Charlie megmondta m�g este Louisnak: nyugodtan menjen lefek�dni, ha f�radt. �gy Louis k�rd�s n�lk�l, ruh�stul �jult a hatalmas, v�r�s �gynem�s �gyba az am�gy is v�r�ses szob�ban.

Mikor fel�bredt, rosszkedv�en nyammogott, az orr�t d�rzs�lte. Elfelejtette levenni a szem�veg�t, annyira f�radt volt m�r. A v�r�ses f�lhom�lyban kisilabiz�lta az id�t az �r�j�n. F�l 12 m�lt p�r perccel.

- Fasza, lassan eb�did�.

Jobbra ford�totta a fej�t, �s visszahanyatlott a p�rn�k k�z�. A jobb oldal�n egy halott Charlie figyelt. Louis r�m�lten felord�tott, a p�rn�j�t Charlie arc�ba v�gta, �s a takar�val egy�tt kiugrott az �gyb�l, hogy azt�n sz�gyenl�sen takargassa mag�t.

- Te barom! - ki�ltotta, �s visszadobta a takar�t az �gyra. Ler�ntotta Charlie fej�r�l a p�rn�t. - Te buzer�ns v�rsz�v�! Nehezedre esett volna sz�lni, hogy velem egy �gyban fogsz aludni?! Ja... te hulla vagy – d�rm�gte. M�r �pp visszaejtette volna a p�rn�t a k�p�re, mikor Charlie kinyitotta a szem�t. Tekintete aranyl�n izzott, b�r�t fekete mint�k futott�k el.

Louis r�m�lten h�k�lt h�tra, mikor Charlie r�vigyorgott, a kellet�n�l t�bb hegyes foggal. - �dv�z�llek, Louis. F�ggetlen napjaidnak ezennel v�ge.

- H���, halj vissza! - ki�ltotta Louis, �s r�v�gta a p�rn�t a v�mp�r arc�ra. Mikor elvette onnan, a hulla �jra csak hulla volt. Arany szemek �s fekete cs�kok sehol.

Louis a homlok�t csapkodva kelt ki az �gyb�l �s a f�rd� fel� vette az ir�nyt. - Te h�lye, te h�lye, �regszel... Nem lehetett val�s�g, hiszen Charlie k�vetkezetesen franci�san ejti a neved. Te h�lye m�ni�kus – ism�telte meg �jra a t�k�rk�p�nek.

Miut�n rendbe szedte mag�t, visszament a kocsij�hoz, vol�n m�g� pattant, �s elment az egyik buszp�lyaudvarra. Miel�tt kimer�szkedett volna az emberek k�z�, el�vigy�zatosan baseballsapk�t nyomott a fej�re, �s m�g a haj�t is leengedte. A csomagmeg�rz�h�z sietett, �s a zseb�b�l el�hal�szott egy kulcsot. Megkereste a szekr�nyt, ahova a csomagjait dugta, kinyitotta, kipakolt bel�le, �s visszapattant a kocsiba. Rem�lte, hogy senkinek nem t�nt fel, hogy egy ideges ipse mennyit bajl�dik a z�rral, mennyit n�z k�rbe, �s mennyit lesi a t�rfigyel� kamer�kat.

Ezek ut�n elhajtott eb�delni, �s a kocsij�val leparkolt egy m�lygar�zsban. Buszra sz�llt, �s a v�g�llom�st�l, k�t batyuj�t tenger�szesen a v�ll�n �tvetve, �s a l�b�n�l l�g�zva visszaslattyogott a b�rhoz. N�ha nem tudta eld�nteni, hogy ki f�tty�get ut�na. A babakocsis h�lgy, a nappali, f�radt prosti, vagy a fick� a tragacsb�l. S�t�lt, �s mikor befordult a magas falas utc�ra, sziszegve ment tov�bb. A b�r el�tt j�r�rkocsi �llt, a kapu el�tt rend�r str�zs�lt.

Louis d�h�sen k�romkodott, de dics�rte mag�t: bez�rt, miel�tt elment! Arc�t a batyuja m�g� rejtve els�t�lt az utc�r�l, �s a zserny�k k�zel�b�l, �s befordult egy f�st�s kocsm�ba. Az orr�t �llatszag �t�tte meg, �s mikor a l�b�hoz d�rg�l�z�tt egy n�st�ny farkas m�r tudta, hogy rossz helyre j�tt. De nincs mit tenni.

