Rosetta Passel újra Belgiumban!
Örömmel közlöm minden olvasóval, hogy Rosetta újból az országunkban van. Tudomásunk szerint tegnap 5 körül szálhatott le a gépe és valószínűleg az artistaversenyre érkezett. Partnere May Wong, aki előző partnerével Leon Oswalddal megnyerte a cirkuszfesztivált. Azóta a férfi viszont leváltotta mostanra valószínűleg állandó partnerére Sora Naeginora. Rosetta úgy hallottuk egy éve próbálkozik az artista élettel, de ki tudja, hogy áll a diabolóval? Rég nem volt versenyen így sejteni sem lehet, hogy milyen szinten áll. Bízunk benne, hogy még mindig megérdemli a legjobb diabolós címet. Viszont egyetlen ember győzheti le őt diabolózásban és az artistaszámokban egyszerre. Az Rita Benson, akit a MerLotta még 2 évre leszerződtetett és nagy esélye van, hogy bejusson vagy a Kaleidoba vagy a Triomphe Vedette! De Rosettának sok szerencsét kívánunk. Reménykedjünk a legjobbakban!
- -Hm ez érdekes. – olvasta a cikket May a reggelije mellett. Rosetta leült mellé, majd kezébe nyomta az újságot.
- Mi ez?
- Olvasd el, rólad van szó. – Rosetta minden sort alaposan elolvasott, de megakadt a szeme egy néven.
- Rita Benson? – kérdezte magától, hangja mintha remegett volna a dühtől.
- Az meg ki?
- Akivel a parkban találkoztunk.
- Aha, akkor folytassuk a reggelit.
- Siess, nem sokára indulunk a MerLottába.
- Csak fél kilenc múlt!
- Kicsit gyakorlunk előtte. – May nehezen felsóhajtott és belenézett Rosetta szemébe.
- Nem kell senkinek sem bizonyítanod! Megértetted? Nem ér ennyit az a kis csitri, emlékszel mit mondott Nell? Az a Fay vagy ki simán bejutott, te pedig már a Kaleido társulat tagja vagy. Kinek akarsz bizonyítani? Látod a színpad szellemét ez még e legmerészebb álmaidat is felülmúlja!
- Ki mondta, hogy bizonyítani akarok? – mordult fel. Szemében düh csillogott, de May állta a tekintetet.
- Ha te mondod, de én szóltam neked. – és lassan tovább ette a reggelijét.
Marion lendületet vett és elrugaszkodott. Fordult egyet és a kezére érkezett. Egy kis ideig tartotta a pózt, majd behajlította a karjait és újból ugrott. A levegőben spárgára nyitott lábaira hajolva fordult meg kétszer. Jobb lábra érkezett, bal lábát felfele nyújtotta és hátra dőlt. Újból ugrott, most háromszor fordult és a két lábára érkezett. Oldalra forogva ugrott kettőnél és utána négy hátra szaltó következett. Befejezésképp hátul megfogta a két bokáját, hátraforgott és terpeszben leérkezve karjait széttárta.
- Milyen? – kérdezte a sarokban álló sötét alaktól.
- Gyakorolj.
- Leon! – csattant fel a lány – Hat óra óta talpon vagyok és egy kedves szót sem tudtál nekem mondani.
- Ha nem tetszik a segítségi stílusom, akkor nem kell folytassuk. – ebben a pillanatban Sora toppant be az ajtón.
- Oh azt hittem én leszek az első, de akkor megyek máshova.
- Maradj Sora. Marionnal épp menni készültünk, igaz? - Marion bólintott és duzzogva kiment az edzőteremből.
- Mi baja?
- Lehet, hogy túl kemény vagyok.
- Még gyerek, azért legyél kedves.
- Rendben. – Leon egy reggeli mosollyal búcsúzott Sorától, majd az ajtó felé menet a kicsit kómás Anjelina belé rohant.
- Áh bocs Leon, egyébként jó reggelt.
- Neked is jó reggelt. Majd még találkozunk! – intett nekik és elment.
- Anjelina, ma átmegyünk a színpadra. Azt kell gyakorolnod, hogy a jégről felugrasz a trapézra onnan pedig vissza a jégre. – Anjelina elmosolyodott.
- Remek! Azt hiszem menni fog.
- Remélem tudod, hogy ez nagyon fontos.
- Hát gondolom.
