13. fejezet

„-Kegyetlen vagy! Nem �ll�thatod ilyen v�laszt�s el�! Ez t�l...” -Latharan m�g szavakat sem tal�lt. Pedig igaz�n szeret locsogni. Az agyamra megy n�ha. F�leg, mikor elkezd az el�z� �let�r�l besz�lni, hogy �t �gy k�nyeztette az anyja, �t �gy im�dt�k a l�nyok, vagy valami ilyesmikr�l szokott fecsegni, de ez nem biztos. �ltal�ban pr�b�lok nem oda figyelni, mert a v�g�n azon kapom magamat, hogy �rdekelnek a h�lye mes�i. Pedig nem vagyok az a fajta nekris. De m�gis... Latharan tud mes�lni. Nem egy b�tor f�rfi, hanem egy �rz�keny, gyeng�ds�gre v�gy� Wizzoal lehetett szeg�ny sr�c. Pontosan az ellenkez�je nekem. �s �ppen ez�rt r�hellem �t. No meg az�rt, mert azt hiszi Catherin porcel�nb�l, van. Vagy cukorb�l? Nem jut eszembe. Mindegy, azt gondolja, hogy Catherin t�r�keny �s k�sz. Pedig nem az. �s �ppen ez volt az, ami bosszantott. B�r pr�b�ltam nem mutatni, nagyon felingerelt azzal, hogy belek�t�tt a hi�s�gomba. Ilyet n� m�g nem mer�szelt. �s nem �r�ltem neki, hogy � megtette. �gy �reztem al��ssa a b�szkes�gemet. De elviseltem. B�r t�nyleg nagyon sokat sz�m�tott nekem a hi�s�g, de ahogy Catherin ki�llt saj�t maga, �s a gyerek mellett, az eg�szen elvar�zsolt. Volt �rz�ke az ilyen dolgokhoz. De nem b�rom haszn�t venni, ha most sz�l egy gyereket. Itt a fogamat kezdtem csikorgatni. Nagyon rem�ltem, hogy nem a m�sodik aj�nlatomat fogja v�lasztani. Eszem �g�ban sincs ap�nak lenni! B�r, ha jobban belegondolok… Az �n �s Catherin erej�t �sszevetve sz�letne egy gyerekem… Mit ne mondjak el�g er�s fi� lenne. Vagy l�ny. Hm… Mekkora hasznon lenne bel�le! Kezdem nem is annyira ellenezni ezt az eg�sz apas�got…
De ett�l f�ggetlen�l nem akarok az lenni. Felel�ss�get kell v�llalni. B�r, v�g�l is nem �n akarom, hanem Catherin. Ha akarta, h�t v�dje is meg! De akkor �t ki v�di meg? �h… Minden k�ppen, vesz�ly eset�n meg k�ne mentenem. Csak m�g egy p�p a h�tamon. Komolyan mondom, hogy legk�zelebb Catherin a h�zass�g �tlet�t fogja feldobni. Akkor azt�n mondhat b�rmit is, nem �rdekel. Elv�gom a tork�t ott helyben. El�g sz�gyen lesz nekem m�r az is, ha gyerekem lesz, mell� m�g k�telezzem le magamat egy n� mellett? Eszem �g�ban sincsen h�s�gesnek is lenni…
”-Zoigron figyelsz r�m?”
-Nem. –mondtam ki kereken. L�ttam, hogy Catherin-t ezzel kiz�kkentettem a gondolkoz�sb�l, �gy gyorsan megk�sz�r�ltem a torkomat. –Most magadra hagylak, gondold �t. Visszaj�v�k majd holnap, addigra k�rlek d�ntsd el. –ezzel fel�lltam, �s elmentem.
„-Hova megy�nk?” -k�v�ncsiskodott Latharan.
-Szerinted? –k�rdeztem g�nyosan.
”-A szigetre? Eltal�ltam igaz? Milyen okos is vagyok �n!” –idegesen csikorgattam halott feh�r fogaimat, �s megk�nnyebb�lve �reztem, ahogy a szigeten Latharan lelke kiszakad az eny�mb�l. Megropogtattam a nyakamat, majd h�tra hajtottam. Milyen felemel� �rz�s volt, hogy agyam eggyel kevesebb agynak tud�s�t kellett t�rolnia. B�r… Latharan-nak egy�ltal�n volt agya ami t�rolja a tud�s�t? Ugyan… Neki m�g tud�sa sincsen. Hacsak a h�lyes�get nem lehet annak nevezni.
-Sz�val, mir�l is besz�lt�l nekem? –fordultam fel�. Majd szememet forgatva visszafordultam, mivel, arc�n l�tszott, �r�l, hogy �rdekel mit mond nekem. Pedig ez nem igaz. Csak szerettem volna �jb�l megal�zni. Biztos olyasmir�l besz�lt, ami sz�momra gyerekes… De h�t Latharan ilyen, ezt el kell fogadni. Szerintem a Wizzoalok k�s�rleteztek azzal, milyen egy gyerek feln�ttk�nt. �gy sz�letett meg Latharan. Mert, hogy nem �pesz� f�rfi m�dj�ra gondolkodik, az biztos. N�ha azon kapom magamat, hogy sajn�lom.
