2. fejezet- Tal�lkoz�s

Na ok�… Sz�val egyed�l �lek egy pesti lak�sban �s most izgatottan
v�rom a Ferihegyen, hogy a jap�n cseredi�kok meg�rkezzenek. Az eg�szben
csup�n n�h�ny apr�cska hiba van:
- Egy kukkot sem tudok jap�nul
- H�rman j�nnek
- R�ad�sul fi�k…FI�K!!!!!!!
- Szellem detekt�v vagyok k�ny�rg�m!!! Mi�rt cseszik ki velem ennyire az
�let??
Utols� rem�nyem, hogy valami csoda folyt�n a fi�k tudnak magyarul…
Persze j� oldala az eg�sznek, hogy megetethetem �ket valami rohadt er�s
magyar kaj�val… Na j� nem…
- A 13:00 �r�s jap�n j�rat hamarosan lesz�ll…
Oh remek… Mondjuk annak kifejezetten �r�ln�k, ha legal�bb helyesek
lenn�nek. Igaz�b�l az a helyzet, hogy fogalmam sincs kik ezek fi�k… A
nev�ket ugyan tudom, de hogy k�rdezn�m meg?? Kb. annyit tudok jap�nul, hogy
Konnichiwa, azt�n k�sz. Lesz�llt a g�p. Komolyan mondom, hogy nem tudom kik
ezek… Hogy n�znek ki? Azt meg nem k�rdezhetem meg minden utast�l,
hogy:
- Bocs, nem te vagy Yusuke Urameshi?
Persze mindebb�l tal�n csak a nev�t �rten�. A rept�r v�r�terme lassan
kezdett ki�r�lni. Azt�n megpillantottam h�rom kb. velem egyid�s fi� �llt.
K�ts�g k�v�l nem magyarok voltak. Nyugalmat er�ltetve magamra /ugyanis a
sz�vem igen hevesen dobogott/ lassan a fi�khoz s�t�ltam.
- Hy!- ny�gtem ki az els� k�sz�n�st ami hirtelen eszembe jutott. - Yusuke
Urameshi? - N�ztem k�rd�n a fi�kra…-Fogalmam sem volt arr�l, hogyan
fogunk kommunik�lni az elk�vetkez� k�t �s f�l h�napban. Ugyanis az iskola
utols� k�t het�t itt fogj�k t�lteni. Azt�n pedig eg�sz ny�ron itt lesznek.
A fekete haj� fi� r�m mosolygott jelezve, hogy � az. �n intettem, hogy
k�vessenek. T�megk�zleked�ssel egy sz�k �ra alatt a lak�somon voltunk. Egy
hatalmas s�haj szakadt fel bennem. Na most m�r csak azt k�ne megtudnom,
hogy �k mit esznek… Nem is… el�bb tal�n a nev�k k�ne..
-Eszti . – mondtam magamra mutatva, majd a fekete haj�ra. -Yusuke. A
t�bbiekre n�ztem �s megr�ntottam a v�llam. A hossz� v�r�s haj� r�m
mosolygott.
-Suichi.- A m�sik, aki szint�n v�r�s volt /b�r ink�bb a narancs egy
s�t�tebb �rnyalata/ is k�z�lte a nev�t. – Kuwabara. - mondta
egyszer�en. Ism�t mosolyogtam. Csin�ltam nekik krumpli p�r�t, arra gondolva
ezt mindenki szereti, �s r�ntott h�st. Miut�n megter�tettem, az �tel szinte
pillanatok alatt t�nt a „semmibe”. M�g Suichi norm�lisan �s
kedvesen viselkedett, addig a m�sik kett� egy �ra alatt kb. 10-szer kaptak
�ssze. K�rd�n n�ztem a fi�ra. � csak lemond�an mosolygott.
Az elk�vetkezend� k�t h�tben vagy a sulimban dekkoltunk, vagy Pest
m�zeumait, hidait �s egy�b nevezetess�geit mutattam meg a fi�knak.
T�bb-kevesebb sikerrel. Egyik a Sz�pm�v�szeti M�zaumba t�lt�tt
kir�ndul�sunkon, Kuwabara �s Yusuke majdnem t�nkretett n�h�ny festm�nyt.
Ut�na nem gy�ztem magyar�zkodni a n�nek, aki a teremre fel�gyelt. Azt
hiszem ek�zben Suichi alapos fejmos�sban r�szes�tette a fi�kat.
Suichi…Vele nagyon sokat s�t�ltunk. Nem besz�lt�nk, hiszen nem
�rtett�k egym�st. Ezt mellesleg �n megtudtam volna oldani, de akkor meg
magyar�zkodhattam volna. Mindegy. L�nyeg, hogy sokszor s�t�ltunk egy�tt,
csak mi ketten. N�ha m�g v�r�s r�zs�t is kaptam t�le, amir�l akkor m�g nem
tudtam, honnan var�zsolja el� �ket. Minden esetre, ott m�r sejtettem, hogy
ezen a ny�ron szerelmes leszek. Persze nem �gy k�pzeltem el az eg�szet,
ahogy az t�rt�nt…
Viszont arra is r�j�ttem ebben a k�t h�tben, hogy nem f�z�k annyira
rosszul. De az is lehet, hogy a rizs ut�n ez fel�d�l�s volt a
fi�knak…
Az �gnek is h�l�t adhattam, mert egy �rva k�ldet�st sem s�ztak r�m. �s
nagyon megkedveltem a h�rom sr�cot. Akkor is, ha n�ha kicsit idi�t�k, vagy
nem �rtem �ket. Az �letem is teljesen m�s lett. Teljesen felvidultam. Meg
persze Suichi t�nyleg nagyon helyes volt…