6. r�sz

Charlie val�sz�n�leg tudt�n k�v�l lefizette az �rny�kokat, hogy azok a seg�ts�g�re legyenek. Tudott utazni k�z�tt�k! Mint egy nekromanta v�mp�r, vagy egy mesterv�mp�r, aki... aki t�bb mint �, a 37 v�mp�r�v�vel, �s a 25 emberi �v�vel. Hehe. De siker�lt neki!

Az ipse a 36. emeleten lakott, egy hatalmas lak�sban, ami csupa �vegfal� ablakb�l �llt, �s m�g egy j�kora sarokterasza is volt. V�g�l is... a madarakon k�v�l egy darab szomsz�d se kukkolhat be hozz�.

�gy csak a madarak l�thatt�k azt a hatalmas kupler�jt, amin � is megbotr�nkozott. Egyik irathalom a m�sik tetej�n, minden sarokban pap�rok, pap�rok, pap�rok! Zaklatott, gy�r�tt st�cokban, mindenhol! Ez a munkam�ni�s, megalom�n aggleg�ny hazahozza a munk�j�t, hogy ne kelljen egyed�l �lnie?! Perverz! �s Wendy meddig vacakol m�g a szak�t�ssal?

Egy �rny�k seg�ts�g�vel bent termett a lak�sban, �s elrejt�z�tt a feh�r, vastag f�gg�ny s�t�ts�g�ben. Egyre profibb, naaa!

A pasas a lehet� legcsek�lyebb jel�t sem mutatta, hogy n�nem� l�nnyel ak�r valaha is dolga volt ebben a lak�sban. Fekete b�rkanap�, el�tte bolyhos sz�nyeg, szint�n fekete b�r fotelek, feh�r m�rv�nypadl�, feh�r falak, tele m�v�szi fot�kkal. A polcok, term�szetesen feket�k voltak, �s ott sorakoztak a k�l�nf�le k�ty�i, amihez Charlie hozz� se tudott szagolni. Viszont �rezte a fegyver szag�t, ami nem tetszett neki.

Hol, milyen, mi�rt? M�r �pp neki�llt volna megkeresni, mikor az ipse �s Wendy beslattyogtak a konyh�b�l.

Charlie �sszeszor�totta a sz�j�t, �s �nk�ntelen�l is v�gigsim�totta a saj�t, katon�san r�vid, �s charlie-san kusza s�rga haj�t. S�rga, �l�nken!

Charlie �sszeh�zott szemmel m�regette Louist, azt�n diszkr�ten f�lren�zett. Hi�ba, hogy minden m�sban szebb n�la, ember l�t�re is (!!!), de az � m�zarany tekintet�nek a nyom�ba se �rhet.

- Mi�rt nem csin�lsz v�gre rendet? - ny�gte Wendy elfull�an. - Borzaszt�an ki�br�nd�t�.

H�t az, b�lintott Charlie.

- Nincs id�m r�. Ez am�gy is hatalmas rend! - v�dekezett Louis, �s k�t hossz� karj�val b�szk�n v�gigmutatott a t�gas nappalin. - Reggel m�g t�rdig g�zoltam... �, nem is akarod tudni, hogy miben.

Wendy titkon szennyes ut�n kutatott. - Val�sz�n�leg igazad van... Ugye a szennyesedet nem megint a k�dba sz�rtad?

- Mi�rt, f�rdeni akarsz? - k�rdezte Louis riadtan. Wendy f�radt s�hajjal elf�szkelt az �l�ben.

- Jav�thatatlan vagy.

Heee, akkor most nem szak�tanak?! Charlie m�r-m�r a haj�t t�pte. Ez a n� teljesen l�k�tt! Pontosan az a t�pus, aki abszol�t rossz v�mp�rnak. Hol a m�lt�s�g, hol a hal�l, hol.... hol a v�rszomj, �s a harap�sim�dat, az a farkas�tv�gy� k�jv�gy?! Mi baja enne a n�nek, mi�rt nem tud rendesen v�mp�r lenni, mi�rt kell itt... itt �lszenteskedni?! Wendyyy, te ideges�t� liba!