Le�lt egy boxba az ablak mellett, ahonnan j�l l�thatta a b�r kapuj�t, a str�zs�t, �s a kocsit. Mi a szent szart keresnek itt megint?! Csak nem gyan�tj�k, hogy itt rejt�z�tt el? Nem, az kiz�rt, ahhoz nem telt el el�g id�. Akik elsz�knek, mindig elhagyj�k a v�rost. A p�lyaudvarokat, �s az aut�p�ly�kat figyelik, nem t�r�dn�nek ilyen piti kis hellyel. Louis megvil�gosodottan p�ck�lte meg a sapija ellenz�j�t. A gyilkoss�g! H�t persze! Amiatt vannak itt.

Megk�nnyebb�lten d�lt h�tra. Csak megv�rja, am�g elmennek, azt�n beoson, �s k�sz, �nny�. �m mikor a vele szembe l�v� �l�sre bek�szott egy macsk�s mozg�s� l�ny, �s megk�rdezte mivel szolg�lhat (nem felejtett el a combj�ba markolni!), arcara k�nos mosoly fagyott. Ha sok�ig kell itt �lnie akkor valakinek (vagy neki, vagy valamelyik v�rd�gnek) k�sz, v�ge lesz, de t�st�nt!

Eb�did�ben mi�rt m�sznak ezek az ember... fark�ra?!?

Wendy s�polva kapott leveg��rt, mikor fel�ledt. A fizikai f�jdalomt�l a tork�t szor�totta, h�r�gve gurult le a kanap�r�l, de valaki elkapta, �s er�sen megr�zta. V�rt �nt�tt a sz�j�ba, de nem b�rta lenyelni, ez�rt a f�rfi belecs�kolt a sz�j�ba, �s a nyelv�vel tuszkolta le a v�rt a tork�n. Ett�l kiss� mag�hoz t�rt, �s a t�bbi v�rt, ami hideg �s s�r� volt, m�r mag�t�l is meg tudta inni.

Mikor kitisztult el�tte a k�p, azt l�tta, hogy Alvarez a v�rt t�rli a sz�j�r�l. Elh�tr�lt t�le a fenek�n cs�szva, hirtelen akart fel�llni, de er�sen megsz�d�lt. A sz�kes�g kapta el, �s azzal egy�tt szorosan �t�lelte. Wendy n�m�n viaskodott az �lel�s ellen, Alvarezt szidta, �s nagyokat ny�g�tt, mert �gy z�gott a feje, mintha harangozn�nak odabent. Azt hitte sz�trobban a fesz�lts�gt�l.

Alvarez csit�totta, le�ltette a kanap�ra, butas�gokat suttogott a f�l�be, amivel el�rte, hogy Wendyn �rr� legyen a f�radt, eltompult k�bas�g. Elk�ldte f�rdeni �t, ( - Kint a folyos�n a szemk�zti ajt� az!), azt�n egy nagy s�hajjal lerogyott a kanap� el�tti sz�nyegre, �s mindk�t kez�t a homlok�ra tapasztotta, �s spanyolul motyogott.

Belial nagy el�nnal nyitott be, �s mikor �szrevette Alvarezt, felvonta mindk�t szem�ld�k�t. - Khm.

Alvarez spanyolul elk�ldte a pics�ba. Ideges�tette a fick�. - �, mizujs? - fordult fel� mosolyogva, amit Belial egy fintorral fogadott. - Megtal�ltad Mortyt?

- Nem, de nem kell �t f�lteni.

- Nem is f�ltem – horkant az oroszl�n. Belial leplezetlen�l k�rben�zett a szob�ban, tekintet�vel Wendyt kereste, �s ez nem tetszett Alvareznek. - Mi van? F�rdik.

- Vigy�zz, hogy besz�lsz velem – figyelmeztette �t a farkas, �s a hangja �llatiasan morgott. Alvarez d�h�sen a kanap� sz�l�be markolt, m�r-m�r felpattant, de ha megteszi, bizony�ra b�cs�t mondhatna a f�l arc�nak. Belial egyszer�en kicsin�ln�. �lve maradt, �s az �res t�v�k�perny�re b�mult, de remegett k�r�l�tte a leveg�.

