7-8-9.r�sz

  2009.01.28. 13:47

VII. fejezet

K�zeled�s

 

•          Ne! – ki�ltott fel Kagome – Csak �lom volt. – nyugodt meg.

K�rben�zett. Nem �bresztett fel senki. M�g nagyon s�t�t volt, k�s� este lehetett, a hold ez�st�sen ragyogott az �gen.

“M�r megint ez a r�m�lom, mi�rt �lem �t �jra, meg �jra. �s amikor Inuyasha megcs�kolja…” – d�rzs�lte szem�t – “�desany�m, mikor megtudta ap�m, Inutashio m�s n�t szeret, m�ghozz� egy ostoba haland�t, bossz�t esk�z�tt, de m�g miel�tt beteljes�thette volna meghalt… Ha m�r egyszer valami csoda folyt�n ilyen er�t kapt�l, haszn�ld ki… Remek, akkor lenn�l sz�ves m�skor �szt�nb�l �lni… – visszhangoztak fej�ben Sesshoumaru szavai – “V�g�l is igaza van. Gyakorolnom kell!” – tiszt�zta mag�ban �s bevette mag�t a s�r� erd�be.

Nem kellett sok�ig mennie, m�ris megt�madt�k. Egy hatalmas szellem �llt el�tte teljes �letnagys�gban. S�t�tz�ld b�r�b�l t�sk�k �lltak ki. Szarv�val fel lehetett volna emelni egy elef�ntot. Szeme k�ken izzott, de nem ez volt benne a r�miszt�, hanem az a s�t�ni kacaj.

•          Kisl�ny! – sz�lt oda Kagom�nak.

•          Kisl�ny, nem tudod, mit besz�lsz! – ki�ltott �s kez�ben megjelent a p�lca.

•          Azzal a kis vacakkal akarsz ellenem harcolni?! – r�h�g�tt – J� lesz fogpiszk�l�nak. –

•          Majd megl�tjuk! – a p�lc�t el�re ny�jtotta �s �gy suttogott – Hold, ki m�mort hozol, s beragyogod az eget. Adj er�t nekem, hogy elpuszt�tsam, e sz�rnyeteget! – ekkor a kez�ben megjelent egy k�vekkel d�sz�tett l�ndzsa, amit ez�st f�ny fogott k�rbe.

Kagome er�teljesen megindult. Felugrott �s a monstrum v�ll�ba sz�rta fegyver�t. Az felord�tott �s m�g idegesebben hadon�szott, egy m�ter �tm�r�j� lyukas kez�vel. A l�ny nem habozott m�g egyszer lecsapott. Most telibe tal�lt. A szellem semmiv� foszlott. �s a csat�ra, m�r csak a l�ny combj�n t�tong� v�g�s eml�keztetett. Nem nagyon f�jt neki, csak ronda volt. M�g s�t�lgatott egy darabig a s�r�ben, majd visszament a t�borhoz. M�r hajnalodott, �gy h�t le�lt a par�zsl� fa�gakhoz. N�zte, ahogy utols� erej�vel, m�g utolj�ra �tveszi a t�z az ir�ny�t�st a fa felett, majd diadalittasan elt�vozik.

•          Hol volt�l? – hallatszott a fagyos hang.

•          Se… sehol. – dadogott Kagome.

•          �rzem a v�red illat�t. – hajolt k�zelebb �s tov�bb szimatolt – A l�bad… megs�r�lt. –

•          Semmis�g. –

•          Hol volt�l? –

•          Csak gyakoroltam egy kicsit. –

•          �jnek �jjel�n j�rod az erd�t, �s sz�rakoz�sb�l sz�rnyeket �lsz meg. –

•          Nem sz�rakoz�sb�l. Most m�r tudom, hogyan kell haszn�lni a p�lc�t. Este, mikor fenn van a hold, sokkal er�sebb vagyok. –

Sesshoumaru nem felelt. Lek�t�tt egy kend�t oldal�r�l �s a l�ny seb�re helyezte. �vatosan bek�t�zte.

•          Mi… mit csin�lsz? – lep�d�tt meg Kagome.

•          Nem l�tod?! Bek�t�z�m. –

•          K�sz�n�m… csak nem vagyok hozz�szokva, hogy ilyen kedves vagy velem. Rinen k�v�l senkivel nem b�nsz �gy. –

•          De j� nekem. –

Kagome csak elmosolyodott �s n�zte, ahogy Sesshoumaru m�g egy utols� sim�t�st v�gez remekm�v�n. Kagome libab�r�s b�re falfeh�rr� v�lt, a v�rvesztes�gt�l.

