Kék szemek

Egy nő halk lépteinek kopogása visszhangzott a kietlen sikátor vizes, mocskos utcájának útvesztője közt harsogva. Kecses bőrzsizmája magányosan mélyedt bele a barnás sárba, miközben vörös sálja szelíd rebbenéssel lengett meg a kóbor és fagyos szél miatt szép arcába omló tincseivel együtt. Ében, karcsú szempillái lassan elszakították egymást és megvillant gyönyörű tekintete, mely az ezütös holdfénytől csillogva tisztán és szépséges keccsel kéklett, akár a fakó éj sütötte tenger érintetlen és zavartalan hullámai. Szemei gyengédek és nyugodtak voltak. Volt bennük valami megfoghatatlan báj, mely gőgtől mentes érzékiséggel lobogott a fekete tincsek függönye mögött megbújva. Komoly ajkai kedves mosolyt vettek fel:
-Most vagyok először ilyen...-sétált tovább magányosan és egyedül.
Egy derengő emlék lobbant fel elméjében, amint egy furcsa és finom illatú lány leguggol hozzá, ki kinyújtotta gyermekien bájos ujjait, hogy megsimogassa:
-Benned is van farkas...
Ő azonban elhúzódott tőle és meglepett és ijedt csodálkozásra nyitotta ki száját.
-Egész életedben egyedül voltál, igaz?-suttogta neki a lány, miközben ő rámeredt gyönyörű, kék kutyaszemeivel.
Blue nem nevetett, csak magában ejtett egy-két ki nem engedett, zavart kacajt, amint vállai tompán megremegtek. A mosoly lehervadt arcáról, amint kék szemeire újabb, keserédes emlék ereszkedett le, amint még kölyökként együtt futott Ruussal, majd rámeredt nyelvét kinyújtva Quentre, ki a fűben pihenve élvezte a derűs napfény sugarait.
De boldogok voltak együtt...
De minden már csak múlt idő...

-Mennün kellene tovább Seth...Eleget pihentünk. Ugye nem akarod itt tölteni ezt a nyomorult éjszakát?-kelt fel egy mogorva férfi a sikátor sötétjéből.
-Itt várjuk meg a reggelt...-fordult meg Seth, mindenki nagy bosszúságára, amint a falka tagjainak száját dühös acsargás hagyta el, mire ő is kimutatta éles fogait, figyelmeztetve lázangó társait arra, hogy még mindig övé a rang.
-Hm...-mosolygott el gúnyosan a férfi-Úgy érezzük, mióta kölykeid vannak Seth, kissé elpuhultál...
Sethtől pár méterre egy nő ült a mocsokban, ruhájával két vacogó kisgyereket takarva el, kik remegve bújtak oda hozzá.
-A szeretet nem gyengeség. Még én vagyok a falkavezér. Ha úgy érzed, méltó lennél ahhoz, hogy a helyembe lépj...Karu...gyere csak...-szorultak fenyegetően ökölbe kezei, miközben hunyorgó tekintetében tűz gyúlt.
Karu peckesen hátat fordított néhány társával, még egy utolsó, lenéző pillantással szúrva meg Sethet, ki felengedett arccal a nő és a gyerekek fele fordult...

Recsegő ciripeléssel fém rikácsoló hangja kristolta fel a csendes éji levegő páráját. A robot kissé nehézkesen közlekedett a szűk sikátor útvesztői közt, miközben villogó, gépi szemei várakozóan kémlelték a kivilágosodott sötétség legapróbb mozdulatait is, előre szegezve fegyverét, mely hidegen csillant meg a sápadt holdfényben. A gépszörny karmos lábai a falakhoz préselődve emelték meg a tonnás test szürke háját, úgy mászva ás tapadva a romok közt csattogva, mint valami hatalmas bogár. A vörös szemek hirtelen fókuszálni kezdtek.

Seth belemélyesztette öklét lázadó társának képébe, miközeben a hús recsegő hangjával telt meg a levegő. A falakra a pislákoló tűz egymást maró árnyékokat világított meg. A nő kétségbeesett arcára forró könnyek sós fátyola hullott, amint a gyerekek vacogva befészkelték magukat az ölébe. Seth végül megragadta ellenfele torkát és a falhoz taszította, miközben parancsolóan a nő fele morgott:
-Vidd innen őket...Nem kellene látniuk...
Az asszony bólintott, majd kezeit a kölykök elé tette és behunyt szemmel elment a sötétségbe.
Vér fröcsögése csapódott a hideg falaknak...

Blue hirtelen felkapta a fejét, amint lassú és fenyegető sötétség vetült rá. Valami hatalmas és gigantikus tárgy úszott végig a levegőben, eltakarva az ezüstös holdat óriási alakjának fémesen hideg csipkéivel, mik úgy nyúltak rajta, mint a csontos karmok, melyek valami torz rovar kitinjéből nőttek ki. Hirtelen hullámzó vinnyogás rázta meg a levegőt. A nő gondolkodó tekintetébe azonnal cselekvés szökött, amint a kétségbeesett nyüszítés irányába kezdett futni. Lábai meglepetten csapódtak neki a földnek, amint elkerekedő szemei megpillantották a homályban rejtőző borzalmat.
Egy farkas feküdt a szemét közt, mellette két, könnyes szemű kölyök vacogó vinnyogással bújt hozzá hideg bundájához, mely csillogó feketeséggel tapadt össze...
Blue oldalra pillantott, amint meghallotta a rászegeződő, vörös gépszemek sziszegő fókuszát.