20. fejezet

Hirtelen pattantak fel szemeim. V�gre �jb�l j�l �reztem magamat. Vajon milyen hossz� ideig aludtam?
K�r�l n�ztem. Az es� tov�bbra is zuhogott, �s n�ha-n�ha egy vill�m vil�g�totta meg az eget. ’Catherin ideges’. Vajon mi baja? �s egy�ltal�n mit�l? Vagy nem is ideges, hanem… izgatott? Mindegy, a legtiszt�bb, ha hazamegyek. Megtudom meddig aludtam, �s, hogy mi van Cathe-el. M�r nagyon v�rom, hogy �jra l�thassam… Te j� �g, hogy gondolhatok ilyenekre? A gy�gy�t� �lom hat�sa biztosan… T�l sok�ig volt egyes�lve teljes m�rt�kben elm�m Latharan-�val. Csakis ez lehet az oka annak, hogy szerelmesnek �rzem magamat.
„-Persze, fogd csak r�m!” –s�rt�d�tt meg erre r�gt�n Latharan. Az istenit, m�r a gondolataimat is hallja? Meg fogok �r�lni, ha igen.
-Honnan tudtad, hogy mire gondoltam? –k�rdeztem �vatosan, rem�lve, hogy el�bbi balsejtelmem hib�snak bizonyul.
„-Gondoltad??? Hiszen hangosan mondtad.” –oktatott ki nyomban Latharan, �n pedig fell�legeztem. Legal�bb a gondolataim egy r�sze biztons�gban van t�le.
Vill�mok egyre hevesebben, �s gyakrabban kezdtek megjelenni az �gen, �gy jobbnak l�ttam, ha ut�na n�zek mi is van azzal a n�vel. M�g a v�g�n valami ostobas�got csin�l nekem… Szinte el�g volt r�gondolnom, �s m�ris otthon termettem, ahol Catherin egy z�ld nekrist�l vett �t egy levelet. Mikor megjelentem, feln�zett bel�le, �s arc�n boldog, m�gis hamisk�s mosoly futott �t. Gyorsan �tfutotta a levelet, majd visszaadta a k�ld�ncnek �zenve, hogy holnap megy. Amint a k�ld�nc elt�nt, fel�m fordult.
-Meggy�gyult�l? –�rtetlen�l n�ztem r�. Honnan tudja… Ja, persze! Hiszen � cs�kkentette egy id�re a f�jdalmamat. Meg val�sz�n�leg l�tszott is rajtam.
-Igen. –b�lintottam, de azt m�r nem jegyeztem meg, hogy ki tudja meddig leszek j�l. Csak egy k�ppen b�rn�k teljesen meggy�gyulni, de arra m�g nem vagyok k�szen.
-Ezt �r�mmel hallom. �g�rt�l valamit, miel�tt elment�l volna gy�gyulni. –mondta, �s m�r ott is termett �lel� karjaimba. Elvigyorodtam, �s megcs�koltam. Azonban m�g akartam tudni valamit.
-V�rj! –szemreh�ny�an n�zett r�m. –Meddig voltam t�vol? Mennyi ideig? –Catherin kicsit enyh�bben n�zett r�m, b�r l�tszott, hogy kezd neheztelni az�rt, ami�rt ilyen sok�ig h�zom az id�t.
-P�r h�napig. –v�laszolta.
-Mennyi az a p�r? –k�rdeztem vissza. Szerettem tiszt�ban lenni a legapr�bb t�nyekkel is.
-Azt hiszem 5 h�nap. De nem vagyok teljesen biztos benne. Lehet, hogy kevesebb, csak nekem t�nt olyan soknak n�lk�led. –mivel t�bb dolog m�r nem �rdekelt, megragadtam Catherin-t, �s elindultam vele a h�l�szob�nk fel�.

