Elizabeth nem tiltakozott, mert m�r a leveg�v�tel is nehez�re esett, r�ad�sul azon igyekezett, hogy kord�ban tudja tartani h�borg�, g�rcsben �ll� gyomr�t. Iszonyatosan l�ktetett a feje, �s elzsibbadtak a v�gtagjai, az �jul�s hat�r�n �llt.

A f�rfi m�r a dokkokn�l j�rt. Az�ta sem sz�lt semmit, �s ez csak m�gjobban felcsig�zta f�lelm�t.

Eg�szen k�zelr�l hallotta a tenger morajl�s�t, �s a habok, hamis�thatatlan sziszeg�s�t, ahogy kifut a partra, majd elt�nnek a homok k�z�tt. Az idegen, nehezebben l�pkedett a nedves homok miatt, m�gis k�nnyed�n tartotta a n�t.

Elizabeth f�lig �jultan l�gott a v�ll�n, de m�g �szrevette, ahogy megtorpan. De alig tarthatott a „t�tov�z�s” p�r m�sodpercig, mert ut�na, c�ltudatosan beleg�zolt a v�zbe.

Beth ny�gve megmarkolta a f�rfi h�t�n a kab�tot, �s kinyomta mag�t, k�l�nben k�ny�kig m�r el�zott volna.

�rezte, hogy a t�rd�n�l er�s�dik a szor�t�s, majd egy er�teljes r�nt�s ut�n, combk�z�pig elmer�lt a v�zben. Majdnem felsikoltott a j�ghideg v�zt�l, de m�r annyi ereje sem volt. Egy nagyobb hull�m, a h�ta k�zep�ig felcsapott, �s m�r nem a hidegt�l, hanem az erej�t�l, �s a rosszull�tt�l s�rta el mag�t.

- Engedjen el… - suttogta er�tlen�l.

�jra megl�kte egy hull�m, �s minden �z�ben remegve pr�b�lta megtartania mag�t, m�gsem siker�lt. A f�rfi l�thatta rajta, hogy nem sok�ig b�rja m�r, ez�rt megfogta a felkarjait, majd egy kicsit maga fel� h�zta. Elizabeth a fej�t r�zta, m�gis �ntudatlanul l�pett egyet a f�rfi fel�. Homlok�t a m�sik mellkas�ra hajtotta, �s nem �rtette, hogy mi�rt �llnak itt ketten. Ha az idegen hal�lra akar fagyni, nem tiltakozik… de mi�rt r�ngatja bele �t is?

- Ne… Nem akarok… nem akarok mag�val menni… - ny�gte halkan.

- Musz�j… - hallotta a k�m�letlen v�laszt, ami egy vil�got d�nt�tt le benne.

Nem tudja, mennyi ideig �llhattak itt. Fogai �sszekoccantak, sz�j�b�l forr� p�ra sz�llt fel, ak�rh�nyszor kil�legezte a leveg�t. Kezei elg�mberedtek, l�bait m�r nem is �rezte. M�gis, csak a m�sik sz�vdobog�s�ra figyelt… Meg akarta �tni, r�ki�ltani, hogy ehhez egy�ltal�n nincs joga, de semmihez nem volt ereje… vagy m�r nem is akarta?

M�gis, mit sz�m�t, mi t�rt�nik vele? Itt se jobb a helyzet… Szolga, semmibe se n�zik, se anyja, se apja. R�ad�sul egy gazdag, szadista arisztokrata szeret�je volt… most meg egy b�n�z� szeret�je lesz?    

- Kapit�ny, ki ez? – hallott meg egy harmadik hangot.

Arra eszm�lt fel, hogy a f�rfi, aki el�tte �llt, megragadja a derek�n�l, �s a t�rdein�l, majd egy lend�lettel felemeli. Nem foglalkozott kinek adja �t, csup�n az volt most neki a fontos, hogy min�l sz�razabb helyre ker�lj�n.

- Az most nem l�nyeges… - v�laszolt t�m�ren, a kapit�nynak nevezett alak.

A f�rfi, akinek �tadta, � is j� er�ben volt, �s sokkal gyeng�debben �rt hozz�, mint az, aki m�g a v�zben volt. Biztosan �szrevette, hogy n�, gondolta mag�ban Elizabeth cinikusan.

A Kapit�ny is felh�zta mag�t a cs�nakba, majd egy mogorva pillant�ssal a m�sikra n�zett. A f�rfi, aki id�ig Elizabethet pr�b�lta valamelyest felmeleg�teni, r�gvest elengedte, �s az evez�lap�tok�rt ny�lt.

