16. fejezet

-Sz�val, mit is mondott neked ez az �rny? -k�rdeztem, imm�r otthon, egy forr�, �d�t� v�rf�rd�ben Latharan-t.
-„Add vissza a test ir�ny�t�s�t, �s akkor elmondom!” -kiab�lta Latharan.
-Na persze! Majd visszaadom, ha kedvem tartja. Vagy am�g el nem gyeng�l�k, �s akkor visszaveheted. -mondtam h�tra d�lve. -Egy�bk�nt is, ha akarod, hogy seg�tsek, jobb, ha most elviseled ezt.
-„�h, rendben. Egy�bk�nt sem tehetek m�st. Na, sz�val az �rny azt mondta, hogy mikor Catherin-nek le kellett tennie a pr�b�t, � gondolkod�s n�lk�l �lt gyermekeket. Meg, hogy mikor Euclid…”
-Ki? -sz�ltam k�zbe.
-„Euclid. Ja, te nem tudod. A Wizzoal �rny r�gi neve volt Euclid.”
-Ja, �rtem. -mondtam, �s k�zben m�ris kezdett megfogalmaz�dni bennem, hogyan siker�lt Catherin-nek meg�sznia ezt az eg�szet.
-„Meg, hogy mikor Euclid” -kezdte �jra el�bb megkezdett mondat�t Latharan, tudom�st sem v�ve r�lam, ami d�h�tett. –„megpr�b�lt bel� is lelket �ltetni, akkor...”
-�ltetni? Mik vagyunk mi? Gyomok? -dohogtam hangot adva nem tetsz�semnek.
-„...akkor Catherin csin�lt valamit, ami miatt nem siker�lt az „�ltet�s”” -k�nytelen voltam fogaimat �sszeszor�tani, nehogy kifakadjon bel�lem valami nagyon goromba dolog. Most nem engedhettem meg magamnak, hogy visszasz�ljak. Most � tud t�bbet, k�nytelen vagyok �t elviselni. –„Majd Euclid-nak m�r meglep�dni sem volt ideje, a n� m�r el is t�nt. Helyesb�tek. A l�ny, m�r el is t�nt.” -jav�totta ki �nk�nt saj�t mag�t.
-Nem t�k mindegy, hogy n�t, vagy l�nyt mondasz? -k�rdeztem inger�lten.
-„Nem.” -j�tt a t�m�r v�lasz.
-�s ugyan mi�rt nem? Catherin-t most is lehetne l�nynak nevezni, pedig m�r n�. -forgattam szemeimet.
-„De akkor m�g csak egy l�ny volt. Sokkal fiatalabb kor�ban tette le a pr�b�t, mint te.” -m�rgesen �sszefutott a szem�ld�k�m.
-Ez most c�lz�s volt a koromra? -rohadtul gy�l�ltem, ha valaki a koromra c�lozgatott. Ez a szok�s akkor ragadt r�m, mikor Catherin-t elkezdtem tan�tani, �s, ha m�r nagyon elege volt bel�lem, megjegyz�seket tett a koromra. H�t igen... N�ha tal�n h�tr�ny az a nagy hi�s�gom... De persze nem t�lzottan.
-„Nem. De ak�r az is lehetne.”
-Na ide figyelj Latharan! Tudtommal, te sokkal id�sebb vagy n�lam, sz�val jobb lesz, ha v�gre valah�ra...
-„Pontosan ez�rt k�ne most az egyszer kussba maradnod, �s figyelni az �reget, aki hozz�d besz�l.” -mondta k�l�n�sen higgadtan Latharan. –„Catherin a pr�ba idej�n csup�n m�g csak 16-17 �v k�r�l lehetett.”
