11. Fejezet: Felszakadt sebek

Az erdő halkan suhogott. Az ében sűrűben fehér lények tekeregtek egy kísérteties alak körül lebegve. Kikyo csendesen előlépett a lobogó árnyak függyönye mögül...

Ayure eddig csak apró, jelentéktelen jelenségként szerepelt Kagoméék oldalán. Nem is foglalkoztak vele, nem kérdeztek, ő se kérdezett. Csak Miroku számára nem volt közömbös a lány, mert mikor mindig rátekintett, szemei sosem az arcán akadtak meg, hanem a fenekén vagy a mellein. Nem ismerték, nem is akarták megismerni. Ő csupán véletlenül került mellélyük. Nem érdekelte őket hogy mire gondol Ayure, vagy hogy mi játszódik le elméjében. Önző módon csak Inuyasha megtalálásával voltak elfoglalva. De a fény ezúttal se a fiúhoz vezette őket, hanem egy szépséges, romantikus helyre. A tópartot a nap tiszta fénye öntötte el. A hely romantikus függönyben derengett, amint az ölelő fák selymesen borultak rá a meleg vízre, min virágok ringtak. Kagome a távolban két alakot pillantott meg. Egy párt, kik kézen fogva, egymás melett sétáltak. Először azt hitte, hogy magát és Inuyashát látja, de nem. A fiú haja ugyan ősz volt és két aranyos kutyafül is elhelyezkedett fején, de a lány, furcsa volt elismernie, de még nála is szebb volt amint az arany hajába belefodort a szerelmes szél. Ashka és Ayure volt az...

Ropogó dübörgés rázta meg a levegőt, amint a két hatalom összecsapott, mint mikor a hideg és meleg levegő összetalálkozik és összeütközésükkor szikrázó viharfelhők születnek meg. Inutaisho a magasba ugrott a hullámzó füsttenger mögül, utána a tekergő ostor vérszomjasan csapott és mohón belecsimpaszkodotta kezébe. Hayu is előtört az árnyak mögül és a férfihoz lökte magát. A nő odahajolt Inutaishohoz, kinek agyarai dühödten felragyogtak. Hayu ajkai csábítóan kinyíltak:
-Ha még élnél...Mi ketten micsoda dolgokat tudnánk művelni.-azzal érzékien megnyalta a férfi dühtől ráncos arcát.
Inutaisho kitépte magát a nő karmaiból és kardjával feléje csapott. Az éle épp hogy csak hozzáért a nőhöz. Hayu felcsapta a kezét, mire a penge sírva kettétört. A nő gúnyosan elmosolygott:
-Szánalmas. Nem méltó hozzád...
Inutaisho a levegőben szaladt, teste nemesen fénylett, mint a nap. Hayu vigyorgó képére ördögi, sötét fény borult és ő is eltaszította magát a semmitől. Összecsaptak...A fény és sötétség egymásnak rontott, tépve, szaggatva, marcangolva a másikat, miközben kavargó fellegek kezdtek el tekeregni körülöttük vad és fékezhetetlen forgószeleket okádva magukból, mik felszántották a földet lávás sebeket tépve ki belőlük. Inuyasha az apjára tekintett, ki eltűnt a kirobbanó fellegekben. Tudta hogy nem győzhet és nem is veszíthet. De ő igen...Kaguya kardját neki csapta a Tetsuigának:
-Még nincs vége félszellem. É még itt vagyok.
A recsegő kardok rejtekéből a nő és a fiú arca szinte összeért. Inuyasha gúnyosan elvigyorgott:
-Elegáns hely ez, ugye? A mennyek királynőjének.
-Halgass kutya!-azzal eltaszította magától.
Eközben a magasban elcsendesedő vihar újból kirobbant szétpukkadó és egyre dagadó, ében fellegeket zúdítva szét. Hayu és Inutaisho újra összecsapott... Inuyasha a magasba csapta a kardot, majd elüvöltötte magát:
-Szélborda!
Kaguya romlott haja az arcába csapott a szilaj erő miatt, de gonosz nyugodtság tükröződött képéről, amint a tükör eléje perdült és fekete gömböt spriccelt elő magából. Inuyasha arca kétségbeesett volt és meggyötört. Nem harcolhat örökké. Inutaisho igen, de őn nem. Mert ha itt hal meg, akkor sosem mehet el innen. A dagadó, sötét gömb mohón elnyelte a Szélbordát...

