Wendy egy keskeny �gyon fek�dt, elny�tt matracon, �s lapos p�rn�n. F�lig egy szappan illat� pokr�ccal volt letakarva, a szob�ban gy�r f�ny volt, �s... minden annyira tompa. Feljebb emelte a fej�t, az �gy f�l�tti falon egy kicsi fesz�let l�gott, rajta aranyb�l a megfesz�tett J�zus.

A v�mp�r eln�zett onnan, �s a szeme sark�b�l felm�rte a kicsi, egyszer� szob�t. Szemk�zt egy keskeny ablak, t�rva nyitva, h�v�s, tr�pusi sz�l �radt be rajta. Az ablak �rk�dsoros kereng�re n�zett. Belial az ablak el�tti asztaln�l �lt, felpakolt l�bakkal, �sszefont karral, �s kifel� n�zett. Mikor �szrevette, hogy Wendy egy kicsit felemelkedik, fesz�lt ajkakkal fel� fordult.

- Ne hidd, hogy most b�rmi v�ltozott. Nem fogom elfelejteni, hogy mit tett�l velem. Csak nem b�rom, ha gyerekek szenvednek. Ennyi, �s itt v�ge is. Hiszen m�r nem vagy gyerek.

Wendy visszahanyatlott az �gyra, �s �jra a fesz�letre n�zett. Fura itt l�tni, gondolta. Belial a padl�ra ugrott, az �gyhoz indult. - Ha zavar, leveszem.

- Nincs bajom a vall�sokkal, �s semmilyen istennel... - mondta Wendy.

- Nekem rengeteg. Csak eml�k – Meg�llt Wendy mellett, �s felny�lt a fesz�let�rt, levette, �s az �jjeliszekr�ny�nek a fi�kj�ba s�llyesztette. - Mikor gyerek voltam, bel�m vert�k a vall�st. Nem tudok �gy elaludni, hogy nincs ott az a vacak, pedig m�r nagyon r�gen volt.

- Mit csin�lt�l a kezeddel? - k�rdezte Wendy �s a bek�t�z�tt balj�ra n�zett. Belial elfordult, hogy takarja a k�t�st, Wendy pedig a saj�t, sz�nfekete kez�re meredt. A par�zs �s a t�z elt�nt, viszont az a k�rges feketes�g sem b�r volt, ami helyette keletkezett. Nagy s�hajjal megcs�v�lta a fej�t, homlok�ra tette a kez�t, �s a plafont b�multa.

- Mondj valamit, k�rlek – suttogta. - Csakhogy kiverjem v�gre a fejemb�l �rny�kot. Akkor neked sem kell hallanod...

Belial n�m�n zsebre v�gta a kez�t, �s visszament az asztalhoz a sz�k��rt, amit odah�zott az �gy mell�, �s addigra Wendy is fel�lt. Belial le�lt, kez�t a t�rd�re t�masztotta, �s f�slizott k�zfej�t szorongatta, h�tha hamarabb m�lik a f�jdalom.

- A pap, akit�l a kereszt van, volt az egyetlen, aki m�g azut�n se hagyott b�k�n, hogy farkas lettem. Minden nap, eg�szen teliholdig d�mon�z� szertart�sokat csin�lt. Hajnalban szenteltvizet �nt�tt a nyakamba, a reggeli k�dben kellett im�dkoznom, �s hagytam, hogy megverjen, ami�rt m�g mindig bennem volt a „d�mon”. Igaz�b�l... nem tudom mi�rt t�rtem. Elmehettem volna, de valami marasztalt.

- Oda, abba a faluba? Micsoda? - hitetlenkedett Wendy. Belial komoran emelte r� a tekintet�t.

- Az�rt lehettem farkas, mert nem volt mit vesztenem. Mert szerettem volna kegyetlen lenni. Lehet, hogy a farkasom marasztalt, ki akarta �llni a pr�b�t.

- Pr�b�t?

- A farkaskir�lyn� meg�lt volna, ha elmegyek. Letesztelte, hogy egyetlen �jszaka alatt k�pes vagyok-e m�dszeres �ld�kl�st rendezni. Az�ta sz�n�t se l�ttam, �s rem�lem m�r halott. Legyen el�g ennyi, nem szeretek besz�lni.