Louis megcir�gatta Wendy f�l�t, �s k�rte, hogy n�zzen r�. A k�k szemek, most eg�szen m�shogy voltak k�kek.

- Mintha... az �jszakai tengert l�tn�m. Fene a v�mp�rs�godba, de gy�ny�r� leszel, ha ez �gy folytat�dik...

- Mert eddig nem voltam az?

- Gy�ny�r�? De, de az �leter� tett igaz�n sz�pp�. Most... majd olyan leszel, mint... mint egy szobor.

- Te azt�n tudsz b�kolni! - csattant fel Wendy.

- De sz�p szobor – folytatta Louis hamisk�s mosollyal, �s k�zelebb hajolt Wendyhez. - Te l�ny, m�g mindig az ad�som vagy...

- Nem... nem igaz�n tartom j� �tletnek...

- Mmm, egy cs�k sosem rossz �tlet... - dorombolta Louis Wendy f�l�be, �s l�gyan oda�rintette az ajk�t.

- De... de a fogaim – kapott leveg��rt a l�ny. Louis maga fel� ford�totta az arc�t, �s hat�rozottan megcs�kolta �t.

Charlie a szem�t forgatta, �gy kell neked, te idi�ta!

Louis f�jdalmasan felny�g�tt, a v�r k�t sebb�l sziv�rgott a sz�j�ban, �s el akarta r�ntani a fej�t, de Wendy belemarkolt a haj�ba, �s moh�n, szenved�lyesen cs�kolta �t... s�t, ink�bb a v�r�t. De a�, a�, a�! A nyomorult fogai!

Megpr�b�lta eltolni mag�t�l, de a v�mp�rl�ny er�sebb �s ragaszkod�bb volt, mint ahogy t�r�keny alakja mutatta. Basszus.

Charlie egy sz�npadias s�hajjal kil�pett a f�gg�ny �rny�k�b�l, odasietett Wendyhez, m�g� �lt a kanap�n, �s egy durva mozdulattal torkon ragadta, azt�n pedig felfel� r�ntotta a fej�t. Wendy, mintha csak rohama lett volna, p�nikszer�en, s�polva kapkodott leveg��rt. Louis v�rz� sz�j�t szor�totta, �s mereven b�mult az �j j�vev�nyre, aki nem igaz�n t�r�d�tt vele.

- Wendy, te h�lye – mondta egyszer�en.

- Cha-Cha-Cha...

- T�ncolni akarsz? Itt a v�ge az est�nek, ir�ny haza.

Louis k�zben az egyik polchoz ugrott, de vakon keresg�lt, mert nem vette le a szem�t a s�rga haj� v�mp�rr�l. A franc, a franc, hova a francba tette az ez�stt�lt�nyest?!

- �n nem... Louis, saj-sahajn�lom...

- Jaja, persze! - d�nny�gte Charlie, �s fel�llt a kanap�r�l, Wendy tork�t er�sen tartva. - Louis meg�rti. Integess a b�csinak, p� Louis!

- Louis!

- A pics�ba m�r! - ki�ltotta Louis, �s a polc fel� fordult. Kir�ntotta a hely�r�l az egyik fi�kot, amib�l kirep�lt egy kisebb, kr�m sz�n� pisztoly. A leveg�ben elkapta, �s a kanap� fel� c�lzott, ahol m�r r�gen nem volt senki.

Zih�lva meredt arra a helyre, ahol az el�bb m�g a k�t v�mp�r volt. K�romkodott, k�rbek�mlelte a szob�t, azt�n a t�bbit is, �s v�g�l kirohant az erk�lyre, �s d�h�sen a leveg�be l�tt. V�g n�lk�l sziszegte a foga k�z�tt az �tkoz�d�sokat, m�g akkor is, mikor a sz�j�b�l mosta ki a v�rt, �s bekente azzal a titkos, tutti-frutti �z� sz�rummal, ami az ilyen sebeket hamar elt�nteti. A pisztoly mell� m�g k�t k�st is mag�val hordozgatott, �s minden ajt�f�lf�ba belev�gta, a konyhaajt�t pedig c�lt�bl�nak haszn�lta.

