Lassan eltelt egy h�t is, �s Charlie b�rj�ban ugr�sszer�en megn�tt a n�i vend�gek sz�ma. Csoda-e vagy nemcsoda-e, akkor: f�rficsoda-e? Nan�. A b�jos, szer�ny mosoly�, megszabad�tott prostitu�lt �s nem utols� sorban fenom�n j�k�p� Louis �r�mmel szolg�lta ki a b�rpultn�l olvad� n�sereget. A mosoly�ra ki�hezett (�s az nem csak egy egyszer� mosoly, az bizony olyan mosoly, amit�l a mennyekbe rep�lsz!) asszonyok irigykedve szeml�lt�k a n�ha megjelen� k�t m�sik l�nyt, akik seg�tettek a pult m�g�tt. Majd megpukkadtak m�rg�kben, mikor meghallott�k, hogy Hanna-galambom, �s Libert�-des, tedd ezt vagy azt, �s a l�nyok kuncogva igyekeztek eleget tenni a (Charlie j�l l�tta �m, hogy milyen �nk�nyes, piti, sz�m�t�) k�r�seinek. �s mikor ez a talpig f�rfi f�radtan s�hajtozott, a n�k is vele s�hajtoztak.

A b�r t�bbi vend�g�t azok tett� ki, akik m�r nem f�rtek oda a b�rpulthoz, vagy pedig f�rfiak voltak. Mikor egyik�k v�rt akart csaklizni Hanna tork�b�l, � sikkantva elszaladt, mert Louis h�vta. A hoppon maradt szomjaz� a fog�t csikorgatta, az asztal t�rsa optimist�n h�trad�lt.

- Minden csoda egy h�tig tart. Nyugi.

De hi�ba telt el m�g egy h�t, az �llapotok nem v�ltoztak, s�t, az eddig odasereglett n�k homi bar�taikat �s �csing�z� bar�tn�iket is magukkal hozt�k. Charlie, engedve a k�z akarat�nak, t�ncparkettnek adott helyet a neoniz�l� zeneg�p mellett.

- Hihi, sose ment ilyen j�l – �r�mk�d�tt, �s j�l v�llon csapta Louist. - Hi�ba, a francia s�rm, nem?

Louis �tkozta a v�mp�rt az orra alatt, �s tal�n m�g be is h�z neki egy isteneset, ha egy farkasl�ny, aki minden este ott cs�cs�lt a pultn�l, meg nem k�rte, hogy t�ncoljon vele. Louis bocs�natk�r�en mosolygott.

- A munkaid� az munkaid� – mondta, �s a l�ny, Rica, arc�ra ki�lt a keserves vil�gv�ge.

- �, nem sz�m�t, te is meg�rdemled a pihen�st! - sz�lt k�zbe Charlie, Louis pedig k�nyszeredett vigyorral n�zett a v�mp�rra.

- �, hogy mennyire k�sz! - sz�rte, �s reflektoros vigyorral fordult Rica fel�, akinek szeme-sz�ja el�llt az �r�mt�l. Amint a t�ncol�k k�z� l�ptek t�bb n�i egyed is v�rszomjas f�lt�kenys�ggel meredt a hihetetlen�l alacsony l�nyra. Hi�ba volt olyan pici, hogy csak Louis mellkas�ig �rt, a korban d�nt�tte a 25-�t. Louis att�l f�lt, hogy �sszet�ri, ha egy kicsit is er�sebben szor�tja meg a kez�t vagy derek�t. Nem besz�lt, ha igen, halk �s csendes volt, �s mindig � ment el utolj�ra a b�rb�l, de azt is csak az�rt, mert Louis hazazavarta, persze a szerep�nek megfelel�en, igen kedvesen.

Nem zavarta, m�g aranyos is volt, �s nem tukm�lta r� a sz�m�t, az e-mail c�m�t �s a bugyij�t. Vil�gosbarna, sz�ll� haja volt, amit mindig h�trafont sz�v alak� arc�b�l, �gy l�tszott piros pofija, �s z�ldesk�k szeme, amit hossz� fekete szempilla keretezett. Tal�n m�g seperhetett is volna vele.

- L�ttam, hogy baj van – ki�ltotta Rica, hogy t�lharsogja a zeneg�pet.

