23. fejezet

-Saffron, szállj le Schale hátáról, mert fáj neki! –kiáltottam rá idősebbik lányomra, míg a másikat karjaimban ringattam. Miután Halálszárny és a fiam elmentek, rosszul lettem. Pár hét múlva kiderült, hogy újból terhes vagyok. Nem üzentem szerelmemnek. Úgy döntöttem, hogy ha már itt hagyott, akkor ne is tudjon arról, mi van velem. Megszültem a gyermeket, akarom mondani, gyermekeket, mivel ikrek születtek. Két édes kislány. Akkor legalábbis még így gondoltam. Emberi számításban két év telt el Halálszárny és Woral eltávozása óta, és egyedül (csupán Schale segítségére hagyatkozva) rendkívül kimerültnek éreztem magamat. Az idősebbik lány, kit Saffron-nak neveztem el rendkívül erőszakosan követelte, hogy rá figyeljek, és néha igazán keményen tudott belém kapaszkodni. Húga, Neera azonban egy angyal volt. Minta baba. Nővérével ellentétben nem követelt magának túl sok figyelmet, hagyta, hogy Saffron után rohangáljak, ha éppen szükséges volt. Mivel Neera már békésen aludt ágyában, Saffron után néztem. Kérésemnek eleget téve leszállt hű szellem farkasom hátáról, most azonban egy edző bottal hadonászott, és rendkívül élvezte, hogy Schale fenyegetően morog a néha rásújtó botra.
-Saffron, teszed le azt nyomban! –kaptam ki két éves forma kislányom kezéből a botot. A kislány rendkívül szép volt (akárcsak a húga!), haja az enyém volt, azonban a szeme az apjáé. Most is kirázott a hideg, mikor rám emelte gleccserszerű pillantását.
-Akarom! –mutatott rá a botra, melyet eközben a helyére tettem. Fejem gyors intésével Schale-t elengedtem, hogy pihenhessen.
-Majd, ha idősebb leszel játszhatsz vele kincsem. De addig…
-Papa!
-Picim, mondtam, hogy nem…
-Papa!
-Papa nincs itt picim…
-Papa! –nézett merőn a hátam mögé Saffron. Hirtelen borzongás futott végig a hátamon és hátra néztem. Halálszárny állt az ajtóban és őszinte döbbenettel nézte az előttem álló csöpp lányt. Nozdormutól tanultakat felhasználva magam elé idéztem, hogy mi is történt pár pillanattal ezelőtt.
”Halálszárny belép az ajtón, szemében azzal a lágy, kellemes pillantással, melyet mindig a kedvesebbik énjének tituláltam. Majd megpillantva a gyermeket feléledt benne a gonosz énje is. Aztán én is észrevettem őt”
-Drágám… -erőltettem magamra egy félős mosolyt. Ez a mosoly hamarosan jókedvűbe csapott át, mikor megláttam, hogy Halálszárny majdhogynem ijedten hátrál egy lépést a felé totyogó lány elől. Végül büszkesége nyert, így megállt és nézte ahogy a kislánya elé áll. Saffron másodpercekig nézte édesapját, majd kinyújtotta a kezét, azzal a mozdulattal, mellyel a gyerekek szokták mutatni, ha azt szerették volna, hogy felvegyék őket. A kis aljas! Bezzeg nekem nem akarta engedni, hogy a karomba vegyem, erre az apját ő maga kéri erre!
Halálszárny keményen nézett a lányra, majd pillantása megenyhült, mire az előtte tébláboló leány durcásan leengedte a kezeit. Halálszárny pillantása erre újra megkeményedett, mire Saffron újra érdeklődést tanúsított iránta. Láttam, hogy ezt felfedezve szerelmem szemöldöke magasba ugrik, mint aki nagyon jól szórakozik valamin. Vagy valakin?
Végül arcán azzal a gúnyos, kissé durva mosollyal lehajolt és karjára ültette lányát. Egy ideig nézték egymást, majd Saffron boldogan Halálszárnynak dőlt. Kedvesem egy ideig tanácstalanul állt ringatva lányát, majd a nem lefoglalt kezével megcsiklandozta lányát annak álla alatt. Erre Saffron édesen felkacagott és vidáman nézte apját.
-Miután elmentél, akkor derült ki, hogy…
-Ne magyarázkodj! –reccsent rám Halálszárny szórakozottan játszva lányával. –Magadra hagytalak. Érthető, hogy sértettségedben nem üzentél semmit.