�les csilingel�s t�rte meg a cs�ndj�t, mire a hangforr�s ir�ny�ba haj�totta az egyik k�st. A k�s leverte a hely�r�l a telefont, ami a f�ldre esett, �s felvillant egy k�perny�, ami s�keten �s�tott.

- Ha—hal�--- Louis, �n vagyok, Wendy... - j�tt az er�tlen suttog�s a k�perny� fel�l. Louis p�r r�vid m�sodpercig habozott, azt�n odament a telefonhoz, lehajolt �rte, �s a f�l�re illesztette, de szavak helyett csak mordult valamit. - Louis? Ugye nem esett bajod, ugye a sz�d... ugye nem az�rt nem mondasz semmit, mert a sz�dat �n... - Wendy hangja �rezhet�en k�ts�gbeesettebb lett.

- Csak ideges vagyok – b�kte ki Louis.

- Jaj! - Wendy hangja s�r�ss� �s r�m�ltt� v�lt. - Ne haragudj, nem akartam... csak... Sajn�lom, sajn�lom...

- Nem r�d vagyok ideges! - v�gott k�zben Louis, �s �sszeszedte a k�seit. Az egyiket azonnal a konyhaajt�ba haj�totta.

- A-akkor?

- M�g k�rdezed?! - csattant fel Louis, �s az eb�dl�asztal lapj�ba d�fte a k�st. - Egy kret�n v�rszop� csak �gy megjelent, �s m�g k�rdezed?!

- De �... Charlie...

- Leszarom, hogy ki volt az! - ki�ltotta Louis, �s m�ly bar�zd�kat vagdosott az asztalba. - Megkeresem, �s �lvezettel fogom meg�lni, a sz�v�t pedig kit�pem, hogy t�bb� ne is t�rhessen vissza!... LECSAPTAD?!

Kapkod� mozdulatokkal kereste el� a visszah�v�s funkci�t, �s csak hossz� cs�rg�s ut�n volt hajland� felvenni az illet�.

- H�...! - emelte fel a hangj�t.

- H� – j�tt a h�v�s, rideg hang a m�sik oldalr�l. - Mi�ta illend� egy n�vel ordib�lni?

- Te vagy az? - sziszegte Louis, �s d�h�sen forgatni kezdte a k�st a kez�ben. - A v�mp�r?

- Te egy bunk�, �rz�ketlen diszn� vagy – k�z�lte a v�mp�r t�rgyilagosan. - Wendy miattad b�g, �s azt �zeni, hogy soha t�bb� nem hajland� l�tni t�ged, �s m�g csak a hangodat se akarja hallani. - Ekkor a v�mp�r felki�ltott, majd dulakod�s hangjai hallatszottak. - Vedd ki a pat�d a m�jamb�l... te... Aaah, m���r! Wendyyy, a�, h�... H��! H�, ott nem �r! Tess�k, itt van, jesszusom, engedj m�r el!

Wendy liheg�se hallatsz�dott a telefonban. - Nehogy elhidd neki, nehogy, nehogy! De nem kellett volna olyanokat mondanod! M�gis, honnan... �h, egy idi�ta vagy, tudd meg!

- �n kezdek elf�radni – ny�gte Louis, letette a k�st a bar�zd�lt felsz�n� asztalra, � maga pedig lerogyott egy sz�kre. - Tegy�k le, holnap megint besz�l�nk.

- M�g... m�g ne... Hiszen alig voltunk egy�tt, �s az is borzalmas volt...

- Wendy, lehet, hogy te �t�llt�l �jszakai �letm�dra, de nekem napk�zben dolgoznom kell, �s est�re rohadt f�radt vagyok... Figyelj, holnap besz�l�nk, �g�rem.

- Akkor... majd gyere ide! - er�sk�d�tt Wendy. - Megadom a c�met, �s gyere ide.

- J�, megjegyeztem... De m�r csak holnap megyek – ny�gte Louis. - L���gyszi. �n nem tudok felp�r�gni m�sok v�r�b�l.

N�ma cs�nd hallatszott, �s Louis r�j�tt, hogy hangosan is kimondta, amit gondolt. - Jaj, Wendy... �n nem akartam...

