17. fejezet

-Hisz�ra, de r�gen l�ttalak! -borultam p�tany�m nyak�ba, akit kiss� meglepett, hogy ilyen k�zvetlen vagyok.
-Ja, nagyon r�gen, durv�n 3-4 napja. -jegyezte meg sz�razon, mib�l kik�vetkeztettem, hogy neheztel a v�laszt�s miatt.
-Jaj, ne haragudj r�m! Nem v�laszthattam m�st. -suttogtam, ahogy visszagondoltam az aznap esti besz�lget�sre, minek hat�s�ra olyan keservesen s�rtam.
-De, engem. -szor�tott mag�hoz n�mi haboz�s ut�n Hisz�ra is.
-Szeretem �t. �s � is szeret engem. -mondtam, de magamban fel�tl�ttek az el�z� �r�k k�pei. Mennyire rettegtem att�l, hogy mit v�lasszak! �s akkor hirtelen el�nt�tt valami h�v�s nyugalom, �s d�nt�ttem. M�g hozz� lelkiismeret furdal�s n�lk�l. �s olyan hihetetlen�l ostob�nak �reztem magamat! Egy ilyen egy�rtelm� v�laszt�st�l leblokkolni! Perceken kereszt�l csak nevettem. Nevettem saj�t magamon. Azon, hogy milyen bizonytalan vagyok. Sosem voltam olyan, mint akkor. Illetve egyszer, de az olyan r�gen volt! �s b�r undorodtam att�l, amit tenni k�sz�l�k, tudtam, hogy ez volt a helyes d�nt�s.
-Gyermeket v�rok Hal�lsz�rnyt�l, de nem engedi, hogy…
-�rtem. Nem kell kimondanod. –n�zett r�m kedvesen Hisz�ra. H�l�san mosolyogtam, majd k�zelebb h�z�dtam.
-Seg�tesz nekem igaz?
-Persze… -mondta Hisz�ra, �s mivel l�tta, hogy a beavatkoz�s el�tt akarok valamit mondani, le�lt mell�m �s v�gig hallgatott.
-�gy el�gg� kock�zatos… Biztosan ezt akarod? –k�rdezte. Majd pillant�sa tal�lkozv�n az eny�mmel, tudta a v�laszt. –Igazad van, ostoba k�rd�s volt. Akkor l�ssunk neki…

*

-Nos? Kiszedte a hasadb�l? –k�rdezte Hal�lsz�rny.
-Igen. –feleltem csendesen. Hal�lsz�rny �rdekl�dve n�zte az arcomat.
-Megadtam a m�sik lehet�s�get is, rem�lem nem fogsz hib�ztatni…
-Mi�rt hib�ztatn�lak? –k�rdeztem meglepve.
-Csak mert a n�knek van egy olyan h�lye szok�suk, hogy r�juk t�r valami, �s olyankor gyereket akarnak. Rem�lem azokban az id�szakokban nem fogsz r�m t�madni. –magyar�zta Hal�lsz�rny, mik�zben sz�rakozottan forgatta kez�ben Nozdormu k�nyv�t.
-Nem, nem foglak, nyugi. –v�laszoltam, majd a t�m�t elterelve le�ltem mell�. –Mit keres n�lad Nozdormu egyik k�nyve? �gyse �rtesz bel�le semmit sem.
-�n nem is. De te igen. –ezzel kezembe nyomta a k�nyvet, �s elment. F�st�l�gve n�ztem ut�na �s neki l�ttam el�kaparni tudatom legm�ly�r�l a barna nekrisek nyelv�t, �s ezzel neki l�ttam a ford�t�snak.

