|
1.rész
Reevee 2009.05.03. 12:58
"Az én nevem Eriko Date. Egyszerű tini csaj... nem vagyok! Már a kinézetem is fura, hátmég a történetem! De kezdjük az elején! Még mikor egyszerűnek mondható életem volt..."
-Eriko Date, kérem, álljon fel! -szólt a tanár, mire én felálltam, ő pedig szúrós szemmel végigmért. -A megjelenése elfogadhatatlan, Eriko!
-Igen, tanárnő! Menjek az igazgatóhoz rögtön, vagy előbb még papol nekem egy sort? -kérdeztem bájvigyorral. Erre elkezdett puffogni, hogy mit képzelek. Jellemző. Pár perc múlva persze már az igazgatói iroda előtt álltam. Honami-san, aki folyton a telefonokat veszi fel, meg minden, tehát ilyen recepciós féle, már messziről integetett nekem. Aztán elővette az uzsis-zacsiját.
-Na, Eriko, ma mit hoztál? -kérdezte.
-Májkrémes szendvics!
-Abban mi a rossz?
-Nincs benne semmi!
-Oké, nekem szalámisom van! -kicseréltük a csomagokat, és már mehettem is az igazgatóhoz.
-Üdvözletem, Shigemori úr! Hogy van mostanában? -köszöntem széles mosollyal. Az idősödő férfi rám nézett sötétbarna szemeivel, és elmosolyodott, biccentett.
-Kösz, Eriko, jól vagyok! De már megint mi történt? Várj, ma péntek van, tehát Nozomi tanárnővel van órád! Méghozzá történelem! Igaz? -kérdezte mély, kedves hangon.
-Igen, igazgató úr! Most épp a tanárnő a kinézetemet kifogásolta, mivel véleménye szerint nem iskolába való az öltözékem. -próbáltam úgymond diplomatikusan kifejezni magam. Ezen az igazgató csak jót nevetett.
-Szerintem jól áll neked a miniszoknya! És az is, hogy megint be van fonva két copfba a hajad. -Na igen! Az, hogy még mindig ebbe a suliba járok, egyedül az igazgató érdeme! Oké, én sem kötözködöm tanárokkal, vagy befolyásos emberekkel, de ha csesztetnek, nem fogom hagyni magam!
-Köszönöm, Shigemori úr! Szeretem ezt a szoknyát, a hajamat megint osztálytársnőm fonta be! Mindenesetre már, ha nem bánja, nem megyek visza erre az öt percre az órára. -ültem le már megszokott székembe, az igazgatóval szemben.
-Maradj csak! -azzal belebújt a papírjaiba. Én csak ültem, és elgondolkodtam. Ha nem lenne ilyen jófej az igazgató, már régen kicsaptak volna. Szinte mindegyik tanár utál engem, és a diákok közt sem vagyok túl híres. Már régóta érzem, hogy nem vagyok ide való. Valahogy más vagyok, de nem tudom miben. Még csak tenni sem tudok, hogy beilleszkedhessek. Végre kicsöngettek, én pedig elbúcsúztam Shigemori úrtól, Honomi-santól, és visszamentem a terembe. Szerencsére a tanárnő már nem volt ott. Barátnőm a kezembe nyomta a táskámat, és már húzott is kifelé.
-Gyere már, Eri-chan, semmi kedvem ezekkel maradni! -mondta kemény hangon, amit már megszoktam tőle, miközben az öltöző felé ráncigált.
-És Kaneivel mi lesz? Ő nem jön? -kérdeztem, mire megrázta a fejét. Barátnőm eléggé... hát, fogalmazzunk úgy, hogy heves természetű. Csodálkozom rajta? Hisz külföldi! Csak pár éve költöztek ide, ezért gondjai is voltak a nyelvvel. Ja bocs, Tokióban vagyunk! Sarah, a barátnőm természete miatt hamar megkapta a "Maniakku" gúnynevet, ami annyit tesz " Dühöngő őrült". Na igen. Illik rá a név, de szemétségnek tartom, hogy valakit így becézzenek, ezért nekem Sarah maradt. Mikor ideköltöztek, senki nem volt hajlandó barátkozni vele, miszerint ő nem ide tartozik. Mitagadás, tényleg elég különc csaj, de jófej!