- Ne is gyere ink�bb.

Louis k�romkodva dobta az asztalra telefont, �s hossz� percekig csak a konyhaajt�ban figyel� k�s hideg peng�j�t b�multa. Eg�sz bens�j�t �resnek, �s forr�nak �rezte, �s ez a k�l�n�s, im�dott �rz�s akkor ker�tette hatalm�ba, ha �lt. Zord tekintettel t�masztotta a kez�re az �ll�t. De m�r nem �lhet, �s tehetetlen harag �nt�tte el, a k�zfej�n j�gszil�nkok jelentek meg. Hagyta, hogy az �nuralma leomoljon az elfojtott m�gi�r�l. Gyere, gyere bazdmeg. Arra v�gyott, hogy a m�gia j�gt�r�k form�j�ban sz�trepesszek a test�t, �s az eg�sz lak�st tegyek t�nkre, de mind�ssze egy n�ma hull�m szakadt ki a test�b�l. F�jdalmasan felny�g�tt, h�trazuhant a sz�kkel, �m az a leveg�ben meg�llt. Megfagyott, �s ahogy illik, az eg�sz konyh�ban sarkvid�ki �llapotok uralkodtak.

Louis let�r�lte a v�rt a sz�ja sark�b�l, a f�jdalom ut��rz�s�t�l m�g nem tudott mozdulni. Er�tlen�l kiab�lt, a szem�t d�rzs�lte, mintha csak egy ny�g�s, f�radt gyerek lenne, �s csak �jabb m�giahull�mok szakadtak ki bel�le.

Kimer�lten lihegett, f�jt minden tagja, �s nem b�rt mozogni, r�m�lten ny�sz�rg�tt. Bele fog �r�lni, ha nem marad abba, v�ge, meghal... Elem�szti a saj�t ereje, mint anyj�t a t�z, a saj�t t�ze, azoknak a v�mp�roknak... a k�nz�sa miatt... Wendy nem lehet k�z�l�k val�, Wendyt nem veheti el t�le a v�mp�r...

Mire a kimer�lts�gbe �jult, k�ny�rg�tt az anyja �let��rt.

- Hali, a nevem Hanna! Sz�lm�gus.

- �n Libert� vagyok, sz�lm�gus.

- W-Wendy... vagyok – ny�gte ki Wendy, �s gondolkozott, hogy hozz�tegye: Pokolid�z� nekromanta v�mp�r?! Hanna, aki egy b�jos arc� t�lt�tt galamb volt, �s loknis, sz�k�tett haj�val egy, festm�nyeken is figyel� angyalk�ra hasonl�tott, k�t kez�be fogta Wendy kez�t, �s fel le ugr�lt.

- ���gy v�rtam m�r, hogy tal�lkozzunk. Alva mondta, hogy mostant�l m�g egy v�mp�r lesz itt. Olyan k�v�ncsi voltam r�d, jaj! Milyen sov�ny vagy, eleget ett�l te? Nem k�rsz m�g?

- Nem, nem, k�szi! - h�r�tott Wendy p�nikszer�en.

- Te is vel�nk fogsz dolgozni? - k�rdezte Libert�, aki sokkal v�konyabb volt Hann�n�l, de nagyon hasonl�tottak egym�sra.

- Nem hiszem, hogy ez a munka nekem val�... �n csak a gyerekekkel tudok j�l b�nni, nem... nem az iz�kkel – ny�gte Wendy, �s a b�rpultn�l �ld�g�l� fura fazonokra mutatott. Hanna vid�man csapta �ssze a kez�t.

- Hiszen ezekb�l is lehet gyerek, csak p�r csepp v�r kell, �s m�g te is �lvezed... �, hiszen neked magyar�zom, a v�mp�rnak?! Ugye milyen isteni, ugye, ugye? Nem, Libert�?

Wendy zavarodottan vonta �ssze a szem�ld�k�t. - Tulajdonk�ppen h�ny �vesek vagytok?

- Elm�ltam 24, Libert� pedig 20. Mi�rt?