- Csak... nem az �n asztalom a t�nc – morogta Louis, mire a l�ny kinevette �t, �s Louis s�rt�d�tten eleresztette, a l�ny pedig megillet�d�tten a sz�ja el� kapott. Louis m�regette, majd a hatalmas bociszemekbe b�mult, �s t�relmetlen�l �jra elkapta a l�nyt, �s t�ncolni kezdett vele. - De ne nevess rajtam.

- Megint milyen mogorva vagy...

- �n mindig az vagyok.

- Meg ideges �s frusztr�lt...

- H�, Rica, biztos, hogy akarsz te velem t�ncolni?

- �n csak azt szeretn�m v�gre, hogy ne legy�l ilyen durc�s – motyogta a l�ny az orra al�, �s Louisnak eg�szen le kellett hozz� hajolnia, hogy hallja.

- Durc�s? - k�rdezett vissza felfont szem�ld�kkel. - Szerinted �n... durc�s vagyok?

- Jaaaj! - emelete fel a hangj�t Rica, csak �gy szikr�zott k�r�l�tte a leveg�. - Te egy idi�ta vagy!

Louis egy pillanatra megdermedt, majd halv�nyan elmosolyodott �s felegyenesedett, Rica pedig sarkon fordult, �s elindult ki a t�ncol�k k�z�l. A zeneg�p egy lass� sz�mra kattant, a p�rok mindenhol egym�s nyak�ba borultak, �s Louis hitetlenked� mosollyal Rica ut�n ment. H�tulr�l mag�hoz �lelte, �s �rezte, hogy a l�ny lefagy a d�bbenett�l.

- Na, t�ncolj m�g velem – s�gta Louis.

- Te egy idi�ta vagy – s�gta vissza Rica, megp�rd�lt, �s Louis mellkas�ba f�rta az arc�t. Rica melegs�ge �s m�zillata keveredett a sz�raz avar illat�val, �s Louis egy pillanatra el is felejtette minden apr� gondj�t. Csak �szrevette Charlie igen k�rd� tekintet�t, �s zavartan a sz�j�ba harapott. Kicsi, �des kicsi Wendy, mi van veled, hogy Louis egy m�sik kicsi �deset �lelget?

A b�r z�r�sakor Rica seg�tett Louisnak felpakolni a sz�keket a let�r�lt asztalokra, �s olyan semmis�gekr�l besz�ltek, mint a k�t h�ttel ezel�tti pokoli vihar, a holnapra �g�rt k�vetkez�, a zeneg�pb�l sziv�rg� r�gi dal egy�gy�s�ge, a treh�nys�g, amit egyes vend�gek maguk ut�n hagytak �s a t�bbi semmis�g. Mikor v�geztek, Louis ledobta mag�r�l a k�t�nyk�j�t, �s f�radt s�hajjal felfogta a haj�t. Rica kis keze �rt a k�ny�k�hez, �s Louis nagy szemekkel n�zett le r�.

- T�ncoljunk... megint – motyogta Rica �s odab�jt Louishoz, mer�szen �t�lelte, �s �gy d�rg�lte hozz� az arc�t, mint egy macska, �pp csak nem dorombolt hozz�.

- De... most �pp egy gyors sz�m megy...

- Jaj, az kit izgat? Csak... legy�nk �gy...

Louis ny�g�sen k�romkodott mag�ban. A t�nci-t�nci ut�n eg�szen az utc�ig k�s�rte Ric�t, aki cs�ndesen figyelte az aszfaltot maga el�tt. - Minden rendben lesz?

- Er�s kisl�ny vagyok.

- J�... Akkor, j� �jt.

- Louis... – ny�gte ki Rica hevesen, majd elv�r�s�dve elfordult. - J� �jt neked is.

Louis esk�dni mert volna r�, hogyha a l�ny nem sz�gyellte volna, elrohan, de csak lassan els�t�lt hazafel�. - Remek, ess bel�m – idegeskedett Louis, �s visszatrappolt a b�rba. A pulton Charlie l�g�zta a l�b�t.

- M�r csak telibe kellett volna sm�rolnod, feltetted volna a pontot Wendy i bet�j�re.

