19.r�sz

19. fejezet

�s most itt vagyok. Hal�lsz�rny h�napok �ta teljesen elz�rk�zik t�lem. Van, mikor m�g csak nem is fekszik velem egy �gyba. Ez id� alatt egyszer sem akart lefek�dni velem, mag�ba fordult, mogorva, �s harap�s lett. Nem �rtem, hogy mi�rt. Hiszen eg�szen kedvesnek, �s j�kedv�nek t�nt, mikor otthagyott a saj�t �gyamban akkor r�gen. Most azonban...
Most is csak �l az �r�asztal�n�l �s ford�t valamif�le k�nyvet. Ennyit arr�l, hogy boldogg� tesz azzal, hogy beavat �rz�seibe. B�r, az is lehet, hogy er�t gy�jt.
Ideges�tett, hogy csak ritk�n cs�kol meg, �lel �t. �ltal�ban elk�ld valami hossz� l�togat�sra valamelyik testv�r�hez, hogy egyed�l maradhasson. Mi�rt nem mondja meg, hogy f�jdalmai vannak? Hisz l�tom rajta. Most is megr�ndul az arca, ahogy visszafog egy f�jdalmas ki�lt�st. Egy izzads�g csepp jelenik meg hal�nt�k�n. Szenved...
Agg�d� tekintetemet meg�rezve feln�z a k�nyvb�l. Kiszakad bel�le egy inger�lt morg�s, majd r�m f�rmed.
-Mi van? -meg sem v�rva v�laszomat visszatemetkezett a k�nyv�be.
-Mi t�rt�nt veled? -t�rtem r� nyomban a l�nyegre. � m�g csak meg sem rezd�l k�rd�sem nyom�n. Csak n�zi tov�bb azt a nyomorult k�nyvet.
-Mi t�rt�nt volna? -k�rdez vissza. Megr�ndul a testem. Nem szeret... Ez volt az els� dolog ami eszembe jutott. Gyorsan els�p�rtem ezt az "ostoba" �tletet, de ennek ellen�re m�gis ott motoszk�lt minden gondolatom m�g�tt.
-Furcsa vagy. -mondtam. -Nem fek�dt�l le velem m�r vagy... Hm... 4 h�napja? Igen, azt hiszem. N�lad ez rekord. A k�dexek szerint nem b�rod n� n�lk�l egy h�tn�l tov�bb. -nem voltam f�lt�keny. Ha �g�ret�t megszegve m�gis vannak �gyasai, akkor eg�szs�g�re. Igaz�b�l nem vettem zokon. -Sz�val, mi lett veled?
-Gondoltam megd�nt�m egy-k�t r�gi rekordomat. Most �ppen azt, hogy meddig b�rom ki n� n�lk�l. -v�gta oda olyan hangs�llyal, mintha csup�n egy korcs kutya lenn�k.
-�rtem. Akkor gondolom meg�llj-t parancsolni a v�gyaidnak, az ilyen f�jdalmas. -jegyezem meg g�nyos �lt meg�tve hangommal. Hal�lsz�rny sz�rakozottan b�lint, l�tom rajta, hogy tot�l nem figyel r�m.
-Aha... -szem�t m�g mindig nem vette le arr�l a k�nyvr�l. Kezdtem ber�gni.
-Ha m�r nem szeretsz, akkor mi�rt nem mondod meg? Nem s�rt�d�m meg. S�t, jobban esne, mint az amit most csin�lsz. -mondtam, de szememmel ker�lni pr�b�lom a szemkontaktust. Kiv�teles hall�sommal �rzem, ahogy meglepetten felkapja fej�t ezzel a t�rd�n egyens�lyozott k�nyv lapsurrog�s k�zepette lehuppan. Elh�ztam a sz�mat.
-Honnan veszed azt, hogy m�r nem szeretlek? -meglepetts�g �radt a hangj�b�l. Keser� pillant�st vetek r�. H�t nem egy�rtelm�? Ezt �zenem a tekintetemmel. L�tom az arc�n, hogy lassan leesik neki.
-Kicsim... -olyan r�gen mondta ezt r�m, hogy csup�n a sz�t�l kellemes borzong�s j�rta �t a testemet, nemhogy a gyeng�ds�gt�l, amivel kiejtette! -Csak adj m�g egy kis id�t! Ut�na esk�sz�m minden rendben lesz! Csak... �ssze kell, hogy szedjem magamat. K�rlek. L�gy egy kis t�relemmel! Csak m�g egy kicsit. -k�rte, �s abb�l, hogy egy�ltal�n k�rt, r�j�ttem, hogy t�nyleg van valami baja Hal�lsz�rnynak. A hangj�b�l is ki�reztem a k�nt, amit �t�l. �rtetlen�l n�zek szenved� szem�be, majd b�lintok. Fel�llok �s odamegyek hozz�. Meg�rintem a homlok�t, mire kezem feh�r f�nnyel felizzik. L�tom, hogy a f�jdalom, mely l�that�lag eddig Hal�lsz�rnynak csup�n t�voli nevets�ges gyenges�gnek t�nt, m�g meg nem tapasztalta, al�bbhagy, �s nyugods�g �rad sz�t dr�maian j�k�p� von�sain. H�l�san lehunyja szemeit, �n pedig t�voz�sra b�rom magamat...