- Boccs – Wendy megad�an feltette a kez�t. Mi�rt n�znek ki sokkal fiatalabbnak?! - �n... �n... mivel nincs dolgom itt, ink�bb... sz�val, majd besz�l�nk m�g...

- Jaj, de m�g semmit nem besz�lt�nk, maradj m�g!

Wendy ler�zta mag�r�l Hanna puha, h�sos ujjait, �s a f�gg�nnyel letakart ajt� fel� h�tr�lt. - Majd m�skor, most nincs kedvem, �rted?

Hanna olyan arcot v�gott, mint akit�l elvett�k a cukork�j�t, �s Wendy t�nyleg att�l f�lt, hogy els�rja mag�t. Nem akarta megb�ntani, de... M�ra m�r sok. Lefel� menet �sszefutott Charlie-val, �s mikor elmentek egym�s mellett a v�mp�r megragadta a karj�n�l.

- Megtan�tsalak cs�kolni?

- Tudok �n cs�kolni! - csattant fel Wendy �lesen. - Eressz el!

Charlie a k�falnak l�kte, �s az ajk�ra tapadt, �s szinte r�gt�n fel is s�rtette a sz�j�t a fogaival. Wendy felsikkantott, Charlie a l�pcs�re rogyva k�pk�dte a v�rt, az eg�sz sz�ja �gett, �s r�ad�sul gyomorforgat� k�n �ze volt.

- Ezt... csin�lod te – h�r�gte. - Azzal a Louis-val, meg... meg velem...!

- Ez f�jt! Bunk�! - Lekevert egy pofont Charlie-nak, aki sziszegve fel�llt. A sz�ja lassan-lassan rendbe j�tt. - �s LouiSnak kell ejteni! �s nem cs�kol�zok veled! Majd Alvarez, majd � megtan�tja!

- Alvarez, mi? Mert nem egy v�mp�r tudja megtan�tani, hogyan kell a fogaiddal b�nni, hanem egy oroszl�n, igggen! Te ostoba ty�k... Nagyon unlak m�r!

- �n is unom, hogy okoskodsz, �s mindenbe belesz�lsz, mintha... mintha b�rmit is tudn�l r�lam, mintha b�rmihez is k�z�d lenne! - v�gott vissza Wendy, �s lerobogott a l�pcs�n, Charlie pedig ut�na.

- P�t-pap�t j�tszom, pedig nem az �n dolgom lenne! Pesztr�llak kit t�bb mint – 10 �ve, basszus! - k�t napja, �s csak a nyafog�sodat hallom! Legy�l h�l�s, hogy egy�ltal�n v�llaltalak, hagyhatn�lak megd�gleni!

- Nem vagyok h�l�s, elvetted az �letem! - ki�ltotta Wendy is bel�kte a h�l� ajtaj�t. Odabent gy�r, v�r�ses f�ny volt, a falak v�rsz�n�nek t�ntek, �s m�g a plak�tok is horrorszer�en abszurdnak t�ntek ott. Wendy eg�szen a szoba k�zep�ig loholt, azt�n szembefordult Charlie-val. - �s azt akarod, hogy szak�tsak mindennel, ami egykor voltam! Fel tudod fogni, hogy ez mit jelent, eljut az agyadig?! Azt akarod, hogy �gy �ljek, mint azok a sz�rnyetegek, akiket teljes sz�vemb�l gy�l�l�k?! Mi�rt, mi�rt akarod ezt t�lem?!

- Rohadtul nem akarok t�led semmit – k�z�lte Charlie vontatott, lusta hangon. - �n csak mondom, hogy mi vagy, �n csak azt mondom, ami t�ny, megm�s�thatatlan, �s �r�k. Te, Wendy, v�mp�r vagy, egy sz�rnyeteg, a t�rsadalom legalja. �s nem emberi l�ny. �gy term�szetellenes, hogy b�rmit is megtarts a nappali �letb�l, legyen az ak�r a pasid.

- De ez nem igazs�gos! - fakadt ki Wendy. Charlie pof�tlanul felnevetett, a hangja pedig egyszerre volt f�ls�rt�en �les, �s borzongat�an �t�lel�. Wendy ler�zta mag�r�l a b�b�j foszl�nyait, de Charlie m�g mindig nevetett. Most el�sz�r l�tta �gy, eddig egyszer se nevetett, csak a sz�j�t biggyesztette, �s undok, unott pof�kat v�gott.