- Kuss – v�gta oda Louis d�h�sen. - Mikor j�nnek vissza v�gre?

- Ki tudja... - vonogatta a v�ll�t Charlie.

- Egy�ltal�n tudsz te valamit is?

- Nem.

- Let�r�m onnan a v�llad, ha m�g egyszer megr�ntod! Kider�teni se tudod mi lehet vel�k?! Telefon, vagy valami v�mp�ros agytr�kk, he?!

- Agytr�kk... ez tetszik – r�ty�g�tt Charlie. - Nemmm, sajna Morty nem m�lt�nyolja a kommunik�ci�s k�sz�l�kek haszn�lat�t.

- �s az agytr�kk?

- Alvarez nem nyitja meg a kapcsolatot, �gy verhetem az agya ajtaj�t a v�gtelens�gig is – k�z�lte Charlie komoran. - Aaaj, lehet, hogy ber�gott r�m?

Louis elgondolkodva oldalra billentette a fej�t. - H�, Hale!

- Bakker, r�szokt�l?! - h�rd�lt az aranyszem� l�ny, ahogy el�ker�lt. - Kopj le r�lam!

Louist el�nt�tte az �szinte k�r�r�m. - Veled j�kat lehet dum�lni.

- Ne csessz ki velem! Csak az�rt moleszt�lsz, mert dum�lni akarsz? Norm�lis vagy te?

- Charlie egy kret�n alak, �s annyit tudok, hogy Raoul csin�lta. B�ven el�g, hogy ne �rdekeljen. Gyere, �lj�nk le, igyunk valamit.

Hale megzavarodottnak tetszett, �s nem is sz�lalt meg. Louis a pult m�g� torn�szta mag�t �s k�t h�t�tt s�r�s�veget pakolt fel a pultra. V�rakoz�n felvonta a szem�ld�k�t. Hale szinte r�fek�dt a pultra, idegesen elvigyorodott.

- Most asziszed, hogy �s?

Louis r�h�gve lepattintotta az �vegek kupakj�t, a szem�tbe s�p�rte azokat, de amint feln�zett r�m�lten h�k�lt vissza, mert Hale vad vicsorral az arc�ba m�szott.

- �tl�tok rajtad! El�ttem senki nem j�tszhat szerepet, l�tom ezekkel a szemekkel az igazi sz�nd�kokat! Az igazit! - sziszegte Hale d�h�sen. - Dehogy akarsz te velem csevegni, �s s�rt inni! - indulatosan les�p�rte a pultr�l a k�t �veg s�rt, amik odalent a f�ld�n darabokra t�rtek. - Nem l�tok benned m�st, csak gyilkos sz�nd�kot! T�ged semmi m�s�rt nem �rdekellek, csak az�rt, hogy meg�lhess! Csak fel akarod m�rni az er�imet, hogy vajon mit kezdhetsz velem!

Louis lehunyt szemmel mosolygott. - �, h�t r�j�tt�l?

Mikor �jra kinyitotta a szem�t Hale m�r m�g� ker�lt, bal karj�val �tfogta a nyak�t �s er�sen tartotta. Louis szeme kimeredt, er�sen zih�lt, pedig nem fojtogatt�k. Hogy ker�lt m�g�? M�g csak nem �rz�kelte a mozg�s�t, nem hallotta, nem �rzett semmit... - Franc...

- Meg se b�rsz mozdulni, leblokkolt az agyad, a sz�ved term�szetellenesen hevesen ver, az adrenalin csak �gy zubog a v�redben... Isteninek �g�rkezik... A f�lelem mindent meg�des�t.

Louis p�nikgombja felizzott, belemarkolt Hale karj�ba, er�t gy�jt�tt, �s �thaj�totta maga f�l�tt, r� a pultra. - Bel�lem egy rohadt...

Be se fejezhette a mondatot, a l�ny r�sziszegett, mint egy k�gy�, de m�r ott �llt mellette, �s most � volt az, akit a pultra kentek. M�g a leveg�je is bennszakadt.

- Ne dum�lj, mik�zben a v�red�rt k�zdesz, te barom – sziszegte Hale. - Felideges�tesz... T�bb mint k�t hete nem ittam v�rt, �s ez m�g nekem is sok. El�gg�... inger�lt leszek, �s nem b�rom, ha engem cseszegetnek az emberek, vagy t�r�ztatj�k magukat velem!

