|
15.rész
2007.07.31. 18:34
Laylát, az ében fekete hajú Jaqueline várta a reptéren. Mikor az aranyfőnix leszállt a repülőről barátnője odarohant hozzá és megölelte.
- Oh Layla! Annyira hiányoztál, nagyon rég találkoztunk!
- Nekem is hiányoztál Jaqueline.
- Gyere menjünk, képzeld kaptam autót.
- Remek! Milyet?
- Egy Audit.
- Nem mondod? Ki kell majd próbálnom. – Jaqueline meglóbálta a kulcsokat.
- Akarsz vezetni?
- Még szép! – elvette a kulcsokat és elrohant.
- Nem tudtam, hogy beindulsz az autóktól.
- Én sem, de ezt most muszáj. – kiáltott vissza és kiment a parkolóba.
- A csomagokkal mi lesz? – hátranézett és meglátta Layla egy szem bőröndjét. Felvonta a szemöldökét, majd megfogta és Layla után ment. Beült az anyósülésre barátnője pedig megnyomta a gázt.
- Egy kicsit lassabban jó? Egyébként most fordulj balra. – mutatta az irányt – Mázlid van, ha nem állít meg rendőr.
- Jól van, lassítok. – mosolygott a sofőr. Öt perc múlva egy kertes, fehér ház előtt állította le a motort.
- Itt is volnánk, menjünk be és gyorsan csináljunk belőled Renée Abelt. – bevitték a csomagokat és bementek a fürdőbe. Layla felvett egy festéshez való pólót és bevizezte a haját.
- Ilyet még nem csináltam, biztos, hogy jól fog állni?
- Egy ilyen csinos lánynak, mint te vagy biztos! – Layla elpirult, majd elvette a festéket és rákente a vizes hajára.
- Akkor most 30 perc. – bementek a nappaliba.
- Kicsit meg kell igazítani a frizurádat, ha nem nagy gond. Kicsit vágunk belőle, frufrut is kell csinálnunk és a többi.
- Nem árt egy kis átalakulás igaz? De milyenre gondoltál?
- Egy tépett haj jól állna, elöl hosszabb lenne, hátul pedig gondolom te is kitaláltad, rövidebb. A frufrud is tépett, de inkább ketté választom az egyik oldalon több, mint a másiknál.
- Kíváncsian várom a végeredményt.
- Tulajdonképpen, miért is kell csatlakoznod a társulathoz?
- Azt hiszem Damien és Francine keresztbe akar tenni a Kaleido színpadnak.
- Hallottam már a tervről, de nem tudok semmit.
- Most jut eszembe, fel kéne hívnom Yurit.
- Tényleg mi van vele? Együtt vagytok? – nézett rá huncut szemekkel.
- Dehogy! Én és Yuri?
- Igen, te és Yuri.
- Nem, nem vagyunk együtt. Maradj picit csendben. – Layla már tárcsázta a számot és kicsöngött. Yuri egyből felvette a lány, pedig kedvesen beleszólt.
- Halló, szia Yuri itt Layla.
- Szia, történt valami?
- Figyelj, Párizsban vagyok.
- Cseles vagy, nem mondom. Így lerázni az embert.
- Bocsi, de…
- Semmi baj.
- Tényleg, csak tudod ez személyes ügy.
- Jó, rendben. De ugye tudod, hogy kárpótlásképp velem is el kell jönnöd? – Layla elnevette magát.
- Kárpótlásért kapsz VIP jegyet egy előadásomra a Triomphe Vedettebe.
- Hogy hova?
- Vendégszereplő leszek a társulatnál, mint Renée Abel.
- Majd mesélsz még, mert Kalos hív hello.
- Szia. – lerakta az üvegasztalra a telefont, Jaqueline addig hozott egy kis frissítőt. Layla felemelte a poharat és közelebbről is megnézte a halványzöld italt. Még mielőtt kérdezett volna, válaszolt neki a lány.
- Lime juice.
- Aha. – beleivott és elmosolyodott – Finom.