- Felkészülünk a darab fénypontjára, aminek gyönyörűnek és szeretetteljesnek kell lennie.
- De hát, akkor fogunk meghalni.
- Azért, mert szeretjük egymást és feláldozzuk magunkat így megszületik a gyerekünk. Uh de hülyén hangzik ez így… Ünnepelnünk kell, hogy végre megölelhetjük egymást, hogy végre egymáshoz érhetünk.
- Aha, rendben.
- Na akkor menj fel az ugróasztalra. Egy óra múlva szeretnék a színpadon lenni. – Anjelina felugrott az ugróasztalra és egész jól ment neki. Háromnegyed nyolckor áttudtak menni a színpadra, mindketten korcsolyát vettek fel.
- Kisebb részletekben tanuljuk meg a manőver. Ha neked tetszik akkor lehetne a neve tiszta lélek.
- Az ugrást tudod már?
- Igen, le van jegyzetelve a szobámban, de először, amit mondtam azt gyakoroljuk.
- Te is velem gyakorolsz?
- Igen. Na gyerünk. – mindketten hozzáláttak a gyakorláshoz. Úgy tűnt Anjelinának jobban megy, mint Sorának, de később ő is belejött. A jégtündérnek már sikerült felugrania a trapéz rúdjára mikor Sora még csak megfogni tudta azt.
- Na mi lesz Sora? – viccelődött vele Anje miközben a trapézon ült.
- Jól van neked könnyű! Te alapból nagyokat tudsz ugrani.
- Csak vicceltem, nagyon tehetséges vagy! Én ekkorát három hónap alatt tudtam ugrani.
- Oh, köszönöm a bókot, de ez semmiség. Na tehát, a manőverben lesz egy olyan ugrás, amikor két trapéz lesz és úgy ugrunk fel a jégről, hogy közben egy szívet formálunk.
- Jól hangzik.
- Érdekes lesz, próbáljuk ezt rendben? – Anjelina bólintott és hozzáláttak a gyakorláshoz.
Layla az ajtóhoz sietett mikor meghallotta a csengőt. Kinyitotta az ajtót és elmosolyodott.
- Szervusz Yuri, gyere be.
- Köszönöm. – levette a zakóját és felakasztotta – Nagyon jól nézel ki.
- Áh, dehogy még fésülködni se tudtam. Nem akarsz leülni?
- De, menjünk be. – Yuri leült a nappaliban míg Layla hozott két csésze teát.
- Miért is kellett találkoznunk ilyen hamar?
- Tudod, Anjelinának nem sokára születésnapja ugye emlékszel?
- Áh igen, július 16. igaz?
- Igen.
- Mire gondoltál?
- Meglephetnénk valamivel.
- Sejtettem, hogy ezt akarod, de mégis mivel?
- Ja azt még nem tudom. Valami maradandót kéne.
- Fotóalbum?
- Jó ötlet, nekem személy szerint semmi nem jutott az eszembe.
- Remek, ezt kellett személyesen megbeszélni?
- Nem, van egy másik ügy is.
- Mivel kapcsolatos?
- A színpaddal. – Layla érdekes arckifejezéssel ivott bele a teájába.
- Mi történt? Mi közöm nekem ehhez?
- A múltkori előadás nem hozott akkora sikert, mint azt Kalos várta. Sajnos az újoncok sokat rontottak az értékelésnél így a bevétel sem lett akkora. Ez a darab pedig túl költséges, egyszóval…
- Egyszóval a színpad a csőd szélén áll.
- Mondhatjuk így is, az érdekes viszont az, hogy a párizsi konferencián elfogadták az évi tervezetet, pedig tudják, hogy milyen az anyagi helyzetünk.
- Hmm, érdekes. Ott volt a Triomphe Vedette két igazgatója?
- Francine és Damien? Igen.
- Akkor ők voltak. Tudod, hogy állandóan keresztbe akarnak tenni a Kaleidonak.
- Lefizették a többieket?
- Valószínűleg. Azt hiszem, el kell utaznom egy időre. – állt fel hirtelen.
- Ugye nem Franciaországba akarsz menni?
- Honnan tudtad? – mosolygott a férfira.
- Akkor veled megyek.
- Öhm, hát rendben.
- Ha nem akarod, akkor…
- De gyere. Jövő héten megfelel?
- Persze, a hétvégém szabad.