- Komplexusokt�l szenvedsz? - ny�gte Louis. Hale k�t kis peng�t mutatott fel, �s Louis d�bbenten vicsorgott a l�nyre, m�r nem is kereste tov�bb �ket a derek�n�l.

- Ne dum�lj, te csak ne dum�lj... - r�zta a fej�t Hale idegesen, �s a k�seket Louis feje mellett a pultba v�gta, azt�n a tenyer�t Louis �ll�hoz nyomta, �s h�trafesz�tette a fej�t, hogy odaf�rhessen a tork�hoz. Louis mellkasa gyorsan s�llyedt �s emelkedett, ahogy a leveg��rt kapkodott. Megharapja, kiv�rezteti, meg�li... A p�nik v�gigzubogott rajta, mikor meg�rezte, hogy Hale fogai a b�r�t k�stolgatj�k. Er�tlen�l felki�ltott, j�g szikr�zott fel az �kl�n, amit a l�ny pof�j�ba v�gott. Hale felh�rd�lt, v�rt patakzott a szem�be, �s hogy kit�r�lje onnan, eleresztette Louist, aki lebukfencezett a pultr�l. Alig �rt f�ldet, m�r t�p�szkodott fel, �s megkaparintotta az egyik k�s�t, b�r kiss� sz�d�lt.

Forr�s�g lihegett a f�le m�g�tt, reflexb�l v�gott h�tra a k�ssel a karja alatt, �s h�st �rt vele. Hale bed�h�d�tt a f�jdalomt�l, �s ahelyett, hogy eleresztette volna �t, k�rmeivel a b�r�be v�jt, oldalra r�ntotta a fej�t, hogy csak �gy reccsent, �s a fogait durv�n Louis nyak�ba csapta.

Louis felord�tott a f�jdalomt�l, k�pr�zott a szeme, �s d�h�ben belet�pett a s�rga hajba, hogy ler�ngassa mag�r�l, de a fogak satuk�nt tartottak. M�g a j�gszil�nkos m�gi�ja se szedte le r�la a sz�rnyeteget. Rettegve ord�tott �jra, majd megint d�hb�l, �s tehetetlens�gb�l, azt�n elhall�an ny�sz�rg�tt. Mindene zsibbadt, el�sztak a szeme el�tt a dolgok k�rvonalai, minden el�szott, �s olyan hideg volt...

Hale hanyagul ell�kte mag�t�l, �s Louis, aki az eszm�letlens�g hat�r�r�l er�vel visszakapaszkodott, nem esett pof�ra. Remegett, de �gy, mint eddig soha �let�ben. V�re a padl�ra cs�p�g�tt, �s cs�pp-cs�pp-cs�pp...

Tudta, hogy ha nem f�lne ennyire, azonnal kiny�rn� a l�nyt. Ha a f�lelem �s az �les f�jdalom, ami sz�p lassan minden testr�sz�be eljutott, nem b�n�tan�, akkor puszta k�zzel t�pni ki a tork�t ennek az iz�nek.

- Te... kicseszett... - sziszegte. Nem �julhat el, nem, nem... V�res peng�j� k�se cs�r�mp�lve esett le el�, Hale hangj�b�l s�t�tt a megvet�s.

- Ezzel nem �rtasz, b�rhova d�f�d. Nekem semmivel nem �rthatsz. Mostant�l minden nap te adod nekem a v�red, �s...

- Arra v�rhatsz – ny�gte Louis, �s er�szakkal �sszez�rta vacog� fogait, csak �gy csattant. Nagy nehezen feln�zett a v�mp�rra. - Nem leszek a kaj�d, senki... senki kaj�ja nem leszek – sz�rte a fogai k�z�tt d�h�sen.

- Hmmm – Hale leguggolt el�, �s megragadta Louis sebes nyak�t, m�g a k�rmei is belefutottak a frissen t�pett h�sba. Louis ki�ltani is elfelejtett a f�jdalomt�l. - Te... Asszed van akaratod?