*

Hal�lsz�rny durv�n k�t nap m�lva j�tt vissza. Hm... Vajon mit csin�lt? K�v�ncsi lenn�k r�... Mi lenne, ha... Nem! Nem alkalmazom a k�pess�geimet. Ha akarja, elmondja, ha nem akarja, nem teszi. Rajta m�lik. Mint aki olvasott a gondolataimban, le�lt velem szemben, �s magyar�zni kezdte t�voll�t�nek ok�t.
-Dr�g�m, csak a gondolataimat mentem el, rendezni, mert tudod, el�gg� felforgatja az �letemet a d�nt�sed. -k�l�n�sen furcs�n n�zett engem. Ez most vajon melyik �nje? A kedves, vagy a kegyetlen? Nem tudom meg�llap�tani.
-Most �gy csin�lsz, mintha, b�nn�d, hogy ezt v�lasztottam. -jegyeztem meg keser�en, �s visszahajoltam a k�nyv f�l�, amit m�g k�t napja nyomott kezembe.
-Dehogy b�nom! Ink�bb �r�l�k! Nem kell nekem gyerek. -�reztem, hogy k�nnyek sz�knek a szemembe. Hal�lsz�rny ezt �szre vette, �s mintha kicsit elkeseredett volna azon, amit mondott. -�gy �rtem... -zavartan keresett valamif�le v�lasz ut�n, ami sz�nd�kai szerint kib�k�t, �s megnyugtat. De, m�g miel�tt jutott volna valamire is ezen a t�ren, gyorsan k�zbe v�gtam.
-Hal�lsz�rny, ne magyar�zkodj az�rt, amit gondolsz! Ez nem te vagy! Nem szeretlek, mikor ilyen... T�lzottan b�nb�n�, �s kedves vagy. -mondtam, csup�n csak p�r m�sodpercre felpillantva a k�nyvb�l, amit ford�tottam. Mintha azt l�ttam volna, hogy Hal�lsz�rny szem�ben k�r�rvend� f�ny villan meg.
-Nos, akkor... Mindenesetre k�l�n�s lesz, hogy csak te lehetsz az egyetlen n� az �letemben. -mondta, �s ak�rmennyire is b�jtam a k�nyvet, nem b�rtam nem �rezni pillant�s�nak heves t�z�t.
-Hm... Mindent megteszek, hogy ne legyen hi�ny�rzeted. -�reztem, hogy fel�ll a sz�kb�l, amiben �lt, �s elindul fel�m, �n azonban most k�l�n�s m�don nem v�gytam karjai ny�jtotta biztons�got. Most m�st akartam. A hangj�t... -De! Nem az�rt maradtam itt veled, hogy folyton csak az �gyban legy�nk. -Hallottam, hogy megtorpan l�pteinek zaja.
-�n nem is v�rom el ezt! -kikapta kezemb�l a k�nyvet, �s ugyanazzal a mozdulattal el is haj�totta a szoba m�sik sark�ba.
-H�! -ki�ltottam fel, mivel napok �ta szenvedek azzal a nyavaly�ssal. Azonban Hal�lsz�rny nem engedte, hogy ut�na menjek, felkapott, bevitt a h�l�szob�ba, r�haj�tott az �gyra, �s mell�m d�lt.
-Azt mondtad, nem akarod ezt t�lem folyton. -jegyeztem meg keser�en, leplezni pr�b�lva, hogy mennyire kellemesen �rzem magamat.
-Most nem is azt akarom. Hacsak te nem... -cs�ny�n n�ztem r�, mikor keze elkezdett v�ndorolni a derekamon. -Besz�lgetni akarsz nem de? -n�zett r�m. Mikor b�lintottam, abbahagyta testem cir�gat�s�t, tekintet�t az eny�mbe akasztotta, ezzel jelezve, hogy minden figyelme az eny�m. Egy ideig hallgattam, mert k�ptelen lettem volna figyelni a szavakra, amik elhagyt�k volna a sz�mat. Azonban mikor megl�ttam, hogy Hal�lsz�rny milyen j�t sz�rakozik rajtam, ami�rt k�ptelen vagyok megsz�lalni er�t vettem magamon, �s annak ellen�re, hogy el voltam mer�lve a f�rfi gy�ny�r� sz�rke szemei k�z�tt, megsz�laltam.
-Te sok mindent tudsz r�lam.... S�t, mondhatn�nk mindent. Neked k�sz�nhetem, hogy most olyan vagyok, amilyen. Hogy most m�r van �nbizalmam, s�t, tal�n m�g...tekint�lyem is. Hogy most m�r nem az a romhalmaz vagyok, aki akkor voltam, mikor elj�ttem hozz�d. El sem tudod k�pzelni, hogy milyen sokat jelent nekem az, amit �vekkel ezel�tt tett�l. Hogy besz�lgett�l velem, �s mindenek el�tt, hogy meghallgatt�l. Olyan sokat jelent ez m�g most is nekem. -mondtam el egy szuszra ezt a sz�p kis monol�got. Igaz volt minden sz� bel�le. Neki k�sz�nhetek mindent. Az any�m sosem tett �rtem semmit sem. A h�gom sem. A m�sik h�rom �s nekris pedig igaz�b�l az els� b�ntet�semig nem is t�r�dtek velem. � volt az els� (�s rem�lhet�leg az utols� is) komoly f�rfi az �letemben.
-Ugyan, Cathe, sz�vesen tettem, �s egy�bk�nt, most van id�d, hogy mindezt...
-De! -v�gtam k�zbe. R�m emelte szemeit. -B�rmennyit is besz�lt�nk, te sohasem mondt�l magadr�l nekem... semmit. Semmit sem tudok r�lad. Az �rz�seidr�l. A m�ltadr�l. �gy egy�bk�nt magadr�l. �n mindent elmondtam magamr�l. De te... Mindig csak m�sokat hozt�l fel p�ld�nak. Csak egyszer besz�lt�l magadr�l. Az Anne-s esetkor. Amikor a szerelemr�l besz�lt�nk. De m�skor sohasem. -Hal�lsz�rny felk�ny�k�lt, m�r �gy n�zett engem, k�l�n�sen z�rk�zott, rideg tekintettel.
-Mit akarsz ezzel? -k�rdezte, mintha nem tudn�. Vagy legal�bb sejten�...
-�n... Szeretn�m, ha mes�ln�l magadr�l. -l�ttam, hogy arca d�h�sen megr�ndul. Gyorsan folytattam, miel�tt kit�rt volna bel�le ez a pokoli d�h, mely sejtelmem szerint csup�n akkor t�r r�, ha a mag�nszf�r�j�t bolygatt�k meg. -Tudod kellemetlen�l �rzem magamat, mintha a b�natomat, �s minden bajomat a nyakadba z�d�tan�m, de �n nem tenn�k �rted semmit. �n sz�vesen meghallgatlak. B�rmikor. Sz�val, ha v�letlen�l besz�lgetni t�mad kedved, akkor nyugodtan fordulj hozz�m, nem kell magadba fordulnod. Most m�r �n is itt vagyok neked. -el�re hajoltam, �s a m�r ugyan kiss� megenyh�lt, de m�g mindig m�rges Hal�lsz�rny ajkaira tapasztottam a saj�tomat. Majd felkeltem az �gyr�l, �s elmentem. Hagytam, hadd gondolkozzon el.