A lilás, kavargó köd fojtogató és bódító függönye mögött egy nő arcára nyaltak pír-sárgás lobogást a tüzes árnyak. A füst fenyegető bájjal lüktetett körülötte, a sötét foltok gonoszul tátongva nyúltak végig aranyló bőrén, miközben kinyíló, gőgös ajkai mögül mély vágyakozással suttogott elő a kéjszerű vágy:
-Hol vagy te farkas...akit a virág választott?
Kitárta kezét. Páncélja fémesen megreccsent...Körkörösen táncolni kezdett lobogó, szürkés köpenyének szétterülő hullámaiban.

Seth erős és határozott egyéniség volt. Ifjú, mégis öreg... Gyengéd, mégis átkozottul durva... Ezek az ellentétek tették őt vonzóvá, amint várakozva barnás szemeivel a tomboló hóviharra tekintett. Acsargó ajkai türelmetlenül torzultak el:
-Nem érdekel mit mondtok. Ne próbáljatok az utamba állni...-sziszegte mélyen.
-Seth...Még egy kicsit...-nyújtotta ki feléje Abe az ujjait.
Hirtelen megfordult a szél, vadul a férfi arcába csapva, kinek elkerekedett szemeibe halvány könnyeket szült a kétségbeesett döbbenet. Forró vér fröccsent neki az arcának, amint Abe rekedtes nyüszítése elcsukló borzalomként hasította fel a levegőt, miközben húsos nyelvét kiöltve a földre rogyott és elharapva azt fájdalmában, kínos vörösséget nyalt a havas kövekre. Seth megdermedt... Megfagyott szemei előtt újabb farkasok terültek el, kiknek görcsös teste sikító nyögéssel rázkódott meg vért kenve szét a hópelyhes föld rögein.
A vihar elsötétült és fémesen menetelni kezdett...
Seth arca dühödten eltorzult, amint mellette vörös fénycsóva süvített el, felszakítva a bőrét, néhány pehelyként elröppenő szőrszállal törve meg az emberi test káprázatát. Acsarogva rontott neki a viharból előlépő páncélosokra.

-Asszonyom...Most kaptuk a hírt, hogy Lord Darcia hajója elhagyta a Romokat. Az egységeink készen állnak.
-Ahogy vártam...-kopogtak a nő léptei a rideg padlón.
-Készek állunk az indulásra.
-Helyes...személyesen látogatom meg a húgom.-suttogták a fagyos ajkak.

A farkasok úgy hullottak az enyhülő havazás véres hópelyhei közt, mint a legyek...Egymásnak csapódva dőltek neki a vörössé és szaftossá váló, gótikus romok csontos csipkéinek. Seth érezte, hogy valami belemar a lábába. Morogva felugrott és lefejezett karmaival egy katonát, majd egy másikra ugorva belemélyesztette nyáladzó agyarait puha torkának megreccsenő csontjaiba. Egy páncélos megemelte roppant fejszéjét és lecsapott vele. A farkas félre ugrott, és ezúttal az újabb támadónak esett neki. Szemei döbbenten süllyedtek bele a csontok gödreibe, amint elpuhuló fogai kétségbeesetten martak bele a kemény páncélba, próbálva keresni rajta valami kapaszkodót és valamit, amit át tudna harapni...De kemény volt...Érezte magán a páncél mögül hunyorgó, gúnyos szemek villanását.