*

Cs�ndesen fek�dtem kedvesem karjaiban. Olyan j� volt, hogy v�gre itthon van! K�r, hogy nem tudott hamarabb j�nni. Vagy Hisz�ra levele nem tudott k�s�bb �rkezni.
Vajon mit fog sz�lni? Nem fog repesni az �r�mt�l, de h�t ez van. Meg�l? Vagy eltasz�t mag�t�l? Nem baj, ez meg�r mindent. B�r… Lehet, hogy azt m�gsem, hogy elvesz�tem �T ennek �r�n. T�prengve megfordultam �gy, hogy szem�gyre vehessem Hal�lsz�rny arc�t. M�g most is mintha gy�gy�t� �lmot j�rna Hisz�ra, Alextrasz�val keresztezett birodalm�ban. Nyugodtnak t�nt, s�t tal�n b�k�snek is egy kicsik�t. Nem b�rtam nem �szre venni, hogy megv�ltozott egy ideje. M�g akkor kezd�d�tt, mikor r�t�rtek a rosszull�tek. Akkor m�g azt hittem, hogy csup�n szenved�se miatt lett m�s, de m�g most is m�s volt. Mintha… Az eddig kett�oszlott �njei egybe kezden�nek olvadni. M�r nem volt t�lzottan kedves �s meg�rt� velem, de nem volt durva, �s kegyetlen sem. Valahol meg�llapodott a kett� k�z�tt. Na j�, nem pont �gy van, hanem… M�g a f�jdalmai megjelen�s�nek elej�n ink�bb t�nt kedvesnek, aki k�pes az�rt kegyetlen dolgokra is. Azt�n meg kegyetlennek, arrog�nsnak, m�gis �rzelmekkel telinek. T�nyleg lehetetlen kiigazodni ezen a f�rfin… M�r �ppen eljutottam arra a szintre, hogy r�j�ttem, val�sz�n�leg k�t �nje van. Az egyik ugyeb�r kedves, meg�rt�, �s mondhatni egy l�gynek sem tudna �rtani. A m�sik �nje ezeknek a tulajdons�goknak a teljes ellent�tjeivel rendelkezik. Rideg, durva, len�z�, �s gondolkod�s n�lk�l gyilkol. Ak�r m�g engem is. Szemtan�ja voltam annak is, mikor viaskodott egym�ssal ez a k�t �n. Ahogy megfigyeltem legt�bbsz�r a kedves az ir�ny�t�, a gonosz �n, pedig pr�b�lja �tvenni az ir�ny�t�st. �s ez egyre t�bbsz�r siker�lt is neki. Azt�n j�ttek a kedvesem �ltal sosem �rzett f�jdalmak, amikt�l val�sz�n�leg majdnem a saj�t maga uralta m�svil�gra jutott. M�r akkor kezdtem �szre venni, hogy megint v�ltozik. P�r napig m�g a kedves �n k�pes volt k�zben tartani az ir�ny�t�st, azt�n hirtelen elvesztette erej�t. Onnant�l kezdve j� hossz� ideig csak a durva �n volt hajland� megmutatkozni a vil�g fel�. Illetve fel�m. Azt�n megint elkezdett v�ltozni. El�sz�r azt hittem, hogy a kedves r�sze pr�b�l �jra er�re lelni. Azonban r� kellett, hogy j�jjek, t�vedtem. Egyszer�en csak a gonosz r�sz is elkezdett megbar�tkozni azzal, hogy vannak �rz�sei. �s igaz�b�l ez tetszett nekem. Tal�n az �n rossz �nem is k�pes lesz egyszer megjavulni? Mert be kellett vallanom, hogy nekem is van durva, �s �rz�ketlen r�szem. Ami akkor t�r r�m, mikor t�tov�zok, mert k�ptelen vagyok d�nteni. Ha egyszer �s mindenkorra megtanuln�m, hogy nem lehet d�nt�seket hozni vesztes�gek n�lk�l, akkor nem k�ne nekem sem szenvednem ett�l a kett�s l�lek dologgal. Vajon Hal�lsz�rnynak mi�rt van k�t �nje? Igaz�n �rdekelne. De megk�rdezni nem merem. H�t, igen, ez az �n form�m… Gy�va vagyok. Kezemmel �vatosan v�gig sim�tottam az arcomon �ktelenked� sebhelyt. Igen. Az vagyok. Sz�nalmas, �s gy�va. Ez a seb is csak erre tud eml�keztetni. T�k�letesen megmutatja szem�lyis�gemet. Szeretn�k t�k�letes lenni mind k�ls�leg, mint bels�leg. De egyik sem siker�l. Am�g nem ismertem Hal�lsz�rnyt, elhitettem magammal, hogy az vagyok. Azt�n n�la kezdtem r�j�nni, hogy ez egy�ltal�n nincsen �gy. Meg lett a sebhelyem, �s most m�r k�pes vagyok bevallani is. Fels�hajtottam, mire Hal�lsz�rny idegesen elkezdett mocorogni, mintha �lm�ban is �rezn�, hogy valami baj van velem. Nem akartam, hogy �bren legyen, mikor t�vozom, ez�rt gyorsan kisz�lltam az �gyb�l, �s elmentem zuhanyozni a saj�t f�rd�mbe. Ak�rmennyire is �lveztem Hal�lsz�rny f�rd�je �ltal okozta �lvezeteket, r�kellett j�nn�m, hogy hi�nyzott egy kis v�zzel val� zuhany. Kezdtem besokallni az emberi v�rt�l. Persze, gy�gy�t� hat�s�, meg kellemesen hat a b�rre, s�t, m�g a szaga is kellemesnek mondhat�, de… Mindegy, l�nyeg a l�nyeg, az�rt bizonyosan jobb, ha a nekris l�nya n�ha v�zben f�rdik, nem, pedig v�rben. Mikor v�geztem a hideg vizes zuhannyal, magamra �lt�ttem egy egyszer�, fekete-feh�r ruh�t, ami sz�pen kiemelte naps�t�tte b�r�met. Hajamat felt�ztem, �letemben el�sz�r, mivel Hal�lsz�rny mindig azt mondta, hogy k�v�ncsi lenne r�m �gy. H�tha ez majd egy-k�t pillanatra elvonja figyelm�t arr�l a zavar� t�nyez�t�l, ami val�sz�n�leg fel fogja bolygatni a nyugalm�t. Halkan s�hajtottam, lehunytam szememet, �s mire kinyitottam m�r Hisz�ra mosolyog�s arc�val tal�ltam szemben magamat.