Ayure vágyakozóan kinyújtotta kezeit a pár fele. Ők nem látták a csapatot. Önfeledten hancúroztak, miközben Ashka mohón megcsókolta a lányt, ki szenvedélyesen letépte a ruháit, majd a tóba lökte a kacagó félszellemet. A fiú magával rántotta a lányt is, kinek önfeledt, gondtalan nevetését néhány másodpercig elcsitították a hullámok. Ashka a vízben átölelte Ayurét és újra megcsókolta, majd ajkait a kéjtől remegő testére tapasztotta. A lány nevetve felnyögött, majd eltaszította magától a fiút vizet lapátolva rá. A szerteszórt vízfüggyöny mögött ajkuk újra összeért. A lány elmosolygott, majd magához húzta a fiút, ki szelíden átölelte:
-Hiába rángatóznál és ellenkeznél, úgyse engednélek el.
-Ne is engedj. Ashka...-azzal a fiúra tekintett-Ugye mindig együtt leszünk?
-Persze édesem, sose hagynálak el.
-A szent ékkő újra felbukkant. Remélem nem gondolsz ostobaságokra. Remélem nem akarod megszerezni. Nekem jól vagy így. Ashka, azt szeretném, ha félszellem maradnál...
-Az maradok...-felelte határozottan a fiú.
A fiú magához simította a lányt, ki a mellein pihent gyengéd kezeivel simogatva a félszellem izmait, mik nyugtatóan tapadtak hozzá a bőréhez. Ashka fülei hirtelen a magasba csaptak:
-Ayure. Te sírsz?
-Nem...Nem sírok...-azzal fejét felkapta és mohón hozzátapasztotta ajkait Ashka szájához nevetve a víz alá nyomva a pír fiút.
A boldog pár eltűnt a szemük elől egy időre, majd amikor újra felbukkantak, a lány arca, mint egy kinyíló rózsának harmatcseppjei, csillant fel, miközben önfeledten felnyögött és hullámzó, szőke hajával megcsapta a forró szerelemtől derengő levegőt. Szeretkeztek...Miroku elvarászolva figyelte a párt, miközben kezét a nyarvogó Shippou szemei elé tette. Ayure szemében sós derengés jelent meg, amint a múltjára nézett, ahogy Ashka magáévá teszi. Hatalmas könnycsepp csillant fel az arcán, mi lassan végignyalta a bőrét, majd az álláról lehullott és megloccsant a földön. Nem bírta tovább nézni. Dühösen Kagome felé mordult:
-Menjünk tovább!
A lány ledöbbent a tajtékzó hangnemtől, de szó nélkül engedelmeskedett amint látta, hogy a szellemlány szemeiből egymás után születnek meg a bugyborgó könnycseppek. Még a végén „elvérzik”...
Kagome a földre hajította a talárt és a nyiláért nyúlt, mikor hirtelen erős és szenvedélyes lüktetést érzett a testéből, mi szinte ledöntötta a lábairól. Kagome nyögve a földre rogyott, miközben ajkai elszakították egymást, mik mögül elősüvített egy név:
-I...Inu...Inuyasha....

