|
14.rész
2007.04.22. 21:05
14. fejezet
-Rohadék Zoigron! -sziszegtem saját magamnak, miközben hátamat egy fának vetettem. -Hogy lehetett velem ennyire szemét? Ez egy komoly döntés! Nekem is hallanom kellett volna, a saját fülemmel, nem pedig majd Zoigron-tól megtudni. Istenem... Vajon mit fog választani? Megöleti a gyermekét csak, hogy "Halálszárny" végre hűséges legyen hozzá? Nem... Catherin ahhoz túl lelki-ismeretes...
-Tévedsz. -szólalt meg a hátam mögül egy hang. Meglepve pördültem meg, aminek az lett a következménye, hogy jól lefejeltem a fa törzsét, aminek támaszkodtam.
-Látom az ügyetlenséged még a mai napig sem változott meg kedves fiam...
-Euclid! -álltam fel, hogy aztán a földig hajoljak. -Megtiszteltetés, hogy meglátogatsz engem... -mondtam, miközben újból kiegyenesedtem. Lopva rápillantottam az előttem lebegő szürkésfekete foltra.
-Ne hajlongj itt nekem! -csattant fel élesen a hang, mikor már másodszorra érintette orrom a földet a mély hajlongások közepette. -Nincs rá szükség. Te tettél nekem szívességet, mikor beleköltöztél annak a Zoigron-nak a testébe, hogy felügyeld mindenegyes tettét. Mit gondolsz, segített valamiben is a jelenéted? Változott egy kicsit is?
-Azt hiszem igen, ó hatalmas Wizzoal árny! Meg tanult szeretni egy nőt, akit te is jól ismersz, ha minden igaz. De ettől függetlenül nekem úgy tűnik, nem változott semmit. Sajnálom, hogy elbuktam Euclid! -sütöttem le szememet.
-Nem buktál el fiam. -dörrent élesen a hang a fejem felett. -Sokat sikerült elérned egy olyan nekrisnél, mint Zoigron. Hát, most válaszolj! Kinek sikerült elrabolnia Zoigron szívét?
-Azt hittem tudod, Árny. Catherin-nek. És nem csak Zoigron szívét sikerült elrabolnia. -az utolsó mondatot már suttogtam.
-Szóval, az előbb azért beszéltél róla... De rosszul ismered, ha az a véleményed róla, amit előbb mondtál. -felelte mindenidők leghatalmasabb Wizzoal-ja. Illetve volt Wizzoal-ja. Most már csak a szelleme a régi hatalmas Euclid-nak, ki apám helyett apám volt.
-Igen, hallottam, hogy azt mondod nekem: tévedsz. De miért tévednék? Catherin egy...
-Kemény lelkű gyilkoló gép, ha a szükség úgy hozza. Nincs lelki-ismerete. Gondolkozás nélkül megölte gyermekek százait a próbán, mit le kellett tennie. Mikor a végén megkérdeztem, hogy őszintén, volt-e bűntudata, vagy tétovázott-e egy percre is, rám nézett olyan gyilkos tekintettel, amilyet még magától Zoigron-tól sem láttam, és azt válaszolta: Számít az bármit is? Szellem létemre kirázott tőle a hideg. Félelmetes egy nekris az a lány. Nem neked való, hidd el. -mondta Euclid szelleme üres szemgödreit felém fordítva.
-Ha annyira veszélyesnek találtad, belé miért nem költöztettél egy Wizzoal lelket? -kérdeztem még most is kétkedve az előbb hallottakon. Nem hiszem el, hogy Catherin képes lenne ilyen dolgokra!
-Hidd el, próbáltam. De valami miatt belé nem sikerült lelket ültetnem, mint Zoigron-ba.
-Nem? Hogy-hogy? Pedig kettejük közül Zoigron az erősebb. -mondta elképedve. Micsoda meglepetéseket rejteget még ez a nő?
-Nem vagyok biztos benne... Ilyen eseménnyel még sosem találkoztam, meg hát még meglepődni sem volt időm, mert rögtön el is tűnt. -mondta az Árny.
-Szóval akkor... Van valami Catherin-be, ami ellenállóvá teszi őt a Wizzoal mágia ellen? -kérdeztem meglepve. Euclid szelleme egy pillanatig tűnődve szemlélt engem, majd lassan bólintott (már amennyire egy szellem tud bólintani).
-Igen, úgy vélem. De, hogy hogyan képes erre, szégyellem, de nem tudom. Semmiféle segédfogalmam sincsen -csóválta fejét szomorúan a Wizzoal árny. Aztán hirtelen, mintha fény gyúlt volna élettelen üres szemgödreiben, és rám nézett. -De te, talán megtudhatnád. Ha jól vettem ki szavaidat Catherin is viszont szeret téged. Illetve Halálszárnyat szereti. Ha talán érdeklődnél ilyesféle dolgok iránt, az nagy segítség lenne.