- Pedig eg�sz j�l megy. J� a... hangod hozz� – b�kte ki Wendy, �s mer�n az �l�be b�mult. Belial elgondolkozva d�nt�tte f�lre a fej�t, azt�n Wendy arc�ra sim�totta a kez�t, �s elt�rte a haj�t a szem�b�l.

- Lehet, hogy t�vedtem, �s te m�g mindig csak egy gyerek vagy?

Wendy k�t kez�be fogta Belial r�ncos kez�t, �s nem �rtette, hogy egy ilyen fiatal f�rfinak mit�l ilyen �reg a keze. Belial laposan oldalra n�zett, k�nyelmetlen�l feszengett a sz�ken, �s hirtelen Wendy is nagyon k�nosan kezdte �rezni mag�t.

Ebbe a k�ncs�ndbe robbant be Morty. Nagy el�nnal nyitott be az ajt�n, fekete ballonkab�tja k�penyk�nt ter�lt sz�t m�g�tte, �s kivillant mint�s, naplement�t, nyug�gyat, tengert, p�lmaf�kat �s „Kuba” feliratot visel� r�vidnadr�gja. L�b�n a strandpapucs. Semmi m�st nem viselt.

- �, turb�kol� galambocsk�k. Hihetetlen k�tel�k, ami szolga �s mestere k�z�tt l�tezni tud, nem? A v�mp�rcs�kkal vigy�zni, sose tudhatod mibe harapsz!

- Mir�l dum�lsz? - k�rdezte Belial durv�n, �s elr�ntotta a kez�t Wendyt�l. Morty tett n�h�ny k�rt a kicsi szob�ban, �s v�g�l meg�llt az �gy v�g�ben.

- Az�rt j�ttem, mert biztosra veszem, nem tudj�tok, �s nem is �rtitek a k�tel�k s�lyoss�g�t – fogott bele komolyan. Hossz� ujjaival kusza, hossz� haj�b�l f�s�lgette, r�ngatta a csom�kat. - Hallj�tok egym�s gondolatait? Kicsit kibor�t�, nem? Megrohannak a m�sik eml�kei? M�g kibor�t�bb? De van megold�s!

- Mire ez a rekl�mfilm hangs�ly? - k�rdezte Belial sz�r�san.

- �n m�g mindig a nadr�gon vagyok kiakadva – suttogta Wendy. - Hogy lehet egy �rv�mp�r ilyen slampos?

Morty eleresztette a f�l mellett a megjegyz�st, lefoglalta a nagy gubanc a haj�ban, amit sehogy nem tudott sz�tkapni. A kab�tja valamelyik zug�ba ny�lt, �s egy pap�rv�g� oll�t h�zott el�, a gubanchoz illesztette, �s nyissz. Volt-nincs gubanc.

- Sz�val a legfontosabb megtanulnotok, hogy ezt a m�gikus k�tel�ket, lez�rj�tok – folytatta, �s mind a gubancot �s az oll�t zsebre v�gta. Wendy szeme majd kiesett, �s nem a hallottakt�l volt �gy oda. - Nem piszk�ltok �gy bele a m�sik nyugalm�ba, �s nem fog az �r�letbe kergetni a skizofr�nia �rz�se.

- Hogyan kell? - k�rdezte Wendy, miut�n �sszeszedte mag�t.

- Olyan, mint amit az �ltal�nos iskol�ban �s az �vod�ban gyakoroltatnak a m�gusgyerekekkel. Az �nkontroll �s az �sszpontos�t�s a legfontosabb.

Belial d�h�sen k�hintett, Morty csak r�legyintett. - Te neked kuss van. Te nem vagy m�gus, neked csak a farkasodat kell f�ken tartanod, az meg igaz�n egyszer�. Ne engedd, hogy k�sz�ljon, f�kezd. - Ezzel �jra Wendy fel� fordult. - Ugye, a kis m�gusk�lyk�knek az�rt tan�tj�k meg ezt az �nkontrollt, hogy egy-egy heves hisztin�l ne robbanjon ki a m�gia bel�l�k. Ez azt�n tudatosan belenevel�dik az emberbe, �s m�r nem is eml�kszik r�, hogy mivel nyomja el az erej�t. Mert elnyomja. Egy m�gus az erej�nek alig tizedr�sz�t haszn�lja a mindennapok sor�n.