Leon a színpadnál ült és figyelte a két gyakorló lányt. Anje arca megfeszült és minden egyes ugrásnál verejtékcseppek hullottak a jégre. Három trapéz volt, két normál és egy rugós (mint a feltámadt főnixben). Anjelinának meg kellett tanulnia rendben leérkeznie a trapézra, miután Sora feldobta őt a rugóstrapézról. Sora leült a trapézra és kifújta magát.
- Nem kéne elmennünk ebédelni? – nézett fel rá Sorára Anjelina.
- Attól függ hány óra.
- Kettő. – nyújtózott egyet a széken Leon.
- Remek, menjünk ebédelni! – csúszott le a jégről Anje. Sora is lement a földre és átvette a cipőjét. A férfi odasétált szerelméhez és átkarolta.
- Hova akartok menni? – nézett rájuk, de semmi sem jutott az eszükbe – Rendben, akkor majd én viszlek el titeket. – karját nyújtotta Anjelinának, aki mosolyogva belékarolt.
Franciaország utcáin két fekete bombázó sétált. Renée és Jaqueline a Triomphe Vedettebe indultak. Layla vagyis Renée haja egész jó lett, Jaqueline csinált neki egy oldal frufrut ez kicsi lett. Aztán rövidre vágta magát az egész haját, de nem tüsire, igaz hátul hagyott egy kis részt, ami hosszabb maradt. Bevásároltak kicsit más stílusú ruhákból, mint például hosszú farmer, sportos pólók. Jaqueline házától körübelül 10 percre volt a színpad, gyalog. Kinyílt a színpad ajtaja és Renée könnyen sétált be mintha most Layla lenne, Jaqueline viszont figyelmeztette, hogy itt teljesen más szokások uralkodnak, mint a Kaleido színpadnál. Bementek az edzőterembe, ahol egy páros gyakorolt lázasan.
- Ő itt Alizée és Daniel, a Triomphe Vedette legjobbjai. Daniel amerikai, Alizée pedig a nevéből is lehet tudni, francia. Talán Daniel ügyesebb, mint Alizée, de a lány a szorgalmával kiegyenlíti a dolgot.
- Mutass be nekik.
- Mindjárt befejezik, utána. – Renée bólintott és leültek. A mutatvány nem különösebb volt, mint, hogy Daniel egy trapézon lóg, hozzá ugrik Alizée és a fiú megpörgeti, majd feldobja a fenti kötélre, ahol pörög egy kicsit és megáll, Daniel pedig mellé ugrik.
- Ez a vége volt az ugrásnak? – kérdezte Renée.
- Igen, de az eleje sem nehezebb. – Daniel és Alizée egy-egy törülközővel közeledett feléjük.
- Sziasztok. – köszönt Jaqueline. Alizée és Daniel rájuk mosolyogtak és visszaköszöntek.
- Sziasztok – tekintetük Renéere az az Laylára tévedt -, új vagy itt? – kérdezte Alizée.
- Igen, nem rég érkeztem Párizsba. – felállt – Renée Abel vagyok. – nyújtott kezet.
- Alizée Tuil. – rázott kezet a lánnyal.
- Daniel Rodriguez. – mutatkozott be a férfi is.
- Jaqueline unokatestvére vagyok. – mosolygott Renée.
- Olyan ügyes is? – kérdezte Daniel, hangjában mintha kis gúny lett volna.
- Renée ügyesebb, mint én. – nézett rá Jaqueline Laylára.
- Valóban? Mutass valamit! – kérte Alizée, a lány úgy 18 lehetett, látszott rajta, hogy még szinte gyerek, de nagyon kedves volt.
- Mit? – Daniel a falnak dőlt és sóhajtott.
- Mondjuk, az Arany főnixet. Ismered? Layla Hamilton ugrása, amit kizárólag ő tud megcsinálni.
- Ha kijavíthatlak, még Sora Naegino és May Wong is képes rá, de megcsinálom a kedvedért. – Daniel nagyot nézett mikor Renée mosolyogva mondta, hogy megcsinálja. Felszerelték a forgótrapézt és Renée felment a trapézhoz.