*

Elment. S�hajtottam. Felvettem a k�nyvet a f�ldr�l, �s �jb�l beletemetkezve, rem�lve, hogy ez majd v�gre seg�t rajtam. Gyorsan lapoztam, hiszen el�g volt egy pillant�st vetni egy oldalra, hogy tudjam, ezen van-e amit keresek. �ppen lapozni akartam, mikor a Catherin �ltal el�z�tt f�jdalom olyan er�s hull�ma csapott meg, mint eddig m�g sosem. K�nomban lefordultam a sz�kr�l. Lehunytam szememet, �s pr�b�ltam koncentr�lni. Sz�rny� volt. Sosem hittem volna, hogy valaha is ilyen er�s f�jdalmat fogok �rezni. �n... �n, aki maga vagyok a Hal�l.
Fogaim �jb�l, �s �jb�l �sszekoccantak, ahogy ellen�lltam a sz�v� er�nek. Hallottam, hogy Latharan lelke ord�t a f�jdalomt�l, ami arra sarkalt, hogy �n az�rt se tegyem. Nagy er�fesz�t�s volt egyszerre k�t ilyen neh�z dolgot csin�lni, de szerencs�re a f�jdalom egy kiss� al�bbhagyott, mint eddig mindig. �nk�ntelen�l k�nnyek sz�ktek a szemembe, de nem hagytam �ket kicsordulni, r�gt�n megt�r�ltem a szemet, b�r lelkem m�ly�n s�rni volt kedvem. Lelkem... Pontosan ezzel volt a gond. Nem fizikai f�jdalmak gy�t�rtek. Lelkiek. Valami folyton ki akarta r�ntani a lelkemet a hely�r�l. Olyan volt, mintha a testem nem lett volna hajland� tov�bb k�t lelket mag�ba fogni. �s ez nem volt j�. Latharan �pp �gy szenvedett, mint �n. Neki tal�n m�g rosszabb is volt, hiszen � volt mostan�ban a mell�z�tt l�lek... Nekem valamivel k�nnyebb volt, hiszen �n uraltam a testet, ez�ltal kev�sb� t�madott ez a l�lekfal� sz�rnyeteg, vagy micsoda. Ha nekem ennyire f�j, akkor Latharan-nak milyen lehet? � m�g gyeng�bb is n�lam.
M�g mindig karik�kat l�tva vissza�ltem a sz�kbe, �s a k�nyvet is felvettem. Hamarosan -legnagyobb �r�m�mre- r�tal�ltam a gy�gyul�st sejtet� �r�sra. Gyorsan elolvastam mi a gy�gy�r, �s homlokon csaptam magamat. Hogy ez eddig mi�rt nem jutott eszembe? Ha a test nem b�rja a megterhel�st, akkor olyan alakot kell felvenni, ami b�rni fogja. �s milyen m�s test lenne erre megfelel�bb, mint az igazi alakom? Ostobas�gom annyira leforr�zta b�szkes�gemet, hogy a bel�m mar� f�jdalom ellen�re se �lltam meg egy magamat megvet� kacajt. Majd csettintettem, mire r�gt�n Catherin bolyg�j�n tal�ltam magamat. J�l sejtettem, itt volt. Feln�ztem az �gre, �s legnagyobb bossz�s�gomra el�nt�tt a b�ntudat. Olyan fergeteges vihar volt, mint amilyet soha �letemben nem l�ttam. A mennyd�rg�s meg sem v�rta, am�g az ut�na k�vetkez� vill�m megjelenik, hanem m�r zengett �jb�l is. Istenem... Ilyen lelki felbolydul�st okoztam neki? Szeg�nyk�m.
-Catherin, k�rlek, menj haza, m�g megbetegszel. -mondtam, mik�zben �n magam is meglep�dtem, milyen gyeng�d volt a hangom. Catherin b�lintott, meg sem k�rdezve, hogy �n mi�rt maradok, vagy, hogy meddig maradok. Okos l�ny volt, nem k�rdez�sk�d�tt. Miut�n elment, �n felvettem az alakomat, egy gig�szi nagys�g� fekete "s�rk�ny" alakj�t, �s leheveredtem. Fejemet Catherin kedvenc szikla kisz�gel�s�re fektettem, mivel �gy �gy �reztem, hogy itt van velem, �s vigy�zza gy�gy�t� �lmomat.