- Honnan tudsz ennyit a m�gusokr�l? - k�rdezte Wendy.

- 100 �ve taposom ezt a f�ldet, k�rlek, ne tegy�l fel h�lye k�rd�seket. Ut�lom a k�rd�seket, csak figyelj r�m – intette le Morty inger�lten. - Neked most fel kell eleven�tened, hogy mit tanult�l kicsik�nt, �s meg kell tanulnod, hogyan z�rd el ezt az er�t Belial k�borl� farkasa el�l.

- �n sose tanultam ilyesmit, a csal�dom nem volt �pp olyan helyzet�, hogy �vod�ba j�rasson – r�zta a fej�t a v�mp�rl�ny. - �ltal�nosban pedig nem t�r�dtek vele, mert nem haszn�ltam s�r�n, �s mire feljebb ker�ltem, elt�nt az er�m.

- Aha, l�tom – dohogott Morty.

- De visszaj�tt, persze – sietett Wendy a folytat�ssal. - De nem jelenti azt, hogy haszn�ltam is... A-a-a...

- Ne dadogj, mert a dadog�st �s a f�l�sleges dum�t se szeretem – s�hajtott Morty t�relmetlen�l. Wendy elv�r�s�dve n�zett fel a langal�t�ra.

- Ami�ta Raoul sz�m�z�tt otthonr�l, nem haszn�ltam az er�met. Azt mondta, nem akar semmit hallani a Pokolr�l, �s annyira f�ltem t�le, hogy egyszer se haszn�ltam.

Morty arc�ra �rdekl�d�s �lt ki, hossz� ujjaival sz�les ajk�t tapogatta. - �, mik nem vannak. Val�sz�n�leg a retteg�s k�t�tte le a m�gi�d. Ilyen is el�ferd�l. Ahogy igaz az, hogy egy nagy trauma, vagy vesz�lyesen m�ly depresszi� kirobbanthatja a teljes m�gi�t az emberb�l, val�sz�n�leg ford�tva is �gy van, elfojtja. �rdekesss. Mindenesetre, aggaszt�, hogy te, ezt a pokoli nekromanci�t nem tudod kord�ban tartani! - rivallt r� Wendyre, a l�ny ijedt�ben kiugrott az �gyb�l. - Tudod, hogy milyen vesz�lyes egy nekromanta v�mp�rn�l az ilyen felel�tlens�g?! Az a Charlie se mondott semmit, ennyire h�lye lenne?!

- � nem tudja...

- H��, persze – ki�ltotta Morty. - Tanuld meg kezelni az er�d, mert egy ilyen hisztis n�t, mint te, nem fogok megt�rni itt!

A v�mp�r az ajt� fel� suhant, a kab�tja �szott ut�na, de miel�tt m�g elcs�rtetett volna, visszan�zett.

- �s m�g valami. Ha napkelt�ig nem siker�lt lez�rni a m�gikus k�tel�keteket, Wendy hal�la mag�val ragadhatja Belialt is. �gy van ez. Ha holnap m�g �ltek, megint tanulunk valamit - Azzal bev�gta maga m�g�tt az ajt�t.

Belial inger�lten ny�gd�cselt, �s �p kez�vel a hal�nt�k�t d�rzs�lte. - Ut�lom ezt a h�lyagot. Meg kellett volna �ln�m, m�g a p�ker el�tt.

- Folytatn�d gondolatban? - k�rdezte Wendy, �s lesz�llt az �gyr�l. Belial meredten n�zte, ahogy az ablakhoz s�t�lt, felm�szik az asztalra, �s a keskeny ablakp�rk�nyra �l. - Gyer�nk m�r! - s�rgette t�relmetlen�l.

