1. fejezet

Inuyasha és kis csapata Naraku ellen küzdött amikor előkerült Rin és Yaken. Miközben Inuyasha Narakuval volt elfoglalva,addig Shippo és Kagome a harctértől kissé távolabb ápolták Mirokut,aki összeesett a mérges darazsak miatt amiket a Kazaanájával szippantott be. Sango a szellemeket próbálta távol tartani a kis csapattól.
- Sango! Nézd ott van Rin.- ordított Kagome, mikor meglátta Rint aki sírva futott feléjük. Yaken megpróbált a lelkére beszélni,de a lány csak futott tovább.
- Kirara! –mondta Sango de a macskadémon már indult is. A szellemirtó lány felpattant a hátára és mikor odaértek lenyúlt a kislányért. Odaadta Kagoménak és már indult is vissza harcolni,mivel egy újabb szellemhorda közeledett feléjük.
- Csonttörő!
Rin ahogy meglátta Kagomét könnyeitől elázva megölelte a lányt s nem engedte el.
- Kagome-chan segíts!
- Mi történt Rin?
- Sesshoumaru nagyúr megsérült. Naraku megfogja ölni.
- Rin fogd be a szád! Sesshoumaru nagyurunk a helyzet magaslatán van. –mondta Yaken aki most ért még csak oda. Felháborodott azon amit a kislány mondott.
- De Rin nézd, Naraku ott van épp Inuyahával küzd. – mutatott abba az irányba ahol a két fél harcolt egymás ellen. Inuyasha lecsapott a szélbordával és sikerült elpusztítania Narakut. A félszellem a győzelmi mámor érzésével a szívében észre se vette, hogy ez Naraku újabb „játéka” vagyis egy bábu volt. Kagome észrevette és egyből Sango mögé ült és odakiáltott.
- Inuyasha ez csak egy bábu volt, gyere utánunk. Shippo te maradj itt és vigyáz Mirokura. Rin vezess minket Sesshoumaruhoz. – a lány bólintott és elvezette őket a közeli tisztásra. Pont akkor értek oda mikor Sesshoumaru földre kényszerült és Naraku épp lesújtani készült rá. Egy nyíl hasított a levegőbe és eltalálta a félszellem karját.
- Ááá te.. – készült megszólalni,de Inuyasha a szavába fojtotta a szót.
- Naraku most megdöglesz! SZÉLBORDA!!!
- Sango menj oda Sesshoumaruhoz. –mondta Kagome. A szellem eszméletlen volt. Kagome leszállt Kirara hátáról és Rinnel a karjában odasietett.
- Sesshoumaru-sama! –és a kislány ismételten sírva fakadt.
- Rin kérlek ne sírj,segítünk. Eközben kissé távolabb Inuyasha fáradni kezdett és ezt kihasználva Naraku belévájta karmait. Néhány méterrel arrébb Sango eszméletlenül feküdt a sárban, Naraku előző támadása miatt. Kagome egy újabb szent nyílvesszővel segített be a csatába. Inuyasha a szélörvényt használva minden maradék erejét felhasználta a végső csapáshoz.
- Bakuryuuha!!!
- Neee, Inuyasha még találkozunk.
Majd a félszellem egy fekete ködfüggönyben eltűnt a szemük elől. Sango ekkor tért magához. Nagy nehezen felállt és elindul Kagoméék felé.
- Kagome , Sesshoumaru nagyúr vérzik!
- Rin te bolond gyermek fogd be a szád. –szólt közbe Yaken.
- Igaza van Kagome, Sesshoumaru már nagyfiú tud magára vigyázni.
- Inuyasha hogy lehetsz ennyire érzéketlen?!
- Na menjünk. –kezdte el maga után húzni a lányt,de az megmakacsolta magát.
- Inuyasha… fekszik!!
- Most ezt miért kellett? –kérdezte a félszellem idegesen és fájós háttal.
- Azért mert Sesshoumaru a bátyád és megsérült. És segítek Rinnek!
- De hát én is megsérültem!! És nekem is fáj.
- De te nem vagy eszméletlen és menni is tudsz. Menj ,majd Kaide anyó bekötözi a sebeidet,de Rinnek itt van rám szüksége.