*

Fel�bredtem, de addigra Catherin elmenet valahov�. Gondolom Hisz�r�hoz, mivel tegnap azt mondta a k�ld�ncnek, hogy ma megy hozz�. M�g egy ideig lust�n hever�sztem az �gyban, majd fogtam magamat �s elmentem f�rdeni. Mikorra v�geztem, felfriss�ltem, �s le�ltem �r�asztalom mell� pap�rmunk�t v�gezni, h�tha ezzel gyorsabban telik az id�, m�g Catherin vissza nem j�n. Egyszer csak megjelent. Elk�pedtem, mikor megl�ttam. El�sz�r csak azon, hogy felt�zte a haj�t, val�sz�n�leg azt gondolva, hogy ezzel �r�met okoz nekem. �s igaza is lett, mivel rohadtul j�l n�zett ki �gy, azonban mikor megl�ttam, hogy mi�rt akar �gy kiengesztelni, felkaptam a vizet.
-Az meg mi ott a kezedben? –mintha nem tudtam volna… Catherin sz�gyenl�sen, �s l�that�an el�re is ijedten r�m mosolygott.
-A fiad. Woral. –�reztem, hogy agyamat egy percre el�nti a d�h, azonban sz�momra teljesen �rthetetlen okb�l, mikor meghallottam a gyerek panaszos s�r�s�t (gondolom meg�rezte a k�zt�nk lev� fesz�lts�get) enyh�lt a haragom…