A romos vízből megcsonkított tornyok ódon csipkéi magasodtak a szürke ég fele. A fémes nyúlványokra sötét és kimért árny vetült ciripelő kattogás kíséretében. A gigantikus hajó megérkezett, aljából liftszerű emelvény ereszkedett le...
A páncélos katonák vígyázban állva, mint az élő szobrok, magasodtak fejszéiket diadalmasan a komor ég fele emelve, utat nyitva. Egy tiszt rikácsolt fel, hangja büszke harsogással robajlott fel a fémtestőrök merev erdője közt:
-LADY JAGARA!
A lift ajtaja ebben a percben nyílt meg és lépett ki sötét homályából egy elégedett, gősös alak. Az ajtók megadóan tárultak ki előtte, amint zavartalanul kopogtak recsegő lábai a halk és rezdületlen levegő fenyegető és hiú suhogásában. Amint belépett a romos várba egy lány ugrott elő és hisztérikusan sikoltozni kezdett, de a katonák azonnal elkapták:
-Ne csinálja ezt! Kérem! Hagyja őt békén! Ne csináljon őrültséget!Kérem ne! NEEEEEEEeeeeeee........-csuklott el rikácsolása, amint Jagara intett kezével a katonáknak, hogy halgattassák el.
A nő fehér köpenye halkan lobogott lépteinél, úgy magasodva a rideg folyosó tornyosuló útján, mint egy maszkos kísértet.
Egy hatalmas terembe lépett be. Óriási volt, egy gyönyörű, díszes ablak nyúlt fel a magasba a végén, halványan engedve be a szürke felhők borús ködének éji fényeit.
-Egyedül megyek tovább...-nyíltak ki az önelégült ajkak.
-Ahogy óhajtja úrnőm...-hajolt meg egy katona, majd becsukta a hatalmas ajtót, mely vészjósló kattanással elnyelte az ezüstös sugárutat.
Az óriási terem végén egy nő feküdt. Hosszú, szőke haja teste mellett omlott a földre, mint a selymes függöny aranyló tengere, eltakarva intim, kecses testének szépséges völgyeit és domborulatait, miközben hátra csuklott fejjel, félig nyitott, fehér szemekkel nézte az öntudatlan valóság sötétjét. Jagara léptei kimérten kopogtak a kövön. Az alvó szépség fele magasodott.
-Rég láttuk egymást...Hamona...-azzal a maszkjához nyúlt, mely fémesen felszisszenve az ujjai közé esett.
Aranyló hajzuhatag ömlött szét a levegőben, fátyolos tincsei mögül rideg, lila szemek tükrös felszíne lobbant fel. Mintha saját, szunnyadó tükörképére pillantott volna rá:
-Rég láttuk egymást...húgom...-suttogta nőiesen mély hangján.
Hirtelen újra felrikácsolt az elfogott lány az ajtó túloldalán:
-Ne! Kérem! Ne csinálja! Kérem! Kérem!-sírta kétségbeesett, fojtogató hangjával, mely egy rekedtes levegővétel után eltorzult, majd görcsös nyöszörgéssé alakult.
Valami megreccsent az ajtóban...
-Itt fekszel előttem öntudatlanul, drága húgom...-mondta lenéző gyengédséggel Jagara-Tudom, hogy helyesled azt, amit tenni fogok.-azzal a köpenye mögül előhúzott egy zöldellő tűt-Tudom, hogy te is megtennéd ezt a helyemben és tudom...így a jó mindenki számára.-csillant meg fenyegetően a tárgy-Az ő érdekét nézd...Így lesz számára a legjobb és tudom hogy szereted, ezért megérted, hogy ahogy te, én is boldoggá akarom tenni őt...-azzal belemélyeszette a tűt a Hamonába szúrt egyik csőbe-Segíts neki felejteni...én is segíteni fogok. És segíts neki azzal, hogy me...-zöldes folyadék kavargott bele a csövekbe, melyek fémesen sziszegve nyomták le Jagara szelíd hangját.
Szemei fagyos gyásszal tekintettek rá Hamonára, miközben megsimította az arcát:
-Ég veled...húgom...

Blue ijedten kapta fel a fejét és tekintett rá a halványodó havazásra. Morogni kezdett, kimutatva foga fehérjét, majd felkelt és megbökte a kölyköket:
-Futás...
A kicsik remegve elfutottak, a kukák mögé gömbölyödve.
Blue felálló szőrrel, fenyegetően acsarogva meredt rá a katonákra.