26. fejezet

-Mi�rt r�ngatt�l ide ilyen s�rg�sen? –k�rdezte Catherin, mid�n meg�rkezett. �n csak guggoltam, �s b�multam a vizet. K�ptelen voltam megsz�lalni a sz�gyent�l, mely a sz�vemet markol�szta. –Saffron zokogva j�tt haza, de csak annyit mondott, hogy j�jjek ide hozz�d azonnal, r�ad�sul a ruh�i is szakadtak, �s nem voltak rajta… Mi t�rt�nt? –a v�dl� hang csak �gy kongott a f�lemben. Tov�bbra sem sz�ltam semmit, csak bambultam, �gy is r�j�n mag�t�l. Nincs mit er�ltetnem. P�r m�sodperc �s �szre vesz rajtam valamit. Mondjuk, hogy a fels�m kiss� fel van t�rve rajtam, vagy hogy a hajam h�tul fel �ll, ott ahol Saffron belet�rt.
�s Catherin �szre vette. Nem tudom melyik t�nyez�t, de r�j�tt. Itt vettem r� magamat, hogy agg�dva elpillantsak r�.
-Cathe? –szeme s�t�tz�ld volt, az arca s�padt. Vagyis d�h�s.
-Hogy volt�l k�pes… A l�nyomat… A saj�t l�nyodat, a l�nyunkat… Undor�t� vagy! �r�lhetsz, �jra egyed�l maradsz! Nem lesznek gyerekek, �s nem leszek �n se… Viszl�t, szerelmem! –k�p�tt a l�bam el�, remegve. El szeretett volna menni, de ut�na vet�dtem, �s elkaptam a derek�t.
-Ne csin�ld ezt, Cathe! Ne hagyj el! Nem teheted meg velem… -mondtam f�l�magasodva.
-B�rmit megtehetek, ha a gyerekeim biztons�g�r�l van sz�… -felelte, mik�zben pr�b�lt kiszabadulni a szor�t�somb�l. De �n csak egyre er�sebben szor�tottam �t. Nem engedhetem el!
-Annyira sajn�lom, amit veled tettem kisl�ny… Hozz�j�rultam a megteremt�sedhez, ezzel kitettelek any�d �s a h�god gy�l�lt�nek; meg�lmodtam neked ezt a k�ls�t, ami miatt Kawazo azt tette veled. R�ad�sul magamba bolond�tottalak. Ezzel elint�ztem azt, hogy mindenki ut�ljon a fekete nekrisek k�zt is. Pedig te nem megvet�st �s undort �rdemelsz, hanem azt, hogy im�djanak, tiszteljenek, a l�bad el�tt cs�kolgass�k a talajt. Azt �rdemled, hogy szeressenek. Ez�rt mikor mellettem maradt�l, elhat�roztam, hogy ha m�sok nem is, �n majd szeretlek, im�dlak, �s elk�nyeztetlek minden lehets�ges m�don. Ehelyett mit tettem veled? Kinevettelek nagyon sokszor, �s nem engedtelek gyereket sz�lni, hossz� ideig. Csak f�jdalmat, �s csal�d�st okoztam neked. Pedig nem ezt �rdemled a Sorst�l. T�bbet k�ne… t�bbet kellett volna kapnod t�le.
-Megkaptalak t�ged… -sim�totta meg borost�mat. Percekig csak �lltunk, �s n�zt�k egym�st, majd Cathe leejtette kez�t, �s elfordult t�lem. –Egy id�re legal�bbis. Minden m�land�, ahogy mondani szok�s… B�r �n az�rt rem�nykedtem benne, hogy mi kiv�telek lesz�nk. �jfent csak csal�dtam.
-Bocs�ss meg! –suttogtam megt�rten. Megp�rd�lt a tengelye k�r�l, �gy megint szemben �lltunk egym�ssal.
