mert �n biztosan annak �rezn�m. -l�ttam, hogy egy pillanatra elbizonytalanodik. El�gedetten folytattam, hiszen ahogy egy emberi mond�s tartja, addig kell a vasat �tni, am�g forr�. Vagy am�g meleg? Mindegy, ez most nem l�nyeg. -R�ad�sul az m�g kevesebb �nbizalomra utal, ha t�lem, egy n�t�l val� f�lelmedben kit�rl�d a mem�ri�m bizonyos pontjait. Gyerekes. �n mondom neked Zoigron, -itt �r�mmel t�lt�tt el, ahogy �sszer�ndul teste nev�nek hallat�n. -egy cseppnyi hi�s�g, ego, vagy b�szkes�g nincsen benned. Egyszer�en sz�nalmas vagy, ha ilyen m�lyre lealacsonyodsz egy gyermek miatt, amely a ti�d! A te v�red! -itt szinte a sz� szoros �rtelm�ben k�ptem a szavakat. Hal�lsz�rny �llt az �gy mellett, �s mereven n�zett r�m. �letemben el�sz�r k�pes voltam �llni azoknak a hideg, �rz�ketlen szemeknek a pillant�s�t. Ezt l�tva Hal�lsz�rny d�h�sen felhorkantott, �s gondolataiba m�lyedt. Diadal m�mora bor�totta el az agyamat, addig, am�g Hal�lsz�rny �jb�l meg nem sz�lalt.
-L�tom, van �rz�ked kihaszn�lni m�sok gyenge pontj�t... De h�t pontosan ez�rt teremtett�nk meg, hogy legyen valaki, aki ilyen szinten �rt az ilyen �gyekhez. Gratul�lok kisl�ny, azt hiszem m�g rajtam is t�l teszel m�sok f�ldbe tipor�s�ban. Persze, te m�s milyen m�dszerekkel. -keser�en n�zett r�m. -De ennek ellen�re �n m�g most sem sz�nd�kozom megtartani ezt a gyereket. -itt kem�nyen belen�zett a szemeimbe, rem�lve, hogy v�gre el fogom ford�tani a fejemet, kimutatva, nem b�rok vele ellenszeg�lni. Nem adtam meg neki ezt a lehet�s�get. �gy egy megj�tszott lemond� s�haj k�s�ret�ben, �jb�l elfordult t�lem. -Felaj�nlok neked k�t lehet�s�get. Az egyik: nem tartod meg a gyereket, -mikor l�tta, hogy tiltakoz�sra nyitom sz�mat, gyorsan folytatta -de cser�be megesk�sz�m neked, hogy soha t�bb� nem fekszem le m�s n�vel, �gy teljess�ggel csak neked fogok �lni. No meg persze az emberek k�nz�s�nak. -mondta halkan kacar�szva. �n m�g mindig csak elk�pedve �lltam. K�pes lenne h�s�ges lenni? R�n�ztem az arc�ra. Igen, t�nyleg k�pes lenne r�, ha cser�be nem sz�l�k gyereket. Lehajtottam a fejemet. Vajon mi a m�sodik aj�nlat? -A m�sodik: megsz�lheted a gyereket, de -itt v�szesen felvillantak a szemei -k�sz�lj fel r�, hogy a szok�sosn�l is h�tlenebb leszek. Minden egyes n�t az �gyba viszek, akit csak egy picit is vonz�nak tal�lok. Ak�r m�g egy gyermeket is. �s, most d�nts. -csettintett, mire egy sz�k termett m�g�ttem, �s m�g�tte is. � kom�tosan le�lt, h�tra d�lt a sz�kben, �s v�rakoz�an n�zett r�m. �n egy pillanatig m�g �lltam, �szre se v�ve, hogy m�g�ttem egy sz�k van, azt�n minden er�met elvesztve lerogytam r�. Agyam l�zasan j�rt, zakatolt, de j� negyed �ra alatt sem jutottam d�nt�sre. K�ts�gbe esve n�ztem kedvesemre, aki r�m �gyet sem vetve egy k�nyvet kapott kezei k�z�, �s azt olvasgatta. �reztem, hogy hideg verejt�k folyik le a h�tamon, mik�zben pr�b�lok d�nteni. Mit v�lasszak? -csak ez jutott eszembe, semmi m�s.