Tehát az öltözőbe beérve rögtön megcsapott minket a füstszag. Sokan ugyanis ide járnak cigizni, köztük a fél osztályunk is. Most is pár lány járkált fel-alá cigarettával a kezében, miközben csodálkoztam, hogy a csípőcsontjuk nem esik ki a helyéről, annyira riszálták magukat. Kinyitottam az egyik ablakot, és kiültem a párkányra. Lenéztem az udvarra, és rögtön megláttam egy talán két évvel idősebb srácot. Ott állt az udvar közepén, teljesen egyedül, fekete szerelésben, és felfelé nézett. Egyenesen rám. Kis lökést éreztem, ami elég volt ahhoz, hogy majd' kiessek az ablakon. Odakaptam a fejem, mire megláttam, hogy csak két csaj veszekszik már megint, így nem érdekelt tovább a dolog, és újra a srác felé néztem...volna! De már nem állt ott, sőt, hiába stíröltem az udvart, sehol nem volt. Megrántottam végül a vállam, majd készültem leszállni a ablakból.
-Date-saaaaaaan!!!!! -hallottam lentről, mire lenéztem. Legjobb fiúbarátom, Kanei integetett nagyban, széles vigyorral. Elmosolyodtam, és visszaintegettem neki.Az idiótája küldött egy csókot, mire én kicsit sem kedves gesztussal mutattam neki középső ujjam... Kanei csak röhögni kezdett, és ment tovább a fiúöltözőkhöz. Leszálltam az ablakból, és öltözni kezdtem. Suli után, mikor már kosár-edzésen voltam, sikeresen fellöktek. Nem lepődtem meg, szinte minden edzésen kimegy a bokám, vagy valamim meghúzódik. Azért járok mégis, mert ilyenkor legalább nem kell otthon lennem, és itt végre olyan emberekkel vagyok, akik nem azt lesik, mikor tudnak jól megverni. Most is Arisa, aki fellökött, rögtön odarohant hozzám, és mindenáron fel akart segíteni, hiába mondtam, hogy semmi bajom. Sajna vége volt az edzésnek, és mivel a többiek messze laktak, én egyedül mentem haza, gyalog. Amekkora szerencsém van, az eső zuhogni kezdett. Ez azonban nem érdekelt, mikoris megláttam ugyanazt a fiút, akit azelőtt. Ha jobban belegondolok, már férfinek mondhatnám. Tényleg két évvel lehetett idősebb, tehát kb. 19-20 éves. Én jövőhéten töltöm be a 18-at, és azzal a lendülettel már költözöm is albérletbe. De ez másik dolog. Tehát megláttam, ahogy éppen a cigijére gyújtott rá. Én nem dohányzom, de muszáj volt legalább a hangját hallanom. Ezért odamentem, és kértem egy szálat. A pasi végignézett rajtam, majd nyújtotta a dobozt. Kihúztam egyet, és rágyújtottam. Mivel nem mondott semmit, csak nézett, én pedig nem tudtam mit mondani, vártam, hátha megszólal. Nem állt szándékában beszélgetni. Viszont, hogy jobban megnéztem, helyes volt. Nagyon is. Az arca kissé hosszúkás, a haja éjfekete, és kissé hosszú. Nincs levágatva rövidre, olyan középhosszú. A szeme pedig gyönyörű tengerkék.
-Fiatal vagy még ahhoz, hogy dohányozz, nem? -kérdezte kis szemrehányással. A hangja kicsit mély volt, kicsit érdes, de hozzá illett.
-Nem. De ha így gondolod, miért adtál? -kicsit szúrósra sikeredett, ezért elmosolyodtam kissé, hogy éreztessem, inkább csak viccnek szántam, mint szemrehányásnak.