Hayu ostora bömbölve Inutaisho karjához csapódott újra és újra. A fénycsóva játékos könnyedséggel hasította fel a levegőt és vájódott be a szellem húsába. A nő csalódottan hunyorogni kezdett, mégis ajkain apró mosoly villogott:
-Csalódást okozol. Ne mond hogy feladod. Támadj. Csak azért mert nő vagyok, ne kímélj, gyerünk!
Iutaisho határozottan Hayura meredt kemény és büszke borostyán szemeivel, majd kezét újra védekezéshez húzta. A nő dühödten felsikoltott:
-GYENGE vagy!!!-azzal a vibráló kar ujjairól az ostor, mint egy éhes és vértől mocskos száj kitárult és ráömlött a szellemre és tekeregve a földbe döngölte, mint egy nyomorult, tehetetlen kis bogarat.
-APA!-kiáltott fel mindenki megdöbbenésére Inuyasha.
A fiú futni készült a füstölgő, sercegő kráter fele, mikor hirtelen megtorpant. Valami láthatatlan dolog megvágta az arcát. Sebéből a vér forrón buggyant elő és fröccsent rá szakadt ruhájára. Inuyasha szemei kigúbadtak a döbbenettől amint a magasba pillantott. Egy rövid, fekete hajú lány állt a levegőben egyensúlyozva, miközben ujjai ropogva megnyikordultak a levegőben:
-Nahát nahát...Nem megmondtam hogy a háziállatok nem élhetik túl a gazdáikat...
-Yura...
Hirtelen a föld életre kelt Inuyasha alatt. A félszellem ijedten eltaszította magát a hullámó és recsegő kígyószerű testről, mi tekereve felszántotta a levegőt. Mint egy éhes és vérszomjas kobra, emelkedett elő a hullámzó és pikkelyes tenger sűrűjéből a százlábúasszony vicsorgó feje.
-Nem vagyunk már elegen? Kissé egyenlőtlen küzdelem...-morgott a fiú.
Kaguya készült a magasba csapni a kardját, mikor hirtelen fény vetült az arcára. A kráterből mennyei fény villant fel, miből büszkén előállt Inutaisho és a fia mellé ugrott. Inuyasha elégedetten maga elé rántotta a Tetsuigát és Inutaishoval együtt nézett szembe a démonok hadával. Inuyasha döbbenten, mégis csodálattal mosolygó apjára meredt:
-Azt hittem véged van.
-Ugye csak viccelsz?
-Nem, tényleg megijedtem.
-Sokat jelentesz a számomra. Másoknak még inkább.
Hayu arcára gonosz elégedettség ült ki:
-Apa és fia. Szégyen és gyalázat. A fajtiszta kutya és korcs kölyke...Milyen érdekes együtt látni titeket, gyengéket. Bolondok vagytok. Az emberek védelmében használjátok ezt az erőt, mikor uralkodhatnátok a föld felett. Ostobák vagytok, hogy ezt az erőt a halandók védelmére alkalmazzátok. Milyen szánalmas...
-Hayu... A hatalom nem a leigázás jelképe.
-Mi hasznotok van belőle, hogy az erőt mások érdekében használjátok fel, mikor a világ felsőbbrendűbb uralkodói lehetnétek?
-Mert van valami, amit meg akarok védeni és ez nagyobb erőt ad, ami jóérzéssel tölt el. A fiamat...-azzal büszkén a meghatottságtól zavarodott Inuyashára tekintett.

Kagome újra érezte a lüktetést. Inuyasha bajban van. Segítenie kell.
-Kérlek, vigyél hozzá...-azzal kilőtte a nyilvesszőt.

Hirtelen fényár borította el az acsargó démonok dühödt képét.
-Inuyasha. INUYASHA!-hallatszott egy kétségbeesett és szerető sikoltozás.
-Kagome?
-Az asszonyod?-kérdezte elégedetten Inutaisho.
A fiú arcáról azonnal eltűnt a vörösség, amint látta, hogy mindegyik démon a kibontakozó fényvihar fele tekint.
-Kagome! Menj innen! Ne gyere ide, veszélyes! Megölnek! KAGOME! KAGOME! KAGOOOOOOOOOMEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
….....................