Belial odas�t�lt a szemk�zti falhoz, �s ahogy elhaladt Alvarez el�tt, nem felejtett el egy pofont megk�ldeni a leveg�ben. Alvarez ny�gve hanyatlott h�tra az er�hull�mt�l, azt�n oroszl�nosan r�f�jt a f�rfira. Belial elh�zta a faln�l a f�gg�nyt, m�g�tte k�nyvespolc t�nt fel, azzal a mozdulattal egy�tt laz�n intett a kez�vel, �s Alvarez d�h�s f�j�sa f�jdalmas ny�g�sbe fulladt. A f�rfi leemelt egy k�tetet, felcsapta, Alvarez elgy�t�rt sz�k�l�s�t mintha nem is hallotta volna, �s h�mm�gve felnevetett.

- Milyen sz�p: „S ahogy folyt a homok s k�zeledett a v�g,

mind gy�tr�bb s �zesebb var�zsa lett k�nomnak;

elhagytam a vil�g minden ismert k�r�t.”

Alvarez ki�lt�sai mindig elcsuklottak, mintha fuldokolt volna, de Belial zavartalanul lapozgatott a k�nyvben. - Hihetetlen, sose olvastam ezeket a k�nyveket. Szerintem Morty se.

- Ehe-eressz!

- Nem �rtem mit nyervogsz – mondta Belial. - Ugass, ha akarsz valamit.

Alvarez felsikoltott, a f�ldre borult, �s a farkas megr�ntotta a v�ll�t. - Ha nem, akkor nem.

Wendy nyitott be, �s mikor becsukta maga m�g�tt az ajt�t, d�bbent ki�lt�ssal ugrott h�tra. - Mi folyik itt? - ny�gte elk�pedten. Belial komoran fel� fordult, de egy pillanatra se n�zett a verejt�kben �sz�, betegesen s�padt, v�res ajk� Alvarezre.

- Ismerked�nk. Mi gondod vele?

Wendy elk�pedten l�pett Alvarez fel�. - Mi... mir�l besz�lsz?! Te megk�noztad, �s...

- Vissza az ajt�hoz! - d�rrent r� Belial, �s Wendy r�m�lten ugrott h�tra. - Mi�rt Amy ruh�i vannak rajtad?

Wendy elv�r�s�dve gy�rte meg a p�lmaf�s mint�kkal telenyomott p�l�ja elej�t. - Mert nem tal�ltam m�st.

Belial undok mosolyt �lt�tt, nagy l�ptekkel elindult Wendy fel�. Termete csak magasabb, kisug�rz�sa er�sebb �s r�miszt�bb lett; elhaladt�ban Alvarezhez v�gta a k�nyvet: - M�vel�dj.

- Te sz�rnyeteg... - r�m�ld�z�tt Wendy, undorral a hangj�ban. Elfordult, hogy kimenek�lj�n a szob�b�l, de Belial egy ugr�ssal ott termett m�g�tte, �s bev�gta az ajt�t.

- Nem �gy – Az undok mosolyt nem t�ntette el, eg�szen k�zelr�l b�mult bele Wendy arc�ba. Beleszagolt a leveg�be, mosolya m�g sz�lesebb lett. - Ha t�lem is ennyire rettegsz, mi�rt nem viszel engem is a Pokolba?

Wendy n�ma d�hvel n�zett az arc�ba, tekintete �vatlanul is Alvarezre esett. - Engem is meg akarsz k�nozni? - szaladt ki a sz�j�n. Belial megnyalta a fogsor�t.

- Akarod? - k�rdezte vad vicsorral. Wendy �klendez� hangokat hallatott, sz�les �vben kiker�lte a farkast, �s Alvarezhez sietett. Le�lt mell�, �s a fej�t az �l�be akarta h�zni, de Alvarez arca f�jdalmas fintorba torzult, �s ink�bb nem mozd�totta, csak a csatakos sz�ke tincseket simogatta megnyugtat�an.

- H�nynom kell – fintorgott Belial �s kom�tosan elindult fel�j�k. Wendy vad szuszog�ssal n�zett v�gig a f�rfin.

- Ne gyere ide, maradj ott! - ki�ltott r�. - Hagyj b�k�n minket!

- Csak a k�nyvet akarom.

