4. fejezet - Szotyi felbukkan�sa
Verejt�kezve riadtam fel �lmomb�l. Nem is eml�keztem r� mi volt az az
�lom… De �reztem, hogy valami t�rt�nik.
- Ez egy d�mon… - suttogtam a szoba s�t�tj�nek. Kezdeti lass�s�gom
ellen�re vill�mgyorsan cselekedtem. Magamra kaptam kezem �gy�be ker�l�
egyik ruh�mat, majd minden gond n�lk�l kiugrottam harmadik emeleti
ablakomb�l…
�szt�neim egy koszos mell�kutc�ba vezettek. Amikor megl�ttam a halv�ny
�rnyat, v�szj�sl�an, halkan sz�ltam az idegenhez:
- Ki vagy te? Mit akarsz Budapesten? - Szemeim v�szj�sl�an villogtak. Az
�rny�kb�l el�l�pett egy alacsony v�r�s szem� fi�. Megsz�lalt ugyan, de nem
�rtettem mit mond. R�olvastam �gy most m�r k�lcs�n�sen �rthett�k egym�st.
- Nem aj�nlatos velem kikezdened. - mondta lekicsinyl�en. – Nem
vagyunk egy s�lycsoportban.
- Ahhoz k�pest, hogy milyen kicsi vagy j�l felv�gt�k a nyelved!
A penge amely az �jszak�ban villant vill�m gyors volt. Az utols�
pillanatban t�rtem ki el�le. �rny�k ny�lv�nyaimmal a fi�t a t�gla falhoz
szegeztem.
- Felesleges kap�l�znod. Ezeket nem tudod elv�gni. �s most halljam! Mit
akarsz itt, t�kmag?
- Nem fogom megosztani a terveimet egy ilyen sz�nalmas haland�val, mint te!
– ny�gte, mivel az �rnyak egyre szorosabban fon�dtak a nyaka k�r�.
- Micsoda kedves szavak! Nem �ltem m�g embert… De b�r mikor
megtehetem. – az �rny�kok m�g szorosabban fogt�k a fi�t.
- Rendben. h�rom fi�t keresek. Valahol ebben a sz�rny� v�rosban vannak.
Yoko Kuram, Yusuke Urameshi �s Kazuma Kuwabara.
Pr�b�ltam leplezni meglepet�semet, mereng�semb�l pedig a fi� ideges hangja
z�kkentett ki.
- Leszedn�l innen, haland�?!
- Igen. Nos arr�l a Kuram�r�l semmit sem tudok. A m�sik kett�m pedig
cseredi�kok �s n�lam laknak…
- Vigy�l el oda!
- T�kmag ne parancsolgass! – Ut�ltam, ha valaki meg akarta mondani,
hogy mit csin�ljak. – Mi a neved?
- Hiei.
Szerintem jobban illett volna r� a szotyi elnevez�s. Viszont ha
belegondolunk helyes volt. Alacsony, v�r�s szem� �s fekete haj�. A haja sz�
szerint �gnek �llt, el�l pedig egy feh�r cs�k h�z�dott benne.
- J�l van elviszlek a lak�somra… - Egyeztem bele egy lemond� s�haj
k�s�ret�ben. – Induljunk.