Belial d�h�sen fonta karba a kez�t, m�g a szem�t is �sszeh�zta. Wendy megh�kkent egy pillanatra, azt�n nagy leveg�t vett, �s a semmibe meredt. Belial hallotta, ahogy a l�ny szugger�lja mag�t, azt�n m�r nem hallotta. Helyette hossz�, hajsz�lv�kony sebek hull�moztak a leveg�ben, Belial r��v�lt�tt Wendyre. A l�ny felriadt, majdnem kiesett az ablakon, kapkodva z�rta be a sebeket.

- H�t... a m�gikus kapcsolatot siker�lt lez�rni – j�tszotta az optimist�t Wendy.

- Aha-aha! - s�v�lt�tt Belial mag�b�l kikelve. - Csak ne felejtsd el az er�det is lez�rni!

Legal�bb h�romszor siker�lt �jra lez�rnia a m�gikus kapcsolatot, de a Pokol sebei minden alkalommal nagyobbak, sz�lesebbek �s f�kezhetetlenebbek voltak. Wendy egy pillanatra elr�m�lt, hogy tal�n nem b�rja bez�rni, a t�z fel� kapott, �s megragadta a jobb kez�t. �m azonnal visszavonult, mag�t�l sz�nt meg a Pokol. Wendy dadogott a f�lelemt�l, az asztalra bukott, �s m�r majdnem a f�ldre zuhant, mikor Belial elkapta, �s durv�n visszacsapta az asztallapra.

- Ne sz�rakozz velem, mert nagyon megj�rod! - ord�totta Belial, d�h�ben karmokat n�vesztett, amik a l�ny b�r�be v�jtak. - Fegyelmezd magad! Nem fogom neked megengedni, hogy elnyeljen a k�nk�ves szar!

- �n... pr�b�lom... Elf�radtam... - ny�gte Wendy, a bel�legzett par�zst�l kapart a torka. - K�ptelen vagyok ir�ny�tani �gy, el�g m�r...

- Mi? - h�kkent meg Belial, �s vicsorogva megragadta Wendy haj�t. - M�ris azt mondod, hogy el�g?

- Nem b�rom er�vel! - fakadt ki a l�ny. Belial �k�llel csapott az asztalra, Wendy feje mellet, az asztal l�bai nemtetsz�en reccsentek egy halkat. Szitkoz�dva r�ntotta le a padl�ra a l�nyt, azt�n idegesen j�rk�lt fel-al�.

- M�r megb�ntam, hogy sz�rakoztam a szolgas�ggal – sziszegte d�h�sen. - Ki gondolta volna, hogy ez lesz bel�le?! Hogy te... egy ilyen szerencs�tlen gyerek, mint te, �gy t�rbe csalj!

- Ismered a vermet, meg az �s�st, meg az es�st?

- Kussolj!

- Csakis magadnak k�sz�nheted...

- Ne ideges�ts fel m�g jobban!

Wendy a rogyadoz� asztal sark�ba kapaszkodott, �s felh�zta mag�t. Ingadozva �llt a l�b�n, majd let�r�lte a homlok�r�l az izzads�got. Meglep�d�tt: erre k�pesek a v�mp�rok? Majd elmosolyodott. Legal�bb maradt benne emberi reakci�.

Elvonszolta mag�t a sz�kig, lerogyott r�, b�r ahogy Belialra n�zett, kicsit agg�dott, hogy a f�rfi kir�ntja al�la �s kett�t�ri a h�t�n.

- Ez �gy, ma, biztos nem fog siker�lni – Integetett a tovasz�ll� optimizmus�nak. - Ez az eg�sz �jszaka kimer�tett, le akar esni a fejem, �s �hezem... �pp ez�rt arra gondoltam, hogy nem el�g ha te lez�rod magad az �n m�gi�mt�l? Vagy ha k�pes vagy r�, akkor engem is magadt�l, hiszen egyek vagyunk, siker�lhet. - Belial idegesen h�travetette hossz�, fekete haj�t – m�r megint ez az „egyek vagyunk” -, �s kem�nyen �llta Wendy tekintet�t. A l�ny hirtelen fagyos mosolyra h�zta a sz�j�t, �s Belial gyomra felfordult az undort�l. Ott a halott v�mp�r a tekintet�ben... - De k�tlem, hogy meg tudn�d csin�lni. �gy velem halsz, mert magammal foglak ragadni, �s nem kell t�bbet agg�dnod, hogy �pp kivel legy�l k�ny�rtelen, csak ���gy...