Wendy megfogta a vaskos k�tetet, Belial arca fel� haj�totta, de a farkas rezzen�stelen arccal kapta el. Felcsapta a k�nyvet, �s csak �gy lapozgatott, �s fel-al� j�rk�lt. - Ez egy francia k�lt�, Wendy. Ugye nem b�nod, ha a neveden sz�l�talak? Volt�l m�r Franciaorsz�gban?

- Nem – morogta a k�rdezett.

- Hm, �n sem. De Angli�ban m�r voltam – csevegett Belial, t�preng�n feln�zett a k�nyv lapjaib�l. - Tulajdonk�ppen sok olyan helyen voltam, ahol er�s urak uralkodnak. De Eur�p�ban �s a K�zel-Keleten nem j�rtam, mert tudom, hogy ott nincs er�sebb Raouln�l.

Wendy idegesen �sszer�ndult a n�v hallat�n, Belial abbahagyta a s�t�t, Wendyre n�zett. - �s Raoul udvar�ban m�r j�rtam.

- Udvar? - horkant Wendy. - Egy undor�t� sz�rnyeteg-f�szek!

- Esetleg el�fordulhat – folytatta Belial, mintha nem is hallotta volna Wendyt -, hogy �jra elmegyek hozz�. - Wendy �rtetlenked�n �sszevonta a szem�ld�k�t, a farkas csak kaj�n f�lmosollyal hunyorgott erre. - Lesz mit mes�lnem neki. Biztos �rdekli, hogy Morty, kedves ellenl�basa mik�nt ir�ny�t, bizony�ra j�t fog sz�rakozni rajta. �s tal�n elhat�rozza, hogy idel�togat, mert �gy gondolja, van olyan er�s, hogy hatalm�t kiterjessze erre a kontinensre is. Ne n�zz �gy r�m, Raoul �szj�r�sa k�nnyen kik�vetkeztethet�, �s �tl�that�. Ezt tenn�, �s t�mogatn�m, hiszen minden bizonnyal elt�r�ln� a f�ld sz�n�r�l a nyilv�ntart�s. �s ez minden szabad v�r�llat �s v�mp�r �lma – csapta be a k�nyvet v�g mosollyal. - De minden bizonnyal m�g elh�zn� �vekig a l�togat�st. �gy hiszem, van mivel sz�rakoznia, van neki egy alb�n� sz�ps�ge.

Wendy arc�ra ki�lt a borzad�s, k�tszer kellett megr�znia a fej�t, hogy meg b�rjon sz�lalni. - Honnan... te... Mit akarsz ezzel?!

- T�l sokat besz�lek? T�rjek r� a l�nyegre, nem vil�gos? - vigyorgott Belial gonoszan. - Ha elejten�k p�r sz�t, egy kicsi l�nyr�l, akib�l hipp-hopp v�mp�r lett, �s nem f�l az erej�t haszn�lni, azonnal felkerekedne, hogy l�thasson t�ged.

Wendy f�l�s kis ny�g�st hallatott, egy retteg� hangot, nem is �rtette honnan t�rt el� bel�le.

Raoul lehajolt hozz�, k�t hideg ujja k�z� csippentette a kicsi �ll�t. V�r�s tekintet�ben valami fekete �rv�nylett, lassan, lomh�n. - Viselkedj j�l, kicsim. Ha rosszat hallok fel�led, ut�nad megyek, �s megb�ntetlek. �s nem akarhatod, hogy a b�csi elhagyja az otthon�t, csak az�rt, hogy egy ilyen cs�pp l�nnyal elb�njon? A b�csi akkor nagyon m�rges lesz – suttogta Raoul, �s m�lyen Wendy szem�be n�zett, ajk�n neg�des mosoly sejlett. - �s akkor lesz igaz�n m�rges, ha b�rmit hall – l�gyan megp�ccintette Wendy kis orr�t a mutat�ujj�val. - a Pokolr�l.

Alvarez lassan fel�lt, v�ll�t a kanap� sz�l�nek vetette, �s elsz�ntan n�zett fel Belialra.

- �s? Mi a szart akart�l azzal, hogy elmondtad? Menj, Isten h�r�vel!

- Nehogy! - sikoltott Wendy r�m�lten, �s Belial arc�n dics�s�ges vigyor ter�lt el. - Nem mehetsz, hiszen... Mortyhoz tartozol! Am�g � nem ereszt, nem mehetsz el hozz�!