-T�l sokat nyeltem m�r melletted. T�bbet nem tudok. Ez nem olyan dolog, amit megbocs�thatok! Sajn�lom. –keservesen felny�gtem. M�g � sajn�l? Hogy mondhat Saffron olyat, hogy nem �rdemel meg? �n nem �rdemlem meg ezt a csod�latos n�t!
Miel�tt h�tat ford�tott volna nekem, t�rdre estem el�tte, ami megzavarta. �rtetlen�l pillantott r�m, ilyen mozdulatot senki el�tt nem tettem volna meg. De el�tte musz�j.
-Miel�tt elm�sz, �s elhagysz… -er�tlen�l fogtam meg kezeit, �s feln�ztem azokba a gy�ny�r� szemekbe. -…hallgass v�gig, hogy tudd, milyen m�sok �ltal, �s tal�n magam �ltal is sz�rnyetegnek tartott szem�llyel �lt�l egy�tt. Hogy milyen nekrisnek sz�lt�l gyereket… K�rlek, engedd meg. –k�ny�r�gve pislogtam fel r�. � m�g mindig t�rdepel� mozdulatomon kiakadva b�lintott.
-Hallgatlak. –remegve sz�vtam be a leveg�t, �s v�gigp�rgettem magamban az eg�sz �letemet. Azt akartam, hogy igaz�n meg�rtsen �gy, a v�g�n.
-Gyerekkoromban nem voltam m�s, mint a t�bbiek. �n legal�bbis nem �reztem magamat m�snak. �pp �gy j�tszani szerettem volna, mint „mindenki m�s”. Csak h�t, ellent�tben „mindenki m�ssal”, �n… �n vagyok a fekete nekrisek ura. Maga a hal�l. Senki nem akart velem bar�tkozni. Senki nem akart velem j�tszani, besz�lgetni, egyszer�en semmit. Az any�m �pp�gy gy�l�lt, mint Alextrasza t�ged. A n�v�reim im�dtak, de meg volt a maguk k�re, nem lehettek �lland�an velem. A b�ty�immal kifejezetten j�ban voltam, minden est�met n�luk t�lt�ttem, kiad�sakat besz�lgett�nk. De az est�ket lesz�m�tva mag�nyra voltam �t�lve. Meg kellett tanulnom, hogy az �letben egyed�l csak magamra sz�m�thatok. Hogy nem lehetek olyan, mint „mindenki m�s”. �n nem olyannak sz�lettem, mint „mindenki m�s”. �n k�l�nlegesk�nt j�ttem a vil�gra, �s mag�nyosan.
Kora �rett� v�ltam a sok mag�nyosan t�lt�tt id� alatt, g�nyoss�, �s m�sokat megvet�v�. Megtanultam �lvezni a csendes szeml�l�d�st, amit olyan mesterfokra fejlesztettem, hogy m�sok mimik�j�b�l tudtam, hogy mire gondol az illet�. �s ez cinikuss� tett. Felismertem a m�sokban rejl� gyenges�get, ostobas�got. Azt, hogy milyen sz�nalmasak hozz�m k�pest. Hogy nem tudnak gondolkodni. Elfelejtik az agyukat torn�sztatni. Ha valaki onnant�l kezdve hozz�m sz�lt, hogy m�gis j�tszhatok, kir�h�gtem. �n j�tsszak? Nevets�ges. �n a hal�l vagyok. Nem, pedig egy egyszer� gyerek. �s az, hogy b�rkinek ellentmondtam, f�lelmet v�ltott ki mindenkib�l. �s a f�lelem, tiszteletet sz�l. Igen… Elkezdtek rettegni, f�lni, �s tisztelni. Mikor ezt el�rtem, m�r csak intenem kellett, �s „mindenki m�s” a l�baim el�tt hevert. –�r�lt vagyok! �gy besz�lek, mint egy �r�lt. Azt hiszem t�nyleg az vagyok… Olyan dolgokat mondok el, amiket magamnak sem sz�vesen vallok be. De �, meg�rdemli. B�rmit meg�rdemel, mert elviselt oly hossz� id�n kereszt�l.