- Ne nevezz k�ny�rtelennek – l�pett fel� Belial, hangj�ban d�h�ng� farkas morg�s�val. Wendy jobb kez�r�l lepattogzott a k�reg, az eg�sz alkarja par�zsl�n izzott a haragt�l.

- Ne, mikor majdnem meg�lted Alvarezt?! Minden ok n�lk�l?!

- Ja, hogy te m�g itt tartasz – higgadt le Belial, �s megvet�en megr�ntotta a v�ll�t. - �rzelg�s.

- Legal�bb bennem van emberi �rz�s, nem �gy mint benned – pattant fel Wendy a sz�kr�l, Belial d�bbenten n�zett r�, majd hitetlenked� nevet�sben t�rt ki.

- Em-emberi �rz�st mondt�l?! - nevetett. - Ha ezt komolyan er�nynek tekinted, hamar, nagyon hamar meg fogsz halni. Ki tudja, lehet, hogy m�g �n �llek meg – nevetg�lt Belial.

Wendy d�h�sen f�jtatott, arc�n kaj�n vigyor ter�lt el. - Akkor te is meghalsz velem.

Belial nevet�s�nek eml�ke se maradt. - �s? - v�gta oda ridegen, a v�mp�r megr�k�ny�d�tten l�pett egyet h�tra. - Csak te ne �lj.

A l�ny n�m�n szuszogott, karja id�k�zben visszak�rgesedett feket�be; elfordult a farkast�l, m�g a k�p�t se akarta l�tni, �s f�z�san �t�lelte mag�t. A gy�l�let ugyan�gy k�rbelengi ezt a f�rfit, ahogy a kegyetlens�g �s a gonoszs�g. Tipikus szociopata. Se egy�tt�rz�s, vagy megb�n�s a t�lz�sai miatt, �lvezi, ha �tg�zolhat az embereken, mindent csak mag��rt, a maga sz�rakoztat�s�ra, �s �gy j�tszik az �lettel, mintha csak kisaut�kkal rendezne t�meges karambolt. Wendy �szre se vette, hogy remeg, sziszegve markolt bele a karj�ba.

Hol van valami j�s�g erre? Hova t�nt el mell�le a nyugodt, kedves l�gk�r? Mi�rt v�ltozott minden a vissz�j�ra, att�l, hogy v�mp�r lett?!

- Mindent hallok – eml�keztette Belial morg�san.

- Z�rd le az eg�szet! - parancsolt r� Wendy hevesen. - Z�rd le! Vagy nem tudod megtenni?!

- Nem vagyok szociopata – morogta Belial, �s engedelmeskedett Wendynek. - Csak farkaskir�ly.

Wendy �sszeh�zott szemmel n�zett r�: - A szakdolgozatomban k�l�n 10 oldalt sz�ntam arra, hogy kifejtsem, ez a k�t dolog, a szociop�tia �s a likantr�ps�g mennyire egyforma. Farkaskir�ly, vagy szociopata, egyre megy!

Belial a fej�t cs�v�lta. - T�l keveset tudsz m�g r�lunk, nem jelenthetsz ki ilyeneket. Ne �ltal�nos�ts, kicsi l�ny, �s ne indulj ki a rossz tapasztalatokb�l.

- Nincs is m�s...!

- Akkor ne merj b�rmit �ll�tani r�lunk, am�g nem tudod, hogy mi a j� benne! - rivallt r� Belial, Wendy f�l�sen h�tr�lt, �s visszarogyott a sz�k�re.

- Nincs is j� benne...! - hebegte s�r�s hangon. - Csak ti �lvezitek ezt a brut�lis, sz�rnyeteges l�tform�t! M�sok szenvednek t�le!

- �gy, szenvednek?

- Zsarnokoskodtok, �s parancsolgattok, k�nyetek-kedvetek szerint �lt�k, azt hiszitek, ti�tek a vil�g...! Nem is t�r�dt�k m�sokkal, �gy manipul�lj�tok az embereket!