-Örülök, hogy megértesz. És nyugodj meg, biztosíthatlak, a te lányod! –mondtam akaratlanul is mentegetőzve, mert valahogy úgy éreztem, hogy arra utal az előbbi mondatával, hogy megcsaltam.
-Valóban? –pillantott rám mosolyogva. –Honnan tudjam ezt biztosan?
-Az istenit Zoigron! –úgy éreztem ehhez az énjéhez sokkal jobb, ha az igazi, nem pedig a választott nevén szólítom meg. –Nézd meg a szemét! Ilyen csakis neked van. Hűséges voltam.
-Elhiszem Cathe. –derűsen mért végig, látszott élvezi zavaromat. Elvörösödtem, mire mosolya kiszélesedett, erre kapott egy jobb egyenest a karjában tartott erőszakos kisasszonytól. Mindketten hökkenten néztük Saffron-t. Ő, miután biztos volt benne, hogy mindketten csak rá figyelünk, befészkelte magát apja karjába, és lehunyta szemeit, mint aki alszik.
-A „papa” nem csak tiéd Saffron drágám… -ráztam elhúzva a számat. Láttam, hogy Halálszárny rám pillant.
-Saffron? –mondta ki lassan a nevet, mint, mikor valaki bort kostól. Alaposan megízlelve, megforgatva szájában, mielőtt lenyelné. –Tetszik… -mondta végül ráhagyva. Majd szeme cinkos fénnyel megvillant. –Úgy látszik lesz ellenfeled kicsim. Ketten is a figyelmemet akarjátok…
-Hárman. –szúrtam közbe vigyorogva.
-Tessék? –kérdezett vissza meglepve Halálszárny.
-Van egy húga is. Ikrek születtek. Őt Neera-nak kereszteltem el. Megnézed őt is? Alszik.
-Menjünk. –bólintott Halálszárny óvatosan, mert közben Saffron is elbóbiskolt. Egymás oldalán léptünk ki az edzőteremből.
-Woral? –csapott belém hirtelen az anyai aggodalom. Nem volt Halálszárny mellett, és…
-Raimor-al ott maradt még egy picit. –vonta meg vállát kedvesem. –Hamarosan itt lesz.
-Nem sebesült meg ugye? –kérdeztem továbbra is nyugtalanul.
-Nem, szerencsés kis fickó. Szerzett ugyan egy-két karcolást, de semmi egyéb baja nem történt. –nem kerülte el figyelmemet, hogy Halálszárny idegesen mosolyog.
-Oké, ki vele, mi történt vele! –megálltam Saffron és Neera szobája előtt, és csak néztem kedvesem szemébe.
-Csak egy-két karcolás, már mondtam… -szabadkozott idegesen. Szemem összeszűkült, mire felsóhajtott, és szembe fordult velem.
-Na jó, nem akartam neked erről beszélni addig, míg nem látod őt… De, ha egyszer így követeled, legyen… Szerzett egy valószínűleg maradandó sebet.
-Milyen sebet? –vontam újfent kérdőre kedvesem.
-Az arcán egy apróbb heg. –riadtan nyúltam arcomhoz, mire elmosolyodott. Egyik kezével óvatosan elengedte Saffron-t, majd rásimította tenyerét az én sebhelyemet nyomkodó kézfejemre. Azonban nem szólalt meg.
-Mennyire nagy? És hol van neki? –hangom remegett, átéreztem kisfiam helyzetét.
-Nem nagy, azt hiszem maximum 5 centis lehet. A jobb szemöldökének a jobb szeme sarkáig húzódik keresztbe. El lehetett volna tüntetni, de én inkább Woral szemének világát kértem vissza a gyógyítóktól, semmint, hogy eltüntessék azt a heget onnan. Woral igazán érdekesen fogta fel azt, hogy mostantól nem makulátlan a bőre. Az volt az első kérdése hozzám, hogy szerintem is macsósan néz-e ki, és hogy egyetértek-e vele abban, hogy a nők jobban fognak rá bukni. Látszik, hogy a fiam! –büszkén mosolygott kedvesem, én pedig valamelyest megnyugodtam.
-Gyere, nézd meg Neera-t is. –biccentettem fejemmel az ajtóra. Egy pillanatig feszengve nézte az ajtót majd bólintott.
