Osztriga citromlével

Hozzávalók:
1 db osztriga
1 fej hagyma
citromlé

Evett már Ön osztrigát? Ízletes csemege, amelynek fogyasztásában a franciák az élfogyasztók, és élvefogyasztók is, amely ínyenc pikánssággal foglalja magában a tényt, hogy a citrommal megbolondított kis állatka élve csusszan le a torkunkon.
A vacsora is sokkal kellemesebb ha egy vendéget tudhatunk magunk mellett, aki melegen élvezi velünk a gyertyafényes szobában Vivaldi tavaszát. Vegyünk tehát egy „osztrigát”, amelynek hízelegjünk és kedveskedjünk, majd ha nem akar megtörni udvarlásunk bókjai alatt altassunk el egy kis triklórmetánnal, nevezetesebb nevén kloroformmal finoman, cseppesen átáztatott közönséges zsebkendőt szorítsunk erősen az arcához, hogy ne ficánkoljon túlzottan.
Ezután, nyilván van a háznál egy kis csöves tű, és a viszonylag könnyen beszerezhető lidokainos oldattal feltöltve ,szúrjuk bele kis halunk hátába az emberséges udvariasság legnagyobb jóindulatát csurgatva bele, mely a gerincvelő kemény burka közé szivárgó epiduláris térbe burjánozva eljut az abból „kinővő” agyvelőbe, amely így érzésteleníti az egész testet. Magában az agyban nincsenek érzőidegek, tehát nem kell aggódni. A tű végig benne maradhat alanyunkban, csak vigyázzunk, hogy ne dőljön bele, de néhány támaszték segítségével ezt elkerülhetjük.
Az „osztrigát” nem könnyű felnyitni. Először az előttünk lévő bozontos akadályt kell elnyirbálnunk magunk előtt, amit egy borotvával, vagy bármely hajvágó eszköz segítségével könnyedén elérhetünk a szőrzet nagyságát figyelembe véve, hisz nem kell művésznek lennünk ama téren, hogy a fedelet teremtő felületet csupasszá varázsoljuk. Utána fogjunk egy kis kést és vágjuk le könnyed mozdulatokkal a héjat beburkoló húst és bőrfelületet, amit esetleges későbbi fogyasztás alkalmára nyugodtan lefagyaszthatunk. Fontos, hogy ilyenkor ne viseljünk még semmilyen előkelő ruhát, mert a művelet során olykor szökőkútként előbuggyanó különböző vörös színekben pompázó testi nedvek kárt tehetnek a drága öltönyökben. Egy fúró segítségével fúrjunk négy lyukacskát a héjon. A zajra vendégünk felébredhet, de a kloroform és a lidokain miatt kellően laza állapotban lesz amit a csiszolgató művelet után néhány előre eltervezett vicceske után még érzékibbé tehetünk, miközben kultúr körökben néhány udvariatlan utalás erejéig megjegyezhetjük, hogy milyen hangosan dolgoznak odakinn a munkások. Ha meg van a 4 négyzetet alkotó lyuk és lecsurgattuk a fölös folyadékot akkor egy körfűrész segítségével megalkotjuk az oldalait is. Ha ez készen van és felvágtuk a koponyát a használhatatlan héjat emeljük le róla, ami alatt meg is pillanthatjuk az „osztrigát”, ami élő csomóként fog finoman lüktetni. Távolítsuk el az agy halvány burkaként rajta lévő hártyát. Utána fogjunk egy kis csipeszt és egy aprócska vágóeszköz segítségével csippentsünk le az immár csupasz tekervények közül egy tetszőleges méretőt, amellyel talán még néhány kósza gondolat is az ujjunk végére akadhat, amit helyezzünk bele egy előre megmelegített serpenyőbe és folyamatosan forgatva süssük halvány szürkére néhány előre felvágott hagymakocka sercegő társaságában. Közben a kellemes társaság mellett nyugodtan elsüthetünk néhány faviccet, hisz vendégünk minden igyekezetünket értékelni fogja álmos állapota miatt, és ne vegyük rossz néven, ha erőltetett nevetést ad ki egy harmadrangú Jean-poén után, hisz ígyis könnyezni fog a levegőben csípő hagyma miatt. Ne feledkezzünk meg az udvariasságról sem, tapintatosan meg kell kínálnunk a megsült falatkából, amit néhány citromcseppel még bódítóbbá tehetünk, amely különös hatást fog nyújtani a hagyma után, majd az ilyenkor illő fehér borral koccinthatunk vele, ha képes megfogni a poharat, mert előfordul, hogy gondos mama módjára nekünk kell a szájába csúsztatnunk a falatot, amiért jutalmunk néhány meleg, elismerő mosoly lesz. És ami a legfontosabb: ne sértődjünk meg, ha a fárasztó többértelmű asszociációk után „elalszik” vendégünk.