Miut�n Wendy s�rt�d�tten elviharzott a b�rb�l, Charlie rosszkedv�en p�ck�lt meg egy poharat, ami csilingelve legurult a pultr�l, �s Alvarez l�bai el�tt szil�nkosra t�rt. Alvarez ideges sziszeg�ssel szedte fel a szil�nkokat, majd m�rgesen a v�mp�rra n�zett.

- Ha ennyire lelomboz, mi�rt nem k�s�rted el, ha m�r k�rte?! Ez t�nyleg nem a legjobb k�rny�k, f�leg hogy �gy ki lett cs�pve.

- Nem �rdekel, v�mp�r – morogta Charlie. – Semmi baja nem eshet.

- Vagyis nem leszel t�bb� a test�re? – d�bbent le Alvarez.

- Minek? – r�ntotta meg a v�ll�t Charlie. – �gyis mindig itt lesz vel�nk, m�st nem tehet.

- �pp most megy randizni, te marha!

- Egeeen, hogy szak�tson azzal a Louis-val – k�z�lte Charlie, �s a pultra fektette a fej�t. �pp l�tta a k�t �rkez� vend�get, akik egy�ltal�n nem voltak neki ismer�sek. Ilyen kor�n csak t�rzsvend�gnek sz�m�t�k szoktak beugorni. – Vigy�zz – sz�rte oda Alvareznek, aki ledermedt a vend�gek l�tt�n.

Az oroszl�n �sszeszedte mag�t, bar�ts�gosan odaki�ltott a k�t f�rfinak, akik sz� n�lk�l le�ltek a sarokba.

- Remek, eg�sz este itt fognak �lni – d�h�ng�tt Alvarez.

- Rem�lj�k nem minket j�ttek figyelni. Aaa, mi�rt mindig az �n lok�lomban tal�lnak valami k�bor�llatot? – nyafogott a v�mp�r. – Besz�lj�nk m�sr�l…

- J�! – csapott le r� r�gt�n Alvarez. – Honnan veszed, hogy Wendy szak�tani fog Louisszal?!

- Minden �j v�mp�r szak�t azokkal a dolgokkal, amik az el�z� �let�hez k�tik, mert abba a vil�gba �k m�r nem illenek bele. Eladj�k a lak�st, m�s v�rosba mennek, a mester�k k�zel�ben maradnak, �s minden… minden emberi kapcsolatot semmis� tesznek. A v�mp�roknak nincs senkij�k �s semmij�k az emberi vil�gban. Csak… j�t�kszerek.

- Mi�rt vagy ilyen szomor�? – k�rdezte Alvarez csendesen. Charlie elfordult t�le.

- Szinte a magam�nak �reztem Wendyt… vagyis… az �lete r�sz�nek �reztem magam. Tudom, hogy milyen j�t hagy maga ut�n.

- �s m�g �t is �rzed? – k�rdezte Alvarez ep�sen, �s d�h�sen �tugrott a pulton, hogy odamenjen a k�t f�rfihoz.

Charlie fancsali k�ppel n�zte v�gig, hogy a szolg�ja a leny�g�z� mosoly�val rendel�st vesz fel, azt�n visszasiet a pult m�g�.

- Mert ha – hadarta Alvarez, er�s akcentussal, amib�l Charlie tudta, hogy t�nyleg d�h�s -, t�nyleg annyira tudod, hogy mit hagy maga ut�n, �s mit �rez, akkor vele kellett volna menned. – Alvarez poharakat vett el�, idegesen csapta le �ket egy t�lc�ra – �s ott kellene lenned m�g�tte, m�g elmondja Louisnak, hogy v�mp�r lett, �s hogy v�ge. – Kit�lt�tte a k�rt italt, �s b�rhogy remegett a d�ht�l a keze, nem ment f�lre. Szinte hull�mzott k�r�l�tte a leveg�, mikor Charlie-ra n�zett. – Mi�rt nem vagy k�pes kicsit �rezni?!

A v�mp�r sok�ig nem sz�lt semmit, �gy Alvarez fogta az italokat, �s kivitte, azt�n visszaj�tt �s egy�ltal�n nem sz�m�tott v�laszra. A pult m�g�tt t�st�nkedett, zaklatott �s d�h�s mozdulatai voltak, �s mikor sokadszorra sz�guldott el Charlie el�tt, � megragadta a karj�t, �s k�zel r�ntotta mag�hoz.