-2-3 milli� �v alatt ilyen sok �vet �regedett volna? –k�rdeztem megj�tszott h�kkenettel. �n nagyon is tiszt�ban voltam a pr�b�n t�rt�ntekkel, de Latharan, mivel akkoriban Catherin test�ben volt, teljess�ggel elnyomva. De egy�bk�nt meglepett, hogy ilyen gyorsan feln�tt Cathe. Az�ta m�r eln�zett ak�r 25 k�r�linek is a l�ny. Vagy ak�r t�bbnek is. Nem igaz�n szoktam erre figyelni. V�g�l is n�lunk nem igaz�n sz�m�t a kor. B�rmikor megfiatal�thatja a test�t, ahogy azt �n is tehetn�m. De nincsen kedvem. Egy�bk�nt sem vagyok olyan id�s. Csak olyan... 28-30 k�r�linek n�zhetek ki. Igaz�b�l nem nagyon �rdekel. F�leg most, hogy csak Catherin lehet az egyed�li n� az �letemben.
-„Most meg te teszel megjegyz�seket a kor�ra. � ezt nem gondoln� s�rt�nek?” -Latharan hangja szemreh�ny� volt.
-Nem tudom. De ne t�rj�nk el a t�m�t�l. Egysz�val Catherin-nek siker�lt kiv�denie a lelke elleni t�mad�st. �rdekes. Euclid nem mondott semmi m�st? Csak annyit, hogy reag�lni sem b�rt? -k�rdeztem, mik�zben tudatosult bennem a v�lasz is lassan, de biztosan.
-„Csak ennyit.” -felelte n�mi t�preng�s ut�n Latharan. –„Na? Valami �tlet?” -k�rdezte.
-Van. �s szerintem m�s magyar�zat nem is l�tezhet. -mondtam, �s k�zben m�r azon j�rt az agyam, hogyan is magyar�zzam meg Latharan-nak. L�v�n, hogy � nem nekris, kicsit... B�r, amilyen sok id�t velem t�lt�tt... �rteni fogja. Csak �gy kell elmagyar�znom.
-„M�r melyikre van meg a magyar�zat?” -j�tt egy �jabb k�rd�s, minek hat�s�ra meg zavarodtam. M�r, hogy melyikre? Hiszen egy dologr�l besz�l�nk. Catherin-r�l. Akkor meg mir�l besz�l ez az agyal�gyult?
-Nem �rtelek. Hiszen Catherin-r�l besz�l�nk. Vagy csak �n nem figyeltem el�g j�l? -�letemben el�sz�r j�rtam �gy, hogy teljess�ggel �sszezavarodtam. Ennyire m�g sohasem �reztem magam ilyen ostob�nak.
-„Szerintem te t�nyleg nem figyelsz r�m.”
-Mi�rt, hiszen Catherin-r�l besz�lt�nk nem? -szemeim elkerekedtek. M�sr�l is besz�lt�nk volna? Te j� �g, romlik a mem�ri�m! T�nyleg el k�ne mennem Alextrasz�hoz egy fiatal�t� k�r�ra. R�m f�rne. Vagy az is lehet, hogy e miatt a szeleburdi Latharan miatt vagyok egyre sz�tsz�rtabb?
-„De! De a t�ma folyam�n t�bb k�rd�s is fel�tl�tt. Pontosabban azt hiszem csup�n csak kett�. Arra k�rdeztem r�, hogy a kett�b�l melyiknek lelted meg a v�lasz�t.” -Latharan t�relmesen pr�b�lta megvil�gos�tani egy-k�t percre els�t�t�l� tudatomat. Nem t�l sokat �rt el, mit ne mondjak.
-J�, de milyen kett�? -egyre idegesebb� v�ltam, mert m�g most sem vil�gosodtam meg. Hallottam, ahogy Latharan lemond�an fels�hajt.
-„Az egyik: Mi�rt kedves, mi�rt kegyetlen n�ha Catherin. A m�sodik: Mi�rt volt k�pes ellen�llni a l�lek "�ltet�snek".” -na, most m�r �rtettem.
