Blue hirtelen felkapta a fejét, amint lassú és fenyegető sötétség vetült rá. Valami hatalmas és gigantikus tárgy úszott végig a levegőben, eltakarva az ezüstös holdat óriási alakjának fémesen hideg csipkéivel, mik úgy nyúltak rajta, mint a csontos karmok, melyek valami torz rovar kitinjéből nőttek ki. Hirtelen hullámzó vinnyogás rázta meg a levegőt. A nő gondolkodó tekintetébe azonnal cselekvés szökött, amint a kétségbeesett nyüszítés irányába kezdett futni. Lábai meglepetten csapódtak neki a földnek, amint elkerekedő szemei megpillantották a homályban rejtőző borzalmat.
Egy farkas feküdt a szemét közt, mellette két, könnyes szemű kölyök vacogó vinnyogással bújt hozzá hideg bundájához, mely csillogó feketeséggel tapadt össze...
Blue oldalra pillantott, amint meghallotta a rászegeződő, vörös gépszemek sziszegő fókuszát.
A lány tekintete vad dühvel sötétült el, amint kezei ropogva ökölbe szorultak. A kölykökre pillantott, kik anyjuk mellett vonyítva nyalogatták annak arcát, próbálva felébreszteni, ám hideg, kétségbeesett nyelvük nem hozott eredményt, mert a mama csak feküdt mereven, becsukott szemekkel, mintha álmodva és testével hízlalta azt a fekete vörösséget, mely összekeveredett a sárral.
A robot szemei gépies hunyorra szűkültek, bennük egy fekete farkas tükröződött, ki fenyegető morgással mutatta meg méregtől csillogó fogait.A gép fémes füstöt okádva megnyílt oldalt és hatalmas fegyver bukkant fel szürke bordái közül.
Blue kecsesen a magasba ugrott. Érezte, amint a ropogó töltények elsüvítenek mellette és megsúrolják az egyik lábát, tompa vörösséggel karcolva fel húsát. A lány a falak közt táncolva szökdécselt a fémes golyózápor közt, mely kattogó vérszomjjal festett lyukakat a romok szenvedő darabjaira.

Seth ijedten kapta fel a fejét és eresztette el a véres pofájú és üvöltöző Karut.

Blue a gépszörnyre ugrott, mely nyikorogva megremegett, majd neki csapódott a falnak, hogy lerázza magáról ellenfelét. Utána újra fókuszálni kezdte vörös kameráit, melyekkel az anyjukat nyaldosó könykökre meredt. Fegyvere fémes sziszegéssel feléjük irányult...
Blue sikoltozva a gépszörny elé ugrott:
-Átkozott!-azzal egy gyors mozdulattal kitépte az egyik kamerát.
A megbolondult robot fémes sikollyal rázkódni kezdett, miközben sebéből áramkörei, mint a belek, ömlöttek ki, kék árammal villogtatva kemély páncélját. A fegyver irányt változtatott és Blue fele fordult újra. A lány a magasba szökkent, miközben alatta a süvítő golyók a falakhoz csapódtak, majd alá bukott, mint egy kecses, megfoghatatlan látomás...

A robot még épp kamerájában egy fekete farkas tükröződött. A kép lüktetett és homályos volt, majd hirtelen bemákosodva zúgni kezdett, majd meghalóan elsötétedett...

A hó kövér pelyhekben esni kezdett, halkan kopogva a halott géplény rideg páncélján...
Blue kék szemeiben fájdalom és halvány könnyektől gyöngyözött kétségbeesés csillogott, amit a két kölyökre tekintett, kik makacsul nyalogatták mamájuk arcát. Nem tudta mennyi idő telt el...Nagy nehezen szánta rá magát, hogy felkeljen és oda lépjen a vinnyogó kicsikhez, kinyitva komoly ajkait, melyek mögül kedves szavai együttérző és keserű igazsággal suttogtak elő:
-Ne csináljátok...Hasztalan... A mamátok már nem fog felébredni...
A levegőt lassan elöntötte a hideg havazás...