- Minek? �gy csak k�nnyebb. Neked is er�sen aj�nlom, hogy szokj le a szentimentalizmusr�l, k�l�nben ez fog t�ged meg�lni! Ebben a vil�gban nem �rz�sekkel maradsz �letben, az �rz�sek csak kiny�rnak �s meg�rj�tenek! Er�, hatalom �s v�r! Ennyi, Alvarez! Jegyezd meg, egyszer �s mindenkorra! - Charlie felhergelte saj�t mag�t, �s d�h�sen ell�kte mag�t�l az oroszl�nt. - Nem �rtem mi�rt nem tudod bedobozolni v�gre a lelkiismereted, mint minden norm�lis v�r�llat?!

- Elm�sz Wendy ut�n, vagy �n menjek?! - h�borodott fel Alvarez �s a pultra csapta a konyharuh�j�t. Charlie visszadobta neki.

- M�g mit nem! Nem b�jsz ki a munka al�l! A k�t l�ny j�n majd? P�nteken szokott lenni forgalom...

- Charlie!

- J�, j�... Majd megyek, csak meghallgatok m�g egy... vagy k�t sz�mot.

- �regem...

Louis legyorsulta a r�gi kis p�f�g�aut�t, �s csikorg� f�kkel foglalta el az �t megillet� helyet a parkol�ban. �gy is k�sett, mint mindig. Kiugrott a kocsib�l, �s a Moly Caff� el�tti t�rre s�t�lt, �s �rgus szemekkel leste a tornacip�s, repedezett farmeros, f�lig ruh�s, f�lig inges, fura �lt�z�k� l�nyt. K�tszer k�rbes�t�lt, m�g a haj�t is megigaz�totta, �s a szem�veg�t is megpucolta, de Wendyt sehol nem l�tta.

Lemond� s�hajjal indult el a t�r m�sik v�ge fel�, ahol egy kis sz�k�k�t csobogott. Wendy k�sik, ilyen se volt m�g. Lerogyott a sz�k�k�t sz�l�re, egy csinosruh�s n� k�zel�be. B�san v�gigm�rte v�r�s �s feh�r sz�n�, fodros szokny�j�t, v�r�s bl�z�t, a feh�r kend�j�t, azt�n a l�ny arc�t is megn�zte: nagyon hasonl�tott egy bossz�s Wendyre.

A sz�ke f�rfi megn�zte a cip�t: tornacsuka, nem vit�s, fekete �s Wendy�.

- Szia! - k�sz�nt vid�man. Wendy s�rtetten felpattant, odatrappolt Louis el�, �s j�l megp�ck�lte az orr�t.

- F�l �r�ja v�rok! Harminc perce! Borzaszt� vagy! �s m�g akkor se ismersz fel, mikor le�lsz mell�m! Van k�ped itt szi�zni?!

Louis egyik f�l�n be, a m�sikon ki. V�gign�zett Wendyn, �s elismer�en b�lintott. - Nagyon csinos vagy ma este.

Wendy d�he azonnal elp�rolgott, pipacspirosra gy�lt az arca. - K�-k�szi...

Louis k�v�ncsi mosollyal n�zett az arc�ba, majd kicsit �sszevonta a szem�ld�k�t. - Nem vagy te beteg? El�gg� s�padtnak t�nsz.

- Nem, nem... Dehogy! Mmm, sz�val mit csin�lunk?

Louis f�radt ny�g�ssel �llt fel, der�kon ragadta Wendyt, �s elindult vele a parkol� fel�. - Cs�kot se kapok, de m�ris „mit csin�lunk”? Mivel a vacsoraasztalunk ugrott, rendeltem haza k�nait.

- K�nait? - k�rdezett vissza Wendy keservesen.

- Baj? Azt hittem im�dod.

- Nem, dehogy... T�k j� a k�nai... sz�val akkor most felmegy�nk hozz�d, �s esz�nk... - Wendy m�lyet s�hajtott, �s meg�llt. - Louis ma nem lehet. Nagyon fontos dolgot kell elmondanom...

Louis felh�zta az orr�t, a szem�vege alatt n�zett le r�. - �res gyomorral semmi nem t�nik olyan fontosnak, mint a tavaszi tekercsem. Majd ki�nt�d a lelked ev�s, az elmaradt cs�k, �s a vigaszcs�k, �s a j�l meg�rdemelt cs�k ut�n.