-Azt�n serd�lni kezdtem. A testemen �s a lelkemen is v�ltoz�sok mentek v�gbe. Olyan dolgokat �reztem, amiket nem �rtettem. A fiunknak k�nny� volt, � tudott kihez fordulni ezekkel a k�rd�sekkel, de nekem nem volt ap�m, a b�ty�im meg h�ly�k, t�l�k nem k�rdezhettem ilyesmiket. �gy szenvedtem, �s �rtetlenkedtem. Nem �rtettem hogy mi�rt fordulnak �lland�an ut�nam a l�nyok �s n�k, mi�rt �rzem n�ha sz�knek a nadr�gomat, mikor megl�tok egy n�t hi�nyosabb �lt�z�kben. �s b�ntudatom is volt. Mert v�gy�dtam a n�v�reim teste ut�n. �jszak�nk�nt k�nl�dtam az ut�nuk �s m�s l�nyok ut�ni vonzalomt�l.
Valamikor ekkort�jt jelent�l meg az �lmaimban. Eltudod k�pzelni, micsoda megk�nnyebb�l�s volt ez nekem? Tudtam v�gre aludni. R�ad�sul egy t�k�letes n�vel kerget�zhettem egy mez�n… Ha csak elk�pzel�sed is lenne arr�l, hogy h�nyszor festettelek le annakidej�n… H�nyszor b�multam a r�lad k�sz�lt k�peket, mikor meguntam az olvas�st, �s v�rtam, hogy mehessek a fiv�reimhez csevely partira. De min�l id�sebb lettem, ann�l jobban ellenem fordult a testem. M�r nem volt el�g, hogy �lmaimban egy �teri n� lesi k�v�ns�gaimat… Hogy �szt�n�zz�n, r�m�lmaim lettek r�lad, h�tha �gy majd ink�bb val�s n�kkel t�lt�m majd az �jszak�t. Az egyik ilyen r�m�lmomb�l any�d �bresztett fel. �s akkor lefek�dtem vele. � volt nekem az els�, �s �n is neki. �s m�snap r�gt�n mentem Hisz�r�hoz. Mikor t�le kilop�ztam, a szob�mba any�mat tal�ltam… Meg�ltem. A csal�domban volt minden, ami kellett. A n�v�remt�l megkaptam az els� �jszak�t, any�mt�l, pedig az els� gyilkoss�got.
Elmentem, az emberek k�z�. Meg akartam ismerni azokat a l�nyeket, akiknek a test�r�l mint�ztuk jelenlegi form�nkat. Untam maga, m�g nem j�tt Anne… Ezt a r�szt ismered, �gy hogy ugorjunk oda, hogy a tan�cs�ra elmentem a szem�lyes bolyg�m elk�l�n�tett sziget�re. –itt k�rbe intettem karjaimmal, majd visszaereszkedve sarkaimra �tkaroltam Catherin t�rd�t. Reszkettem, �s �letemben el�sz�r zokogni kezdtem. Pocs�kul �reztem magamat. S�rok, �letemben el�sz�r s�rok, ami nem is h�pp�g�s, hanem zokog�s… �s pont � el�tte. Sz�nalmas, amit csin�lok. De el�tte nincs sz�gyellni val�m. Szeretem. Latharan-nak igaza van. T�NYLEG szeretem ezt a n�t. Ha elhagy, �s abba belehalok… Illetve… A hal�l meg tud halni? Ezen m�g nem is gondolkodtam. Na mindegy, l�nyeg a l�nyeg, hogy zokogva szor�tom magamhoz a… a szerelmemet, aki szint�n s�rva lehuppan el�m, �s fejemet az �l�be hajtva simogat. Remegek, �s �gy �rzem, hogy nem tudom neki elmondani az igazs�got. Pedig meg kell tennem!