- Nem vagyok hajland�... nem leszek olyan v�mp�r, mint a t�bbi! - er�sk�d�tt Wendy. Charlie csak nagy nehezen hagyta abba a nevet�st, de mikor az utols� hang is elhalt, az arc�n nyoma se volt az el�bbi vid�ms�gnak.

- Akkor meghalsz. Csak az a k�rd�s, hogy ki fog meg�lni. M�s v�mp�rok, v�r�llatok, vagy vad�szok. Gyilkos V-nek is h�vhatod �ket. Wendy, v�rzel? Mit�l van ilyen k�nszag?

- Te... te neked fogalmad sincs arr�l, hogy mire vagyok k�pes... - sziszegte Wendy maga el�.

- Hogy mire nem vagy k�pes, arr�l viszont van fogalmam. El�g sok is.

- Nem tudsz te semmit...!

Charlie elindult fel�, �s az �gyhoz vontatta, majd le�ltette r�. - Igaz... �n majdnem 40 �ve �z�m az ipart, te pedig k�t napja se.

- Majd megl�tod... majd az �n k�pess�gem...

- Neked az egyetlen k�pess�ged az undor�t� v�red – torkollta le Charlie goromb�n. Megragadta Wendy �ll�t, h�velykujj�val v�gigsim�tott a sz�j�n, �s megszokott, unott k�p�t vakolta az arc�ra. - �vatosan a fogaiddal.

- B�rcsak meg�ln�nek t�ged a vad�szok.

Charlie megtorpant Wendy sz�ja fel� f�l�ton, �s a l�ny szem�be n�zett. �rv�nyl�, viharos k�k tenger volt, tele szikr�z� ut�lattal.

- Igazs�gtalans�gr�l besz�lsz, mik�zben te magad is az vagy. Nem �rtottam neked, nem b�ntottalak. K�nozhatn�lak, �hs�gben �s p�r�zon tarthatn�lak, am�g meg nem t�rsz. L�gy h�l�s, ami�rt nem kell f�lned.

Azzal Charlie otthagyta Wendyt �s kis�t�lt a szob�b�l.

Alvarez b�jos mosollyal �pp kezet cs�kolt egy n�nek, mikor Charlie fapof�val meg�rkezett.

- �, Charlie, m�r hi�nyoltalak – k�sz�nt a n�.

- Kalysta, Frankie – morgott oda Charlie a n�nek �s a mellette �l� fi�nak is. Nem szerette �ket. Gazdag, fiatal sznob m�gusok voltak, mindketten j�g jegy�ek, �s r�ad�sul testv�reknek mondt�k magukat, pedig nem sok k�z�k lehetett egym�shoz. Kalysta r�vid, sz�gegyenes, v�r�s haja val�sz�n�leg nem eredeti sz�n� volt, de nem is lehetett olyan fekete, mint Frankie g�nd�r kis haja. A fi� arca kicsattant a vid�ms�gt�l, �s ler�tt r�la, hogy baromi j�l �rzi mag�t a b�r�ben, �pp ez�rt d�nt�tt �gy, hogy bel�le v�mp�r lesz. P�nzt �s id�t nem k�m�lve, m�r lassan 6 �ve futja a k�telez� k�r�ket a nyilv�ntart�sn�l, de a lelkesed�se t�retlen. Kalysta pedig m�ris �gy t�nt, mintha egy halott, sz�p v�mp�r lenne. Eleg�ns, finom viselked�s�t�l pedig kiverte a v�z Charlie-t.

- Alvarez mes�lte, hogy van egy h�lgy itt, egy v�mp�r – kezdte Kalysta �s mesterk�lten intett az ujjaival Alvareznek. Az oroszl�n mosolygott, �s �jabb kokt�lt kevert ki. - �s el�rulta azt is, hogy csak tegnap lett az. Frank megk�rdezte, hogy h�ny �vig kellett v�rnia az enged�lyre...