- Lehetetlen�l idi�ta alak vagy, nem is �rtem mit vacakolok veled! - csattant fel Wendy. Sok n�i j�r�kel� megtorpant egy pillanatra, �s megb�mult�k Louist, a tekintet�kkel pedig azt �zent�k, hogy �k tudn�nak mivel vacakolni a sz�kes�gen.

Louis lehajolt hozz�, megcs�kolta az orra hegy�t. - Na, gyere m�r... - s�gta, �s gyeng�den h�zni kezdte Wendyt.

- Meg se hallod, amit mondok, igaz? - ny�gte Wendy lemond�an.

- Az �hs�g blokkolja a legt�bb �rz�kszervemet, sajn�lom 'Di.

- Mondtam, hogy ne h�vj �gy.

Be�ltek a kir�lyk�k terepj�r�ba, Wendy lemond� s�hajjal d�lt h�tra, �s kib�mult az ablakon. Hogyan mondja el neki, hogyan k�z�lje vele... Nem szabad felmennie a lak�s�ra, annak mindig szex a v�ge... � pedig v�mp�r! Val�sz�n�leg a k�t dolog nem z�rja ki egym�st, de Wendyn�l, ha arr�l van sz�, hogy Louisszal szex, � pedig v�mp�r, akkor nagyon is kiz�rj�k egym�st! NO SEX! NO VAMPIRE!

Egy park mellett d�b�rg�tt el a bat�r, de a piros l�mpa megakasztotta �ket, Louis idegesen taposott r� a f�kre, Wendy pedig majdnem lefejelte a sz�lv�d�t. Louis ijedten fordult fel�. - J�l vagy? Mi�rt nem k�t�d be magad, tudod hogy' vezetek!

- Kiment a fejemb�l... Nah – hesegette el Wendy, �s becsatolta az �vet, mint a j� kisl�ny. - J�l vagyok, Louis, rendben?

A f�rfi levette a szem�veg�t, �s �gy hunyorgott r�. - Biztos? Kicsit ny�zottnak t�nsz. Tegnap biztos csak a t�sk�dat rabolt�k el?

- Jaj, Louis... Z�ld, figyelj m�r oda!

- Opp�...

- Louis, a szem�veged!

- Hupsz...

Wendy a homlok�ra csapta a kez�t. - Nem is csod�lkozom, hogy m�g mindig csak asztali munk�d van ann�l a... c�gn�l. Ki lenne olyan �r�lt, hogy kienged t�ged az utc�ra, mint szervez�t?

- Ja, ki...? - dohogott mag�ban Louis, �s sz�vesen elmondta volna: Angyalom, �n egy kiv�gz�osztag parancsnoka voltam majdnem h�t �ven �t, �s piszkosul j�l v�geztem a dolgom. Erre a gondolatra m�g a szokottn�l is kapkod�sabban vezetett, Wendy pedig �jra s�hajtott. - Mi van m�r?! Eg�sz este csak s�hajtozol!

- Az az igazs�g, hogy tegnap nemcsak a t�sk�mat rabolt�k el... - sz�lalt meg Wendy p�r perc eltelt�vel. - Elrabolt�k az �letemet is.

- Tudn�l kev�sb� k�lt�i lenni?

Wendy idegesen r��t�tt a m�szerfalra. - H�romszor megl�ttek, meghaltam, �s most pedig v�mp�r vagyok!

- Hehe – r�h�g�tt mag�ban Louis, �s megengedett mag�nak egy vid�m oldalpillant�st Wendyre. Wendy r�vicsorgott, �s azt esti f�nyekben j�l l�that�an villogtak a szemfogai. - J�zus �risten! - ki�ltotta a f�rfi.

- Louis, odafigyelj! - ki�ltotta Wendy. A f�rfi nem is l�tta merre kanyarodik, csak elr�ntotta a korm�nyt. M�g�tt�k nagy csattan�s hallatszott, Louis a visszapillant�ban l�tta a h�rom tot�lk�ros aut�t egym�sra tornyoz�dva f�st�lni. Megr�zta mag�t, �s a g�zra l�pett.

A sebess�g�k csak n�tt, �s Wendy kezdett megijedni, hogy valami h�lyes�get fog csin�lni a pasi. Ilyen k�rideg tekintettel m�g sose n�zett, nyomaszt�an komoly volt.

- Louis... l�gysz�'...

