22. fejezet

-Hogy hova? –k�rdeztem meglepve.
-H�bor�ba. Hova m�shova? Vigyem a r�gi �gyasaim k�z�? –k�rdezte g�nyos hangnemet meg�tve. Azonban l�tva gyilkos pillant�somat, r�gt�n kijav�totta mag�t. –Na, j� azzal m�g r��r�nk.
-B�ven r��rtek! –mondtam d�h�sen. –Egy�bk�nt is, nem musz�j, hogy �gyasai legyenek.
-De igenis musz�j! –mondott nekem ellent Hal�lsz�rny. –�ljen szabadon az a gyerek legal�bb egy kis ideig. Nem kell r�gt�n szerelmesnek lennie, �s elk�teleznie mag�t. Akkor tuti, hogy megcsalja a kedves�t.
-�, a kis tapasztalt… -forgattam szemeimet. Hal�lsz�rny elvigyorodott.
-Na ja. Biztos vagyok benne, hogy ha el�tted �vekig nem fekszem le olyan sok n�vel, nem b�rn�m ki, hogy meg ne csaljalak.
-M�r, ha nem csalsz meg. –mondtam ki azt, ami m�r �vek �ta k�l�n�s m�don meg sem fordult a fejemben.
-Te most nem b�zol bennem? –n�zett r�m, �rtatlannak sz�nt tekintettel.
-Dehogynem, csak k�v�ncsi voltam a reakci�dra. De most nem r�lam van sz�. Milyen h�bor�ba akarod te vinni a gyerek�nket? –k�rdeztem, ker�lve ezt a b�zol-e bennem t�m�t. Persze b�ztam benne, csak… � nem b�zik bennem. Legal�bbis erre vall az, hogy m�g mindig nem mondott nekem semmit a kett�s szem�lyis�g�r�l.
-A kensirek l�zadoznak. Nem engedhetem, hogy azt higgy�k: b�ntetlen�l neki t�madhatnak egy mag�nyos fekete nekrisnek. Arr�l nem is besz�lve, hogy a t�bbi fekete nekris sem tisztel annyira, mint k�ne. Azt hiszik eltunyultam, csak mert egy n�m van, �s att�l is egy gyerekem… Meg kell nekik mutatnom, hogy mind �n, mind a gyerekem…
-De m�g csak �t �ves!!! –fakadtam ki mondand�j�t f�lbeszak�tva.
-Emberileg sz�m�tva. –v�gott vissza erre fagyosan kedvesem. �gy t�nt nem tetszett neki, hogy ellent mondok. Cs�ndben n�ztem arc�t. Sokat v�ltozott az ut�bbi id�ben… Elt�nt r�la az a t�vols�gtart� f�l�ny, �s hely�t �tvette egy amolyan… Kedves f�l�ny. Tov�bbra is d�lyf�s volt �s makacs, de sokat szel�d�lt. Hogy ez az �n �rdemem-e, vagy a fiunk�, azt nem tudom.
-Meddig lenn�tek t�vol? –k�rdeztem v�g�l belet�r�d�en.
-Csup�n p�r ezer �vig.
-Meddig? –sikoltottam fel. –Hisz ez t�bb, mint amennyi ideje egy�ltal�n Woral megsz�letett!
-Ami k�teless�g, az k�teless�g… -mondta erre Hal�lsz�rny v�llat vonva.
-Te t�nyleg k�pes lenn�l megfosztani engem att�l az id�t�l ugye? Hogy ne l�ssam ahogy a fiam feln�… -sz�ktek k�nnyek a szemembe. Hal�lsz�rny szemei egyik pillanatr�l a m�sikra megl�gyultak.
-Igyeksz�nk hamar visszaj�nni. –�lelt mag�hoz szerelmem.
-Nem szeretn�m, ha elmenn�tek. Nem akarok egyed�l itt maradni.
-Majd Schale vigy�z r�d Anya! –hallottunk magunk m�g�l egy izgatott hangot. Woral �llt az ajt�ban.
-Apa, t�nyleg elviszel h�bor�ba? –k�rdezte k�v�ncsian. �n gyorsan let�r�ltem k�nnyeimet, nehogy �szrevegye.
-Igen Woral. Reggel indulunk. Menj aludni, hogy holnap kipihent legy�l. –Woral gyorsan visszarohant a szob�j�ba, �s nyugov�ra t�rt. Hal�lsz�rny gyeng�den a szob�nk fel� h�zott, ahol led�nt�tt az �gyra.
-Ne agg�dj! T�nyleg igyeksz�nk majd vissza. –f�radtan r�mosolyogtam, majd megcs�koltam. Szerettem volna, ha az utols� �jszak�nkat romantik�val t�ltj�k…

*

V�rz� sz�vvel n�ztem ahogyan Woral Raimor-al, �s sok m�s fekete nekrissel csever�szik. Hal�lsz�rny mellettem �llt �s k�l�n�s b�szkes�ggel vizslatta k�nnyed�n beilleszked� fi�t. L�tva meggy�t�rt arcomat, mag�hoz szor�tott. Nem sz�lt semmit, csak �tkarolt. M�g csak egy cs�kot sem adott miel�tt elmentek volna. Ellenben Woral odaszaladt hozz�m, �s meg�lelte l�bamat.
-Vigy�zz magadra Anya! –ki�ltotta m�r visszamenet. Keser�en megr�ndult sz�m sarka. Mintha nekem k�ne �vatosnak lennem…