5. fejezet

Kagome egy barlangban t�rt mag�hoz. Az els� dolog amit megl�tott az az aranys�rgaszemp�r, mely csak egy f�rfinek adatot.
- Sesshoumaru… - kezdte volna, ha a youkai nem v�g sz�kszav�an a szav�ba.
- Pihenj! –mondta, mik�zben visszanyomta fekv�helyzetbe a l�nyt.
- Hol vagyok? �s mi t�rt�nt? Hol vannak a t�bbiek?
- Ne agg�dj biztons�gban vagy, mikor elhoztalak elkezdet zuhogni az es� �s gondoltam megpihenhetn�nk. Akkor tal�ltam ezt a barlangot.
- Hasogat a mellkasom… - panaszkodott a l�ny, t�nyleg nagyon rosszul �rezte mag�t, �m a t�ny, hogy Sesshoumaru v�gre ott van vele megnyugtatta.
- A v�rt csak megv�deni k�pes, de nem garant�lt, hogy egy er�sebb csap�st nem fogsz �rezni. - Figyelmeztettelek. –mosolyodott el a szellem �s l�gyan megcs�kolta.

Kagome nem b�rta tov�bb kit�rtek bel�le �rz�sei, visszacs�kolt. A f�rfi m�g megakarta k�rdezni, hogy m�gis mi t�rt�nt az erd�ben, de letett a szavakr�l. �rint�ssel, simogat�ssal, cs�kkal besz�lt a benne viharz� �rz�sekr�l. Kagome is sz�tlan volt, �m ann�l er�sebb, k�v�natosabb kifejez�si form�t tal�lt a test�ben s lelk�ben kavarg� szenved�ly sz�m�ra. Meg-megbotolva haladtak egym�s test�n, sz�p lassan, min�l lejjebb �s lejjebb. �sszefon�dva, v�gtelennek �g�rkez� cs�kba gubancol�dva. Mindehhez b�g� torokhangokat hallattak,sz�vett�p�en s�hajtoztak, minta f�jna az is , amit egym�ssal tesznek. Sesshoumaru arca �tszellem�lt, �rz�sek kavarodtak rajta. L�zas, vad cs�kokt�l �s harap�sokt�l kipirosodott ajk�nak k�rvonala elmos�dott. Kagome szembogara hatalmasra t�gult �s elnyeli k�sz�lt szerelm�t. Cir�gatj�k, v�gig porty�zz�k egym�st, valamennyi �rz�kszerv�kkel r�szt vesznek az �lvezetben. Nem b�rta elengedni, nem is akarta. A t�z mely most a sz�v�t hev�tette nem engedte. Egyre jobban izzott k�r�l�tt�k a leveg� �s ez volt szerelm�k bizony�t�ka. Sesshoumaru ekkor el�rkezetnek l�tta az id�t, sz�p lassan, hogy Kagom�nek ne f�jjon bel�hatolt. El�sz�r nagyon kellemetlen �s f�jdalmas volt a l�nynak, de egy id� ut�n ellept�k a forr� �s megmagyar�zhatatlan �rz�sek. A ritmus egyre csak gyorsult, m�g v�g�l kifulladva, egym�s karjaiba �rte el a k�t szerelmest a beteljes�l�s. Az �j folyam�n t�bbsz�r megism�telt�l- e „�si szertart�st” . M�r hajnalodott amikor Sesshoumaru fel�bredt, lassan kih�zta karj�t a l�ny feje al�l, nehogy v�letlen�l felkeltse azt. Fel�lt�z�tt �s kis�t�lta a barlangb�l.

” Jajj Kagome , ezt nem lett volna szabad. Szeretlek , de nem lehetsz velem, m�g nem. Elkell, hogy k�ldjelek magam mell�l. Nem vagy biztons�gban.” K�t v�laszt�sa volt az egyik, Kagom�val marad �s retteghet, hogy mikor t�madja meg �ket valamilyen d�mon, m�g ha nem is er�sebb mint �, nem lehet mindig a l�ny k�zel�ben, hogy megv�dje. Egy �vatlan pillanat �s a l�ny b�rmikor elhagyhatja-e f�ldi l�tet. M�g a m�sik lehet�s�g az, ha el�ld�zi maga mell�l a l�nyt, de akkor mindkett�j�knek megszakad a sz�ve. De a l�ny legal�bb �letben marad. �r�knak t�n� percek �ta s�t�lt, mikor meg�llt �s a felkel� Napban kereste a v�laszt. Sajnos az se tudta a helyes v�laszt. M�g megv�rta a napfelkelt�t azt�n elindult vissza a barlangba. A barlang bej�rat�hoz �rve megcsapta az orr�t, az a sz�vszaggat� illat, melyet nem szeretett �rezni. Kagome k�nnye. A l�ny s�rt…