- Úristen, de rég csináltam. – gondolta Renée, majd elrugaszkodott. Forgott, forgott és átugrott a másik trapézra. Daniel csak nézett, alig bírt megszólalni.
- Szeretnél még valamit? – kérdezte huncut mosollyal a szája szélén Renée és leült a trapézra.
- Azt hiszem nem, hogy tudtad megcsinálni így? Hisz ehhez rengeteget kell gyakorolni!
- Áh dehogy, 2 nap alatt megcsináltam. Akarsz még valamit látni? Esetleg angyalok tánca? Bár azt csak partnerrel tudnám megcsinálni. – Alizée és Daniel csak ámultak.
- Jaqueline, miért nem hoztad eddig ide ezt a tehetséget?
- Mert egy vándorcirkusznál volt, igaz?
- Igen. – válaszolt és Jaqueline mellé ugrott.
- Akkor meg? Miért pont ide? Ott van a Kaleido színpad például. – kérdezte Daniel.
- Talán elegem lett Amerikából, mért kérdezted?
- Nem tudom, csak eszembe ötlött. – Renée bólintott.
- Na, nekünk most mennünk kell Damienhez és Francinehez. – mondta Jaqueline és elrángatta magával Renéet.
- Ez a Renée, nagy fenyegetés számunkra. – mondta Daniel.
- Legyen a partnered. – mondta szerényen Alizée.
- Mit mondasz? – rázta meg a fejét a fiú.
- Legyen a partnered, ügyesebb nálam így nagyobb esélyed lesz nehezebb ugrásokat megtanulni, mint például Angyalok tánca.
- De nekem te vagy a partnerem. – akadt ki az ötleten Daniel – Még csak nem is ismerem meg semmi.
- Na és? Majd megismered, azt hiszem beszélek erről Francinenel. – és elindult ki az edzőteremből.
- De Alizée! – szólt a lány után.
- Semmi, de… az én döntésem és ebbe nem szólsz bele. – mondta mérgesen és eltűnt az ajtó mögött.
- Ez a lány bolond. – suttogta és gyakorolt még egy kicsit. Jaqueline és Renée bekopogtak az igazgatói irodába és benyitottak.
- Jó napot. – köszöntek mindketten.
- Nektek is, üljetek le. – mondta Damien. Francine épp az iratokkal bajlódott a szoba túloldalán.
- Uram, ő itt az unokatestvérem Renée Abel, akiről meséltem. – kezdte Jaqueline.
- Üdvözlöm nálunk, amikor meghallottam, hogy milyen díjakat nyert nem tudtam nemet mondani arra, hogy ne csatlakozhasson hozzánk, de azért majd szeretnék egy kis bemutatót látni. – mondta vigyorogva. Damiennek szőke haja és barna szeme volt, ahogy Jaqueline jellemezte a tökéletes férfi, kívülről. Amit meglát egy csinos nőt, illetve lányt rögtön magába bolondítja, mindent megvesz neki, csomó csilli-villi dologgal csábítja őt a karjaiba. Öhm illetve a lakására és azon belül az ágyába.
- Damien, mielőtt még a farkadra gondolnál a szerződés. – vetette oda kelletlenül Francine. Azt hiszem inkább hozzáment minden tag, ha esetleg panasz volt, mert ő általában mindenkivel kedves volt. Jó tudni, hogy Francine Alizée nagynénje, de a lány nem csupán a protekció miatt került be.
- Ha megkérhetlek, ne üsd bele az orrod a farkam dolgába, de köz, hogy szóltál. – mondta ironikusan és elővette a szerződést. Megmutatta hol kell aláírni és keresztbe tette a karjait.
- Zavarná, ha átolvasnám? – kérdezte kedvesen.
- Nem, de mért kéne átolvasni?
- Csak, hogy tisztában legyek a feltételekkel.
- Ahogy gondolja. – hátradőlt a székében és a pohara után nyúlt, amiben 2 jégkocka és egy kis whisky volt.
Tehát… követi… igen… igen… 3 év. Micsoda? 3 évre szól a szerződés? Maximum 1 évig maradok, de több időt eszem ágában sincs itt tölteni. Tovább… a főnöknek mindent teljesíteni kell a cirkuszon kívül is. Ez, de perverz… na jó. Tehát igen… igen… jó rendben lesz. – Renée letette a papírokat.