Kedvesem hunyorogva szemlélte harmadik gyermekét, miután a csicsikáló Saffron-t behelyezte ágyába. Neera felébredt apja jelenlétére, és nyűgösen nézett rá hatalmas szemeivel. Mintha enyhe ijedséget láttam volna csillogni azokban az éjsötét szemekben.
-Kék? –zavarodott össze egy pillanatra kedvesem. –Éj kék??? Még a kék nekriseknek sincs ilyen szemük, szóval azt sem mondhatom, hogy megcsaltál egy Maligos félével.
-Ezen én is meglepődtem… Egy embert ismerek akinek ilyenek a szemei, de ő vele biztosíthatlak, hogy nem csaltalak meg, mert nem az esetem.
-Kinek? –pislantott rám szeme sarkából szerelmem, és szúrósan meredt rám, amolyan ne-próbálj-meg-hazudni tekintettel.
-Annak a… Wizzoal srácnak, akinek bemutattál a szigeten. Latharan, ha minden igaz, és nem csal kerge utakra az emlékezetem. –megszeppenve láttam, hogy Zoigron elsápad, szürke szemei elhomályosodnak, láthatóan magába fordult. Percekig olyan volt, mint egy lélek által hátrahagyott porhüvely. Aztán lassan magához tért, szeméből sütött az erőszakos menekülési vágy.
-Igazad van, neki van ilyen… -egy percre elhallgatott, sötéten szemlélte lányait. –Gyönyörű szépek. –mosolyodott el haloványan apai büszkeséggel. –Most, ha megbocsátasz, elugrom Latharan-hoz.
-Nem hiszel nekem? –kérdeztem sértődötten. Halálszárny keze végig simította a derekamat, és szenvedélyesen végigmért.
-De, hiszek. –pillantása megakadt formás melleimen. –Épp annyira hiszek neked, mint amennyire hiányoztál nekem. Miután pedig visszajöttem, megmutatom neked, mennyire hiányoztál… -előrehajolt, és azzal a kellemesen durva csókjával búcsúzva távozott. Fáradtan és csalódottan sóhajtottam fel. Miután (meglehet, hogy önkényes, önző és gonosz módon) altató varázslattal elaltattam ikreim, elsiettem zuhanyozni, majd várakozó örömmel, feküdtem be közös ágyunkba, úgy várva kedvesemet, aki hamar meg is érkezett. Epedező szenvedéllyel esett nekem, és nem volt hajlandó egy percet sem alvásra szentelni azon az éjszakán.

*

Mielőtt Halálszárny visszament Catherin-hez (a Meirbei-i szigeten):
-Magyarázd meg! Magyarázd meg te okoskodó kis féreg, hogy ez mit jelent!!! –üvöltöttem le valósággal az előttem álló Latharan-t.
-Nem tudom! –nyüszített szánalmasan az ifjú. –De talán megkérdezhetnénk az Árnyat. Ő talán tud nekünk felelni.
-Rendben. –feleltem fogcsikorgatva. Nem szívesen találkoztam az Árnnyal, rühelltem őt teljes szívemből. Sosem fogom neki megbocsátani, hogy mivel túl erőszakosnak és törtetőnek talált ahhoz, hogy birtokoljam a Wizzoalok tudását, a testembe költöztette Latharan-t.
-Mit akartok? –kérdezte egy visszhangzó hang a hátunk mögül.
-Catherin-nek ikrei születtek. Két lány. Az egyiknek olyan a szeme, mit nekem, viszont a másiké olyan, mint ezé a kis ficsúré. –böktem hüvelykujjammal Latharan-ra. –De Catherin velem feküdt le! A gének így hogyan…
-Mivel a testedben két lélek van, várható volt, hogy ikrek szülessenek. Az a gyermek, kinek olyan szemei vannak, mint neked, a te képmásod lesz. A kék szemű viszont Latharan-é. A tudatalattijuk mindig érzékelni fogja, hogy mikor beszélnek az „apjukkal”, de nem lesznek tisztában ezzel az érzéssel pontosan. Fogjátok fel úgy, hogy mindkettőtöknek van egy külön bejárású lánya. –jegyezte meg fanyarul az Árny, majd rögtön távozott is.
-Értem! –kiáltott fel Latharan elégedetten.
-Remek… Irány Catherin! Enyém az irányítás! –tettem gyorsan hozzá vigyorogva, mibe Latharan nyafogva, de belement. Nem akartam a lányaimra gondolni, majd reggel elmélkedem. Azonban jelenleg az én szépséges szerelmem jobban vonzott…