A f�rfi olyan hirtelen f�kezett le, hogy Wendy nyak�ba belev�gott a biztons�gi �v. Az aut�p�lya felhajt�j�ra kanyarodtak volna �pp, de Louis visszatolatott (egy kisebb dudasz�lamot �s k�romkod�s-szimf�ni�t kompon�lva a k�r�l�tt�k l�v� aut�s�kkal) egy mell�kutc�ba, �s le�ll�totta a motort.

Wendy agg�dva figyelte �t, Louis �d�z tekintettel szorongatta a korm�nyt, mintha �pp �lni akarna.

- A kibaszott... kurva... �letbe – sz�rte a fogai k�z�tt.

- Tudom, hogy borzaszt�, �s... �s pont azt akartam mondani, hogy... - Wendy siet�sen akarta kiny�gni, hogy v�ge, de v�g�l nem j�tt a nyelv�re. - Hogy... �n...

Louis sz� n�lk�l kir�gta a kocsi ajtaj�t, �s kiugrott, r� sem n�zett Wendyre, amikor visszasz�lt: - Mindj�rt j�v�k, itt v�rj meg.

- De hova m�sz?

- Meg�l�k valakit.

- Micsi...? - h�lt el Wendy, de m�r csak a csap�d� ajt� l�thatta a d�bbent �br�zat�t. D�h�sen felny�g�tt, a kez�be temette az arc�t, �s lecs�zott az �l�sr�l. Hogy kellett volna, m�gis, hogyan, �s mikor?! M�g azel�tt v�get akart vetni az eg�sznek, hogy felmennek a lak�s�ra... Nem �gy akarta otthagyni... �s ki gondolta, hogy ilyen rosszul fog kij�nni... �s hogy ennyire kiborul t�le...! Ilyenek m�g sose l�tta, �s igaz, hogy nem is olyan r�g ismeri, de... De ez az el�z�ekhez k�pest egy teljesen m�r ember volt... M�gis, mi�rt b�g?! Hiszen alig ismeri, t�l titkol�dz�, mag�r�l alig besz�l, plusz egy idi�ta, egy eg�szen haszn�lhatatlan sz�pfi�... Akit igenis, meg akart ismerni, �s ki akarta der�teni a titkait... Im�dta az id�tlen fej�t... K�ptelen lenne megmondani neki, hogy v�ge, teljesen v�ge, �r�kre... Tal�n jobb lenne, ha itt hagyn�, most. Kisz�ll a kocsib�l �s egyszer�en els�t�l, vissza a b�rba, Charlie-hoz �s Alvarezhez. Louis, amilyen l�k�tt, nem tal�lna r�, �s nem lenne t�bb gond... Igen, ez a legjobb, amit meg b�r tenni.

De el�bb alaposan kib�gte mag�t, ami eltartott egy negyed �r�ig.

Valaki megkocogtatta az any�s�l�s fel�li ablakot, Wendy ijedten �sszerezzent, �s k�nny�ztatta arc�t az ablaknak nyomta. H�rom f�rfi �llt a j�rd�n, kett� k�z�l�k �pp az eszm�letlen Louist �ltett�k a h�zfal t�v�be, de Louis eld�lt mint egy zs�k. Wendy azonnal kisz�llt a kocsib�l, �s a kopogtat� f�rfira b�mult.

- M�gis mi t�rt�nt vele?

- Az ipse bej�tt a kocsm�mba, �s aszondja, aszondja nek�nk, verekedni akar, mer' a szerelm�b�l v�mp�r lett. Na mondom, ez se �p.

- De Louis nem is vereked�s pasi...

- H�t pedig... olyan pofonokat osztott le, �gy kellett�nk t�bben, hogy ki�ss�k valahogy! - h�borgott a kocsm�ros. - Szerencs�je neki, hogy valaki l�tta melyik kocsit�l j�tt! Kidobtuk v�na a sik�torba!

A kocsm�ros v�gsz�k�nt nagyot szippantott az orr�n �t, �s elbicegett, vele ment az egyik f�rfi is, de a m�sik m�g ott maradt egy sz�ra.

- Maga az � szerelme?

- Nagy a val�sz�n�s�ge. De ennek a furcsa szerelemnek itt lesz v�ge, tudja, a v�mp�r-dolog kicsit zavar�.

A f�rfi fanyarul r�mosolygott. - Vigye haza, �s maradjon vele. Szerencs�tlen, teljesen odavolt, l�ttam a szem�ben, mennyire szomor�. Vigye haza, j�?