- Gondolom sokat – v�gott k�zbe Charlie, �s v�szj�sl� pillant�st k�ld�tt Alvarez fel�. Frankie nevetett, �s beleivott a s�r�be.

- Azt mondta, nem is kellett v�rnia! - mondta Kalysta, �s neg�desen mosolygott Alarez fel�. - Arra lenn�k k�v�ncsi, hogy annak a l�nynak ilyen j� kapcsolatai vannak a nyilv�ntart�sn�l?

- Eg�sz sz�p l�ny, biztos lefek�dt valakivel – Alvarez bocs�natk�r�en vigyorgott Charlie-ra.

- V�gt�re is... Mi m�ssal �rhette volna el? - Kalysta megkapta a kokt�lj�t, �s lassan sz�rcs�lni kezdte, amit�l Charlie a falat kaparta. J�l van, mondjad, azt�n l�pjetek le! Minden szavad olyan, mintha megforgattad volna a sznobizmusodban, �s cs�p�g a megvet�st�l, �s l�tszik rajtad, hogy alig v�rod, hogy beled�fd m�sokba!

- Vajon nekem kivel k�ne lefek�dn�m, hogy v�gre engedj�k? - k�rdezte Frankie.

- L�v�sem sincs – mordult Charlie inger�lten.

- K�rdezd majd meg t�le, ok�? - Frankie bar�ts�gos vigyorral fel� emelte a s�r�s�veg�t. Charlie csak biccentett a fej�vel. Ez se norm�lis, ny�ron diplom�zott orvostudom�nyb�l, vagy mib�l, �s m�gsincs m�s v�gya, minthogy v�mp�r legyen. V�mp�r, akit megfosztanak att�l, hogy teljes �rt�k� l�ny legyen, akit megfigyel�sek alatt tartanak, akit szab�lyok, �s t�rv�nyek korl�toznak, �s mindezt az�rt, hogy �r�kre fiatal �s j�k�p� maradjon?!

- Szerintem jobb lenne, ha vele besz�lhetn�l – vetette fel Kalysta. - T�nyleg, mi�rt nincs � is itt? Olyan j� nagy a ny�zsi, egy friss v�mp�rnak maga a Paradicsom! Charlie?

- Mittom�n... - morogta Charlie.

- M�g... akklimatiz�l�dik – mondta Alvarez. - Szokja az �j... �let�t.

- Pedig sz�vesen elbesz�lgetn�k vele, hogy m�gis... k�z�ns�ges ember l�t�re... Csak �gy engedj�k a v�mp�rs�g�t... - Kalysta az elfojtott m�regt�l szaggatottan besz�lt, idegesen l�gyb�lte az ital�t a pohar�ban. - Mert valakivel megdugatta mag�t...! K�z�ns�ges, sz�m�t� ribanc...

Charlie nagyon �r�l, hogy Wendy nincs itt. Ha ezt hallan�, itt k� k�v�n nem maradna. Frankie istenesen h�tba verte Kalyst�t, aki ki�nt�tte a pohara tartalm�t. Szikr�z� szemekkel meredt a fi�ra, aki vid�man nevetett.

- Nyugi m�r... Majd egyszer nekem is siker�l, legy�l t�relmesebb!

- Hat �ve az vagyok! - sziszegte Kalysta. - Kezd egy kicsit elegem lenni a v�rakoz�sb�l! Az pedig, hogy holmi senki ribancok csak a szex miatt m�ris enged�lyt kapnak, kibor�t�!

- Lehet az eg�sz c�c�t mindenf�le enged�ly n�lk�l is – mondta Charlie, �s ked�lyesen biggyesztette a sz�j�t.

Frankie tiltakozva r�zta a fej�t. - Kiz�rt! M�g csak az k�ne, hogy vad�szok ny�rjanak ki.

- Sz�val ink�bb v�lasztod az �r�kk�val� megfigyel�st, �s korl�tozotts�got, mint a v�mp�rl�t velej�ig val� �t�l�s�t? Milyen... – Charlie megengedett mag�nak egy lesajn�l� fintort – ocsm�ny.