•          F�zol? – k�rdezte a szellem.

•          Egy kicsit. – mondta, mivel m�g, �gy hajnalt�jban is el�gg� h�v�s volt az id�.

Sesshoumaru levette kimon�j�t, �s a l�nyra ter�tette. Kagome h�l�s szemekkel n�zett r� ezzel jelezve egy �letre lek�telezte.

•          Szerezni k�ne neked valami f�ls�t, amit erre fel tudsz venni. Nem vagy annyira sz�v�s, mint egy d�mon. –

•          H�t igen, el�gg� lenge �lt�zet. Egy olyasmi kimon� j�l j�nne, mint a ti�d, term�szetesen n�iben. –

•          Holnap keres�nk egy falut. –

•          K�sz�n�m… k�sz�n�m, hogy veletek lehetek, hogy befogadtatok �s mindent, amit �rtem tett�l k�sz�n�m. –

•          Ne h�l�lkodj. Nem �rdek n�lk�l teszem. – fordult el a szellem.

•          Te soha nem v�ltozol… - nevetett a l�ny, mintha �vek �ta ismern� a szellemet.

Tudta Sesshoumaru kezdi �t megkedvelni.

VIII. fejezet

Egy ruh��rt

 

• Rin, indulunk! – ki�ltott h�tra a r�ten j�tsz� kisl�nynak.
• Hov�? – k�rdezte Jaken.
• Semmi k�z�d hozz�. – torkolta le a szellem.
• Faluba ruh��rt. – felelt Kagome �s kedvesen mosolygott.
• Ruh��rt? – szaladt oda Rin.
• Igen ez nem �ppen a megfelel� �lt�zet sz�momra ez�rt keres�nk egy falut. –
• �s vesz�nk egy sz�p yukat�t? –
• Igen. – mondta �s a kisl�nyt k�zen fogva elindultak.

Mikor a faluhoz �rtek egyb�l megl�tt�k ez utc�n, talig�kon �rul� kof�kat. Sok�ig n�zel�dtek, m�g tal�ltak egy ruha�rust. Sesshoumaru odament hozz� �s mit meg nem mondjak nem �ppen fizet�s v�s�rl�sra k�sz�lt. Kagome m�g id�ben meg�ll�totta.

• Mennyi�rt �rulja a ruh�kat? – �rdekl�d�tt.
• 200 yen, de van, amelyik 250. –
• Az dr�ga. –
• Igazi selyem mindegyik. Fogja csak meg. –
• Mi lenne, ha felaj�nlan�m, a szolg�ltat�saimat. –
• A szolg�ltat�sait?! – h�zta ravasz mosolyra sz�j�t �s kaj�nul v�gign�zett a l�nyon.
• Nem szajha. – l�pett k�zbe Sesshoumaru.
• Nem, nem is mondtam ilyet, csak te vagy az egyetlen, akinek ez fordult meg a fej�ben. – n�zett d�h�sen Kagome a szellemre – Gy�gy�t� vagyok. – k�z�lte.
• Gy�gy�t�? – �mult el a kofa.
• Igen, de b�rmi m�s munk�t is el tudok v�gezni. –
• Akkor viszont azt hiszem a bar�todra lesz sz�ks�gem. –
• Hm? –
• Egy d�mon, minden nap elj�n ide �s elvisz egy hajadont. Azt �ll�tja, feles�g�l veszi �ket, de szerint�nk, csak eb�del. Lassan m�r nem marad n� a faluban. –
• �s azt akarod, int�zzem el? – l�pett k�zelebb Sesshoumaru.
• A legk�zelebbi �ldozat az �n l�nyom lesz. A falu �t jel�lte ki. –
• Gyerekeid vannak, �s ilyesmik fordulnak meg a fejedben? – n�zett szemreh�ny�an a szellem.
• Ne vess meg. Mit csin�lhat az ember, ha egy “istenn�” felaj�nlkozik neki? –
• Nem aj�nlkoztam fel. – gurult be Kagome – �s nem kell nekem seg�ts�g. Egymagam is elb�nok azzal a d�monnal. –
• Ne nevettess egy l�ny, nem b�nhat el vele. –
• Majd megl�tjuk! –
• Rendben akkor, gyere ut�nam. – mondta a falusi �s bevezette �ket a h�z�ba.