Wendy visszatartotta a saj�t k�nnyeit, csak r�zta a fej�t. - Nem lehet...

- De hazavinni sem? - r�k�ny�d�tt meg a f�rfi. - Nem hagyhatja itt. Seg�tek berakni a kocsiba, rendben?

Wendy zavartan a haj�ba t�rt, �s b�lintott. Itt hagyni, elfutni, gyorsan... R�n�zett Louis arc�ra, �s elfacsarodott a sz�ve. Ezt az utols� idi�t�t! Beemelt�k a d�gneh�z f�rfit a terepj�r� h�ts� �l�s�re, ott el tudott fek�dni, Wendy pedig �pp sz�llt volna be, de visszafordult megk�sz�nni a f�rfinak a seg�ts�get.

- Megh�l�lja azzal, ha vele marad.

A f�rfi intett, Wendy pedig besz�llt, �s elind�totta a kocsit. �vatosan vezette a hatalmas bat�rt, nem volt hozz�szokva a nagy m�ret�hez, �s vigy�zott arra is, hogy Louis ne guruljon le az �l�sr�l. K�zben pedig j�rt az agya, m�gis mit k�ne tennie... Mi a legjobb Louisnak? Ha ennyire kibukott a v�mp�rs�gon, akkor az, ha v�get �r ez az eg�sz. Nem?... Nem?!

Visszagurult a v�ros k�zpontj�ba, ahol a rengeteg felh�karcol� k�z�tt cik�zott, m�g v�g�l meg nem �rkezett ahhoz a toronymagas �p�lethez, ahol Louis is lakott, pont a 36. emeleten. Azt mondta, az�rt j� ott, mert l�thatja a napfelkelt�t �s a napnyugt�t is, �s az eg�sz lak�sa a sz�nes f�ny�rban �szik akkor. Wendy nem egyszer n�zte v�gig vele, �s ekkor r� kellett d�bbennie, hogy soha t�bb� nem n�zheti meg a napfelkelt�t, a napnyugt�t, s�t, soha t�bb� nem l�thatja a napot. G�rcs�sen kapaszkodott a korm�nyba, hangtalanul s�rt, ahogy legurult a m�lygar�zsba. Keresett egy helyet, ott leparkolt, le�ll�totta a motort, azt�n r�borult a korm�nyra �s szomor�an s�rdog�lt.

M�g mindig elmehet, m�g most is v�get vethet az eg�sznek, ha nem v�rja meg, m�g Louis fel�bred.

Amivel r�gen elk�sett, ugyanis Louis m�r az aut��t k�zep�n mag�hoz t�rt, n�ma plafonb�mul�ssal, �s gondolkoz�ssal t�lt�tte el az idej�t. Legf�bb baja az volt, hogy ki �s mivel �t�tte le. Mikor meghallotta Wendy s�r�s�t, sz�gyenkezve fel�lt, �s el�rehajolt Wendy�rt. A l�ny �sszerezzent, mikor Louis meg�rintette a h�t�t, de r�gt�n h�tram�szott hozz�, �s az �lel�s�be b�jt.

- Veled maradhatok?

Louis r�v�gta volna a nemet. S�t, r�gt�n a kiz�rtat is, �s hozz�tette volna azt, hogy menek�lj�n el a v�rosb�l, �s vigy�zzon mag�ra. Mert szereti. � pedig v�mp�rokat �lt. Paff. De a volton van a hangs�ly. �j �let, �j rizik�. V�gre, valami!

- M�s idi�ta �gyse tal�lna meg t�ged, mert h�ly�k, hogy �szrevegyenek. Csak �n maradtam neked, sajn�lom. Ilyen a selejt �r�.

Wendy er�tlen�l felnevetett.

- Na, mutasd a fogaidat.

- Musz�j?

- L�gysz�...

Wendy kicsit h�tr�bb h�z�dott, �s kinyitotta a sz�j�t, a hossz� szemfogai ott figyeltek, �s Louis sz�rakozottan v�gigsim�tott rajta, mire Wendy lepett nyikkan�st hallatott. Louis a fog hegy�n�l odanyomta az ujj�t, �s a v�re kiserkent. Wendy r�m�lten felny�g�tt, r�z�rta az ajk�t Louis ujj�ra, �s lenyalta azt a p�r csepp v�rt.