Eközben Miroku Shippo hátán megérkezve fura látvány fogadta. Kagome és Inuyasha szokás szerint veszekedtek, Sango Rint próbálta megnyugtatni, miközben Yaken ide-oda rohangált, mint pók a falon. Mindezt tetézte,hogy Sesshoumaru a lábuk előtt feküd és Kagome egy folytában rá mutogatott meg a kislányra.
- Elég én ezt nem bírom, ha akarod gyógyítgasd ezt az öntelt kutyát. Én elmegyek. –Inuyasha fogta magát és elindult Kaide anyó faluja felé.
- Sango, Shippo menjetek és segítsetek Inuyashának. Láttátok nincs jó bőrben és ahogy elnézem Miroku sincs a legjobb állapotban. Én siettek utánatok.
- Biztos? Mi van ha Sesshoumaru felébredés rád támad?
- Menjetek csak nyugodtan, Rin itt van, addig nem eshet bajom. „ Vagy legalábbis remélem” –gondolta lány.
Sango felült Miroku mögé és elindultak a falu irányába.
- Siess vissza, ha három nap múlva nem érkeznél vissza utánad jövünk. Pá.
- Ebből baj lesz, ha Sesshoumaru-sama magához tér és egy halandó lányt lát biztos megöli. –mondta gúnyos mosolyra húzva a száját Yaken.
- Yaken ne legyél ennyire gonosz Kagoméval. –mondta a kislány és átsétált a kis gnómon. Kagome ezt látva felbátorodva kiadta a parancsokat.
- Rin te gyere és segíts nekem gyógyfüveket szedni, Yaken te addig vidd Sesshoumarut a legközelebbi forráshoz, ott találkozunk, siettünk. Használd Aun-tot.
- Én nem vagyok senki rabszolgája csakis Sesshoumaru nagyúrnak!
- Yaken kérlek csináld azt amit Kagome-chan kér, mert Sesshoumaru-sama azt mondta,hogy fogadj szót nekem!
Yaken duzzogva de eleget tett a kérésnek. Elindult megkeresni a forrást és alig halhatóan átkozta Kagomét.

- Rin megtaláltad azt a virágot amit az előbb mondtam? –sürgette Kagome a lányt.
. Igen, megtaláltam. Ez itt ugye?
- Igen ez az. Na gyere most már mehetünk.
S elindultak megkeresni a csapatot. Eközben Sesshoumaru magához tért egy pillanatra.
- Yaken hol van Rin? –nézet körül nehézkesen és amikor nem látta a kislányt, megijedt.
- Kagoméval gyógyfüveket ment szedni, sietnek vissza. –felelt félszegen nagyura válaszára.
- Kagome.. „ A nyílvessző, ő lőtte ki…megmentett, és most itt van és segít. Miért?” –majd ismét elájult.
Alig telt bele félóra és a lányok megtalálták a találkozó helyet. Kagome már a kötést tette fel a szellemnek. Rin a sok sírás miatt már aludt és Yaken se bírta fél óránál tovább őt is elnyomta az álom. A lány ott térdelt a szellem mellett és a láz által keletkezet izzadságcseppeket törölte le, mikor a szellem kinyitotta a szemét.
- Mit keresel itt te halandó? –kérdezte mélységes megvetéssel a hangjában.
- Megsérültél és ha nem segítek meghaltál volna!
- Nem kell a segítséged. –felelte ridegen.
- Nem miattad, Rinnek segítek. –mondta a lány kicsit megsértődve a hangnemen ahogy a szellem beszélt vele, de ezt csak a rossz szokásnak és a láznak tudta be.
- Lázad van, próbálj meg aludni. –mondta miközben egy újabb kötést kezdet el felrakni,mert az előző csurom vér volt.
Sesshoumaru ellökte magától s megpróbált felállni, de a méreg a szervezetében nem engedte.
- Hagyj, nem kell egy szánalmas halandó segítsége!!! –de hirtelen megbánta amit mondott, nem tudta miért ,de zavarta, hogy a lány sírni kezdett. Kagome néhány másodperc alatt abbahagyta mintha misem történt volna és folytatta a sebbel való foglalkozását.
- Reggel elmegyek, addigra ha minden jól megy már feltudsz állni.
A szellem ismételten elájult,de érezte,hogy a lány ott van vele és bármennyire is titkolta ezt még maga előtt is,de tetszett neki a helyzet. ”Nagyon magas a láza, de a gyógyszerek kezdenek hatni.” Gondolta Kagome mialatt el se mozdult mellőle, egész éjszaka mellette virrasztott és a kötéseket cserélte.

