A h� lassan �s f�tyolosan hullott. A h�vihar nagyon kis ter�leten tombolt, de m�r teljesen megsz�nt. Ez l�tszott a csupasz �s sz�raz ballonkab�t nyugodt r�ncair�l.
A f�rfi l�p�sei halkan �s kim�rten ropogtak a sov�ny h�ban, mik�zben hatalmas vad�szpusk�ja a teste mellett l�gva f�mesen recsegett kiss� r�szeges, m�gis j�zan mozdulatainak s�nt�t�, f�ld r�geit kavar� csoszog�s�t�l. A gyerekekre pillantott, kik vacogva b�jtak oda egym�shoz. Quent b�zl� sz�j�b�l rekedtes, keser� s�haj buggyant el�, amint a sz�tt�pett katon�ra, majd a farkasra pillantott, s m�r b�lcsen k�sz�lt kimondani �v� �s �lmos szavainak ittas monol�gj�t, mikor szemei hirtelen r�ncosan elkerekedtek, a pusk�ja pedig meg�llt a kattog� leng�sben.
A k�pr�zat villogva derengett szemei el�tt. A havat maga el�tt tolva csoszogott tov�bb, mik�zben a pusk�ja v�rakoz� villog�ssal lassan felemelkedett, mint egy �bredez�, gyilkos fenevad.
-Kisgyerekek? Nem...-ny�gte.
Az ill�zi� lassan szertefoszlott... Quent szemei v�resen zih�lva kerekedtek el, mik�zben a fegyvert maga el� r�ntotta, mely felz�gott.

A s�lyos f�mcs�pok hatalmas karmai a f�ldre csap�dtak, majd v�rakoz�, sziszeg� kattog�s k�s�ret�ben a magasba emelkedtek, �gy t�rulva ki, mint egy f�mes, huzalokt�l �rdes �s csavarokt�l csipk�zett sz�j.
A h��rz�kel�-kamer�k k�pe azonban feh�r maradt...
A k�t g�psz�rny ciripelve emlekedett �s recsegett a porr� t�rt szikl�k erdeje k�zt, majd t�voz�an kiny�jtot�k csillog� pikkelyeik f�mesen f�nyes cs�pjait...
Nem is olyan messze, a h� lehull�, selymes f�tyol�t�l eltakarva egy eszm�letlen farkas fek�dt j�gg� fagy� v�r�ben.

Egy id�sebb n� b�jt meg a zavaros szikl�k erd�j�ben. M�g mindig hallotta a v�rszomjas p�nc�losok recseg� l�pteit �s a kegyetlen, pokoli fegyverek f�mes sip�t�s�t, mely szaftosan �s v�rrel �ztatva kopogtak az �d�n csipk�ken. Hirtelen egy f�rfi jelent meg �s ny�gve lerogyott mell�je, mik�zben f�radt, liheg� ajkai m�g�l s�s v�rcseppek buggyantak el�, majd pukkadtak ki fr�cs�g� hanggal, �sszemaszatolva feh�r arc�nak pettyes r�ncait. Az id�s n� d�bbent, k�nnyes szemekkel megfordult:
-Abe?
A f�rfi k�h�gve b�lintott. A hull� havaz�s lassan takarta el azt a kis v�rcs�kot, melyet maga ut�n h�zott.
-�letben vagy? Hogyan? Te ott volt�l az els�k k�zt, akiket megt�madtak.
-Ige...�ek....-zih�lta egy el�gedett, b�szke mosollyal az arc�n.
-Igazi t�l�l� vagy Abe.-�lelte meg boldogan a n�, mire a f�rfi teste megr�ndult a k�nos f�jdalomt�l.
Az asszony ijedten tekintett r� Abere:
-Megs�r�lt�l...
-Nem v�es....-ny�sz�r�gte r�ncosan, mik�zben �jra, f�radtan felny�g�tt.
A n� megpillantotta a sebet, mely halv�ny v�r�ss�get festett az �sszeragad� sz�rsz�lak forr� pih�ire. Szemei csal�dott d�hvel kerekedtek el, amint keres� ujjai megtapintot�k az apr� sebet, melyb�l a megalvad� v�r bugyogott.
-Abe...Te alig v�rzel...minhta nem is l�ttek volna meg...
-Mi�? Te sem s��lt�l me...
-De �n nem voltam akkor ott...-remegtek szemei, melyek az egyre �lesebb� v�l�, fekete nyak�rvre f�kusz�ltak a k�nnyek �veges gy�ngyein kereszt�l.
Hirtelen megjelent egy katona, kez�ben egy furcsa, villog� t�rggyal egy p�nc�los k�s�ret�ben. Parancsol�an a b�v�hely�k fel�je mutatott...
-Abe...Mi vagy te?
A f�rfi �rtetlen�l r�n�zett, majd meglepett szemeibe keser� k�ts�gbees�s sz�k�tt, mik�zben remeg� ajkai k�nnyez� �s sajn�lkoz� dadog�ssal kiny�ltak.
-El�rult�l minket, Abe... Te nyak�rves...-h�r�gte, majd kirohant.
Nem sok�ig jutott el, a p�nc�los pajzs�b�l ki�ml�, vad vihar led�nt�tte a l�bair�l, amint az �ntudatlan, k�nnyekt�l csillog� feketes�gbe zuhant bele, hallva saj�t, kifejez�stelennek t�n� hangj�t, mely rideg gy�sszal suttogott a kattog� �s f�mes „sz�rnycsap�sok” k�zt:
-Kis falka voltunk...Mindenkit befogadtunk, minden mag�nyos farkast...Megosztottuk vele az �tel�nket...Egy�tt aludtunk vele...�s � eladott minket...
Abe remegve kuporodott �ssze, amint a katona fel�je magasodott, majd a p�nc�los fele biccentett:
-Ez mehet a t�bbi k�z�...

A k�lyk�k vacogva b�jtak egym�shoz. Az egyik feje mellett f�st�l�gve t�tongott a falon a fegyverb�l kirobban� l�ved�k �ltal v�jt lyuk. Hatalmas, barna szemeikkel Quentre n�ztek. Ezek az ez�st�s, �rtatlan pillant�sok „Mi�rt”-je f�lig kij�zan�totta a r�szegs�gt�l k�bult f�rfit, ki megkeseredve, fej�t cs�v�lva behunyta a szem�t, majd elfordult, megsim�tva a homlok�t...
Lobog� ballonkab�tja lassan lobogott a sz�lben, �s azon gondolkozott, mi�rt is hagyta ott az el�z� v�rost. Nem volt messze...s�nt�tva visszafordult �s elindult...Tudta hogy j� a kocsm�ja, k�v�ncsi volt, ott tal�ja-e m�g azt a sz�ke n�t, ki az � tudom�ny�t megsz�gyen�tve t�bb mint 5 sherryt is lehajtott a tork�n...
Amint megfordult, m�r azt is elfelejtette, miket is hagy maga m�g�tt...