Belial nem v�laszolt neki, csak a szem�t h�zta �ssze, �s �sszeszor�totta az ajkait, ez�rt Wendy tov�bb �t�tte a vasat. - Mutass r� valakire, akinek j� dolga sz�rmazott abb�l, hogy v�r�llat lett! Mutass r�, aki �r�lt annak, hogy sz�rnyeteg lett bel�le!

Belial lassan lehunyta a szem�t, �s m�ly leveg�t vett, amit j� hosszan f�jt ki. F�radtnak �s �regnek l�tszott az arca. - Elegem van abb�l, hogy veled kell veszekednem. Amyt a nyomorv�ross� v�lt New Yorkb�l hoztam el. 10 �ves sem volt. Gyermekprostit�ci�. �rvah�zba vittem, ahol megint nem �rezte j�l mag�t. Ha tudott, felh�vott, zokogva k�ny�rg�tt az�rt, hogy vigyem el onnan. Alig volt 15, mikor v�rfarkast csin�ltam bel�le. P�r h�nap eltelte ut�n j�tt�nk ide, Mortyhoz, �s itt ragadtunk. �pp a h�t elej�n mondta, hogy ha nem lehetne v�rfarkas, soha nem �rezn� mag�t ilyen boldognak t�bb�.

Wendy makacsul �sszevonta a szem�ld�k�t, �s r�ncolta a homlok�t, csakhogy visszatartsa k�nnyeit, �s �gy szor�totta a saj�t karj�t, hogy m�r f�jt. Belial egy lemond� s�hajjal elfordult. - Nem kell meg�rtened, t�led el se v�rn�m. Csak k�rdezt�l, �n meg v�laszoltam.

Azzal kivonult a szob�b�l, Wendy pedig n�m�n felh�zta mag�hoz a l�b�t, r�hajtotta a fej�t, �s pr�b�lt s�rni. Hiszen m�r s�rhat, nem l�tja senki. De m�g krokodilk�nnyeket se tudott kipr�selni mag�b�l. Teljesen �sszezavarodott, �s r�m�lten vette �szre, hogy mint csillog� fon�lfoszl�nyok, k�rbelengik �t a Pokol sebei. Rengeteg, alig l�that� seb, ami m�g�tt �rj�ng� robaj, forr�s�g, k�n, �s t�z tombolt.

- T�njetek m�r el – suttogta Wendy nyomorultul, �s jobb kez�vel a leveg�be kasz�lt. - Mi�rt nem t�nt�k el?! - ny�sz�r�gte. - Ne gyertek el�, t�njetek el...!

Fel fog em�szteni... De nem akarom, nem akarom... Louis...

- T�njetek el! - sik�totta. A sok fon�l csillog� burokba vette �t, de ak�rmilyen leny�g�z� volt, nem akart a t�loldalra ker�lni. Sikolyokat, r�h�g�st, �s nem evil�gi morajl�st hallott, nem vonzotta, egy�ltal�n.

Louis �gy �rezte a vigyora m�r az arc�ra fagyott. �s �vek m�lva se tudja lekaparni onnan. Ez a Kalysta, meg Frankie... Ki k�ne �ket nyuvasztani. B�josan a n�re mosolygott.

- Tudtad, Kaly, hogy azoknak a v�mp�roknak �s v�r�llatoknak, akiket a nyilv�ntart�s kre�lt, tilos a szex m�s emberekkel? Vagy ezt Franckie-t�l kellett volna k�rdeznem? - kapott a sz�ja el� somolyg�san, �s vadul megvillant a szeme. A testv�rp�r arca ledermedt, majd Kalysta el�r�bb hajolt a pulton, �s Louis azon csod�lkozott, hogy a mellei mi�rt nem buggyannak ki abb�l a ruh�b�l, ha m�r ilyen dinny�k? Kalysta megcir�gatta kiss� borost�s �ll�t, kedvesen somolygott.

- �, szeg�ny �cs�m akkor hoppon marad. De nekem lehetnek m�g j� fog�saim, nem?