Eközben a faluban.
- Ezt nem hiszem el ! –tajtékzott a dühtől Inuyasha.
- Még hogy annak a senkiházinak segít! És mi??!! Mi a barátai vagyunk, ő meg az ellenségünk.
- Nyugodj meg Inuyasha , Rin miatt tette. –mondta Sango s addig megpróbálta megitatni a teát a szerzetessel.
- Igaza van Inuyasha és különben is Sesshoumaru a testvéred. –próbálkozott a szerzetes minden remény nélkül.
A félszellem fogta magát és kiviharzott a kunyhóból. Ment a gondolataiba mélyedve, míg el nem ért a Szentfához ahol észrevette Kikyou lélekrablóit. Pár perc múlva a lány is megjelent.
- Ki..ki..kikyou? Te meg mit keresel itt?
- Épp erre jártam, mikor megéreztem bánatod . Mi történt?
- Hööm, nekem nincs semmi bajom. –vonta meg a vállát duzzogva,de nem győzte meg a lányt igazáról.
- Már megint a reikarnációm mi? Látod, látod ha mellettem maradtál volna…
- De én… - kezdte Inuyasha szavait,de a lány fogta magát és tovább állt.
” Most nem végzek veled Inuyasha, szenvedj. Szenvedj míg meg nem halsz. „
A félszellem teljesen a padlón volt. Ismét felrémlettek Kikyou szavai és egyre dühösebb lett. Haragudott Kagoméra . „ Kagome miért csinálod ezt? Tudod jól, hogy gyűlölöm Sesshoumarut.” És követte Kikyout, vagyis próbálta egy idő után elvesztette a nyomait.
Eközben a faluban Kaide anyó épp teát főzött és hallgatta a beszámolókat a délutáni esett kapcsán.
- Kagomének igaza volt. Akár gonosz, akár nem segítenie kellett Sesshoumarunak, a vérében van. Hisz ő egy papnő, tiszta szeretettel a szívében.
- És szomorúsággal. –tette hozzá szomorúan Sango.
- Amit mostanában Inuyasha a fejéhez vágott nem csodálom, hogy segíteni akart Sesshoumarunak. Egy hatalmas csattanás rázta meg a házikót.
- Miroku! Te perverz disznó, látom már sokkal jobban vagy!!! –ordította a szellemirtó lány s kiviharzott a kunyhóból. „ Kagome remélem jól vagy és nem esett bajod.” –gondolta magában a lány.

Sesshoumaruék táborában.
Másnap reggel Kagome már készülődött az induláshoz. Eldöntötte, hogy bármit is tesz Inuyasha ő most akkor is haza megy. Majd néhány nap múlva visszajön. Már indult volna mikor észrevette ,hogy nyakig véres Sesshoumaru ”miatt ”.
” Nem mehetek így haza” –gondolta a lány és a forrás felé vette az irányt. De egy jeges hang megállította.
- A Szentkút nem arra van. –mondta Sesshoumaru aki észrevettem hogy a lány rossz felé indult el.
- Tudom a forráshoz megyek, nem mehetek haza így. –mutatott végig magát a lány és kissé szégyenlősen indult volna tovább.
- Látom már jobban vagy.
- Igen, jobban. Várj elkísérlek.
- Az nem lenne jó, hisz még gyenge vagy.
- Höö,mit hiszel te halandó!? Jól vagyok és akár velem jössz, akár nem én megyek. –mondta megvetéssel a hangjában és elindult.
Kagome követte. Már vagy 20 perce mentek, mikor találtak egy meleg vizű forrást. ( a mellettük lévő nagyon hideg volt) A lány örömmel vágott a vízbe míg a szellem egy közeli fa törzséhez dőlve bámulta az eget.
- Te nem jössz? –kérdezte a lány bár sejtette a választ.
- Nem.
Kagome elővett a táskájából egy szappant és mivel bízott abban hogy Sesshoumaru rangján alulinak tekintené a leskelődést, fogta magát és levette a blúzt és elkezdte kimosni belőle a vért. Mikor végzet vele fogta és ráterítette egy sziklára, hogy megszáradjon.
- Na jó így már jó lesz, fél óra és megszárad. Sesshoumaru nem vagy éhes? –kérdezte a lány, mert ő már nagyon éhes volt és gondolta a szellemnek se árt egy kis társaság.