- Akkor pénteken rendben? – a férfi bólintott és felállt. Elköszönt, majd a Kaleido színpad felé vette az irányt. Layla a telefonért nyúlt, eldőlt a díványon és távolsági hívást kért.
- Halló, Jaqueline? Itt Layla…
Marion és Leon visszatért az edzőterembe most már Mia társaságában, hogy megmutassák a kis sztár számát. Tökéletesen csinálta meg a számát, Miának is borzasztóan tetszett, de Leon megcsóválta a fejét.
- Remek Marion! – örvendezett a rendező – Egy darab sem haladt még ilyen csodásan. Na de most mennem kell. – intett egyet és elment.
- Nem jó. – szólalt meg csendesen Leon.
- Mit mondtál? – kérdezte fájdalmasan a kislány, tekintete megváltozott szemében harag csillogott és rettentően dühös volt Leonra.
- Hogy nem jó, nem adod bele szíved-lelked, nem élvezed.
- Még, hogy nem élvezem! Állandóan lehangolsz, akkor mégis mit gondolsz? Hogy tudnám élvezni?
- Ne feledd, nem Miának adsz elő, hanem a közönségnek, akik akkor csak rád figyelnek és senki másra. Látni fogják rajtad. – majd hátat fordított és indult volna el ha Marion meg nem állítja.
- Azt akarod, hogy élvezzem? Akkor ezt figyeld! – Marion felugrott és forogni kezdett. Megismételte kétszer, hogy elérje a kellő magasságot majd oldalra ugrott a forgó ugrásból és szaltózott egyet. Összehúzta magát az ugróasztal alján, nagy lendületet vett. Mikor elérte ugrása csúcspontját hátraszaltózott nyújtott testtel. Újból felugrott, bal kezét behajlítva az arcához tette a jobb addig szorosan simult az arcához szemeit behunyta lábait összekulcsolta. Arca valóban arról tanúskodott, hogy élvezi, de Leont nem tudta megtéveszteni.
- Állj! – szólt rá szigorúan a férfi és felugrott az asztalra.
- Mi az?
- Tudod mi a te legnagyobb hibád? Hogy azt hiszed, hogy te vagy Cyntia lánya, ezért megengedheted magadnak, hogy ne élvezd a produkciót, mert alapból tehetséges vagy, de hidd el ha így folytatod édesanyád nyomába sem fogsz érni! Most pedig, menj le az asztalról megmutatom mit kéne csinálnod! – Marion nagyon dühös lett gúnyos fintorral nézte Leon mutatványát.
Amióta Sorával járok meg tanultam élvezni azt, amit csinálok. Tudom, hogy a közönségnek is nagyobb élmény, ha látja, hogy egy artista mennyire szereti azt csinálni amit.
És valóban, Leon olyan odaadással gyakorolt az ugróasztalon, hogy magával ragadta Mariont. A kislány sejtette mit akart mondani Leon, de nem akarta beismerni a hibáját, kifutott a teremből fellökve az épp akkor érkező Annát.
- Mi baja? – nézett utána a lila hajú lány.
- Túlságosan is sokat tud az ugróasztalon, így nem tudja élvezni azt, amit csinál. – válaszolt neki Leon és átadta az ugróasztalt. A férfi átsétált a színpadhoz, ahol Anje és Sora épp pihenőt tartottak.
- Szia Leon! – köszönt kedvesen Sora – Nem tudod hány óra?
- Azt hiszem 11 körül járhat. Nem gyakoroltok?
- Jaj Leon 10 perce ültünk le. Tudod milyen fárasztó trapézra fel trapézról le ugrálni egyfolytában?
- Nem.
- Akkor próbáld ki. – vigyorgott Anjelina.
- Nincs kedvem, de szerintem megyek, mert talán még leszólnám a gyakorlásotokat. – ment volna el, de Sora megfogta a kezét.
- Mi történt?
- Marion sokkal ügyesebb a korához képest és annyira odáig van, hogy már nem is élvezi.
- Akkor erről beszélt Fantom. – mondta maga elé Sora.
- Miről?
- Hogy is volt? Ja igen, hogy a vízöntő egyre nagyobb tudást szerez saját terén. Így mohóbb lesz, és a célra akar törni.
- Hát most körübelül így viselkedik. – Anje megköszörülte a torkát.
- Elnézést, hogy beleszólok a beszélgetésbe, de ki az a Fantom?
- Ő a színpad szelleme és csak azok láthatják, akiknek mindenük a színpad.