- H�ha... - mondta Louis, mikor visszakapta az ujj�t.

- Ezt ne, j�...? Ez... nem... - Wendy leveg��rt kapkodott, Louis pedig halkan nevetett, �s megsimogatta a l�ny hideg arc�t.

- �s �n m�g azt hittem, hogy �j sminked van, vagy beteg vagy...

- Pasib�l vagy, mi�rt pont azt venn�d �szre, hogy a bar�tn�db�l v�mp�r lett?

- Ja, mi�rt pont azt...?

Charlie d�h�sen kerengett a v�rosban. - El�sz�r mennek arra, azt�n elsz�guldanak az aut�p�lya fel�, azt�n vissztekeregnek... Mi baj van ezekkel?! Nem lehetne egy fix helyen meg�llni, �s ott int�zni az �gyleteket?! Minek kell rohang�lni, aaah, h�lye Alvarez!

H�lye Alvarez b�szen j�pofizott a vend�gekkel, �s a k�t pinc�rl�ny ugyan�gy j�pofizott, �s att�l is k�rtek igazolv�nyt, akit�l eddig sose. A k�t fura idegen nem t�g�tott a sarokb�l, de h�rm�jukat lesz�m�tva senki nem vette �ket figyelembe, �s senki nem �rezte mag�t fesz�lyezve.

- Enn�l m�g a razzia is jobb – morfond�rozott az egyik l�ny, Hanna. - Azt gyorsan lezavarj�k, �s folytat�dik minden ott, ahol abbamaradt.

- Igen, a vend�gek h�romnegyede holtan folytatja – tette hozz� a m�sik l�ny, Libert�.

- De most nincs itt Charlie – d�nny�gte Alvarez. Neki se volt igazolv�nya, �s Charlie �ltal�ban el tudta int�zni, hogy sose k�rj�k el t�l�k. - Nem kell ide razzia.

- Nyugi, ha lesz, akkor mi majd megv�d�nk – vigyorgott Hanna, �s m�g egy gombot kigombolt a bl�z�n. Libert� pedig azt pr�b�lta, hogy feljebb, vagy lejjebb h�zza a miniszokny�j�t. Alvarez a k�t m�gusl�nyra mosolygott, akik aligha tehetnek m�st a b�jos mosolyg�son k�v�l.

- K�v�ncsi vagyok Wendyre – mondta Hanna, �s izgatottan �sszecsapta a kez�t. - Mikor j�n m�r vissza?

- J� k�rd�s.

Mialatt elt�ntett�k a k�nai kaj�t, Wendy elmes�lte a tegnap �jszaka t�rt�ntek esem�nyeit. Igyekezett mindent a legnagyobb borzalommal lefesteni, �s Louis el is hitte, hogy sz�m�ra ez t�nyleg szenved�s, mert milyen �rz�s lehet egy olyan l�tform�ban �lni, ami az �let�t �s a csal�dj�t tette t�nkre?

- Akkor – b�k�tt fel� a p�lcik�val Louis –, a pokolid�z� er�dr�l nem is tudnak?

Wendy csendesen r�zta a fej�t.

- Pedig... te... elvileg nekromanta v�mp�r lett�l. �s ha j�l �rtem az a v�mp�r, aki a gondjaiba vett, nem nekromanta. Nem �rtem. Akkor ki tett v�mp�rr�?

- H�t... - Wendy gondolkoz�n felb�mult a plafonra. - Nem tudom.

- J�l meg k�ne verni – d�h�ng�tt Louis, �s ledobta a p�lcik�t az asztalra.

- �s m�g nekem mondj�k, hogy agressz�v vagyok – dohogott Wendy mag�ban. Louis egy falat t�szt�t tuszkolt a sz�j�ba, �s megjegyezte, hogy sose �rtette, hogy b�rnak azok a keletiek mindent p�lcik�val enni. Mikor Wendy elkezdte volna kioktatni, nagyot legyintett.

- J���, nem b�rom m�g egyszer v�gighallgatni! De t�rj�nk vissza hozz�d.

- Musz�j azzal a p�lcik�val hadon�sznod?

- Mi�rt?! �gyse lesz semmi bajod!

Wendy leb�mult az �l�be, Louis pedig nagyot ny�g�tt. Megint megb�ntotta...! Nem lehet igaz... Odah�zta mell� a sz�ket, a p�lcika hegy�re sz�rt egy csirkehusit, �s Wendy sz�j�hoz tartotta.