- Nem én nem táplálkozok holmi emberi étekkel. –mondta még mindig az eget bámulva. Észlelte, hogy Kagomén az alsó ruházatot leszámítva csak valami kis ruhadarab van felül és rangján alulinak tekintette volna, ha ránéz.
- Nem kéne ennyire bezárkóznod, nem a kezedet kértem meg csak ételt ajánlottam.
”Miért ilyen kedves?Mi bajom eshet ha mégis megkóstolom, ha jól belegondolok már jó ideje nem ettem.” –gondolta magában a szellem és elfogadta a fejé nyújtott ételt.
- Köszönöm. –mondta ki nehézkesen, de mikor megkóstolta az ételt elállt a szava. Ezt Kagome is észrevette és csak mosolygott egy jót.
- Látom ízlik, én készítettem.
De a szellem nem válaszolt. Mire befejezték az evést Kagome ruhája is megszáradt és útnak indulhattak.
- Itt elválnak útjaink. –mondta a szellem és elment.
- Viszlát Sesshoumaru.
- Ne hidd, hogyha legközelebb találkozunk életben hagylak. –mondta visszafordulva, ridegen a szellem és végleg eltűnt a fák sűrűjében.
” Ennek meg mi baja? Miért bánt így velem? Vajon miért gyűlöli ennyire az embereket? –morfondírozott a lány és beleugrott a kútba. De lelke mélyén bántotta a kifejezés amit Sesshoumaru mondott.

Egy hét múlva Kagome visszaindult a középkori Japánba. Ahogy kilépett a kútból egy kígyódémon támadta meg, annyi ideje se maradt,hogy sikítson, a démon megölte. ”Ez az illat, ez.. ez Kagome vére!” Gondolta Sesshoumaru aki nem volt túl messze mivel még nem akaródzót elmennie, maga se tudta miért.
- Yaken, vigyázz Rinre.
És már rohant is a szag irányába. Amikor a kúthoz ért a démon épp megenni készült a lányt.
- Energiaostor!
És egy fénynyaláb hagyta el a kezét, s pusztította el a démont.
- Kagome…
Elővette a Tensaiga és várt. Nem kellett soká várnia.
- Már látom az alvilág küldötteit. - majd egy kardsuhintással végzet velük.
Lehajolt a lányhoz és a karjaiba vette. A lány kinyitotta a szemeit.
- Sesshoumaru… –próbált megszólalni,de a hangja elszállt a levegőben.
- Mit… mit keresel itt? És hol van a kígyódémon… ” És vajon miért néz így rám, ilyen ijedten, és a szeme…a szeme olyan gyönyörű.”
- Megéreztem a véred illatát és tudtam, hogy bajod eset, mire ideértem már halott voltál. A démon pont megpróbált megenni ,de én lecsaptam. –felelte közömbösen Sesshoumaru.
- Köszönöm, mégis vannak érzéseid. –mondta alig halhatóan Kagome, de a szellem így is hallotta.
- Ne hidd, azért tettem mert így már kvittek vagyunk. Nem tartozok semmivel.
”Persze ,de engem nem csapsz be. Vannak érzéseid”
- Lábra tudsz állni?
- Mindjárt meglátjuk. Sikerült. –örült meg Kagome.
Sesshoumaru már indulni készült amikor a lány odarohant hozzá és egy csókot nyomot az arcára.
- Mindent köszönök! Majd még találkozunk,de most sietnem kell. Már futott is Kaide anyó falúja felé. „ Vajon miért segített rajtam? „
- Jajj elkések ,Inuyasha megfog ölni. „Nem mondom el neki, hogy mi történt”
Még mindig a kútnál Sesshoumaru is erősen gondolatiba mélyedt. ” Miért mentettem meg? Ez meg mi volt? Hogy merészel megcsókolni, egy halandó.. Mégis olyan melegség öntött el belülről , hasonló,mint amit Rin közelében szoktam érezni, mégis… mégis más. Lehet hogy ezt nevezik szerelemnek? Nem, én a nagy Sesshoumaru nem érzek semmi e lány iránt. Semmit…mihaszna halandó.” Miközbe ezen gondolkodott beesteledett és visszatért a táborhelyhez ahol már Rin és Yaken várta.
- Sesshoumaru-sama ! –mondta a kislány nagy vidáman és leült a szellem mellé. Mikor már aludt Yaken felé fordult.