- Aha, és ez mi?
- Egy kis bábu mondjuk így.
- És ha vele beszélsz azt hiszik az emberek, hogy magadban beszélsz?
- Rosetta is látja ezt a perverz bunkót…
- Ja, mért is perverz? – Sora zavartan felnevetett.
- Inkább hagyjuk.
May és Rosetta a MerLotta gesztenyabarna, kovácsoltvassal díszített kapuja előtt álltak.
- Te tudod, hogy hova kell menni? – kérdezte partnerét May.
- Azt hiszem a színpadhoz, de mivel előbb itt vagyunk menjünk az edzőterembe.
- Rendben. – bementek az épületbe, ami tele volt kisebb nagyobb termekkel, amik lehetőséget nyújthattak bármely tornaszer gyakorlására. Meglátták a fő edzőtermet, de még mielőtt bementek volna May megfogta Rosetta vállát.
- Figyelj, ha mindenképp Rita előtt akarsz szerepelni, akkor ne bosszúból csináld rendben? – mondta teljesen nyugodtan.
- Engem nem érdekel…
- Dehogynem, legalább magadnak valld be, hogy miatta jöttünk korábban, ha már nekem nem mondod el. – Rosetta sóhajtott és belépett az edzőterembe. Minden tekintet rájuk szegeződött és mintha meglepődtek volna két vendég láttán.
- Jó reggelt. – köszönt May és lerakta a cuccát egy székre. Egy hosszú, karamella hajszínű lány, félénken odalépett hozzá.
- Elnézést, de maguk kicsodák?
- Még, hogy mi? Megbocsáss kicsi lány én May Wong vagyok. Én nyertem meg Leon Oswalddal a cirkuszfesztivált ő pedig Rosetta Passel a világ legfiatalabb diaboló bajnoka. - a sarokban egy gesztenyebarna hajú lány felmordult.
- Camile, hagyd őket. Gyere ide.
- De Rita! Ő May Wong! A Kaleido színpad egyik artistája és a cirkuszfesztivált is megnyerte!
- Na és? Ha lett volna partnerem én nyertem volna. – May nemes egyszerűséggel válaszolt neki.
- Megbocsáss itteni sztárocska, de kétlem, hogy igazad lenne! Akkor, Sora Naegino nyert volna, ha nem fejezi be a mutatványát és annál szebbet nem tudtál volna csinálni. Egyébként pedig ne hordd fenn az orrod, mire vagy ennyire büszke? Hogy egy ilyen lepukkant helyen vagy artista? Sora rögtön a Kaleidonál kezdett és ha nem kési le a válogatást biztos normálisan jut be a társulatba. És ha igaz, amit a mai újságban olvastam, akkor csak esélyed van bejutni azt nem mondták, hogy biztos a bekerülés. Lássuk mire vagy olyan nagyon büszke, hogy megijedjünk, hogy még Rosettát is legyőzöd! Az igazgató azt sem tudta ki vagyok, akkor mit várjak tőled? – nézett rá teljesen nyugodtan viszont Ritában felment a pumpa.
- Még hogy én ne legyek jó? Inkább te mit képzelsz magadról? Hogy merészelsz…
- Mutassak én neked valamit? Szereljetek fel egy forgótrapézt és vegyétek le a hálót. – Rita ledöbbent. A többi artista teljesítette May kérését a lány pedig megfogta a trapézt.
Annyira örülök, hogy Sora megtanította az aranyfőnix ugrást. Bár még nem tökéletes, de az a másfél hét szabadság két darab közt elég volt arra, hogy megtanuljam, ha esetleg nem is lesz a legtökéletesebb.
- Mit csinálsz?
- Ismered az aranyfőnix ugrást?
- Az aranyfőnix ugrást? Persze, ez az az ugrás, amit kizárólag Layla Hamilton tud végrehajtani.
- Meg Sora Naegino és most láthatod tőlem is. – elrugaszkodott kellőképp meghajtotta a trapézt forogni kezdett és ugrott. Valódi aranyfőnix volt, a másik trapézt is el tudta kapni, majd felmászott rá és végpózba állt. Rita csak döbbenten nézte Mayt, aki teljesen beleélte magát az ugrásba.
- Bravó! – tapsolt az ajtóban a színpad igazgatója – Nem kell további bemutatót tartania megmutatta, hogy maga valóban nagyon tehetséges.