-El fogsz ázni. És megfázol. Nem mehetsz majd iskolába, Date-san. -Na jó. Ez meglepett!
-Honnan tudod a nevemet? -arcom tükrözte meglepődésem. A srác csak elmosolyodott, megfogta egyik kezemet, és kézcsókot adott. Megfordult, s elindult. Egy ideig csak álltam, majd eldobtam a meggyújtott cigarettámat, és a zuhogó esőben futni kezdtem utána. Befordultam utána a sarkon, ám ő már eltűnt. Megint. Már lehetett látni a leheletemet, annyira lehűlt a levegő, és egész sötét lett. Összerezzentem, ahogy hátam mögött szétreccsent egy ág. Odafordultam, mire két, nem túl józan férfi nézett rám. Ahogy rámnéztek, kirázott a hideg. Csak mégjobban megijesztett, mikor egyikük nekilökött a falnak, és kabátomat kezdte kigombolni. Egy jól irányzott rúgással, sikerült kiszabadulnom, azonban a férfi társa elkapta a kezem, és lefogott, míg az előző pasi felpofozott, káromkodott egy sort, és folytatta a gombolást. Sikítottam egyet, hátha valaki segít, és mivel karjaimat lefogták, sípcsonton rúgtam fogvatartómat. Az csak káromkodott, és erősebben fogott, míg másikuk elkezdte fogdozni a mellemet. "Gyerünk, Eriko, most legyél okos!"-gondoltam, és elkezdtem rugdalózni mindenfelé. Sikertelen. Csak egy újabb pofon, és a fölsőmet már lejjebb is csúsztatták a vállamon, míg egy kéz elindult felfelé a combomon. Ekkor azonban az előttem lévő férfi zuhanni kezdett felém. Az idegen srác ugyanis tarkón ütötte, amitől elvesztette eszméletét. Aki eddig tartott, most nekiesett megmentőmnek, aki jól behúzott egyet a részeg pasinak. Én ezalatt megigazítottam fölsőmet, összehúztam kabátomat, s mire ezzel végeztem, segítőm is végzett támadóim elverésével.
-Jól vagy? -kérdezte aggódó szemekkel.
-Köszönöm. -bólintottam. -Hogy hívnak?
-Ichisake Ando.
-Köszönöm, Ando-san! -mosolyodtam el, majd mivel készült elmenni, a keze után kaptam. -Várj! Honnan ismersz engem?
-Ez maradjon az én titkom, Date-san! -megint egy kézcsók, és már el is tűnt. Még pár pillanatig csak álltam, majd gyorsan elindultam haza, mert már teljesen besötétedett.
Mikor hazaértem, próbáltam észrevétlenül felmenni a szobámba...sikertelenül.
-Anyu, Eriko hazajött! -kiáltotta húgom, mire anyám kiviharzott a nappaliból.
-Hol voltál ilyen sokáig? Már megint csavarogtál, mi? Cigaretta-szagod van! Rászoktál, igaz? -kezdte rögtön. Csodálom őt. Hogy ennyi baromságot össze tud hordani egy levegővétellel.
-Nem, anya, edzésem volt, és a mellettem jövő emberek cigiztek! -kitértem az útjából, és feltrappoltam a lépcsőn. A szobámban bedobtam a táskámat a sarokba, és lefeküdtem az ágyra. Tényleg füstszagom volt, úgyhogy először kinyitottam a szobám ablakát, majd a fürdő felé mentem. Vettem egy forró fürdőt, kitettem száradni a vizes ruháimat, megmostam a hajamat, majd törölközőbe csavartan, csöpögő hajjal visszamentem a szobámba. Gyorsan felöltöztem, és kikönyököltem az ablakba, miközben egy törölközővel a hajamat törölgettem. Az eső még mindig esett, annyira, hogy alig lehetett látni valamit. Ledobtam magam az ágyra, és hamar elaludtam.