-Ja. A m�sodikra akartam felelni, az els�re csak halv�ny sejtelmem van. -mondtam tudatlans�got m�melve. Nem akartam, hogy Latharan tudja: a pr�b�n az�rt gyilkolt Cathe, mert az egyik l�lek eluralkodott rajta. Ink�bb m�sf�le magyar�zatot mondok neki, olyat, ami megmagyar�zza azt a kegyetlens�get is, amit�l nem r�g olyan f�lelmetess� v�lt.
-„Akkor mond m�r!” -�rkezett szinte azonnal a s�rget� v�lasz. G�nyosan elh�ztam a sz�mat. Ennyit a hat�rtalan t�relemr�l.
-Mivel mind az �t nekris rem�nykedett benne, hogy Catherin el�rve a megfelel� kort �t v�lasztja, �gymond biztons�gi int�zked�seket tett�nk. Lev�dt�k a lelk�t, nehogy tudatbefoly�sol�st alkalmazzon rajta a m�sik. Val�sz�n�leg annak k�sz�nheti azt, hogy m�g most is �n�ll� �letet �lhet, hogy �t er�s l�lek var�zslata v�dte a tudat�t. A kis m�zlista... Nekem is kellett volna egy olyan v�delem. Most egyel kevesebb bajom, lenne. -jegyeztem meg gonosz mosoly k�s�ret�ben.
-„Ez val�ban �rtelmes, �s megmagyar�zza ezt az �gyet. �s mi a sejtelmed az els�vel kapcsolatban?” -�reztem Latharan hangj�n, hogy kiss� k�tkedik, �s bizonytalan, de nem adott hangot ezeknek az �rz�seinek, ami�rt nagyon h�l�s voltam.
-Nos... Mint tudod, Catherin k�lseje, �s bels� tulajdons�gai legf�k�ppen az �n �lmaimnak sz�lem�nye. -sz�laltam meg lassan. �reztem, ahogy Latharan n�mi gondolkod�s ut�n erre r�b�lint. -de nekem nem csak sz�p, �s kedves �lmaim voltak. Voltak kellemetlen, rideg r�m�lmaim is. Ahol l�ttam Catherin-t sebhelyesen, �s... Kegyetlen�l, vagy is... Nem tudom elmagyar�zni, de amit ma l�ttam a szem�ben, az k�s�rtetiesen hasonl�tott arra a t�zre, amit r�m�lmaim k�zben l�ttam. Most, hogy a sebhely is meg van igaz�b�l az arc�n, att�l f�lek, egyre t�bbet kell szemben�zn�nk Catherin ezen oldal�val. -feleltem fejemet belemer�tve a m�g mindig kellemesen meleg emberi v�rbe. �reztem, ahogy a v�r z�g a f�lemben, �s ez kellemes �rz�ssel t�lt�tt el. Hasonl�tott arra, mikor gyilkolok. Akkor is �rzem, ahogy az ellenfelem v�re l�ktet...
-„Sz�val r�m�lmaidat is siker�lt megteremtened?” -Latharan ideges�t� hangja r�ngatott vissza a val�vil�gba. �n bossz�san emelkedtem ki a v�rb�l. Igaz�b�l m�r r�gen elvesz�tettem �rdekl�d�semet e t�ma ir�nt, sz�val nem igaz�n volt az �nyemre a folytat�sa.
-Igen. -majd mivel �reztem, hogy m�g t�bb k�rd�st akar feltenni, k�zbe v�gtam. -Figyelj, hanyagoljuk ezt a t�m�t. Elegem van bel�le. Ha visszaadom a testet b�k�n hagysz? -dobtam be gyorsan az adu �szt. �reztem, hogy Latharan elbizonytalanodik, majd gy�z�tt benne a test ir�ny�t�sa ir�nti v�gy, �gy b�k�n hagyott. �n, pedig visszavonultam csendes, �mde fagyos s�t�ts�gembe, ahol m�r j� ideje senyvednem kellett...