- Köszönöm, akkor megkaphatjuk az edzőtermet?
- Persze. Na nekem mennem kell. Rita pontosan délben várlak az irodámban.
- Igen, főnökasszony. – May Rita felé fordult.
- Hogy tetszett?
- Ezt én is meg tudom csinálni.
- Lássuk.
- Most nem akarom.
- Gyáva vagy, az arcodon egyébként nagyon jól látszódott a döbbenet. Na de hát, ha te mondod nekem mindegy. Rosetta szeretnél gyakorolni a diabolóval?
- Igen, de kell három trapéz és mögötte kötél.
- Hallottátok. – erre Rita felcsattant.
- Ti itt nem parancsolgattok senkinek! Ez az én társulatom menjetek innen.
- Nahát, hogy felhúzta magát a tökéletes Rita, neked nem tanulnod kéne? Miért pazarlod erre az időd? Meddig lesz ez jó egy-két évig? – kérdezte gúnyosan Rosetta.
- Neked ehhez semmi közöd!
- Már miért ne lenne? Ugyanezeket a szavakat használtad mikor én megnyertem azt a diaboló versenyt! Utállak, csak te tehetsz mindenről! Jobb ha tudod és kár letagadnod! Minden egyes szavad itt van a fejemben, még ha nem is emlékszel. Gyerünk mutass valamit diabolóval vagy trapézon. Melyiken vagy jó? Vagy csak nagyon felkaptak? Esetleg elírtak valamit az újságban? – Rita elfordította a fejét – Szánalmas, és még te mondod, hogy mi parancsolgatunk? Te sem vagy jó másra. – Rosetta elővett három diabolót meg a pálcát. Már felszerelték a trapézokat és a kötelet alul pedig volt egy ugróasztal. Ráugrott, majd megállt a középső trapézon.
- Hát láss csodát, én nem csak diabolózom! Sőt képzeld, ha egyszer elég ügyes leszek még a legendás manővert is végre tudom, majd hajtani! – elkezdte hajtani a három diabolót. Mikor már kellőképp gyors volt, mind a három diaboló elkezdett hintázni a trapézon. Majd kicsit később szaltózva ugrott át a középső trapézra, közben nem estek le a diabolók. Aztán a középsőt is meghajtotta, hátraugrott, de nem hagyta el a trapézt, mert beakasztotta a térdét a rúdba. Átlendült a szélsőre közben mind a három diabolóra rácsavarta a kötelet. Egyik kezével megfogta a trapéz rúdját a másikkal pedig feldobta a diabolókat. Átugrott a hátul kifeszített kötélre, ami a legvékonyabb fajták közül volt. Oldalra szaltózva felugrott és elkapta a diabolókat. Egy hirtelen mozdulattal megint feldobta őket úgy, hogy pont a kötélre érkezzenek. Aztán egyesével ugrálta át őket és a végén megvárta, míg a felmentek a kötélre. Keresztbe tette a kezeit és feldobta mindkét pálcát a diabolókkal együtt és fent a levegőben forgott. Előre szaltózott a középső trapézra és közben elkapta a pálcákat. Beakasztotta a jobb lábát a trapéz tartókötelébe és ez lett a végpóz. May büszkén nézett végig a döbbent arcokon.
- Így kell ezt csinálni Rosetta! Ez a Benson kiscsaj a nyomodba se érhet! – mikor a lányra akart nézni már csak az ajtócsapódást hallotta. Rosetta leugrott a földre és a táskájához ment.
- Meglátjuk, mit produkál a versenyen. – válaszolt partnerének és beleivott az ásványvizébe. May bólintott és felment a trapézokra gyakorolni.
Layla a magángépével repült Párizs felé. Újra megszólalt a telefonja.
- Halló? – szólt bele.
- Szia Layla itt Jaqueline.
- Szia, tudtál valamit szervezni?
- Igen, jöhetsz, de csak, mint Renée Abel.
- Értem, és mit kell csinálnom?
- Vettem neked egy 15 mosásos fekete hajfestéket és zöld kontaklencsét.
- Remek és mid leszek?
- Egy amerikai rokonom.
- Jó, 2 óra múlva legyél a reptéren. Körübelül akkor érkezik meg a gép.
- Ott leszek, na vissza kell mennem puszi.
- Szia. – Layla visszatette az asztalra a mobilját. Hátradöntötte a szék támláját és elaludt.