-Nem kellett volna ilyen kem�ny v�laszt�s el� �ll�tanod �t. –felelte erre a k�rdezett Wizzoal �rfi.
-Szerintem nagyon is kellett neki ez a d�nt�s. Kellett m�r valami, ami komolyabb fejt�r�st okoz neki. -magyar�ztam viszonylagos t�relemmel Latharan-nak. R�m n�zett.
-Kegyetlen vagy vele. M�r tegnap is el�gg� neh�z d�nt�st kellett meghoznia, �s...
-Neh�z? Rajtam k�v�l melyik testv�rem lett volna �rtelmes v�laszt�s? Csak �n adhatom meg neki azt, amire v�gyik...
-Amire v�gyik? Akkor mi�rt nem engeded meg neki, hogy megsz�lje azt a gyereket? -t�madt nekem Latharan. �sszesz�k�lt a szemem.
-Mert arra �n nem v�gyom. Egy gyerek csup�n ny�g a nyakadon. -feleltem nyugalmat er�ltetve magamra.
-Sz�val m�gsem adsz meg neki mindent. -mondta Latharan.
-Ez �gy nem igaz. Felaj�nlottam, hogy v�laszthat k�t v�gya k�z�l. Ez igaz�n m�lt�nyos nemde? -pr�b�ltam kedves arckifejez�st magamra er�ltetni, de nem igaz�n siker�lt, m�sr�szr�l meg egy�bk�nt is tudta j�l ez a l�k�tt Wizzoal, hogy nem vagyok ilyen.
-Ja marh�ra. Egyszer�en zsugori vagy. -mondta, h�tat ford�tva nekem.
-Zsugori? Most mi�rt, mit k�ne tennem? Ha m�r olyan nagy szak�rt�je vagy a n�knek, k�rlek, vil�gos�ts fel engem is, ki olyan s�t�t n�kkel kapcsolatos �gyek ter�n. -n�ztem g�nyosan Latharan-ra, b�r � ezt nem l�thatta, hacsak nincsen szeme a h�ta k�zep�n.
-Hm, nagyon ironikus kedvedben vagy �gy v�lem Zoigron. -fordult �jb�l fel�m Latharan. -T�nyleg �rdekel, hogy szerintem mit k�ne tenned? -k�rdezte, �s �reztem a k�tked� hangs�lyt a hangj�ban. Magamra er�ltettem egy b�ztat� mosolyt, �gy feleltem.
-Persze. -egy pillanatig habozni l�tszott, m�gis az hiszem gy�z�tt benne az a sz�nd�k, hogy kioszthat engem. M�r, ha siker�l. Engem neh�z sarokba szor�tani. Catherin volt eddig az els�, akinek siker�lt.
-Szerintem h�s�gesnek k�ne lenned hozz�, �s m�g a gyerek sz�let�s�t is t�mogatnod kellene. -Latharan ezt fejb�logat�sok k�zepette mondta, rem�lve, hogy ezzel meggy�z. �n egy pillanatig hitetlenkedve n�ztem r�, majd kit�rt bel�lem a r�h�g�s. M�g a k�nnyem is kicsordult. Latharan elk�pedve, �s megb�ntva n�zett r�m. Az el�bbit az�rt, mert sosem l�tott m�g �szint�n nevetni, az ut�bbit meg tal�n az�rt, mert rosszul esett neki az, hogy �gy fogadtam a v�lem�ny�t. Nagy nehezen �sszeszedtem magamat, arcomra er�ltetve szok�sos �rzelmekt�l mentes maszkomat, �s r�n�ztem a kig�vadt szemekkel n�z� Latharan-ra.
-Bocs�ss meg. -mondtam ezzel eln�z�st k�rve el�bbi szokatlan kit�r�sem miatt. -De ez egy nagy baroms�g. -m�r �ppen tiktakoz�sra nyitotta volna a sz�j�t, ha �n nem folyatom vill�m gyorsan. -Latharan, ne j�tszd meg magadat! Hiszen te sem akarod azt a gyereket!
-Ez nem igaz! Honnan...
-Ne hazudozz! Nekem ne! �reztem. Ahogy te �rzed az �n �rz�seimet, �n is �gy �rzem a tiedet. Te sem akarod a gyereket. �reztem, ne tagadd! -ezt m�r ki�ltottam, mert Latharan �jb�l tiltakoz�sra nyitotta volna a sz�j�t. -Te mi�rt nem? Gondolom nem az�rt, mint ami�rt �n. Te mi�rt nem akarod azt a gyereket? -Latharan egy ideig bizalmatlanul pillantott r�m, majd lemond�an fels�hajtott.