- Lenne pár kivetni valóm.
- Mint például?
- Három év rengeteg, maximum 1 évre szóló szerződést fogadok el. Ja és az, hogy nem fogom a maga utasításait követni a cirkuszon kívül.
- Álljon meg a menet, mi az, hogy 1 év? Ide csak úgy bekerült, mint jött ment útszéli és nem fogadja el a szerződést?
- Ha mondhatok ilyet, maga egy perverz alak, bár gondolom már tudja. Szerintem csak azt a lányt nem kefélte meg, aki nem csatlakozott a társulathoz. – itt Jaqueline kicsit elpirult – Álló cerkával ébred, és álló cerkával alszik… Na mindegy, ha nem tetszenek a feltételeim akkor megyek is, de egy tehetségtől szabadul meg, aki még a legjobb párosánál is jobb. – csapott az asztalra.
- Maga aztán heves vérű, - mondta Damien kicsit megszeppenve – rendben, két perc és átírom a szerződést.
- Ügyes a kislány, Damien nehéz lesz az ágyba csalnod. – nevetett harsányan Francine.
- Lehet, hogy azt inkább kihagynám. – dőlt hátra elégedetten Renée.
- Nem csodálkozom. – folytatta a további papírmunkát Francine. Kopogtatás hallatszott.
- Szabad! – kiáltott fel Damien és az ajtón Alizée lépett be.
- Áh, azt hittem Jaqueline és Renée már nincsenek itt.
- Zavarunk? Ha fontos kimegyünk addig kávézni. – ajánlotta fel Jaqueline.
- Nem, nem zavartok tulajdonképpen még jó is, hogy itt vagytok.
- Mit szeretnél? – kérdezte kedvesen Francine.
- Hát tulajdonképpen arról lenne szó, hogy szeretném, ha Daniel új partnere Renée lenne. – mondta határozottan. Kínos csend lett úrrá a szobán, Damien még a tollat is kiejtette a kezéből.
- Mit mondtál? Hogy Renée legyen Daniel partnere? De hát miért? – kérdezte meglepődve Francine.
- Ma egy olyan bemutatót láttunk tőle, ami nem volt mindennapos. Minden bemelegítés nélkül, utcai ruhában végrehajtotta az aranyfőnix manővert.
- Valóban? – nézett Renéere Francine.
- Igen, de nem gondoltam volna, hogy ettől Alizée arra vetemedik, hogy megváljon a partnerétől. Ez nem helyes! – intézte utolsó mondatát a lánynak.
- De én mégis, ragaszkodom hozzá. Renée sokkal ügyesebb és tehetségesebb, mint én. Szeretném, ha ezek után Maximmal és Jaquelinenal dolgozhatnék utána eldöntöm melyikkőjük partnere szeretnék lenni. Megfelel?
- Ha nagyon akarod, de nem tartom jó ötletnek. – mondta Francine és leírta Alizée kérését egy papírra. Damien Renée elé tette a papírt.
- Remélem megfelelő lesz. – Renée átolvasta, majd boldogan aláírta.
- Akkor Renée, ha megkérhetlek menj és öltözz át az edzőteremben találkozunk egy negyed óra múlva rendben? – kérdezte Damien. A lány bólintott és kiment Jaquelinenal együtt.
- L… illetve Renée. – szólt neki Jaqueline, a lány megfordult.
- Tessék.
- Hát, tudod, amit mondtál…
- Miről?
- Hogy az összes…
- Az összes lányt meghúzta? Csak kamuztam. Miért?
- Nem, semmi… - nézte zavartan a padlót.
- Igaz? – pupillái tágra nyíltak.
- Hát…
- Téged is? – Jaqueline bólintott – Huh, hát legalább jó volt?
- Muszáj erről beszélni? – kérdezte zavartan és elment mellette. Renée meghúzta a vállait és barátnője után ment. Az irodában Damien duzzogva ült karosszékében.
- Ez a lány az őrületbe kerget már most.
