Akito keze nem remegett, a fegyvert gyilkos határozottsággal szegezte a két, vacogó kisgyerek fele, kik egymásba csimpaszkodva néztek rá könnyekkel átitatott szemeik kérdő és ártatlan „Miért?”-jével. A pisztoly fémesen csillogva meredt rájuk, hideg fényének tüzes villogásával élesítve a szürke levegő ködös fátyolát. Szemei előtt derengett és villogott a káprázat majd csillagporrá esett szét, melyek homálya mögül két, nyüszítő kisfarkas összegömbölyödött alakja vált láthatóvá.
-Mire vársz még?-morogta mögötte Gempachi, ráncos és rideg szemeivel nézve a remegő kicsiket.
-Bisztos hogy a parancs rájuk is érvényes?-suttogta rekedten a férfi.
-A parancs úgy szól, minden farkast...-sziszegte gúnyosan-Mi van? Berosáltál?
-Hisz még csak...kölykök...-nézte őket sajnálkozóan-Nem lehetne...
Gempachi dühödten félre lökte és kikapta kezéből a fegyvert a vinnyogó farkasok fele villantva a fémes pisztoly csillogó szemének csontos üregét, mely várakozó tátogással okádta magából a halál kénes bűzét.
-Ez a baj az újoncokkal...-hunyorogta a férfi, a vacogó kölykökre meredve.
Recsegés hallatszott fel...

Blue kecsesen ugrált a falakon, térdével, lábaival és finom öklével lökve a földre a tátott szájú katonákat, kiknek csodálkozó szájából édes nyálként csorgott alá a döbbenet:
-Egy nő...milyen csinos...
-Nem nő, ti idióták! Szedjétek már le!-rikácsolta egy tiszt.
Egy páncélos lépett elő, maga elé tartva hatalmas pajzsát, melyeken fenyegető, vörös lyukak sziszegtek várakozó gúnnyal. A lány feléje fordult és elrugaszkodva a földtől, a fémemberre vetette magát, mosolyogva belecsimpaszkodva az előtte csillogó tárgyba.
-Mi az? Csak védekezel?-szikrázott ezüstös tekintete.
Hirtelen mégrezte, ahogy egy láthatatlan, szélként süvítő erő ragadja meg, majd taszítja vadul hátra, a pajzsból kiömölve tompa víz csobogó hullámaiként sodorva tehetetlen lényét. Szemei döbbenten kerekedtek el, amint a romok közé esett, érezve, ahogy a tarajos csipkék megkaristolják a bőrét, látva lelkileg, amint egy másik, idegen farkas vértől mocskos bundájával zuhan a sziklák éles zuhatagába a súlyos fémcsápok gyűrűitől fuldokolva, melyek ciripelő tátogással csimpaszkodtak bele húsába és játszva forgatták a fémes, vértől rozsdás tengerükben.
Fekete farkas terült el a földön...

Gempachi éles sikoltozása összevegyült a vonyító kölykök könnyes sipításával, kik remegve a falhoz préselték magukat. Az állat pofájára spricelve fröccsent a férfi vére, amint hatalmas agyarai a húsába mélyedtek és vadul rángatva ropogtatták velőtől elnedvesedő csontjait, pedig Gempachi még élt és elgyengült, remegő kezekkel próbálta eltolni magától a vérszomjas farkasfejet, mely ormótlan karmaival tépte belőle a sikamlós beleket. Akito arca elfehéredett, fakó bőrén társa vörössége gyöngyözött. Ajkai vadul remegtek, kerek szemei sós verejtékkel fehéredtek el, amint őrjöngve hátat fordított és futásnak eredt. Karu morgó tátogással szaggatta a halott Gempachit, felismerhetetlen húscafatok füstölgő tömegévé változtatva, majd hirtelen vértől csöpögő, ráncos pofáját a síró kölykök fele fordította, kigúbadt, arany szemeivel meredve rájuk és egy húsos mosoly kíséretében kitátotta száját.
Mancsai a vörös hóba mélyedtek. Nyelvét kiöltve vigyorgott, amint sebes sántasággal közeledett:
-Ne féljetek picinyeim...-szuszogta gubbadt, aranyló szemeivel. -Gyertek ide a bácsihoz...Vagy én megyek oda...
A kicsik vacogva egymáshoz simultak és nyüszíteni kezdtek.
Karu pofája húsosan torzult el, amint kitátotta száját, melyben vért spriccelve tekergett meg nyelve. Hirtelen megvillantak a szemei, morgása csukladozó hörgéssé vált. A testére pillantott...Mellkasán vörös lyuk tátongott, melyből előbuggyantak az első vércseppek...
-A francba...-gurgulázta vörös habokat köpködve.
Döbbenten felkapta a fejét, majd egy utolsó vigyort ejtve elterült a földön, nedvesen felolvasztva a puha havat...
A kölykök kitekintettek a kukák mögül.
Egy férfi állt a sikátor végében, kinek ballonkabátja meglebegett a fagyos szélben. Kalapjának árnyéka mögül a kicsikre pillantott...