- K�st�l! – morogta oda neki.

- A Kapit�ny j�tt t�l hamar! �s minek hoztad magaddal �t is? – v�ltott �t r�gt�n k�zvetlenebb megsz�l�t�sra.

- Sok k�z�d van hozz�?

- Nincs… - morogta oda a Beth sz�m�ra, egyre szimpatikusabb f�rfi. – De minek r�ngattad magaddal? – k�rdezte, �s evez�sbe kezdett.

- K�rem, ne vigyenek magukkal… - sz�lalt meg Beth alig hallhat�an.

- Maradjon csendben, ne kezdje el megint, Hercegn�! – f�rmedt r�, a Kapit�ny.  

- Nem lehetn�l vele egy kicsit kedvesebb? – �llt ki mellette a m�sik f�rfi.

- Ne most kezd el j�tszani az �riembert, k�rlek!

- Vesz�lyes a haj�, egy n�nek! Visszaviszem, ha gondolod, de ne vigy�k el magunkkal… a fi�k egy-kett�re lecsapnak r�!

- K�zt�k te lenn�l az els�, nem? – v�laszolt g�nyosan a f�rfi.

Elizabethnek csak egy sz� forgott az agy�ban, �s egyre jobban �tj�rta a r�m�let. M�r hamarabb is r�j�hetett volna, hogy kik ezek, de m�g csak most d�bbent r�.

Kal�zok.

Gyomra �jra di�nyira zsugorodott, �s legsz�vesebben �ngyilkos lett volna. Ink�bb, mint egy olyan sors, ami rosszabb John Harpern�l.

- A szavam v�gleges! A n� vel�nk marad, mert megl�tott, �s tudja, hogy k�r�znek. �s az a f�rfi, aki hozz� mer ny�lni, k�zt�k Te is… a saj�t kezemmel tekerem ki a nyak�t, feldarabolom, �s a c�p�knak adom vacsor�ra!

Elizabeth m�r megint a s�r�s hat�r�n �llt, de legal�bb nyugtatta a tudat, hogy nem fogj�k r�vetni magukat, amint felteszi a l�b�t a haj�ra. Ha j�l vette ki a Kal�zkapit�ny szavaib�l, akkor csak mag�nak akarja… egyel�re. �s mi lesz, ha megunja? Vagy ha nem tetszik neki a l�tv�ny? Mert m�g mindig megvannak a nyomok, amiket az el�z� „szeret�je” hagyott rajta. Mi lesz, ha megundorodik t�l�k, �s �gy v�gzi, ahogy azt olyan r�szletesen elmes�lt?

A cs�nak, lassan meg�llt, �s m�r csak a hull�mok ringatt�k. A m�g�tte �l� f�rfi fel�llt, �s felseg�tette �t is. Megfordult, majd belemarkolt ingj�nek az ujj�ba.

- K�ny�rg�m, vigyen vissza… - k�rte suttogva. A Kapit�ny megragadta a derek�n�l, majd t�volabb r�ntotta a f�rfit�l.

- Ne pr�b�lkozzon n�la, Hercegn�, mert a v�g�n m�g elgyeng�l, k�s�rt�sbe esik, �s teljes�ti a k�r�s�t. De rem�lem, nem akarja, hogy a legh�s�gesebb emberemet, maga miatt kelljen kiv�geznem! – mondta, g�nyt�l �les hangon.

Az el�tte �ll� f�rfi lassan megfordult, majd megfogta a k�telet, amit nemr�g dobtak le. Elizabeth felpillantott, a hatalmas fregattra, ami tiszteletteljesen ringott a v�zen.    

H�rom �rboc meredt az �g fel�, melyekre h�feh�r vitorl�t fesz�tettek ki. Az orr�rboc alatt, egy faragott alakot l�tott, de a s�t�tb�l nem tudta kivenni teljesen. A korl�ton t�bb f�rfi is kihajolt egy pillanatra, bizony�ra, hogy megn�zz�k, visszaj�tt-e �ps�gben a k�t f�rfi.

A Kapit�ny megv�rta, m�g t�rsa teljesen fel�r, csak ut�na indult el maga el�tt tolva a n�t is.

- V�rjon, �n…

- Hallotta, amit mondtam, nem? – szak�totta f�lbe a f�rfi.

Elizabeth nyelt egyet, �s �jra felpillantott a f�rfiakra.