Louis er�tlen�l �llon v�gta a v�mp�rt, aki erre m�g ink�bb belev�jta az ujjait a nyak�ba, �s Louis v�rt k�p�tt az arc�ba. - Mi a szent szar vagy te?! - sziszegte tele gy�l�lettel az aranyl� szemek k�z�. Hale egy megvet�, undorod� fintorral eleresztette �t, �s �gy r�zta le a kez�r�l a v�rt, mintha csak v�z lenne.

- K�rdezed azokat, akik ilyenn� tettek.

- Ki foglak ny�rni – �g�rte Louis.

- Es�lyed se lesz r� – �t�tte meg �t Hale, �s Louis �gy d�nt�tt, el�g. Hale zih�lt m�rg�ben – Bazdmeg. Hagyt�l volna b�k�n.

Louis kinyitotta a szem�t, de csak hom�lyosan l�tott. Pislogott, de a k�p m�g mindig nem tisztult, �gy biztosra vette: nincs rajta a szem�vege. A v�r�ses, s�t�t sz�nekb�l levette, hogy Charlie �gy�ban fekszik, nem a saj�t, szomsz�dos, kicsi szob�j�ban.

Hogyan is... ker�lt ide?

V�laszk�nt belenyilallt a nyak�ba a g�rcs�s f�jdalom, mintha csak megcsapta volna a vill�m. Azt�n megint, megint, �s megint, m�g fel nem ord�tott, de az ord�t�st�l csak m�g rosszabb lett. Bele�v�lt�tte a szoba csendj�be a forrong� �rz�seit, amiket nem b�rt, m�g higgadtan se lerendezni mag�ban, nemhogy feld�ltan.

Miut�n ki�v�lt�zte mag�t, teljesen leizzadt, �s ny�sz�rg�tt a zsibbaszt� f�jdalomt�l. Valami meleg csordult lefel� a v�ll�n, �s a k�t�sen is gyorsan terjedt a v�rfolt. Kiverte a v�z, alig kapott leveg�t, de �sszeszor�totta a fog�t, elfojtott minden tov�bbi ki�lt�st.

Valakit meg akart �lni. Ny�lt volna pisztoly�rt, �s robogott volna ki az utc�ra, �s az els� nyomorult embert le is l�tte volna, vagy a t�bbit, ott k�r�l�tte, ha nem lenne ennyire tehetetlen seggfej, hogy m�g azt se tudja elh�r�tani, hogy egy v�rszop� szem�tl�da belemarjon a nyak�ba! Erre a k�tl�bonj�r� elem�zsi�s k�szlet�v� v�lik!

- Hogy a kurva �letbe, mi�rt f�j ez ilyen kibaszottul?! - �v�lt�tt fel hirtelen.

Rengeteg mindene t�rt, z�z�dott, �s szakadt m�r el. Combon l�tt�k, k�seket �ll�tottak bele, monoklisra vert�k, de eddig semmi nem f�jt �gy! K�romkodott, a fej�t ide-oda vetette a p�rn�n, �s a szem�be foly� hideg verejt�ket t�r�lgette.

Felderengett neki Wendy alakja, arc�n olyan mosollyal, amit eddig nem l�tott t�le. Le�lt mell� az �gyra, meleg kis kez�t a homlok�ra sim�totta, belecs�kolt a haj�ba. De Louis ebb�l nem �rzett semmit, mire er�tlen�l felr�h�g�tt. M�g hallucin�l is. A k�dl�-Wendy mondott is valamit, de Louis nem �rtette, a hangja a v�z bugyog�s�hoz volt hasonl�.

Louis ny�sz�rg�n csuklott egyet. - Mi a fr�sz�rt nem jelentkezel... Wendy...

A l�ny alakja azonnal elt�nt, �s a f�jdalom �les hull�mokban j�rta �t a test�t. Ink�bb be�jult volna t�le, de az agya nem adta meg mag�t, mintha csak fel akarta volna d�h�teni. Ha � egyszer gyenge, er�tlen, akkor mi�rt nem �julhat el?! Mi�rt k�ne t�pnie az agy�t, �s forralnia a bossz�t?!