Kagome arra kelt,hogy a barlang bej�rata fel�l l�gy szell� cir�gatja arc�t. Lassan kinyitotta a szem�t. Hirtelen hi�ny�rzete t�madt, k�r�ln�zet de sehol se l�tta Sesshoumarut. Megijedt �s gondolatok t�mkelege sz�guldoztak benne. „ Vajon hol van? Mi�rt hagyott itt? Nem esett-e baja? Visszaj�n-e m�g? �s ilyen meg hasonl� k�rd�sek fogalmaz�dtak meg benne. Eleredtek k�nnyei, felkelt �s gyorsan mag�ra kapkodta ruh�it, ekkor esz�be jutott az elm�lt este �s m�g szomor�bb lett. Mikor v�gre mag�n tudhatta a ruh�it fogta mag�t �s kisietett a szabadba k�r�ln�zni, de nem l�tta a szellemet, �gy visszament a barlangba. Alig telt bele f�l �ra �s a barlang fal�n egy �rny�k rajzol�dott ki. Alig n�h�ny m�sodperc ut�n az �rny�k gazd�ja is megjelent a l�ny el�tt. Sesshoumaru volt az, �rezte hogy a szellem rossz h�rt hozott. Ahogy r�emelte tekintett�t f�lelem k�lt�z�tt a sz�v�be, csak �gy mardosta a hirtelen j�tt felismer�s. Sesshoumaru ugyanolyan fagyosan n�zet r�, mint amikor el�sz�r tal�lkoztak, mikor el�sz�r kelt �t a szentk�ton �s megismerkedett Inuyash�val. Az�ta sok id� telt el �s t�rt�nt p�r apr�s�gnak nem nevezhet� dolog az �let�ben. Az �let�kben. Megmentette Sesshoumarut, szerelmet vallottak egym�snak, a szellem elhagyta, hogy megv�dhesse de most visszaj�tt �rte. Az este folyam�n egym�s�i lettek. De most? K�tely mer�lt fel benne. Ek�zben Sesshoumaruban is gondolatok cik�ztak.
”Hogy mondjam meg neki, hogy nem biztons�gos ha velem van? Csak egy es�ly�nk maradt, ha �n most kem�ny leszek. Sz�p szavakkal m�r nem tudn�m meggy�zni. De a Kamik nev�re, hogy fogom kib�rni ha nincs a k�zelemben? Nem…” Ilyen �s enn�l komolyabb gondolatok fogalmaz�dtak meg benne. Percek �ta �lltak m�r �gy egym�ssal szembe, �s v�rt�k hogy mikor sz�lal meg a m�sik. V�g�l Kagome t�rte meg a t�tlens�get, odament a szellemhez �s meg�lelte. Mindkett�j�k megd�bben�s�re a youkai eltolta mag�t�l a l�nyt. Nem b�rt a szem�be n�zni. Nagy nehezen �sszeszedte mag�t �s hozz�kezdet a mondand�j�hoz.
- Kagome mi nem lehet�nk egym�ssal. Elmegyek. –ekkor egy hatalmas pofont �rzet az arc�n, reag�lni se volt ideje Kagome m�r sz��z�nt usz�tott r�.
- Szem�t! Most ugye csak viccelsz?? Mond hogy ez nem igaz!! Sesshoumaru �sszeszedte az �sszes b�tors�g�t �s felvette legridegebb arc�t.
- Mit gondolt�l, hogy egysz�nalmas haland� �s a nagy Sesshoumaru nagy�r k�z�tt lehet valami? Nem engedek ekkora foltot ejteni a becs�letemen. –jelentette ki m�r-m�r g�g�sen.
- Ezt most komolyan gondolod? Ha igen, n�zz a szemembe �s �gy mondd hogy nem szeretsz ! MONDD!!
A f�rfi �sszeszedte minden erej�t �s a legm�lyebb f�jdalmat okozta annak a l�nynek akit mindenn�l jobban szeretet. Felemelte tekintet�t �s a vil�g legf�jdalmasabb mondata hagyta el ajkait.
- Kagome �n soha nem szerettelek. Csak a v�gyaim kiel�g�t�s�re volt�l j�.
- Sesshoumaru…- de a l�ny hangja elcsuklott.
- Viszl�t. –mondta majd otthagyta a l�nyt a barlangban.

Kagome mikor v�gre �gy �rezte, hogy k�pes elhagyni a barlangot fel�llt �s kil�pet a sz�rny� hely m�ly�b�l. A hirtelen j�tt f�ny miatt kez�t a szeme el� kapta, �gy nem vette �szre azt az alakot aki �pp fel� tartott. A magas f�rfi csak azt utols� pillanatban l�tta meg az el� toppant l�nyt, aki a semmib�l t�nt el� �s �gy m�r nem volt ideje f�lrel�pnie. Egym�snak mentek.