Louis �szrev�tlen�l Charlie ut�n keresett a b�rban. A h�ly�je m�r megint a zeneg�pn�l �llt, �s id�tlen�l billegtette a fej�t a r�gi ritmusra. Louis Kalyst�ra mosolygott.

- Az �cs�den biztos nem – s�gta „ezt kapd ki, ha m�r annyira horg�szbuzi vagy” arckifejez�ssel, �s j��z�en csettintett a nyelv�vel. Kalysta cs�bos mosolya kicsit eszel�snek t�nt, �s mikor �les k�rm�vel megkarmolta Louis �ll�t, a f�rfi biztosra vette az eszel�ss�get.

- Te kis ribanc – neg�deskedett a n�. -, miket nem mer�szelsz?

- Vajon kett�nk k�z�l melyik a rosszabb?

- Vigy�zz magadra, te patk�ny – sziszegte Kalysta hirtelen, gyilkos haraggal, mire Louis �rdekl�dve vonta fel a szem�ld�k�t. - Fogalmad sincs r�la, hogy mikre vagyok k�pes! Ne baszakodj velem!

- Vajon kett�nk k�z�l melyik a rosszabb? - ism�telte meg Louis halkan. Kalysta vagy nem l�tta, vagy nem �rtette hogy mi az a gyilkos fenyeget�s a szem�ben. Len�z� vigyorral megpaskolta a f�rfi arc�t.

- A szerencs�d az, hogy ilyen helyes patk�ny vagy. K�r, hogy ennyire ribanc is.

- Ja, hogy �n?

- Frankie, a kocsihoz!

A pasi felvont szem�ld�kkel n�zett ut�na, majd nem is t�r�dve vele, k�rben�zett. - H� – sz�l�totta meg Louist. - Wendy nincs itt?

- Ki az a Wendy? - k�rdezett vissza Louis ridegen, mire Frankie legyintett, k�t ujjal szalut�lt Louis fel�, �s kibandukolt a vonul� Kalysta ut�n. Charlie, amint �szlelte t�voz�sukat, odament a b�rpulthoz, j�l megr�zta mag�t. - V�gre, elh�zt�k a cs�kot.

Louis n�m�n b�mult a n� ut�n, tekintet�vel addig k�vette a festett v�r�s kis fej�t, am�g ki nem l�ptek az ajt�n. Ezek tan�skodtak a gyilkoss�gi �gyben. Miattuk fordult fel minden, legal�bbis... J� �ket hib�ztatni, hiszen miattuk �ld�zik Wendyt, �s �t is. Na... mindegy... Csak j� r�juk fogni.

Louis megragadta az otthagyott poharakat, �s d�h�sen t�r�lgetni kezdte a kil�ttyent italt. - Mi�rt kellet mindenkinek azt mondanod, hogy egy gett�s kupib�l szedt�l ki? Szerinted �n �gy n�zek ki, mint aki hagyja mag�t megkef�ltetni?!

Charlie unott k�ppel figyelte Louist, a karj�val t�masztotta a fej�t. - Heee, v�gt�re is... sosem lehet tudni, hogy az ilyen nagyfi�k mit szeretnek csin�'ni a s�t�tben.

Louis egy s�rtett l�k�ssel el�t�tte Charlie k�ny�k�t, a v�mp�r feje a pulton landolt. - T�k�t nem kar�zunk! �s ne ny�laddz oda!

Charlie lassan felemelkedett, les�jt�an biggyesztette a sz�j�t. - Nem oly' mindegy, hogy mit kell alak�tanod? �gy vettem �szre b�rmilyen szerepbe k�nnyed�n belej�tszod magad.

Louis komoran n�zett a v�mp�rra, azt�n hat�rozottan elfordult, �s elvonult. Charlie tekintete aranyl�n felizzott, arc�n megjelentek a fekete mint�k. Sz�m�t� mosolyra h�zta a sz�j�t, hossz� k�rmeivel a pulton dobolt.

- „Te az eny�m, az eny�m... csakis az eny�m lehetsz” – dalolta falsul, �s nevetve ingatta a fej�t a ritmusra, ami a zeneg�p fel�l �radt.