K�l�nben is. A v�laszt�st m�r r�g megtette, igaz, els�nek �gy d�nt�tt, hogy ink�bb nem feszegeti a Charles Hale nevezet�, robban�svesz�lyes dobozk�t. Meg akarta pr�b�lni, hogy milyen nem t�lzottan buzg�nak �s m�ni�kusnak lenni, �s nem azzal foglalkozni, hogy kit kell meg�lnie. Kicsit �res volt. Idegen. Mintha m�s b�r�be b�jt volna (egy ribanc�ba, r�ad�sul...). De valahogy kiborult a bili.

Mit akarta itt az esz�t j�tszani? Mi�rt akart � egy kicsit is norm�lis lenni, m�g akkor is, mikor Wendyvel volt? Mi�rt csin�lta ezt az idi�ta, szerencs�tlen �larcot mag�nak?

Basszus, hiszen � egy m�ni�kus, b�rt�nj�rt, �rzelmeket nehezen kezel� (fegyvert ann�l ink�bb b�r�) gyilkos. Ennyi.

Louis lelke m�ly�n �bredezett egy, �rz�se szerint, pszichopata �llat, ami er�t adott neki ahhoz, hogy felkeljen, �s talpra �lljon. Az �jjeliszekr�nyr�l lekapta a szem�veg�t, az orr�ra biggyesztette, �s bevonult a f�rd�be. Megmosakodott, �s lecser�lte a k�t�st a nyak�n.

Rendben. Ki fogja der�teni, hogy mi a franc ez a Charles Hale. Keres egy m�dszert, �s meg�li. Bizony. Nem fog itt lacafac�zni, �s ny�mnyil�skodni, teszi, amit eld�nt�tt. M�r az elej�n azt kellett volna tennie, ahelyett, hogy k�t kurva hetet elcseszerintett a semmi�rt.

A t�k�rben nem a sz�vd�gleszt� Louis n�zett vissza r�, hanem egy halott tekintet�, �res ember. Bemutatott neki.

- Mi az? - k�rdezte Wendy fekt�b�l, mert �szrevette, hogy Belial a k�ny�khajlat�t szorongatja, de a farkas nem v�laszolt. - Mi az?

- Csak... kezdem magam �gy �rezni, mint egy �ngyilkosjel�lt h�lye. Tudod, emo – pislantott Belial s�t�ten. - R�gen hatalmas divat volt.

- Dereng... Akik olyan fur�n f�s�lt�k a hajukat, �s nem tudta az ember eld�nteni, hogy most fi� vagy l�ny, mert sose l�tta j�l az arcukat. Jaj! - ny�g�tt Wendy. - Te volt�l ilyen?

- Hm, nem eml�kszem – gondolkozott el Belial, majd inger�lten megr�zta mag�t. - De nem ez a l�nyeg!

- Akkor?

Wendy, b�r m�g mindig orbit�lis z�r tombolt a fej�ben, �s nem tudta, hogy mit csin�ljon vele, igyekezett megfogadni Morty azon tan�cs�t, hogy legyen toler�ns �s felel�ss�gteljes Beliallal. Ez�rt, ha valami �rny suhant �t Belial arc�n, Wendy k�szs�gesen lecsapott, �s megk�rdezte, hogy mi a baj. Ilyenkor Belialt az �r�letbe tudta kergetni, mert �ltal�ban kider�lt, hogy a baj nem m�s, mint a h�t� fogy� tartalma, vagy a felhalmoz�dott mosatlan. Ha pedig t�nyleg baj volt, Belial csak n�ma maradt, �thatolhatatlan szikla, �s semmit nem mondott. Wendy �gy tudott csak kiigazodni rajta, �s �gy l�tszott, ez nem is fog v�ltozni.

Belial most az egyszer olyannak t�nt, mint aki k�sz megbesz�lni a baj�t. - Wendy, m�g... mindig nem akarsz... harapni? - �vatosan ejtette ki a sz�t a sz�j�n. Nem l�tszott rajta, de ha Wendy annyira ki akar tenni mag��rt, � igyekszik ezt megh�l�lni. �ltal�ban nem l�tszott rajta ez a kedves gesztus.

Wendy r�snyire vonta a szem�t. - Meeert?

Belial morgott: – Mert elegem van, hogy v�g�marh�nak n�zel.

A v�mp�rl�ny rug�k�nt �lt fel, �s k�pni-nyelni nem tudott. - Tess�k?!

