X. fejezet

Testv�ri bossz�

Az erd�ben t�boroztak. A Jaken hozta f�b�l meleg t�z lobogott. Rin ott aludt Sesshoumaru pr�mj�n.

• Elmegyek lef�r�dni. M�r r�gen nem voltam, csupa d�mon trutym� vagyok. – jelentette ki Kagome.
• N�k. – legyintett a szellem.
• N�k?! M�r ez is valami. – mondta, majd els�t�lt a k�zeli t�hoz.

Levetk�z�tt �s beleg�zolt a v�zbe. Mindenhol alaposan lemosta mag�t, de mikor a h�t�hoz �rt, felsikkantott.

“A karmol�sok” – eml�kezett vissza, majd �jra al�mer�lt.

• Te vagy az, aki meg�lte az �cs�met! – hallatszott h�ta m�g�l a dermeszt� hang, mikor felj�tt.
• Ki… ki vagy te? – ijedt meg Kagome, �s j�l megn�zte mag�nak a m�g kor�bbin�l is nagyobb szalamandra d�mont.
• Megbosszulom! – ord�tott �s a v�dtelen l�ny fel� csapott.

Az gyorsan kirohant a partra �s, amit csak tudott mag�ra vett. Hirtelen �sszeesett. A v�g�sok a h�t�n pirosan felizzottak, majd elk�k�ltek.

• A m�reg! – kacagott a d�mon �s k�zel�tett az �jult l�ny fel�.

Ekkor �rkezett meg Sesshoumaru, aki �rezve a szalamandra szag�t, egyb�l iderohant. Megl�tta az al�ltan hever� Kagom�t, aki egy sz�l kimon� fels�ben fesz�tett. Majd �szrevette a fel�je nyugodtan s�t�l� sz�rnyeteget. Vette a lapot. Felugrott �s f�nyostor�val kett�has�totta a hatalmas d�mont. �ts�t�lt a maradv�nyokon egyenesen a l�nyhoz. �llt egy kicsit f�l�tte, majd mivel az m�g mindig nem mozdult meg karjaiba vette, �s visszavitte a t�borhoz

XI. fejezet

Els� cs�k

• Sesshoumaru nagy�r mi t�rt�nt? – k�rdezte Jaken, mikor megl�tta gazd�j�t, amint a f�lmeztelen l�nyt cipeli.
• Lem�sz a t�parthoz, ott vannak a ruh�i. Hozd fel �ket. –
• Igenis. – v�gta mag�t hapt�kba, majd el is szaladt.

Sesshoumaru lefektette a l�nyt a pr�mj�re f�loldalasan. Mivel Kagom�n, csak egy megk�tetlen fels� �s egy bugyi volt, a szellem csak �vatosan lejjebb h�zta a h�t�n�l. Kagome h�t�n m�g mindig ott vir�tott h�rom sz�p k�k bar�zda, amib�l �ml�tt a v�r. Sesshoumaru felitatta amennyire csak tudta, majd egy hossz� anyaggal szorosan �tk�t�tte.

• Fsz. – szisszent fel ekkor a l�ny.
• Fel�bredt�l? – k�rdezte a maga flegma st�lus�n Sesshoumaru.
• Fel. – m�rgel�d�tt �s fel�lt – �! – sikkantott fel mikor �szre vette j�form�n nincs is rajta ruha, majd �szbe kapott – A szalamandrad�mon… A ruh�im… -
• Mindj�rt meg�rkeznek. K�l�nleges sz�ll�tm�ny. –

Kagome v�gign�zett mag�n, �szrevette a k�t�st, ami eddig fel sem t�nt neki. Meredten b�mult a szellemre.

• H�tulr�l k�t�ztem be. Nem mintha �rdekelne. – g�nyol�dott.
• K�… k�sz�n�m. – mondta, mivel nem tudott m�st felelni, mik�zben paradicsom pirosra v�ltott arcsz�ne.
• Majd mosd ki. – fordult el.
• J�… Sesshoumaru… - fogta meg a szellem v�ll�t.
• Mi az? – goromb�skodott, de mikor megl�tta a Kagome k�zel�t� arc�t, megenyh�lt �s gyeng�den megcs�kolta a l�nyt.