- Naaa...

- P�lcik�ra nem sz�runk kaj�t... - jegyezte meg Wendy halkan. - Nem illik.

Louis idegesen a saj�t sz�j�ba ejtette a falatk�t. - Harakirit illik vele? Mi�rt mindig a kaj�r�l, meg a p�lcik�r�l besz�l�nk? Nem vacsor�zt�l?... V�rj, nem az�rt mondtam! De... De, igen, az�rt mondtam, na! Wendy, te is ideges vagy, �n is ideges vagyok, �, nem is tudod mennyire – Legyilkolt a p�lcik�j�val egy z�ldbabot. - S�t, m�g agg�dok is. Egy friss v�mp�rnak er�s kez� ir�ny�t�ra van sz�ks�ge, aki megf�kezi a gyilkos �szt�n�ket, a legjobb egy nekromanta v�mp�r, de mivel a te v�mp�rmestered nem az, el�gg� vesz�lyess� v�lhatsz, ha nem tud meg�ll�tani. - Nagy leveg�t vette az egy szuszra ledar�lt mondat ut�n, �s folytatta. - A nekromant�k hatalma, mikor visszat�rnek a hal�lukb�l, ak�r a t�zszeres�re is megn�het. A te esetedben igen k�noss� v�lik ez a plusz t�bblet, ha nem tudsz uralkodni �nmagadon. M�g �nmagadra is vesz�lyes lehetsz. V�g�l: ha kider�l, hogy bejegyzetlen vagy... Sejted...

- Ja, ja... a vad�szok! - dohogott Wendy. - Meg a rohadt nyilv�ntart�s! Tegnap m�g nekem is jogom volt szabadon �lnem, ma meg m�r v�tek a t�rv�ny ellen azzal is, hogy l�tezem! - Ki�jult az akcentusa – Otthon ilyen h�lyes�get sose tal�ltak ki, m�g hogy nyilv�ntart�s, �s �nk�nyes b�ntet�sek, meg kiv�gz�sek...

- Val�sz�n�leg az�rt, Wendy, mert meg�rdemlik.

Wendy �gy ugrott fel, hogy kir�gta maga al�l a sz�ket. - Meg�rdemlik?! - ki�ltotta. - �n is meg�rdemlem?! �n is, �n is?! Mikor csak haza akartam �rni, �s ez�rt lev�gtam k�t utc�t abban a sik�torban?!

Louis komoran n�zett fel r�. - Ezt jelenteni kell, �s nem lesz semmi...

- Aha! - v�gott a szav�ba Wendy. - Sejtem �n, hogy mi folyik ott! �gyse hinn�nek nekem, mi�rt hinn�nek egy v�mp�rnak, hiszen azokat irtj�k!

- Nem, Wendy! Ha tudod bizony�tani az igazat, akkor nem b�nthatnak, v�delmi jogod van, hivatkozhatsz balesetre.

- Ha, pontosan, ha! - csapott Wendy az asztalra. - M�gis mivel? A rabl� elszelet, az a v�mp�r aki ezt tette, szint�n. Louis, ezek ki akarnak �lni minket ebb�l a vil�gb�l, �s semmiben se fognak seg�teni, hogy b�rmif�le jogot szerezhessek magamnak, ak�r a l�tez�semhez is!

- Ja, hogy m�r minket – jegyezte meg Louis, �s � is fel�llt az asztalt�l. Kiker�lte Wendyt, �s fel�ll�totta az elr�gott sz�k�t. - Csak tudod, tegnap m�g te is gy�l�lted ezeket a... a... l�nyeket.

- Sz�rnyeket! Mondd csak ki! M�g most is gy�l�l�m, ne agg�dj! De kicsit m�s oldalr�l n�zem a kock�t, most, hogy �n is sz�rnyeteg lettem!

Wendy maga fel� ford�totta Louist, �s m�lyen a szem�be n�zett. - Az a szervezet �rtatlanokat v�geztet ki, akik nem tehetnek arr�l, ami vel�k t�rt�nt. Mint ahogy �n sem! De ez kit �rdekel, nem?! �, nincs igazolv�nya, v�mp�r, �, vad�szokat r�, �, de ink�bb egyet, ez csak n�! Ismerem azt a t�rv�nyt, hogy annak, aki tal�lkozik egy illeg�lis v�mp�rral vagy likantr�ppal, azonnal jelenteni kell vagy a rend�rs�gn�l vagy a nyilv�ntart�sban, k�l�nben t�bb �vre beb�rt�nzik. Tess�k, telefon�lj csak. - Wendy le�lt a sz�k�re, karba fonta a kez�t �s makacsul feln�zett a f�rfira. - Majd kipr�b�lom a t�zszeres�re n�tt er�met.