- Wendy, mi �t�tt bel�d? - ny�gte Alvarez halkan. Belial neg�des fintorral oldalra d�nt�tte a fej�t, �gy n�zett Wendyre.

- Szerinted ki vagyok �n? A legszabadabb ember a vil�gon – t�rta sz�t a karj�t Belial, �s hunyorogva visszaemelte a fej�t. - Nekem nincs Mesterem, oda megyek, ahova akarok. Ha volt is k�tel�k, ami ide k�t�tt, elt�nt.

- Akkor mi�rt vagy m�g itt? - acsarkodott Alvarez, Wendy r�m�lten nyugtatta �t.

- Csak sz�ltam, hogy legyen mi�rt izgulnotok. S� n�lk�l mit �r az �des �let?

- H�t l�tszik, hogy nem olvast�l verseket! - horkantott Alvarez inger�lten, de Belial meg se hallotta a gyerekes megjegyz�st, Wendyt n�zte, �s a l�ny keservesen n�zett fel r�.

- Nem mehetsz el – ny�gte halkan, Alvarez elk�pedten b�mult r�.

- De, menjen csak! - v�gta ki v�g�l, de nem sz�m�tott arra, hogy Wendy vadul az arc�ba hajol.

- Nem besz�lhet Raoulnak r�lam, nem �rted?! Raoul ide fog j�nni, megmondta nekem is! - sziszegte d�h�sen, er�s akcentussal. - �s Raoul egyszer�en nem j�het ide! - p�nikolt Wendy, �s tehetetlen�l a haj�ba m�rtotta az ujjait. - Valami sz�rny�s�get fog velem tenni... Megmondta...

- Meg fog �lni – mondta Belial, �s mikor a m�sik kett� szeme r�villant, undokul megr�ndult a sz�ja sarka. - Raoul meg�li azt, amit nem tud uralma al� hajtani. Nagyon �rdekes, �s egyed�l�ll� a te eseted, Wendy.

- Hogyan �rhetn�m el, hogy ne menj el hozz�?! - fakadt ki Wendy k�ts�gbeesetten. - Mit �g�rjek meg, mit adjak neked?!

Belial arc�n egy torz mosoly jelent meg. - Esetleg megparancsolhatn�d, hogy soha ne menjek t�bb� Raoulhoz, �s �n �gy is tenn�k, ha... - Sz�npadiasan nevetett egy r�vid ideig -, a szolg�d lenn�k.

Wendy meg�tk�zve n�zett r�, csod�lkozva csapta �ssze a kez�t. - Ennyire egyszer� lenne? Ez remek! H�t akkor, a szolg�m leszel!

Belial egy pillanatra ledermedt, majd pof�tlanul kirobbant bel�le a r�h�g�s, �s m�g Alvarez is halkan, sz�nalommal tele nevetett egy sort. Wendy vadul meredt a k�t f�rfira. - Mi van, mi ilyen mulats�gos?!

- H�t... - nevetett Belial, �s farkasosan bele-belevon�tott a nevet�s�be. -, rengeteg dolog! Aty�m, borogass, a sz�nalom itt m�r m�rhetetlen!

- � az, aki nem szorul r� semmilyen mesterre – mondta Alvarez. - �... f�ggetlen mindenkit�l, Hercegnek nevezik, „mester n�lk�linek”.

- �s? - h�borgott Wendy, �s sz�r�san n�zett Belialra. - M�r meg se lehet pr�b�lnom, hogy a szolg�mm� tudlak-e tenni?! R�gt�n ki kell kacagnod, ennyire nagy a k�ped, Herceg?

Belial izgatott vigyorral ereszkedett n�gyk�zl�bra, �s Wendy fel� indult. - �, pr�b�ld, csak pr�b�ld meg, nyugodtan! Eg�sz este erre v�rtam! Tegy�l a szolg�dd�, ha mered.

- Merem, k�pzeld! - fanyalgott Wendy, majd zavartan Alvarezre n�zett. - Hogyan kell?

Belial, hogy elfojtsa a r�h�g�s�t, az ajk�ba harapott, �s m�g k�zelebb araszolt Wendyhez, �s �gy n�zett ki, hossz� id� ut�n v�gre itt az �v hecce.