- Ez a karnyiszatol�s – Belial inger�lten h�zogatta az ujjait a k�ny�khajlat�n�l -, kibor�t�! Ha m�g te has�tan�d fel a b�r�m, tal�n t�rn�m, de hogy �nmagamnak... Kezdek besokallni t�le, �s az is nagy dolog, hogy id�ig elviseltem!

- Szerintem pedig a harap�s a kibor�t�! - replik�zott Wendy, �s kisz�llt az �gyb�l.

- Nincs benne semmi kibor�t�, isteni! - fakadt ki Belial, majd d�h�s fintorral eszm�lt r�, hogy mit v�gott a l�ny fej�hez. Zavartan duzzogott. - Igen, az, na, ne n�zz �gy r�m, nincs abban semmi rossz, ha valamit �lvez az ember!

Wendy hitetlenkedve az orra fel� b�k�tt. - Te elv�r�s�dt�l...

- H�h, fogd be! - csattant fel Belial, majd lassan rendezte a k�p�t, �s a fesz�lt leveg�t is kieresztette a lufib�l. - Csak... �n sem b�rok mindent.

- F�leg nem az �n kedvem�rt, mi? - k�rdezte Wendy halkan, komoran, �s Belial csak a szem�vel v�laszolt, az is el�g volt. B�ven. A l�ny makacsul karba fonta a karj�t. - Akkor sem foglak megharapni.

Belial �gy �llt ott, mint egy �l�szobor, a k�ny�k�t szorongatta. Len�zett a karj�ra, fesz�lt von�saib�l, �s apr� rezd�l�seib�l Wendy tudta, hogy m�rges.

- Mondd csak, adtad egyszer is sz�vesen a v�red? - k�rdezte hirtelen.

- Mindketten tudjuk r� a v�laszt – mosolyodott el Belial g�nyosan. Wendy megillet�d�tten pislantott, majd zavartan a haj�val kezdett babr�lni. Belial �lla a padl�n landolt, s�t, a pinc�ben. - Azt felt�telezted, hogy �n... neked? Te komolyan ilyen naiv vagy? Egy ilyen bunk� v�r�t�mleszt�st �n sz�vesen adjak, b�rkinek is?!

- Bunk� – ism�telte Wendy.

- Ez bunk�s�g, igen – szuszogott Belial. - F�j, �s m�g komplexusokat is �breszt. Mi a fr�sz vagyok �n? Egy visszaz�rhat� �d�t�s doboz, amit ki-kinyitogatsz?! V�rj, m�g �t se futott a fejeden, hogy belegondolj, nem?

- H�t, nem igaz�n �rdekelsz – h�borgott Wendy, Belial pedig g�nyosan megtapsolta.

- Mit is v�rok �n t�led? - g�nyol�dott tov�bb, �s mosolya torz fintorr� v�lt. - Tess�k, idd a v�rt.

Wendyt mellbe kapta a rosszindulat, �s megr�zta a fej�t. - Nem kell. Nem k�rek bel�led.

A farkas visszah�zta a k�rmeit. - Az a te bajod... De h�t, mit dum�lok? Nem csak a te bajod, az eny�m is! Ha a te agyad hisztizik, akkor �n sem b�rok a farkasommal!

Wendy idegesen a haj�ba t�pett. - Tudod, kurv�ra elegem van, hogy mindenhez k�z�d van! - Belial arc�ra n�zve esz�be jutott egy r�gi j� tan�cs: ne sz�lj sz�m, nem f�j fejem. Vagy legal�bb gondolkozz, az istenit!

- Neked, neked van eleged? - hitetlenkedett Belial. - Te kinek az ugr�ltat�sainak vagy kit�ve, ne haragudj?

- Senki�nek – mondta Wendy halkan.

- Akkor? - k�rdezte ugyanolyan halkan, de m�gis �rezhet� d�hvel Belial. - Panaszkodni sincs okod, mert Morty f�l b�ntani. S�t, el vagy k�nyeztetve. Eddig sose l�ttam m�g ilyen elk�nyeztetett v�mp�rt, mint te!