-Tessék? -kérdeztem elképedve. -Hogy jut eszedbe ilyesmi? Én szeretem Catherin-t! Sosem használnám ki a belém vetett bizalmát. -kiabáltam, remélve, hogy hangom nem jut el Zoigron-ék fülébe.
-Már, ha bízik benned. Az a nő egy álnok kígyó, higgy nekem. Én lebegtem végig mellette, miközben minden egyes próbán egy gyilkost is megszégyenítő hidegvérrel tette le egymás után a feladatokat. Egy percig sem látszott tétovázni, egy percig sem gondolkodott el azon, hogy helyes-e az amit tesz, vagy éppen nem az. Olyan lelkierővel és akaraterővel rendelkezik, hogy olyat még soha életemben nem láttam. Komolyan mondom, nem sokon múlott, hogy Zoigron teljesítményét is lekörözze. -próbált fülbe mászó hangjával kétségeket állítani bennem Euclid.
-Miben nem sikerült legyőznie Zoigron-t? Egyáltalán miből áll egy ilyen próba? -kérdeztem gondolataimba merülve, és éreztem, hogy egyre több kétségekkel teli kérdés szeretne kitüremkedni a számon.
-A próbák mindig mások. De egy valami mindig ugyanaz: van benne fizikai próba. Ez volt az, amiben Zoigron túl szárnyalta Catherin teljesítményét. Zoigron-nak emellett volt benne lelki erőpróba, mennyire képes visszafogni magát, míg Catherin-nek saját magával kellett szembesülnie. Milyen is ő igazából. -mélázott el egy pillanatra mesélés közben az Árny.
-Hm... Ez... Érdekes. -mondtam lassan.
-Érdekes? Csupán érdekes? Nem érdekel, hogy kinek hogyan sikerült, mi lett az eredmény, vagy valami ilyesmi kérdés? -a lebegő szellem test felém tornyosult.
-De, de, persze, hogy akarok! Csak nem vártad ki...
-Azt mondod türelmetlen, vagyok? -az Árny most ár teljesen fekete volt.
-Nem dehogy, én voltam túl lassú. -javítottam ki magamat gyorsan úgy, hogy az Euclid szellemének is megfeleljen, miközben megállapítottam, hogy bizonyos szempontokból nézve a Wizzoal árny sem volt jobb, mint Zoigron. -Szóval... Kinek, hogyan sikerült, mik lettek az eredmények?
-Semmi közöd hozzá. -vágta rá erre diadal ittasan Euclid szelleme. -Túlságosan meghunyászkodó lettél fiatal úrfi! Hogyan szállsz így szembe, a nálam sokkal nagyobb hatalmú Zoigron-nal? Mindegy egyes tiltakozásod után bocsánatért könyörögsz? Vagy egyáltalán szoktál te ellenkezni vele? Vagy csak úgy vagy... -epésen sorolta fel ezeket a sértő mondatokat az Árny.
-Igenis szoktam! De ne hidd, hogy Zoigron-t olyan könnyű meghatni! Egyetlen egyszer sem volt még olyan, hogy valaki eltérítette volna az eredeti szándékától, főleg nem egy olyan személy, akit teljes szívéből rühell! -ekkor belém csapott a felismerés. -Illetve Catherin-nek éppen nem is oly régen sikerült... -feleltem bizonytalanul. Micsoda sértő fény égett akkor Catherin szemében! Még maga Zoigron is kényelmetlenül érezte magát azoknak a szemeknek a tüzében. Lehet, hogy Catherin tényleg nem is olyan ártatlan, kedves nő, mint hittem?
-Mégis hogyan? Mit csinált, hogy Zoigron engedett neki? -kérdezte mohón az Árny. Láthatóan nagyon érdekelt őt az én, úgy látszik koránt sem erőszakmentes csillagom.
-Kihasználta Zoigron gyengeségét. Legalábbis azt hiszem. De lényeg a lényeg, nem csak én, de Zoigron is meghunyászkodott azoknak a zöld szemeknek a kereszttüzében. -magyaráztam. Örültem neki, hogy egy kicsit lejárathatom Zoigron-t azzal, hogy elmondom megijedt egy nőtől.
-Hát igen... Ezt a képességét alaposan megmutatta, mikor legutóbb találkoztunk. -jegyezte meg keserűen az Árny.
-Tudod, talán mégis vállalnám azt, hogy szemmel tartom Catherin-t.... -mondtam megfontoltan, és közben pocsékul éreztem magamat, mint mindenki, aki elárulni készül azt, akit szeret.
-Pompás! Szóval, megmondom, hogy mikre figyelj! A leggyanúsabb, amire figyelned kell a viselkedésében az-az, hogy... -még órákon keresztül (vagy csak annyinak tűnt?) hallgattam, hogy mit is kell pontosan csinálnom, aztán elbúcsúztam, mert éreztem, ideje lenne Zoigron-t felkeresnem...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