- Ne f�ljen… nem fogj�k b�ntani mag�t…

- Nem akarok menni!

- Ez most nem akar�s k�rd�se, Hercegn�! – v�laszolt g�nyosan mosolyogva.

- Nem megyek fel a haj�j�ra! – mondta hat�rozottan, b�r tudta, hogy hat�rozotts�ga, kicsit vetekszik remeg� hangj�val, �s test�vel.

- Azt majd megl�tjuk… - morogta a f�rfi, majd �jra felkapta, �s a v�ll�ra dobta.

 Elizabethnek ism�t k�nny sz�k�tt a szem�be a f�jdalomt�l. A f�rfi elindult felfel�, b�r el�g lassan haladt.

A cs�nak alakja, lassan elt�nt a s�t�ts�gben, �s Elizabeth �rezte, hogy az �lete, innent�l fogva, gy�keres fordulatot vesz.

A f�rfi r��ltette �t a korl�tra, �s valaki megt�masztotta a h�t�t, nehogy h�tra, vagy esetleg el�re essen, de ott maradt. Biztos volt abban, hogy az a f�rfi, aki a cs�nakban evezett, �s aki r� kart besz�lni a Kapit�nyt arra, hogy �t visszavigy�k.

Rosszul volt, �melygett, r�ad�sul sz�d�lt is. M�g csak most vette �szre, hogy be lehet dagadva az arca, az �t�s miatt, amit m�g Georget�l kapott.

A Kapit�ny el�rte az utols� l�trafokot, �s egy szintbe ker�lt a l�nnyal. Elizabeth a f�rfira pillantott, aki szint�n �t n�zte. Most l�thatta az arc�t, mely hossz�k�s volt, de nem annyira, mint John�. Egynapos borosta s�t�t�tette az �llkapcs�t, de m�g ez sem rontott az �sszk�pen, s�t. Hat�rozott von�sai voltak. Nem mindennapi, ahogy azt megszokta egy ember a b�n�z�kt�l. Ha nem ebben a helyzetben tal�lkozott volna a f�rfival, biztosan nemesnek mondja. Vil�gosbarna haj�t, csak laz�n, egy fekete szalaggal fogta �ssze, melyb�l kiszabadult n�h�ny makacs tincs. Jobb f�l�ben pedig egy nagyon apr�, arany karika l�gott. Alig lehetett �szrevenni a haj�t�l.

De legjobban a szemei fogt�k meg. Mindig azt hitte az a legszebb, ha az embernek, hat�rozott z�ld, vagy k�k szemei vannak. A Kapit�nynak viszont f�stsz�rke volt, amiket s�t�t szempill�k kereteztek… a legszebb, amit valaha l�tott.

Arc�n megjelent egy apr� mosoly, amit nem tudott hova tenni. Nem volt g�nyos, de �r�me r�gt�n elsz�llt, ahogy a f�rfi leplezetlen k�v�ncsis�ggal v�gigm�rte, majd ism�t a szem�be n�zett, imm�r komoly arccal.

Felh�zta mag�t, �gy a l�ny h�trah�k�lt a hirtelen t�madt k�zels�gt�l, �s szomor�an vette tudom�sul, hogy a f�rfi arc�n, megint ott van az a jellegzetes, gonosz mosoly.

�tlend�tette az egyik l�b�t a korl�ton, majd a m�sikat is. F�l karral emelte �t a n�t is, majd �lland�an maga mellett tartva, elindult a haj� fed�lzet�n.

- Friss husi!

- �ljen!

Beth k�ts�gbeesetten kapkodta a fej�t a rengeteg f�lmeztelen f�rfi k�z�tt. Sik�tani, toporz�kolni akart, hogy, hogy lehet a Kapit�ny ennyire �rz�ketlen tusk�, hogy felhozza ezek k�z�, a barb�rok k�z�.

- Ugye mi is kapunk bel�le, Kapit�ny?

- Hozz�m is beugrassz, cukorfalat?

- �n leszek az els�!

- Menj a francba az els�bbs�geddel!- kezdtek el hangoskodni a fed�lzeten.

- Pofa be! � az eny�m! – harsogta t�l a hangzavart a fogva tart�ja, a haj�n pedig s�ri csend t�madt. – Csak egyszer mondom el, �gyhogy mindenki figyeljen! Ha b�rki hozz� mer ny�lni, saj�t kez�leg fogom kiny�rni, �s nem leszek gyors, vil�gos voltam?

T�bben igenl�en motyogtak valamit, m�sok b�logattak.