- Pedig szerintem nagyon kedves. – mondta ártatlanul Alizée.
- És jó beszélőkéje van. – vigyorgott Francine.
- Hmpf…
- Aha, de Alizée miért is döntöttél úgy, hogy Renée legyen Daniel partnere? – kérdezte teljes komolysággal nagynénje a lányt.
- Láttam, amint megcsinálja az aranyfőnix ugrást.
- Viccelsz. – mondta egy újság mögül Damien.
- Nem, a saját szememmel láttam. Daniel kérte meg, hozzátette, hogy, amti csak Layla Hamilton megcsinálni. Erre azt válaszolta, hogy ezen kívül Sora Naegino és May Wong.
- Az a két fruska a Kaleido színpad két artistája. Uh, de utálom a Kaleido társulatot. – hőzöngött Damien.
- Nem értelek – nézett rá Francine -, a Kaleido színpad is egy normális társulat csak rengeteg szép előadást csinálnak, mert van elég pénzük.
- Főleg, hogy most a csőd szélén állnak.
- Na jó, veled nem lehet értelmesen beszélni, hagyjuk. Akkor Alizée lehetsz Maxim és Jaqueline partnere. – a lány bólintott és elhagyta az irodát. Francine megtörölte az arcát és elrendezte az iratait.
Renéen egy fehér mellfix és egy fekete testhez feszülő, hosszú nadrág. Ott állt mellette Jaqueline, Daniel és Alizée. Mikor Damien és Francine benyitottak Renée felment a középső trapézra.
- Renée, ha megkérhetlek, mutass nekünk egy vegyes gyakorlatot. Tehát legyen benne, kötél, trapéz és ugróasztal. – a lány bólintott és ellendült a trapézzal. Átlendült a középső trapézra közben hátra felé forgott nyújtott testtel, végtagjait nem szorította egymás mellé. Egy kézzel fogta a trapéz rúdját, fellendítette magát és leugrott az egyik ugróasztalra. A bemutatóhoz három ugróasztal volt elhelyezve, öt kötél, amiből egy vízszintesen, a többi ferdén volt feltéve, öt trapéz három hagyományos és két forgó.
Renée behunyta a szemét és mikor elérte az ugrás tetejét felnyúlt, mintha el akarná érni az egyik trapézt. Vissza „esett” a másik ugróasztalra és a kezéről ugrott vissza és megfogta a jobboldali trapézt. Párszor körbeforgott és átugrott az alsó, baloldali ferde kötélre. De ahogy megérkezett rögtön átugrott ennek a kötélnek a párjára a levegőben egy szaltót tett, majd aztán átugrott a feljebb levő ferde kötélre utána annak a párjára mindegyik között szaltózott. Az utolsó kötélről felugorva, amíg meg nem állt a levegőben összehúzta magát és előre forgott, fent hirtelen szétnyitotta lábait és kezeit és hátrahajtotta a fejét. Tengelye körül kezdett el forogni miközben zuhant lefele. Mindenki ijedten kapta szája elé a kezét. Renée egy hirtelen mozdulattal irányt változtatott és a vízszintesen kifüggesztett kötélre érkezett. Két lábra érkezett, majd mintha tovább ugrana elrugaszkodott, de megfogta a két kezével a kötelet és kétszer körbe lendült. Harmadjára fent elengedte az egyik kezével és addig a másikon forgott. Erőteljesen ellökte magát és hátra ugrált, két lábról két kézre és így tovább. A kötél végénél átugrott a ferde kötélre és ott folytatta. Mikor észrevette a forgó trapézt elmosolyodott, de ezt csak Daniel látta. Odaugrott és közben forgott, nem a kezével, hanem a lábával fogta meg a rudat és egy fordított főnixugrást hajtott végre. Az egyik ugróasztalra érkezett, csinált még néhány nehezebb ugrást és a többiek elé ugrott.
- Nos, megfelelt? – kérdezte Renée és megtörölte a homlokát.
- Hogy megfelelt-e? Egyszerűen fenomenális volt! – sikoltotta Alizée. Renée elmosolyodott.