-Mi�rt csin�lod ezt velem? –k�rdezte h�pp�gve Catherin. –Mi�rt borulsz t�rdre el�ttem, mi�rt mes�lsz magadr�l, mi�rt s�rsz? Mi�rt most? Ennyire te sem lehetsz hideg �s sz�m�t�, hogy ezt direkt csin�ld. Vagy igen? –k�rdezte f�l�m hajolva. Fejemet k�nyelmesen belef�rtam a szerelmem �l�be, �s igyekeztem v�get vetni a k�nyszeredett zokog�snak, ami a testemet r�zta. –Te ezt komolyan direkt csin�lod, ugye? Azt akarod, hogy megessen rajtad a sz�vem… Egy undor�t� �llat vagy, aki k�pes sz�nlelt �rzelmeket megj�tszani, csak hogy mag mellett tartson.
-A kurva �letbe, nem! –sziszegtem ruh�j�ba. –Az�rt t�rdeltem le el�d, hogy megmutassam, igenis tisztellek. Az�rt mes�lek magamr�l, hogy v�gre eleget tegyek az �vek �ta folytatott k�ny�rg�sednek, miszerint �n is �ntsem ki a sz�vemet valakinek. �s az�rt s�rok, mert az �letem elront� r�sz�hez �rtem. –Kezeim idegesen megmarkolt�k Catherin cs�p�j�t, aki csup�n felszisszent.
-Mi t�rt�nt a Pr�b�don? –k�rdezte elv�konyodott hangon.
-Nem a Pr�b�mmal volt a baj. Ott maxim�lisan teljes�tettem. �gy az �rnynak nem lehetett semmi kifog�sa ellenem. Az �sszes Wizzoal tud�st nekem adta, de �rzett rajtam valamit… Oh, az egekre, mi�rt voltam oly kev�ly, �nz� d�g? Ha nem vagyok az, �g�retet tehettem volna, hogy a kapott er�t nem fogom t�lzott gonoszs�gra haszn�lni. De nem egyeztem bele. �gy a testembe k�lt�ztetett egy wizzoal-t. Latharan-t. –Catherin meglepetten megnyikkant, hajamat cir�gat� ujjai g�rcs�sen r�ngat�zni kezdtek.
-Azt a Latharan-t, aki bennem is bennem volt? Akivel �sszefutottam itt a szigeten? De h�t, hogy? Nem �rtem… -motyogta d�bbenten.
-Bel�m k�lt�z�tt. A lelkemet �rt sokkt�l elgyeng�ltem, k�nytelen voltam hagyni, hogy � ir�ny�tsa a testet. Mi lett�nk Hal�lsz�rny. �n, Zoigron lettem a gonosz jellem, Latharan pedig a kedves, meg�rt�… �m, mikor a testv�reim megjelentek, Latharan �tadta az ir�ny�t�st, hogy er�met alkalmazva hozz�j�rulhassak a teremt�sedhez. De olyat tettem, amire nem sz�m�tott. Mik�zben meg�lmodtam neked a k�ls�t, hogy v�gre val�s lehess, az � lelk�t is sz�m�ztem magamb�l. �gy akartam elker�lni, hogyha esetleg az �n �nem ir�ny�tana, ne v�lj gyilkol� g�pp�, legyen aki visszafog…
�s v�rtam. V�rtam, hogy megsz�less, v�rtam, hogy el�g id�s l�gy, hogy hozz�m ker�lj tanulni. �s mikor elj�tt az id�… �s megl�ttalak… Nem fogtam fel az �rt�kedet. Csak megakartalak d�ngetni, �s v�ge. De elkezdtelek megismerni. �mde, miut�n lefek�dt�nk egym�ssal, �s azt mondtad nem folytathatjuk, eldurrant az agyam, �s olyat tettem, amit nem kellett volna. D�h�s voltam r�d, m�r nem akartalak megk�m�lni az esetleges v�rengz�st�l, kisz�vtam bel�led Latharan-t. Az a sok hangulatv�ltoz�s amiatt volt, mert mindkett�nk lelke gyenge volt, �gy nem tudtunk d�l�re jutni abban, ki ir�ny�tson. A szigeten is, mikor besz�lgetni kezdt�nk, �t k�ldtem el. –elhallgattam, �s akaratlanul is f�lemeltem fejem, hogy k�r�ln�zzek: nincs-e a k�zelben az a kis f�reg.