Kalysta sajn�lkoz� mosollyal a kez��rt ny�lt, de Charlie �gy tett, mintha �pp nagyon fontos dolga lenne a poharak t�r�lget�se. A n� a pultra k�ny�k�lt.

- Morcos vagy, Charlie. Kiakaszt a ribi betan�t�sa?

Alvarez m�ltatlankodva cs�p�re v�gta a kez�t. - Ne besz�lj �gy r�la! M�g csak nem is tal�lkozt�l vele, a nev�t se tudod!

- Ki akarja tudni a nev�t? - horkantott Kalysta. - Mi van ma veletek? T�nyleg annyira j� az a n�?!

- Dehogy...

- Igen, t�nyleg! - v�gott Charlie szav�ba Alvarez. Hi�ba volt n�la a b�jos mosoly, r�hellte mindkett�t, ha nem is ugyanazok�rt, amik�rt Charlie, a j�gm�gi�juk�rt egy�ltal�n nem rajongott. Csak az�rt j�rtak ide, mert a b�rba v�r�llatok �s v�mp�rok gy�ltek.

Kalysta visszatolta Alvareznek a pohar�t, lesz�llt a b�rsz�kr�l. - Gyer�nk, menj�nk el. A sz�ves vend�gl�t�ink gaty�j�ba valami ribiv�mp�r m�szott, �s nem l�tnak sz�vesen minket.

- Borzalmas vagy – fintorgott Frankie. Kalysta sarkon fordult. - A kocsin�l v�rlak, siess!

Frankie a szem�t forgatta, �s k�rt m�g egy �veg s�rt Alvarezt�l.

- Kit �rdekel az a l�ny? �s ha v�mp�r lett, el�bb, mint �n? Kalyst�val ne is foglalkozzatok, kicsit dinka. Mindig is dinka volt. - Megh�zta a s�rt, vid�man csettintett a nyelv�vel, azt�n eg�szen elkerekedett a szeme. Valamit �szrevett Charlie m�g�tt. - No l�m, Wendy! Csak nem te vagy a v�mp�rl�ny?

A v�mp�r �s az oroszl�n a d�bbent l�ny fel� fordult, aki �pp most �rkezett meg. Sz�jt�tva b�mult Franckie-re.

- H-hogy ker�lsz te ide?

- Milyen k�zhelyes k�rd�s, ez mindig elhangzik! - vidult Frankie. - Ha k�t ember egy szokatlan helyen tal�lkozik �jra, eg�szen biztos, hogy elhangzik ez a k�rd�s.

- Honnan ismeritek egym�st? - k�rdezte Alvarez.

- Ez a k�rd�s is elhangzik, ha olyan emberek is jelen vannak, akiknek esz�kbe se jutott, hogy ismerik egym�st az ismer�seik – Frankie vigyora eg�szen k�rbe�rt m�r. - Egy ideig egy suliba j�rtunk, igaz? �s szerett�k a t�ri szert�rt l�togatni... �, de nem kell m�ltat h�nytorgatni! - ki�ltotta Frankie, ahogy megl�tta Wendy kiv�r�s�d�tt arc�t. - �m nem gondoltam, hogy �gy l�tlak viszont... Biztos alaposan kitett�l magad�rt...

- Csak helyeselj – sziszegte oda Alvarez, �s Wendy �rtetlen fintorral b�lintott.

Ekkor kintr�l sikolt�s hallatszott, majd m�g egy. - Vajon Kalyst�t �lik? - k�rdezte Frankie a plafont�l.

- � is itt van?! - h�rd�lt Wendy. - Ti m�g mindig mindenhova egy�tt mentek?!

A b�r eg�szen eln�mult, kintr�l csak a sikolyok hallatszottak. Kalysta rohant be, s�polva kapkodott leveg��rt, de nem � sikoltozott. - Valaki... a rend�rs�get... vagy... ak�rmit...! Egy holtest, ott... ott a fal t�v�ben! Charlie, ott egy... egy halott!

Alvarez „nemhiszemel” s�hajjal cs�v�lta a fej�t.

- H�t a rohadt �letbe, mi�rt mindig N�LAM!? - ki�ltott fel Charlie.