- Ja, jó volt. – mondta egyszerűen Damien.
- Szerinted Daniel? Milyen volt? – kérdezte Alizée.
- Nem volt rossz.
- Mi az, hogy nem volt rossz? – háborodott fel a lány, barátja kifejezésén. Francine elcsitította.
- Nagyon jó volt Renée, akkor mostantól te vagy Daniel partnere. – mondta a nő, intett egyet és elment. Daniel későn fogta fel főnökének szavait.
- Hogy mi? – kiáltott fel hirtelen.
- Talán nem tetszik valami? – tette csípőre a kezét Renée.
- Hmpf… - fordult el a fiú és a trapézokhoz ment.
- Akkor azt hiszem magatokra hagyunk titeket. – ajánlotta Jaqueline, puszit nyomott barátnője arcára és kiment a többiekkel együtt. Renée Daniel felé fordult.
- Elmondanád, mégis mi bajod van velem? – kérdezte teljesen nyugodtan.
- Az, hogy bejössz ide, és azt hiszed te vagy itt a legjobb! Olyan beképzelt, vagy mint senki más! – ordította.
- Miről beszélsz?! Te kezdtél el kételkedni a tudásomban! Nem azt kérdezted Jaquelinetől, hogy olyan ügyes is vagyok, mint ő? És nem kis gúny volt a hangodban… Inkább te nézel le mindenkit, mert kiválasztottak a társulat legjobb férfi artistájának.
- Én nézek le mindenkit? Te vigyorogsz állandóan, ha sikerül valamit megcsinálnod és valószínűleg nem azért, mert hurrá sikerült, hanem mert éljen látod megcsináltam! Olyan, de olyan ügyes vagyok, hogy az csak na!
- Belém látsz vagy mi, hogy ilyeneket állítasz! Egyáltalán nem ezért mosolygok, és nem vigyorgok! – csend honolt az edzőtermen, Daniel végignézett Renéen, mélyet sóhajtott és nehezen megszólalt.
- Sajnálom. – a lány nagyot nézett.
- Öhm, jó, semmi baj.
- Kezdjük elölről az ismeretségünket rendben? – mosolyodott el bátorítóan a fiú és kezet nyújtott – Daniel Rodriguez.
- Renée Abel, nagyon örülök.
- Úgy szintén. – Renée mosolygott, felugrott az ugróasztalra onnan pedig az egyik trapézra. Elhelyezkedett és leszólt Danielnek.
- Gyere fel, mesélj.
- Mit? – nézett rá értetlenkedve.
- Magadról.
- Csak akkor, ha te is.
- Rendben, csak gyere. – Daniel a Renéevel szembeni trapézra ült.
- Hát, hol is kezdjem? 20 éves vagyok, mint látod sötétbarna hajam van és kék szemem. Egy húgom van, Deborah, aki most 17 éves. A nagyszüleim Spanyolországból származnak, de az apám már vérbeli amerikainak született. 6 éves koromban kezdtem el artistának, hogy is mondjam, tanulni. Debbie zongorázik már profi módon és nagyon szereti csinálni. 3 éve jöttem a társulathoz és nagyon szeretem. Próbálkoztam a Kaleido színpadnál is, de nagyon nehéz volt bejutni és az akkor sztár Layla Hamilton, aki egyben inspirált, hogy még jobb legyek, azt mondta próbálkozzak máskor. Úgy döntöttem nem várok egy évet és megbeszéltem a szüleimmel, hogy eljövök Franciaországba. Aztán megkaptam partnernek Alizéet, akivel nagyon jóban lettem, de csak úgy tekintettem rá, mint haverra és ő ezt megértette. A szerelmi életemre is kíváncsi vagy? – kérdezte, de a lelke mélyén azt kívánta, hogy ne legyen.
- Nem, úgy gondolom nem rám tartozik.
- Köszi. Nos akkor most mesélj magadról te.