A cs�k percekig tartott, m�g valami, vagy ink�bb valaki f�lbe nem szak�totta.

• Sesshoumaru nagy�r… - ejtette ki a ruhahalmazt kez�b�l Jaken �s ledermedve �llt szembe az im�nt m�g cs�kol�z� p�rral.
• � a ruh�im! – terelte el a sz�t Kagome �s a cuccaival egy�tt elvonult egy boz�tosabb r�szbe – Hi�nyzik az egyenruh�m. – l�pett ki m�r teljes �lt�zetben.

A t�bbiek nem feleltek, csak kicsit zavartan eln�ztek m�s fel�. Kagome fogta mag�t �s visszafek�dt a pr�mre Rin mell�. �s mivel �lmos volt el is aludt.

“Megcs�koltam… m�g a v�g�n olyan leszek, mint ap�m. V�g�l is haland�, m�g ha most d�moni ereje van is… �s az �cs�m…” – meredt a t�zbe Sesshoumaru, majd az alv� l�nyra n�zett.

Melegs�g �nt�tte el a sz�v�t �s m�r nem volt benne k�ts�g. Szereti Kagom�t!

XII. fejezet

Ek�zben m�shol

Esteledett, h�v�s sz�l f�jt. M�r mindenki aludt, csak egy valaki motoszk�lt a kunyh�ban �s dermedten n�zett egy ez�st�s l�nyre.

“Kikiyou l�lekrabl�i… Akkor � is itt lesz a k�zelben…” – gondolta mag�ban �s nekiv�gott az �jszak�nak.

• Inuyasha! – bomlott kedvese karjaiba a miko – Tudtam, hogy elj�ssz. –
• Kikiyou, mi�rt h�vt�l? –
• L�tni akartalak. – hallatszott az egyszer� felelet.
• �n is t�ged. – �rt �ssze forr� cs�kban ajkuk.

M�g sok�ig �lvezt�k a pillanatot, ami csak az �v�j�k lehetett. Mikor hajnalodni kezdtek Inuyasha visszaindult t�rsaihoz. Meglepetten vette �szre, hogy m�r mindenki �bren van. Fesz�lt hangulat lett �rr� rajtuk.

• Inuyasha! Hol volt�l!? – torkolta le Sango.
• Mi�rt? –
• Kagome, elt�nt! – jajvesz�kelt a kis r�kad�mon.
• Kagome?! –
• V�rj Inuyasha! – l�pett oda Kaelde is – Kikiyouval tal�lkozt�l igaz? –
• I… igen. –
• Akkor m�r mindent �rtek. – mondta az any� sejtelmesen.
• Mit �rtesz? – faggatta a hanyou.
• A j�slat, e t�jt volt meg�rva. Szerintem megl�tott titeket. Most valahol m�r d�monk�nt j�rja �tj�t, de egy biztos, visszaj�n �rted. –
• �n nem �reztem Kagome illat�t. �s mi az, hogy visszaj�n �rtem?! –
• Gyermekem, majd megl�tod, de nem lesz egy sz�p tal�lkoz�s. –
• A j�slatban nem az �llt, hogy elpuszt�tja a vil�got? – elm�lkedett a szerzetes.
• De igen, nem �rtem hogyan lehet, de �r�lj�nk, am�g �l�nk. A mi�rtekkel r��r�nk m�skor foglalkozni. –
• Meg kell keresn�nk! – szor�totta �k�lbe kez�t Inuyasha.
• Gyermekem, tudom, hogy f�j, de Kagome d�monn� v�lt. Nem az akit mi ismert�nk. Tudatlanul bolyong a vil�gban, �s csak egy c�lja van, a bossz�. –
• Engem nem �rdekel, ut�na megyek! –
• Inuyash�nak igaza van, ha szellem is meg kell keresn�nk. – helyeselt Sango.
• �n is veletek tartok. – csatlakozott Miroku – Kaelde any�. – intett, hogy hajoljon k�zelebb – Sippout itt hagyjuk. Ha Kagome val�ban �tv�ltozott, a mosolyg�s Kagom�ra eml�kezzen, aki mindenkivel t�r�d�tt… -
• �rtem. –
• Akkor indulunk! – k�sz�ntek el �s m�r �ton is voltak.