-Az�rt k�k Neera szeme igaz? Az�rt ikrek, mert egyik�k a te l�nyod, m�g a m�sik Latharan-�. Woral pedig… az �n gyerekem… Igazam van? –k�rdezte Cathe halkan, mik�zben ujjai hajammal babr�ltak.
-Pontosan. �s a hossz� �vek alatt bel�d szerettem. �s csak most vallottam be magamnak. Mikor elvesz�telek. Marh�ra sz�rakoztat� nem? –k�rdeztem elcsukl�, er�ltetett nevet�ssel. –Mikor a l�nyaink megsz�lettek, m�r akkor tudtam, hogy Latharan-al k�l�n fogjuk �ket nevelni. Mikor � t�r�d�tt Neera-val, akkor �n �tadtam a vezet�st, mikor �n Saffron-al, akkor elj�tt�nk ide, ahol Latharan k�nytelen kiv�lni a testemb�l, �gy tudtam kettesben lenni a l�nyunkkal. De a sok f�lt�kenyked�s azt eredm�nyezte, hogy Saffron egy ostoba t�vhitbe ringatta mag�t. Azt hitte, az�rt �ld�z�k el mell�le mindenkit, mert magamnak akarom. �s ez�rt ut�l t�ged is. Azt hiszi, miattad nem tettem m�g magam�v�. �s ezt most vallotta be nekem. Majd megcs�kolt. �s akkor �gy �reztem nincs meg�ll�s. De volt. Magamhoz t�rtem, �s elzavartam, hogy k�ldj�n ide t�ged. �s, most itt vagyunk… -Catherin felh�zta t�rdeit, �gy k�nytelen voltam felkelni �l�b�l, �s �lve a szem�be n�zni.
-Sz�val nem te kezdted? Saffron a hib�s?
-Nem pont. –r�ztam meg fejemet. –T�ny, hogy � cs�kolt meg engem, de �n folytattam. De tudod, olyan r�gen tartottam m�s n�t a karjaimban, hogy… Musz�j volt.
-Azt mondtad meg�llt�l. Meddig jutott�l?
-Csak az ujjaimig. –feleltem elhall�an. Tudtam, hogy �rti, mire gondolok az ujjaimmal.
-Csak? –nevette el mag�t. –Az ujjaid tudnak a legt�bbet… -egy ideig cs�nd volt, majd egy s�haj ut�n r�m n�zett.
-Az�rt t�nsz el n�ha h�napokra, mert a tested nem b�rja el a k�t l�lek s�ly�t igaz? –szemem t�bbsz�r egym�s ut�n megrebbent. Zseni�lis egy n�!
-Okos vagy. –mosolyogtam r� f�loldalasan, olyan mosollyal, amit im�dott.
-Ez hosszabb t�von nem fog bev�lni. Egy id� ut�n az igazi tested sem lesz el�g er�s k�t l�leknek.
-Tudom. –vontam meg v�llamat hetyk�n, pedig a sz�vemet k�ts�gek mardost�k.
-Megbocs�tok. Most utolj�ra. –megk�nnyebb�lten fels�hajtottam, �s m�r �ppen valamif�le ny�las sz�vegbe kezdtem volna, ha nem folytatja. –Egyikk�t�knek.
-Hogy? –k�rdeztem hal�lra v�ltan.
-Az egyetlen megold�s a k�nokra, melyet a testednek kell elviselni, ha egyik�t�k enged a h�z�snak. �s azt hiszem annyit �rdemlek, hogy �n d�ntsem el: melyikk�t�kkel szeretn�k tov�bb �lni! Mutasd be nekem Latharan-t! –lihegve n�ztem r�. Mibe nem fogadn�k, hogy Latharan-t v�lasztja!?