-T�l sokat voltam veled egy testbe z�rva... R�m ragadt a birtokl�si v�gyad... �gy �rzem, hogy az a gyerek elvonn� Catherin figyelm�t r�lam... R�lunk. -tette hozz� gyorsan, l�tva figyelmeztet� szemvillog�somat. Lassan elmosolyodtam. Sz�val nem csak �n �rzem �gy, hogy Latharan lelki k�zels�ge az agyamban kihat m�r r�m is, hanem � is �gy �rzi. Hm... �n meg tanultam h�la neki szeretni, � megtanulta t�lem a birtokl�si v�gy �r�meit. �rdekes. Illetve ink�bb f�lelmetes. A v�g�n m�g kicser�l�d�nk. Uh. Ez m�g viccnek is rossz.
-D�nt�ttem. -hallottam ekkor egy cseng� hangot, mely egy patak csobog�s�hoz volt hasonlatos. Megp�rd�ltem. Catherin �llt el�ttem, kiss� kipirosodott szemekkel. �des k�nt �reztem az �gy�komba, mely folyton tudtomra adta, hogy igenis szeretem Catherin-t. De b�ntudatom nem volt... �s nem is sajn�ltam, hogy ilyen neh�z d�nt�s el� �ll�tottam.
-Val�ban? Ennek �r�l�k. Illetve att�l f�gg melyiket v�lasztottad. -vigyorogtam r�. Az � arca meg se rezd�lt. Lemond�s csillogott azokban a smaragdz�ld szemekben. Ekkor szinte biztos voltam benne, hogy az els�t fogja v�lasztani. Catherin egy fut� pillant�st vetett Latharan-ra, majd k�rd�n felh�zta a szem�ld�k�t. R�n�ztem Latharan-ra. � k�ny�r�gve tekintett vissza r�m.
-� is itt lesz? -futott ki v�g�l Catherin sz�j�b�l a k�rd�s.
-Rajtatok m�lik Miss… Zo... Hal�lsz�rny elmondta, hogy milyen d�nt�s el� lett �n �ll�tva. �gy tudom mi m�lik mit�l. -mondta Latharan el�gg� lassan tagolva a szavakat. Gonosz vigyor ter�lt sz�t az arcomon.
-Ez igaz Latharan, de v�gt�re is ez r�m, �s r� tartozik. Catherin-nek ez �gy is egy neh�z d�nt�s, nem hiszem, hogy m�g az itt l�teddel is meg k�ne nehez�tened a d�nt�s hozatal�t. -mondtam, �s g�nyosan a szemei k�z� n�ztem. �s... Meglep�dtem. �letemben most l�ttam el�sz�r Latharan szem�b�l gy�l�letet izzani. De ez hamar elm�lt, Latharan megad�an fejet hajtott, �s els�t�lt.
-Nem kellett volna ilyen kem�nynek lenned vele. -sz�lt imm�r mell�lem Catherin. Lehajoltam hozz�, �s megcs�koltam. �reztem, hogy teste megfesz�l, �gy elh�z�dtam t�le, igaz b�r, hogy d�h�sen �s csal�dottan. Ezt � is l�thatta rajtam, mert enyh�n b�r, de elmosolyodott, �s cs�kot nyomott az arcomra. Pf... Mintha nekem ez el�g lenne.
-Latharan csak ebb�l �rt, ne sajn�ld. Mondtam kiss� gonoszan, majd eszembe jutott, hogy mi�rt is van itt ez a gy�ny�r� n�. -Sz�val, hogy d�nt�tt�l? -l�ttam, hogy a k�rd�s hat�s�ra megrezd�lt, mintha f�zna, majd a szemembe n�z.
-Ha az els�t v�lasztom akkor, b�r h�s�ges leszel, de nem lehet gyerekem. Ez igaz�n f�jdalmas lenne sz�momra. De... Legal�bb sz�m�thatn�k r�d. Ott lenn�l mellettem, �s nem k�ne folyton amiatt agg�dnom, hogy most hov� is m�sz, �s vajon lesz-e ott egy csinos n�, aki elcsavarja a fejedet, m�g ha egy �jszaka erej�ig is. -�h, sz�val az els� fel� hajlik, �llap�tottam meg el�gedetten magamban. -Ha a m�sodik aj�nlatodat v�lasztom lesz egy gyermekem, amire nagyon v�gyom. De nem lenn�l h�s�ges hozz�m. S�t, ahogy ismerlek, hogy jobban f�jjon a d�nt�sem m�g az orrom al� is d�rg�ln�d, hogy mikor �ppen melyik l�nnyal fek�dt�l le.
-Hm, l�tom kezdesz v�gre kiismerni. -sz�rtam k�zbe ep�sen, de Catherin m�g csak egy ut�lattal teli pillant�sra sem m�ltatott.
-R�ad�sul, milyen p�ld�t mutatn�l a gyermek�nknek? El sem b�rom k�pzelni. -fels�hajtott, �s fej�t hagyta er�tlen�l a mellkasomra csuklani. -Azonban siker�lt meghozni nagy nehezen a d�nt�semet.
-�s, mi lenne az? -s�rgettem egyre t�relmetlenebb�l. � r�m n�zett �s halov�ny mosoly futott �t az ajkain.
-A d�nt�sem...