A hideg �p�letromokra lass� hal�llal tekergett fel a fagy, �veges j�gp�nc�lba z�rva a pen�szes �s omladoz� t�gl�k maradv�nyait, melyek, mint egy halott �ri�s felismerhetetlen, id�r�gta csontjai, magasodtak ki a f�ldb�l csonkosan, f�mes rozsd�val, elnyelve... A v�rosb�l alig maradt meg valami. A h�zak a f�ldbe s�llyedtek, n�h�ny kibelezett aut� havasodott az emberi kopony�k k�z� rogyva. Egy hatalmas felh�karcol� oldalra d�lve figyelte az elb�j� holdat, melyet a meg�rkez�, bor�s felh�k zab�ltak meg. Neh�z volt elhinni, hogy itt, ebben a „petsisj�rta”, �don �s g�tikus nyomor s�reml�kei k�zt �l valaki. N�h�ny otthontalan ember vacogott a sov�ny t�zn�l a ler�gott h�zakban, melybe bef�szkelte mag�t megmaradt holmijaival, szakadt rongyot t�ve a barlangk�nt t�tong� ajt�k el�, hogy megv�dje mag�t a k�zeled� h�vihar el�l. Hi�ba voltak sz�k sik�t�rok, elhagyott utc�k, melyek a sz�rke, apokaliptikus v�ros f�lddel eggy� v�l�, csipk�zett k�t�mbjei k�zt kanyarogtak, a sz�l szabadon be�ramolt �s belemart mindenkibe.
Az els� h�pelyhek lassan h�zva jelentek meg. �rtatlanok voltak, finomak �s pelyhesek, a leveg�ben kering�zve egym�ssal. N�h�ny h�pehely nem is volt ijeszt�...Csak akkor, ha hozt�k a t�bbit is...

A g�tikus csipk�k, a megrogyott oszlopok hatalmas, id� csikorgatta emelv�nyei egy pillanat alatt elt�ntek a feh�rs�gben, mely vadul z�gott �s b�g�tt, sodorva maga el�tt a kisebb t�rgyakat, t�pve �s szaggatva mindent j�gcsap agyaraival, mit �rt.
Egy alak b�jt meg egy f�lholt tet� alatt �sszeg�mb�ly�dve...
A k�lyk�k vacogva a fekete farkashoz b�jtak, ki fej�t el�j�k hajtva pr�b�lta �ket v�deni a gyilkos h�vihart�l. Blue nem f�zott, b�rta az �t�letid�t. A kicsik szinte elt�ntek a lobog�, fekete sz�rsz�lak s�r�j�ben, amint szorosan bef�szkelt�k magukat d�s bund�ba. Blue v�dte �ket. Az �rtatlan h�pih�k f�lelmetes sz�rnyetegg� v�ltak, �s csapatban ver�dve b�ntottak mindent, legyen �l�, vagy �lettelen. Blue behunyta szemeit...
Eml�k�ben egy r�ten futott egy kisfi�t �ld�zve, kit n�h�ny k�nnyed �s j�t�kos ugr�ssal leter�tett a l�b�r�l, hogy megnyalogathassa forr�, szapora nyelv�vel, n�h�ny kacag� ny�g�st csalva ki bel�le. �s Apa n�zte �ket, boldogan a piknikn�l �lve. Igen...Akkor m�g tudott �gy mosolyogni...
A h�vihar kegyeten�l pr�b�lta kit�pni a k�lyk�ket a mancsai k�z�l, de � nem engedte. Nyalogatta kis orrukat, melengedte �ket, pr�b�lta finom cs�kokkal lelehelni pelyhes arcukr�l a k�nnyeket. Pedig nem �rtett ehhez...
A mam�t m�r r�g megette a h�...

Seth t�relmetlen�l �llt a bisztons�gos, romos h�zban. A h� annyira tombolt �s morajlott, hogy nem hallotta saj�t �v�lt�s�t, amint makacs indulattal pr�b�lta meggy�zni Abe-t, hogy ki fogja b�rni ezt a vihart.
-Ez �r�lts�g. Maradj itt. Legal�bb v�rd meg, am�g elcsendesedik.-pr�b�lta t�lkiab�lni a h�vihart az id�sebb f�rfi, kinek kiss� pettyezett nyaka k�r�l fekete nyak�rv recsegett meg visszatart� mozdulat�n�l.
-Az �n hib�m. Musz�j visszahoznom �ket.
-Nem tehetsz semmit sem, ha meghalsz.
-Abe...Neked nincsenek k�lykeid. Fogalmad sincs, hogy mit �rzek most...-szor�tott�k egym�st k�ts�gbeesett fogai.
-Nem tudom, csak azt, hogy egy ilyen vad h�viharban nem tan�csos egyed�l b�kl�szni. Elenor okos. Biztos megh�zt�k magukat valahol.-tette kez�t a v�ll�ra-Nyugodj meg, nincs semmi bajuk...
Karu v�rt�l mocskos pof�j�n gonosz g�ny vigyorgott fel.

A gigantikus, fekete haj� egy�tt robogva a h�viharral, sz�llt az �gen �s �gy t�nt nem zavarta, hogy ilyen �t�letid�ben kell haladnia. A gonosz h�pelyhek feh�r zuhataga csapkodta kem�ny kitinj�t, mik�zben f�mes �s morajl� hanggal lassan ereszkedni kezdett...
Egy katona �llt a hatalmas ir�ny�t�teremben, k�r�l�tte p�nc�los test�rs�g recsegtette f�mesen csattog� b�rdjaikat. Mintha nem is lett volna kinn vihar...A k�perny� t�k�letes tisztas�ggal mutatta az utat, mely hirtelen sz�nesen eltorzult, amint egy hatalmas alak jelent meg benne. Egy n�, ki f�mes maszkkal takarta el arc�t, fenyeget�en �s hi� m�lt�s�ggal magasodva kecses, fekete k�peny�be b�jva.
-Meg van a 12-es jel is. Bem�rt�k a helyzet�t. Csak a parancs�ra v�runk. �gy t�nik egy nagyobb falka, tal�n n�h�ny...
-Meg�lni mind...-ny�ltak ki a lila, g�g�s ajkak �s adt�k ki hideg, nemes egyszer�s�ggel a parancsot-Nem �hajtok fogjokat ejteni...-azzal a n� k�pe a gyors �zenet v�gezt�vel ropog� csillagporr� esett sz�t.

Blue fekete bund�ja mintha kifakult volna...A suhog� h�vihar kezdte ellepni, feh�ren takarva be l�ny�t, mik�zben � kitart�an meleg�tette a kicsiket. A vad z�g�s �s morajl�s sz�nni nem akar� l�ktet�ssel csapkodott mindent. Nem l�tott, nem hallott, nem �rzett semmit...
A fekete haj� lassan vetk�z�tt ki a h�pelyhek s�r� k�d�b�l, pont felett�k...