"Sötétszürke hajzuhatag. Ez az enyém, ugyanis nem ismerek mást, akinek ilyen lenne a haja." -gondoltam, mikor kinyitottam a szemem. Eltűrtem tincseim, felültem, és nyújtóztam egyet. Egy hatalmas ásítás kíséretében odaálltam az ablakom elé. Az eső már elállt, és kellemes volt az idő, ezért úgy döntöttem sétálok egyet a környéken. Ebben a pillanatban megcsörrent a mobilom. Kikotortam a táskámból, és felvettem.
-Tessék, mondd!
-Szia Eriko! Mit gondolsz, nincs kedved eljönni velünk moziba? -kérdezte Sarah a vonal másik végén.
-Ki jönne még?
-Te, én, és ez a kis barom! -innen már tudtam, hogy Kanei a harmadik.
-Nem is tudom, semmi kedvem a mozihoz! Ma kihagyom, kösz!
-Oké! Mit fogsz csinálni ma?
-Hát, kezdem azzal, hogy kajálok egyet. Utána sétálgatok, sportolok, és alszom.
-Király terv! Na jó, mostmár leteszem! Szia!
-Szia! -azzal már le is tette. Én gyorsan felöltöztem. Egy farmer, egy sötétkék top, és egy fekete vékony pulcsi. Lerobogtam a konyhába, gyorsan összedobtam egy szendvicset, majd a fürdőbe rohantam, megmosakodtam, megfésülködtem, cipőt húztam, és már kint is voltam az utcán. Furcsa volt, hogy senki nincs az utcákon, de nem érdekelt, s a park felé indultam. Körbesétáltam a kis parkot, s itt se volt senki, pedig már lassan dél lesz. Ilyenkor nyüzsögni szoktak, ám most egy árva lélek se sehol. Leültem egy padra, becsuktam a szemem, és hagytam, hogy a kis szellő, ami végigjárta a helyet, az arcomat simogassa. Semmi nem történt, és ez aggasztott. Pár perc múlva azonban árnyék vetült az arcomra, mire kinyitottam a szemem, s a Napot eltakaró illetőre néztem. Az arcát nem láttam, csak azt, hogy keze mellkasa előtt körbefonva, hosszú hajával a szellő játszik.
-Szia, Date-san!
-Rég láttalak, Sekai! Eltakarod a Napot! -csuktam vissza a szemem, a lány pedig leült mellém.
-Tényleg régen találkoztunk! Hogy vagy?
-Jól, kösz! Na és te?
-Otthoni csetepatékat leszámítva jól. Mi ez a lila folt? -egyik ujjával megnyomta halántékomat, mire én elhúztam a fejem, és felszisszentem.
-Igen, Sekai, pont ott fáj.
-Bocs. Mi történt? Már megint elpáholtak? -kérdezte kissé gúnyosan, de azért aggódva a lány.
-Nem. Tegnap este megtámadtak az utcán. Akkor szereztem.
-Kiverekedted magad tegnap, mi? -nevetett a lány.
-Nem. Egy tök jóképű srác megmentett.
-Hm. Jó neked. Velem si találkozhatna egy jóképű lovag. Hogy hívták srácot? -kérdezte, mire elgondolkoztam.
-Nézzük csak. Ando-san. Ichisake Ando! -jutott eszembe a név. Sekai láthatóan elsápadt. -Mi az? Ismered? -fellelkesültem. Talán újra láthatom! Magam sem értem mért, de valami megfogott abban a fiúban. Találkozni akartam vele, és megtudni,honnan ismer.
-Te nem nézel híradót, mi? -kérdezte szemrehányón a lány. -Az a srác egy körözött bűnöző. Elég brutál' gyilkosságokkal gyanusítják.
-Izgi. Mesélj! -először azt hittem Sekai csak ugrat, de mikor megláttam azt a komoly tekintetét, rögtön rájöttem: nem viccel. Kissé meghökkentem, de inkább még kíváncsibb is lettem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