Alvarez lemond� s�hajjal ciccentett, nem is n�zett Wendyre. - Meg kell harapnod, �s a v�r�t kell innod, azt�n pedig hagynod, hogy � tegye ugyanezt. �gy k�ttetik minden sz�vets�g, �s k�tel�k. �gy kell.

Belial kaj�n �r�m�ben nem tudott hova lenni, odatolta a nyak�t Wendynek. - Tedd csak meg!

Wendy undorod� fanyalg�ssal l�kte el mag�t�l, majd egyszeriben elrettent �s a kez�be temette az arc�t.

- �zensz valamit Raoulnak? - k�rdezte Belial vid�man. Wendyt bels� remeg�s r�zta, nagyokat csuklott, �s azt hajtogatta, hogy nem igazs�gos, �gy nem fair. Alvarez egy�tt �rz�n megsimogatta a fej�t, �s kez�be szor�totta a l�ny remeg� kezeit. - Nem eshet b�nt�d�sod, meg fogunk v�deni. Nem hagyjuk, hogy egy Raoul-f�le itt belepiszk�ljon a dolgunkba.

- H�! - ki�ltott r� Belial vadul. - �s m�gis ki fog a v�delm�be �llni? Morty, aki csak Raoul eml�t�s�t�l is megr�m�l? A Charlie-d, aki maga is Raoul parancs�t k�veti? Vagy tal�n te?

Wendy halkan ny�sz�rg�tt. Raoul l�gyan az orr�hoz �rintette j�ghideg ajkait, Wendy r�m�lten ny�sz�rg�tt, �s szorosan lehunyta a szem�t. A v�mp�r a puha gyerekarcot az egyik kez�be fogta, kellemes susog�ssal csit�totta a retteg� kisl�nyt. Mikor Wendy kinyitotta a szem�t, Raoul �jra a tekintet�be meredt. - Ne csin�lj semmi... ostobas�got. Mert nem fogok visszariadni, ha a butas�god miatt v�geznem kell a mindkett�nknek igen kedves Dian�val. Meg fogom �lni, Wendym, meg�l�m.

Wendy t�gra meredt, k�nnyes szemekkel b�mult Raoul v�r�sl� tekintet�be, �s biztosra vette, hogy ott a Hal�l �rv�nylik olyan feket�n.

- Itt nem csak r�lam van sz�... - ny�gte ki hirtelen, �s Belialra n�zett. - Megteszem.

A farkas komolyan vonta �ssze a szem�ld�k�t. - Mi ez a p�lfordul�s?

Alvarez a fej�t r�zta, f�radtan mondta: - Nem siker�lhet, nem �ri meg.

- De, ez�rt meg�ri! - sziszegte Wendy, legink�bb �nmag�nak. Belial arc�n az �nel�g�lts�g halv�ny mosolya l�tszott, ahogy odat�rdepelt Wendy el�.

- Megpr�b�lni mindent meg lehet – mondta halkan, hangja m�g�tt egy farkas morgott. Wendy reszketegen sz�vta be a leveg�t, ink�bb nem is v�laszolt. Belial m�g k�zelebb hajol hozz�. Arc�t m�ly r�ncok tett�k zordd�, b�r�t mintha kikezdte volna az id�; k�zelr�l m�r nem cseppet se volt fiatalos. Halkan sz�lalt meg: - Fogadd el az esk�met, fogadd el a farkasom, fogadd el a v�rem, fogadd el Belialt.

Wendy arc�ra ki�lt a rem�nytelens�g, dermedten n�zte, ahogy Belial els�pri a nyak�b�l fekete haj�t. Odahajolt, olyan k�zel, hogy m�r hallotta a v�r zubog�s�t, �rezte a szag�t, �s l�tta. Sz�nei elvar�zsolt�k, csalt�k valahova, egy m�sik l�tbe, �s m�sik vil�gba. A marad�k p�r hajsz�lat is els�p�rte Belial nyak�b�l. Ott, ahol a v�gy a k�pr�zat maga, ami k�rbesz� mindent, ahol m�r nem �nmaga, hanem valami �jszer�, oda bel�phet, hiszen a sz�nek a kulcsok. �s meg kell szereznie ezeket a kulcsokat, a fog�val. Belial szemh�ja lomh�n megrebbent a k�jt�l, ajka n�ma s�hajra ny�lt. Wendy �rezte mag�ban a sz�vdobog�st, �s lehunyt szeme m�g�tt kaleidoszk�pk�nt sz�d�ltek sz�t a f�nyek, s�lyosak, nehezek, �s m�gis k�jesek, �desek, r�g v�gyottak voltak. Tombolni v�gyott, �s m�g marcangolni, t�ncolni, �s vil�gmagas hegyeket megm�szni, v�rtengereket �t�szni, �m egy csepp j�zans�g, amit nem bor�tott el a harap�s �ze, megrettent, �s visszavonult. Visszar�ntotta Wendyt �nmag�hoz, nem engedte elveszni.