- Persze, csak �pp azt nem kapom, amit akarok – duzzogott Wendy, �s f�jdalomsziszeg�sen az elfeket�lt jobb kez�t szorongatta. Hirtelen belenyilallt a f�jdalom.

- Mi a francot akarsz m�g?! - ki�ltott Belial. - Van er�d, van szolg�d, �s van hol �lned! Ne gyere nekem azzal az embers�ges dum�val, mert meg�tlek!

- Pedig pont azt akartam! Ha m�r ennyi mindenem lehet, akkor mi�rt nem tarthatn�m meg az embers�gemet is?! Mi�rt ne?!

- Nem. Lehet. Fogd v�gre fel! - tagolta Belial a szavakat.

- Nem lehet, nem lehet! Csak ezt mondj�tok! - ki�ltotta Wendy. - Nem lehet embert �lni, m�gis megteszitek! Nem lehet rabszolgas�gra k�nyszer�teni senkit, m�gis megteszitek! Ha nem lehetek ember, akkor mi�rt ne dacoln�k �n is az �rral?! Basszus – ny�gte, �s megpr�b�lta kir�zni a kez�b�l a f�jdalmat, de az csak n�tt.

Belial erre kiz�kkent a haragj�b�l. Egy�ltal�n nem volt �ny�re az a fekete k�z. - Most mi van?

- Elkezdett f�jni, �szl�ny – g�nyol�dott Wendy, �s az ujjait t�rdelte, nyomogatta, �s morzsolta, h�tha elm�lik, vagy valami t�rt�nik v�gre. - Meg se k�rdezd mit�l!

Ezalatt minden baja lett: egyszerre lett libab�r�s, mintha �tment volna rajta valaki (vagy t�nyleg �tgyalogoltak volna rajta?!), �s verte ki a v�z a melegt�l. Sustorgott a leveg�, �s a szeme sark�b�l mindig �gy l�tta, mintha s�t�lna ott valaki, de mire odafordult, a k�pr�zat elt�nt.

- Valami nem stimmel – ny�gte rekedten, �s egyre vadabbul gy�m�sz�lte a kez�t, mert a f�jdalomt�l k�nnyeznie kellett.

- �gy viselkedsz, mint egy paranoi�s...

- Van itt valaki, itt s�t�l... Itt, itt – Wendy csak a kez�vel �rezte, azzal k�vette v�gig a dolog mozg�s�t. Az ajt�n�l elkapta �jra. - Olyan... mintha... A�! - ny�gte hirtelen, mert a fekete ujjai szikr�t pattogtak. Szinte Wendy mag�t �rezte szugger�lva, hogy nyisson vele kaput.

- Megint mi ez az �r�let? - s�hajtott Belial f�radtan.

- Ajjj! - hisztizett Wendy, �s sajg� jobb kez�vel kaput nyitott a Pokolnak, �s l�m, a f�jdalom azonnal elt�nt. A t�z robajlott k�r�l�tte, csak sejtette, hogy Belial ord�tozik hozz�. Hunyorogva lesett befel�, �s kisz�rta a messzes�gben azt a m�ltkori, fekete alakot, aki integetett neki. Ism�t integetett, de m�r k�t k�zzel. Wendy furcsa fintorral visszaintegetett, mire a valami ugr�lni kezdett, fel �s le, mintha �r�lne. S�t, Wendy �rezte, hogy t�nyleg �r�l. Zavartan mosolygott.

Ekkor a r�s el�tt k�zvetlen els�t�lt valaki. Egy konkr�t ember, �s Wendy r�gt�n elkapta a karj�t. Meleg, �l� h�s volt. Az illet� visszah�k�lt, majd a r�shez hajolt. Felder�lt az arca, vid�man nevetett, �s bar�ts�gosan megsimogatta Wendy kez�t. Wendy �gy d�nt�tt, k�s�bbre tartogatja a sokkot. El�bb �th�zta a kacag� Amyt a r�sen, �s bez�rta a Poklot.

Mindketten a f�ld�n cs�cs�ltek, Amy a nevet�st�l lihegett, Wendy a kezd�d� sokkt�l, Belial viszont egy�ltal�n nem l�legzett. Amy meztelen talp�val dobolt a padl�n, �s a k�nnye is kicsordult.

- L�tnod k�ne az arcodat!