Amikor a lak�somhoz �rt�nk, betess�keltem leg�jabb
„vend�gemet”. J� hangosan bed�r�mb�ltem a fi�khoz azt�n
�vatosan bekukkantottam az ajt�n… �gy l�tszik kopog�som hasztalan
volt… Oda szaladtam a fi�khoz �s hozz�juk v�gtam egy-egy p�rn�t. Na
ez megtette a hat�s�t. �lmos morg�sok hallatszottak a takar�k al�l. Ekkor
l�pett k�zbe Hiei.
- Felkelni idi�t�k!
Az ismer�s hangra r�gt�n kipattantak az �lmos szemek. A fi�k k�rd�n n�ztek
r�m. Seg�ts�gk�r�en Hieire n�ztem…volna ha bele nem kezd r�gt�n,
an�lk�l, hogy k�rtem volna.
- Koenma-nak k�ldet�se van sz�munkra. Itt ebben a kicsi �s ronda orsz�gban,
�gy hogy l�gy sz�ves szedj�tek �ssze magatokat!
- Na j�! El�sz�r is az orsz�gunk nem ronda! - sz�ltam inger�lten. –
M�sodszor: �n vagyok az itteni szellemdetekt�v teh�t ebbe nekem is van n�mi
belesz�l�som!
- ��! Egy koll�ga. - mosolygott Yusuke. M�r mind �rtett�k mit mond a m�sik.
– Mi a probl�ma Hiei? Mit akar a cumis?
- Egy S oszt�ly� sz�rny gar�zd�lkodik ebben az… orsz�gban. El kell
kapnunk!
- �s nem v�rhatna holnap reggelig? – k�rdezte Kuwabara �lmosan.
- Hiei, igaza van! Nem v�ghatunk neki az �jszaka k�zep�n. – sz�lt
Suichi. Valami azonban nekem is felt�nt. Hi�nyzott egy apr�cska r�szlet.
- Ki az a Kurama? – ez a k�rd�s foglalkoztatott.
- �n. – hangzott a t�m�r v�lasz Suichit�l…

Na ez m�r t�nyleg sok volt. Soha az �ltben nem volt m�g dolgom S oszt�ly�
sz�rnnyel. De igaz�b�l nem ez volt az egyetlen dolog ami
foglalkoztatott… Valahogy nem �gy k�pzeltem a vak�ci�m els� napj�t. A
park f�v�r�l n�ztem az eget, de innen a v�rosb�l nem igaz�n l�ttam a
csillagokat. Ez a n�gy fi� fenekest�l forgatja fel az �letem. �s valahogy
m�gis…v�gyom arra a kih�v�sra amit az �letembe hoztak. Meg azt�n
Kurama. Olyan fura… �n m�g soha nem voltam �gy igaz�n szerelmes. �s
arra is v�gyom, hogy megtapasztaljam ezt az �rz�st. Mert vonz�dom
hozz�…

- Kurama te akkora egy h�lye vagy! – Hiei sz�r�s szemekkel n�zett
bar�tj�ra. – Az a l�ny csak egy egyszer� haland�. Nem m�lt� hozz�d.
A fi� hal�los nyugalommal szeml�lte Hiei d�hkit�r�s�t. Nem �rtett egyet a
t�zd�monnal.
. De te sem b�ntottad. - Vitte be a tal�latot Kurama. – Amib�l k�t
dologra k�vetkeztetek: vagy nem tudtad vagy �rdekl�dsz ir�nta.
- Ez nem a te dolgod. – ford�tott h�tat a fi�.
- Na mi van sr�cok, mi a vita t�rgya? – Yusuke �lmosan l�pdelt a
szob�ban. �jszaka 3-kor ez nem is meglep�. – �s hol van a dr�ga
vend�gl�t�nk?
- Fogalmam sincs �s nem is �rdekel. – Hiei mogorv�n gubbasztott a
sarokban.
- Megkeresem. – Kurama fel�llt a kanap�r�l �s keresni kezdett engem.
Sejtette, hogy a parkban kuksolok. Menyire igaza van.

Halk l�p�sek zaja �t�tte meg a f�lemet.
- Minden rendben? - Kurama mell�m telepedve szint�n az �gre emelte a
szemeit.
- Igen… Csak ez nekem kicsit sok �gy egyszerre.
- H� itt vagyunk… Nem kell f�lned. - mondta b�ztat�an.
- Egy�tal�n nem f�lek. Soha nem szoktam. - mondtam halkan. Annyira j� volt
�rezni a k�zels�g�t, b�r ezt magamnak sem akartam bevallani.
- M�gis b�nt valami. L�tom a szemeden. – mondta. Na igen. Azokkal a
z�ld szemekkel �n is b�rmit �szre vettem volna…