Fel�letesen l�legzett, t�gra ny�lt szemmel b�mult Belial arc�ra, aki kicsit k�b�n �s lust�n, m�r s�p�rte is el a haj�t a nyak�t�l, �s baloldalt a h�velykujj�val sim�totta a b�r�t.

- Fogadd el az �n esk�met, a v�remet, engem – suttogta Wendy reszketve. - Hadd legyek a ti�d, �s veled egy.

Belial hirtelen r�b�mult, tekintete k�tked�st t�kr�z�tt, de odanyomta az arc�t Wendy nyak�hoz. A l�ny r�m�lten megfesz�lt, el�g volt neki, hogy a f�rfi sz�r�s-sz�r�s �lla hozz��rt.

- Rossz a v�rem – suttogta. - K�rlek, ugye nem fog f�jni?

Belial v�lasz n�lk�l hagyta, maga is j�l �rezte Wendy v�r�nek k�nes, forr� szag�t. A v�mp�r �sszekulcsolta a kezeit az �l�ben, az ujjai eg�szen elfeh�redtek, �s riadtan sikkantott, mikor Belial megnyalta a nyak�t. Lomh�n �jra, azt�n megcs�kolta, egyre er�sebben, hogy Wendy beleny�g�tt, �s v�g�l fogait a h�sba m�lyesztette.

Wendyben bennrekedt a ki�lt�s, �s megk�nnyebb�lten elernyedt, mikor f�jdalom helyett �lvezet j�rta �t, Belial tartotta meg.

Mikor Belial befejezte, mindketten nehezen vett�k a leveg�t, �s a farkas arc�n m�r felt�nt a lusta �nel�g�lts�g. �m mindkett�j�knek elakadt a l�legzete, Wendy r�m�lt ny�g�ssel kapott a sz�v�hez, de hiszen nem is ott f�jt, minden�tt f�jt, nem is f�jt, j� volt, �s kedves, er�s, erd� illat�. T�volr�l hallotta Belial ki�lt�s�t: - Lehetetlen... - De lehet, hogy m�r csak k�pzelte, hiszen bele�jult a hegyvid�ki erd�be, �s maga el�tt l�tta Dian�t is, ahogy Raoulnak esk�t tesz. Egy hatalmas farkas orrnyerg�t sim�totta, �s a farkaskir�lyn� a gondolataival besz�l hozz�. „�m ahhoz, aki megal�zkodik majd el�tted egyszer, �s mindened lesz,” Diana hangja hat�rozottan csend�lt, l�tta �t, �jra, mint r�gen: „Fogadd el az �n esk�met, a v�remet, engem. Hadd legyek a ti�d, �s veled egy...” A farkaskir�lyn� tekintet�ben megvillant egy eg�sz vil�gnyi er�, „hal�lig tart� h�s�ggel ragaszkodj”

Wendy a f�ld�n fek�dt, rajta Belial. Tomp�n �rz�kelte a val�s�got, nem eml�kezett mikor d�lt el. Alvarez sz�ke feje ragyogott be a szeme el�, a homlok�ra sim�totta a tenyer�t.

- T�rj vissza az eml�kekhez – mondta, de a hangja valahogy messzir�l csend�lt, mintha v�z al�l besz�lne hozz�. - L�sd �ket, �s legyetek szolga �s mester v�gre.

- Nem... - s�gta Wendy. - Valami m�s. A farkaskir�lyn� mondta...

- Mi?

- Nem tudom...

- T�rj vissza...

- Mit fogok l�tni? - suttogta Wendy rekedten, �s s�lyos valami ereszkedett a szemh�j�ra. Alvarez megsim�totta az arc�t.

- A m�ltj�t... tal�n. Amit kell...

- �s � is?

- Lehet.