Louis levette a szem�veg�t, �s m�rgesen n�zett le a l�nyra.

- Na, mi van? - vakkantotta Wendy idegesen. - �n h�vjam �ket? Sz�p lenne!

Louis kez�ben elt�rt a p�lcika, Wendy megszeppenten figyelte az elrep�l� darabk�kat, majd Louisra n�zett, aki d�h�ben �sszeszor�totta szem�t-fog�t, �s eg�sz test�ben remegett.

- Te... tot�lisan megh�ly�lt�l?! - pr�selte ki mag�b�l halkan. - A b�d�s �letbe nem telefon�ln�k be, hogy hel� fi�k, a bar�tn�m v�mp�r lett, sz�t k�ne kapni. Teljesen elment az eszed? M�gis mi a francot k�pzelsz te r�lam?!

- Hogy... hogy �gy teszel, legal�bb ebben az esetben, mint egy norm�lis ember! - ki�ltotta vissza Wendy.

- Tudhatn�d, hogy ez t�vol �ll t�lem!

- �n az�rt j�ttem hozz�d, hogy szak�tsunk! - fakadt ki Wendy, Louis pedig d�h�ben megp�rd�lt maga k�r�l.

- Szak�tsunk, j�, rendben, v�ge!

- Nem, nehogy! - sikkantott Wendy k�nnyes szemmel, �s felpattant . - M�r meggondoltam magam, veled akarok maradni... De nem gondoltam, hogy ennyire... ennyire ellene vagy... A vil�g ellen, ahova ker�ltem... De Charlie azt mondta, hogy el kell fogadnom... hogy... hogy... - A keserves zokog�s belefolytotta a sz�t, �s visszarogyott a sz�kre.

Louis zavartan borzolta mag a haj�t. Mit kezdjen a s�r� n�vel? Kibuktak, mindketten, �s hiba volt hagyni, hogy elharap�dz�n a dolog. Tal�n t�nyleg szak�tani k�ne, Wendy �gy lehetne csak biztons�gban. Mellette aligha �l sok�ig... F�leg mellette.

Leguggolt Wendy mell�, finoman �t�lelte a derek�t, �s leh�zta a padl�ra.

- �n pr�b�lom elfogadni – h�pp�gte Wendy, mikor egy kicsit megnyugodott. - Charlie azt mondta, ha... ha nem fogadom el... meg�r�lhetek... �s �rzem magamban, hogy az ember �s a sz�rnyeteg �lland�an �tk�zik egym�ssal, �s ideges�t�, �s d�h�s leszek miatta... Nem lehetek ember, nem... De sz�rnyeteg sem, egy sz�rnyeteg sz�m�z�tt ide, egy sz�rnyeteg vette el a n�v�rem! T�z �ve nem l�ttam a n�v�rem, t�z �ve keser�ti egy sz�rnyeteg, �s �n nem lehetek ilyen l�ny... A n�v�rem, a n�v�rem... ut�lna �rte, gy�l�ln�, ha csak hallan�, �s nem szeretem, ha nem szeret... Nem lehetek v�mp�r, Louis, Diana miatt nem, nem csal�dhat bennem megint! �s... �s azt hittem, ha te elfogadod, hogy az vagyok, ami, akkor... akkor... akkor nekem is k�nnyebb lesz majd... De l�tom mennyire neh�z neked, �s mennyire ut�lod... Nem m�k�dne k�zt�nk semmi, de nem akarlak... elhagyni. Egy�ltal�n nem...

Hiba, gondolta mag�ban Louis keservesen. M�g nagyobb hiba, hogy �n sem akarlak elengedni. Jaj, a h�lye szerelem. �gy v�gezz�k majd, mint R�me� �s J�lia (vagy Tekla �s Richard). Ehh, de minek besz�lek, hiszen �gyse hallod, mert magamban besz�lek!? L�tod, megh�ly�tesz... �n meg hagyom... igaz. Szeretlek. Mi�rt ne hagyn�m akkor? �s be k�ne fejeznem ezt a bels� monol�got. Ideges�t�.