- 19 éves vagyok, rövid, fekete hajam és zöld szemem van. Egyke vagyok, a nagyszüleim franciák és az anyám. Tulajdonképpen apám amerikai. Nem tudom mióta szerettem volna artista lenni. Elmentem egyszer a Kaleido színpad egyik előadására, akkor volt velünk utoljára az édesanyám. Nyugodjon békében, meghalt utána nem sokkal. Úgy éreztem már csak miatta is szeretnék artista lenni. Aztán egy vándorcirkusznál lettem artista úgy 16 évesen, majd Jaqueline felajánlotta, hogy legyek itt artista. Az én példaképem Sora Naegino, ugye tudod ki az?
- Persze, de miért pont ő?
- A kitartása miatt és, hogy sohase adja fel az álmait.
- De, ő nem olyan ügyes, mint Layla vagy igen?
- Tehetségesebb, tudta nélkül ki tudja hozni mindenkiből a legjobbat.
- Különleges lány lehet.
- Valóban az. – pár percig beszélgettek, majd elkezdték magukat egymáshoz szoktatni. 2 órát gyakoroltak még, aztán Renée elment megkeresni Jaquelinet és együtt mentek haza.
- Na, milyen volt a próba?
- Jó, de még kell neki gyakorolnia.
- És? Tetszik neked Daniel? – húzta ravasz mosolyra a száját.
- Micsoda? – nevetett a lány – Már miért tetszene?
- Jaj Layla ne csináld már, tetszik vagy nem?
- Nem rossz, szépek a szemei.
- Na, valami mégis csak tetszik benne. – tovább beszélgettek a mai igen csak fárasztó napról. Otthon rendeltek egy kis kínait és megvacsoráztak. Rendbe tették magukat és elmentek lefeküdni. Jaquelinenak egy hatalmas franciaágya volt ebben feküdtak.
- Te, tulajdonképpen, maradhatnál ilyen. – mondta barátnője felé fordulva Jaqueline.
- Fekete és vad? – nevetett Layla.
- Jól áll neked, ilyen egy igazi fiatal, nem két lábon járó kosztümnő.
- Miről beszélsz? Vannak más ruháim is.
- Jó, rendben, de akkor is szereted a kosztümöt.
- Ja szeretem.
- 19 éves vagy, legyél olyan mint ha most fejezted volna be a gimit és bulizz!
- Nem olyan könnyű.
- Most is egész jól csináltad a szereped.
- Ez alatt a fél év alatt úgyis hozzá fogok szokni úgy, hogy lesz minek örülnöd. Bár nem tudom, mit fognak hozzá szólni a többiek, de hát…
- Majd megszokják.
- Ja, kíváncsi leszek May arcára, ha meglát így.
- Csodálkozni fog.
- Az egyszer biztos. – beszélgettek még majd elaludtak.
Francine és Damien az irodában beszélgettek.
- Nem is értem, hogy mehettem hozzád. – mondta duzzogva Francine.
- Mert, hogy?
- Állati nagy nőcsábász vagy.
- Mit vársz tőlem? Gimi óta ismersz, amikor megkértem a kezed rögtön igent mondtál.
- Jó persze, 22 éves voltam még jó, hogy szerettelek.
- Most már nem szeretsz? – hajolt hozzá és elkezdte a nyakát csókolgatni.
- De, de utálom, hogy úgy kezelsz, mint valami cselédet. Hülye vagyok, amiért engedem, hogy minden artistát az ágyadba csalj.
- Nem, csak hagysz engem szabadon élni.
- Háh, na, de nem azért vagyunk itt, hogy most arról dumáljunk, mit engedek neked és mit nem, hanem Renée Abel és Daniel Rodriguez helyzetéről.
- Hagyjuk már őket, kit érdekel utálják-e egymást vagy nem, teljesen bekattantam tőled… - Francine eltolta magától.
- Danielnek tetszik Renée.
- Honnan veszed? – nézett rá nagy szemekkel.
- Ahogy viselkedett vele. – Damien felnevetett.
- Ahogy viselkedik vele az inkább az utálat felé hajlik.
- Pont azért, hogy leplezze.
- Nem érdekel. – mondta a férfi és szájon csókolta Francinet. A nő hagyta, hogy férje azt tegyen vele, amit akar és ezt Damien ki is használta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