- Yaken. Mesélj nekem apám Inutaisto és a mihaszna halandó Izayoi szerelméről!
- Mi? Igenis Sesshoumaru nagyúr! Nem sokat tudok róla, de nagy szerelem volt.
- Elég! Nem akarom hallani!
- I.. igenis nagyúr. ”Akkor miért kérdezi…nem értem néha a nagyurat.”
- Most menj és keresd meg Miogát és hozd ide. Látni se akarlak míg elő nem keríted nekem.
- Máris Sesshoumaru nagyúr! –mondta a kis zöld manó és elrohant. ”Mi üthetett a mesterbe? Nagyon furcsa.”

Kagome mire beért a faluba a hold is kiteljesedet az égbolton. Inuyasha fogadta.
- Kagome mi történt? Mi tartott ennyi ideig? Arról volt szó, hogy még napnyugta előtt ideérsz!! –mondta hangosan a félszellem,de csak ekkor vette észre, hogy a lány sántít.
- Mi történt a lábaddal?- aggodalommal a hangjában.
- Azért késtem mert megtámadott egy kígyódémon a kútnál... és ott sérültem meg. De semmi bajom. Komolyan.
- Biztos?És mi történt vele? Résen kell lennünk, az az álnok fivérem is itt van a környéken. Érzem a bűzét.
” Inkább nem mondom el neki, hogy pont ő volt az aki megmentett. Még nem tudná feldolgozni.”
- Sikerült megölnöm egy szentnyílvesszővel. Meglehet, de menjünk a többiekhez, biztos aggódnak már.

Bementek a kunyhóba ahol már nagyon várták Kagomét. Shippo egyből a nyakába ugrott és mindenki kérdezgetni kezdte az okát a késésnek. Kaide anyó is befutott és ellátta a lány sebét. ” Kagome remélem, tényleg jól vagy és nem csak nekünk mondod, hogy megnyugodjunk. Olyan furcsa, mintha titkolnál előlünk valamit… mit titkolsz Kagome?” De akárhogy kérdezgette a lányt semmit se tudott kiszedni belőle. Reggel mikor felébredtek Yaken várta őket.

- Mit keresel te itt? –kérdezte nem a legelőkelőbb módon Inuyasha miközben előrántotta a Tessaiga-t.
- Állj félre félszellem, nem hozzád jöttem. Hol van Mioga ? –tette fel a kérdést a zöld szerzemény.
- Mit akarsz tőle?
- Jaj, Inuyasha úrfi ne enged, hogy bántson!! –mondta ijedten a bolhadémon, miközbe minél jobban próbált elbújni a félszellem hajában.
- Persze most megint előkerültél, mit csináltál már megint te szenilis bolha?
- Mioga most velem kell jönnöd.. Sesshoumaru nagyúr beszélni óhajt veled. Elkell jönnöd. ”Vagy különben meghalok” –gondolta magában Yaken.
- Én? Dehogy megyek…Inuyasha úrfi…
- Persze most én védjelek meg,mi? Yaken mond meg az uradnak, ha akar valamit jöjjön ide ő maga és ne a személyi bolondját küldje.
” Mit akarhat Miogától Sesshoumaru? Biztos valami fontos, és meg is értem,hogy miért nem ő maga jött el érte.” – gondolkodott e la hallottakon Kagome.
- Kérlek titeket engedjétek el. –mondta már a végelkeseredés határán a kis gnóm.
- Inuyasha hagyd , hadd menjen.
- Na de Kagome!
- Kagome-chan miért teszed ezt? Mit ártottam én neked? –fakadt ki Mioga.
- Semmit. De szeretném ha meghallgatnád. Biztos valami fontos, máskülönben nem küldte volna ide Yakent. És ahogy elnézem nagy ára lenne, ha nélküled menne vissza, igazam van Yaken?
- Mit gondolsz ember? –de amikor rájött, hogy különben nem megy vele Mioga, megmondta az igazat.
- És ez nem a mi gondunk!
- Inuyasha, FEKSZIK!
- Jajj, Kagome ezt most miért kellett?
A lány odament megfogta Miogát, aki szokásához híven épp szökni próbált, majd odaadta Yakennek.
- Na de Kagome,miért?
- Yaken ha valami bántódása esik, saját kezemmel tekerem ki a nyakad! –fenyegette meg Kagome.