• Aoi! –
• Igen ap�m? – l�pett be a szob�ba egy kicsit dundi, de gy�ny�r� l�ny.
• Aoi! Hozd a mennyasszony ruh�d! –
• Ap�m minek az? –
• Ez a l�ny itt, elmegy helyetted. Azt �ll�tja, meg�li a sz�rnyeteget… egy yukat��rt. –

A l�ny n�ma cs�ndben eltipegett, nemsok�ra vissza is t�rt egy pap�rba k�t�z�tt csomaggal.

• Vezesd a kisszob�ba. – hallatszott az utas�t�s.
• Gyere velem. – ragadta k�zen Kagom�t.

• Ez az esk�v�i ruha. – adta kez�be Aoi.
• Musz�j felvennem, k�t perc alatt v�gzek vele. –
• Nem tudom, ha ap�m azt mondta, biztos volt valami oka. –
• Rendben. – mondta Kagome �s hagyta, hogy Aoi fel�lt�ztesse.

 

IX. fejezet

Egy ruh��rt 2

• K�sz vagyunk. – j�ttek el� a l�nyok.

Sesshoumarunak, aki a t�bbiekkel egy gy�k�nyen �lt elakadt a szava. Kagome egy gy�ny�r� h�feh�r ruh�ban l�pett el�j�k, amin ez�st bevarr�sok voltak. Mindenhol csillog� f�tylak fedt�k. Hossz�, fekete haj�t egy liliomos csattal fogt�k �ssze. Arc�n h�z�d� k�t m�regcs�kj�t p�derrel fedt�k el.

• Gy�ny�r� sz�p vagy Kagome. – �muldozott Rin.
• K�sz�n�m. -
• Elfelejtetted, k�ldet�sed van, nem most h�zasodsz. – g�nyol�dott Sesshoumaru
• Tudom, nem �n ragaszkodtam, a ruh�hoz. –
• Ha nem siker�lne meg�ln�d, nem fog gyan�t. –
• Vagyis, ha nem �l�m meg �n leszek a vacsi. –
• Pontosan. –
• Mikor kell mennem. –
• Most m�r elindulhatunk a dombra. – sz�l a falusi, s �gy is tettek.

Aoi ott maradt Rinnel �s Jakennel.

M�r estellett mikor fel�rtek a dombra. Sesshoumaru �s a ruha�rus egy t�volabbi helyet v�lasztott n�z�t�rnek. Kagome pedig f�loldalasan let�rdelt a puha f�be.

Nem kellett sokat v�rni a sz�rny megjelent. Legink�bb egy hatalmas gy�khoz lehetett hasonl�tani. Mikor megl�tta Kagom�t, szeme felcsillant. A l�ny fel� vette az ir�nyt. Mikor oda�rt a neki h�ttal �l� l�nyhoz, megsz�l�totta.

• Te vagy az �ldozat. – sziszegte.
• Nem. – fordult meg �s az addigra l�ndzs�v� v�ltozott fegyvert belesz�rta a d�monba. – Te vagy az �ldozat. –
• Mi?! – lep�d�tt meg, de visszat�madt. – Hogy mered. – v�jta a l�nyba karmait.
• � – ny�g�tt a f�jdalomt�l, megfordult �s teljes erej�vel a d�monba sz�rta fegyver�t. – F�nyes Hold v�red sz�l hozz�d. Ha k�ny�rg� szavaim hall�d. Ne hagyj cserben, adj er�t nekem! – ki�ltotta.

Mindent ez�st�s f�ny bor�tott el…

• Tartozol egy ruh�val. – s�t�lt oda a ledermedt f�rfihez Kagome.
• Mi… mi vagy te? –
• Egy m�g kiel�g�tetlen vev�d. –
• Nem hallod. – mordult Sesshoumaru.

Mikor visszamentek, vagy harminc ruh�t el�j�k tett. Kagome nem is tudott v�lasztani. V�g�l egy fekete-feh�r r�zsasz�n vir�gokkal d�sz�tett kimon�t vett el. R�h�zta eddigi �lt�zet�re (nem a menyasszonyi ruh�ra, hanem a lezser harci ruh�ra) �s m�r mentek is tov�bb. Nem akartak ott �jszak�zni.