- Mioga tedd azt amit Kagome mond. –mondta Miroku is. ” Szerintem is jobb ha megtudjuk, hogy mire készül. „
- Egyetértek! – tette hozzá Sango is.
Inuyasha meg csak tovább duzzogott , amiért Kagome megint megalázta mindenki előtt egy „fekszik-kel”.Mivel egyhangúan leszavazták Mioga elment Yakennel.
- Mit akar Sesshoumaru?
- Nem tudom csak azt, ha nem viszlek oda minél hamarabb a fejemmel fizetek érte.

- Sesshoumaru-sama nézd ,ott jön Yaken! –mondta magából kikelve Rin és már rohant is a kis zöld manóhoz.
- Rin hagyjál már…
- Yaken. –szólt hideg nyugodtsággal a szellem.
- Igenis mester. Itt van elhoztam Miogát.
A szellem átvette a bolhaszellemet és elindultak. Meg sem álltak a közeli forrásig, ott leült és kérdőn a holdra nézet. Már jó néhány hosszú perce ültek ott, mikor komótos hangon megszólalt.
- Mioga mesélj nekem apám és Izayoi kapcsolatáról.
- Hát ez egy hosszú történet és …. –kezdte el megdöbbenve a kérdésre a választ,de Sesshoumaru közbe szólt.
- Fogd rövidre és tartsd a szád! Ha valakinek is mesélsz a történtekről, megkereslek és megöllek. –mondta még mindig hideg hanggal,és a tekintette még mindig keménységet tükrözött.
- Miért érdekel téged?
- Nem mindegy neked! Beszélj vagy halál fia leszel. Azért mert apám megbízott benned azért én nem fogok.
- Jó…Inutaisto és Izayoi szerették egymást. Apád mindent feláldozott érte.
” Tudom még anyámat is hagyta meghalni. ”
- Mond miért tudott beleszeretni egy halandóba egy olyan hatalmas szellem mint ő? Miért halt meg érte? A szerelem miatt? Hmm… szánalmas. –horkant fel az utolsó mondatánál.
Mioga nem tudta mire vélni a kérdéseket,de Inutaisto főtanácsosaként megpróbált tudása szerint válaszolni a kérdésekre.
- Azt hogy miért halt meg azt te is tudod. A szerelem nem válogat halandó és szellem közt, így apádat is elérte , ami által még hatalmasabb lett,de egyben gyenge is.
- Ezt hogy érted?
- Ezalatt azt értem, hogy apád mindent feláldozott érte miatta egy csata folytán, így hatalmas erővel ruházódott fel, hisz élni akart. Vigyázni bármi áron a szerelmére, de ez lett a veszte is. Az érmének mindig két oldala van. Ezt jobb ha tudod.
- Nem kértem tanácsot.
Már lassan egy óra telt el az utolsó kijelentése után, de Sesshoumaru rendíthetetlenül a holdat bámulta.
- Elmehetsz.
Mioga jobbnak látta felszívódni. De még visszafordul, hogy hallja mit mond a szellem utoljára.
- Ne feledd mit mondtam, tartsd a szád!
Jobbnak látta tényleg tartani a száját.
”Apám, soha nem értelek meg. Egy szánalmas halandót választottál az erős démonnő helyett, édesanyám … ”

- Fekszik !!!Inuyasha, hogy te mennyire egy érzéketlen tuskó vagy. ELEGEM van belőled, elmegyek. És ne is próbálj meg követni, majd jövök ha kedvem tartja. ” Hülye, hülye Inuyasha! Miért gondolhatja azt, hogy ő bármit kitalálhat és megbánthatja a másik érzéseit!! ”
- Miért nézel így rám Sango? –kérdezte ártatlanul. – Mond hogy nekem van igazam Miroku!
- Hát most az egyszer Sangoval értek egyet. Kagome igenis a csapat tagja és nem egy csomag. Mindig hozz finom ételeket, a harcok során szerzet sérüléseinket is ő látja el. És valljuk be nélküle sokkal nehezebben találnánk meg az ékkőszilánkokat .
- Istenem ti férfiak.. –kapott a fejéhez Sango mert Miroku keze már megint rossz irányba tévedt.
- Áúúú…ezt most miért kaptam Sango?! –kérdezte ártatlanul a szerzetes.
- Mert egy perverz disznó vagy, hogy tudsz még ilyenkor is tapizni??!! –kelt ki magából a szellemirtó lány és a csonttörővel kergette a szerzetest.